Business Talks '24
Üzleti konferencia
Népszabadság vagy RTL Klub?
Az előzmények röviden: A Bertelsmann AG év elején többségi (közel hatvanszázalékos) tulajdonhoz jutott a nemzetközi RTL-csoportban, amelynek egyik leányvállalata (a CLT-UFA) a magyar RTL Klub kereskedelmi csatorna meghatározó (49 százalékos) tulajdonosa. A magyar médiatörvény viszont kimondja, hogy egy cégnek nem lehet meghatározó, azaz huszonöt százalék feletti tulajdonrésze országos kereskedelmi televízióban és országos napilapban egyszerre. Márpedig a német Bertelsmann médiaóriás, illetve annak hambugi kiadóvállalata, a Gruner und Jahr 1997 óta többségi tulajdonnal (67,6 százalékkal) bír a Népszabadság Rt.-ben, a legnagyobb példányszámú magyar politikai napilap kiadójában.
Az ORTT augusztusban vizsgálta az ügyet, és 180 nap haladékot adott a Bertelsmannak arra, hogy megszüntesse a törvénytelen állapotot, azaz 25 százalék alá csökkentse tulajdonrészét vagy az RTL Klubban vagy a Népszabadság Rt.-ben. A német médiaóriás némi belháborúskodás után úgy döntött: értékesíti Népszabadság-részvényeinek egy részét.
Ki mond le és miről?
Több hónapos találgatás után - a lehetséges új Népszabadság-tulajdonosok között emlegették már a WAZ AG-t, a VNU-magazinokat megvásárló finn Sanoma csoportot, egy svéd szakmai befektetőt, az Axel Springert, sőt a Magyar Fejlesztési Bankot is - a múlt héten kiderült: a Gruner und Jahr a Ringiernek szánja a pakettet. Ezért kéri most arra a Népszabadság Rt. három magyar kisebbségi tulajdonosát, az MSZP-közeli Szabad Sajtó Alapítványt (26,5 százalék), a Népszabadság Egyesületet (5,5 százalék) és a Népszabadság szerkesztőségi közös részvény (0,4 százalék) képviselőjét, hogy mondjanak le elővásárlási jogukról.
Tehát a három kisebbségi tulajdonos szava dönt: ha valamelyikük nemet mond, ugrott az üzlet. Különös helyzetbe került a Népszabadság újságírói gárdája is: a Népszabadság szerkesztőségi közös részvény és a Népszabadság Egyesület tulajdonosi jogosítványain keresztül érvényesítheti akaratát, és döntésének következményei nehezen beláthatók. Hogy csak két lehetséges következményt említsünk: 1. az RTL Klub televízió frekvenciaengedélyének megvonása és az RTL Group kiszorítása a magyar tévépiacról (a Bertelsmann konszern óriási anyagi vesztesége mellett); 2. a Magyar Hírlap megszüntetése.
1. Amennyiben az ORTT februárban szabálytalannak találja a Ringier-üzletet, vagyis arra a következtetésre jut, hogy a Gruner und Jahr, azaz a Bertelsmann valamilyen módon őrzi meghatározó pozícióját a Népszabadság Rt.-n belül, akkor megvonhatja az RTL Klub frekvenciaengedélyét. Márpedig a médiahatóságnak - és az abban többségben lévő kormányerőknek - bögyében van a magyar RTL, valószínű tehát, hogy a lehető legszigorúbban vizsgálják majd az ügyet.
2. Ha a Ringier tulajdonhoz jut a Népszabadságban, aligha tarthatja fönn tovább a Magyar Hírlapot, hiszen célközönsége és hangvétele szinte megegyzik a Népszabadságéval. Tehát saját újdonsült lapja konkurensét kellene drága pénzen működtetnie, ami a legkevésbé sem nevezhető ésszerűnek. (Nagyon egyszerűsítve: a Népszabadság újságírói tulajdonosi döntésükkel Magyar Hírlap-os kollégák nyakára tehetik a kést.)
És van még egy harmadik lehetőség is: elképzelhető, hogy a Gazdasági Versenyhivatal talál valami kivetnivalót az üzleteten. A Ringier a Blikkel és a Nemzeti Sporttal már egyeduralkodó a napilappiac két szegmensében. A Népszabadság megvásárlásával már olyan piaci koncentráció jön létre, amely kiérdemelheti a Versenyhivatal figyelmét.
Miért kötne bele az ORTT a G+J-Ringier üzletbe?
|
Számos körülmény utal arra, hogy létezhet valamilyen egyezség a Ringier és a Gruner und Jahr között. (A többi között a Welt am Sonntag november 11-i számának egy cikke is meglebbenti ezt a lehetőséget.) Legelőször is az a körülmény lehet gyanús, hogy az egész alku a színfalak mögött zajlott. A Népszabadság Rt. tulajdonosait és a Ringier hazai vezetőit az utolsó utáni pillanatban - amikor már számos újság közölte a hírt - értesítették arról, hogy a németek a svájci kiadót nézték ki vevőnek, sőt már meg is állapodtak.
Milyen politika, kérem?
Szintén figyelemre méltó mozzanat, hogy alig két héttel a Ringier-üzlet nyilvánosságra kerülése előtt a Gruner und Jahr "egyik magas pozícióban lévő vezetője" azt nyilatkozta a Spiegel német hírmagazinnak, hogy a kiadó mindneképpen megtartja a Népszabadságot, ez számára "politikai kérdés". (Vajon milyen politikai kérdés lehet ez Németországban?)
Nem kevésbé titokzatosak az üzlet pénzügyi vonatkozásai sem. Vajon miért döntött a részvénycserés megoldás mellett a G+J, amikor más befektetők készpénzes ajánlatot is tettek? Vajon milyen részvényeket adna cserébe a Ringier? Létezhetnek a svájci kiadónak olyan érdekeltségei, amelyek vonzók a nagy német számára? Értesülésünk szerint a 43 százalékos pakett piaci értéke elérheti a hat és fél millárd forintot, legalábbis van befektető, aki megadná ezt az árat a részvényekért. A G+J-nek azonban mégis a Ringier kell.
A svájciaknak is megéri összebeszélni: már azzal is jól járnak, ha olcsón, részvénycserés tranzakcióval bekerülhetnek a tuti nyereséges Népszabadság Rt.-be, és kasszírozhatnak évente. A Ringier saját Népszabadság-konkurens lapja, a Magyar Hírlap egyelőre csak viszi a pénzt. Másrészt nagy presztízsértéke is lehet, ha meghatározó tulajdonrészt szerezhetnek a legnagyobb magyar politikai napilapban, és vitathatatlan piacvezetői pozícióba kerülhetnek az itteni napilappiacon.
Elektronikus vagy hagyományos? Middelhoff vagy Kundrun?
"Népszabadság vagy RTL Klub" vita természetesen nem csak arról szól, hogy vajon egy magyar kereskedelmi televízió vagy egy politikai napilap jelent többet a multinacionális vállalat számára. Ez az ügy épp akkor robbant ki, amikor a Bertelsmann-konszern vezetői közül egyre többen gondolták úgy, hogy a vállalatnak inkább a tévés és más elektronikus, szórakoztatóipari üzletágakra kellene összpontosítania, és a hagyományos, gyöngébb profittermelő képességű hírlapkiadást elhagyni. Thomas Middelhoff elnök-vezérigazgató célja, hogy tőzsdére vigye az 56 országban működő, önmagát a "legnemzetközibb médiavállalatként" definiáló trösztöt. A tőzsdeképességet pedig nagyban segítené a profiltisztítás.
Az is fölvetődött, hogy a konszern eladja az egész Gruner und Jahr kiadót (amely a Bertelsmann összbevételeinek még mindig 14,9 százalékát produkálja), de ettől a tervtől aztán elállt.
|
Mit akarnak a magyarok?
A médiagigász belső harcaiba valószínűleg kevéssé tudnak beleszólni az itteniek, a Népszabadság Rt. magyar kisebbségi tulajdonosai: a különleges jogokkal (például a főszerkesztő-jelölés, illetve -leváltás jogával) fölruházott Népszabadság szerkesztőségi közös részvény, az rt. dolgozói által alapított Népszabadság Egyesület, valamint a Magyar Szocialista Párt érdekkörébe tartozó Szabad Sajtó Alapítvány.
A médiatörvény teremtette kényszerhelyzet pedig kapóra jött a szerkesztőségnek, amely (vagy legalábbis egy része) szabadulni szeretne a Gruner und Jahrtól. A németek és a magyar vállalat közötti viszony az utóbbi években ugyanis alaposan megromlott. Az itteniek a G+J-t okolják azért, hogy a Népszabadság Rt. nem tudott megfelelő ütemben növdekedni, új üzletágakat, új lapokat indítani. Pedig a magyar napilappiac egyetlen nyereséges szereplőjeként a Népszabadság 1999-ben 800 000 000 forint profitot termelt, pozíciói elég erősek voltak ahhoz, hogy más komoly sajtóvállalkozásokba fogjon vagy bevásároljon. A németek túlzott óvatossága, illetve tájékozatlansága azonban megakadályozta az expanziót.
Amióta a Gruner und Jahr abszolút többséghez jutott az rt.-ben (ez 1997-ben történt), évről évre szorosabbra fogja a Népszabadság pórázát, egyre inkább közvetlen irányítása alá vonja a céget, amely egyre kevésbé hatékonyan működik. Míg 1999-ben még hozta a fenti, a magyar napilappiacon brutálisan nagynak számító nyereséget, addig 2000 első félévében - miután a Gruner und Jahr lecseréltette a kiadó addig sikeres menedzsmentjét - veszteségessé vált, majd nagy erőfeszítések árán sikerült ismét pozitívba tornászni.
(A G+J hírlapüzletágát a német sajtó sem tartja sikeresnek, inkább magazinos cégként emlegetik a hamburgiakat, akik nehezen boldogulnak a számukra idegen napilappiaccal.)
A Népszabadság szerkesztősége (vagy a szerkesztőség bizonyos körei) tehát szívesebben látná, ha a Bertelsmann valóban eladná tulajdonrészét - nem az "összebeszélős" Ringiernek, hanem egy harmadik befektetőnek. Értesülésünk szerint két - egy kelet-közép-európai és egy tengerentúli - befektetői csoport is ugrásra készen vár: ha a három magyar tulajdonos él elővásárlási jogával, azaz nemet mond a Ringier-üzletre, azonnal megvásárolnák a németek részvényeit.
Business Talks '24
Üzleti konferencia