Visszahívhat a nyaralásból a főnök

Nyugat-Európához hasonlóan Magyarországon is egyre több az olyan üzem, ahol akár egy egész hónapra is leállnak, amire azért van szükség, mert a technológia és bizonyos speciális feladatok miatt nehéz a nyaraló dolgozókat helyettesíteni. Jellemzően júliusban vagy augusztusban veszik ki a hazai munkavállalók a szabadságukat; a munkaadó ezt arra használja fel, hogy a karbantartási feladatokat elvégeztesse.

A munka törvénykönyve alapján az alapszabadság egynegyedéről a munkavállaló rendelkezik, ebbe nincs beleszólása a munkáltatónak, de tizenöt nappal előtte ezt írásban jeleznie kell. A törvény alapján a megmaradt napokkal a munkáltató rendelkezik, de a munkavállalónak járó szabadságot a naptári évben ki kell adnia. Ettől eltérni csak kivételesen fontos gazdasági érdek esetén lehet, de ezen napok terhére a következő év június 30-ig mindenképpen el kell engedni pihenni a dolgozót. A szabadság pénzzel nem váltható meg, erre csak a munkaviszony megszűnése esetén van lehetőség.

Meg kellene fizetni a költségeket

Az alkalmazottaknak azzal is tisztában kell lenniük, hogy a munkáltatónak „messzire érhet a keze”, ugyanis kivételesen fontos érdekből megszakíttathatja a szabadságot. Ebben az esetben azonban a munkahelyre való eljutást, a megszakított nyaralás okozta költségeket köteles megtéríteni.

A legtöbb esetben azonban ez nem történik meg, mert a munkavállalók a munkahely elvesztésétől való félelmükben nem mernek a pénzükért fellépni – nyilatkozta a NAPI Gazdaságnak Hadi László, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke. A nagyvállalatok egy részénél – ahol a technológia miatt folyamatos a termelés – már az év elején beütemezik a szabadságokat. Az így meghatározott napoknak a kivétele kötött, szükség esetén átcsoportosításokkal oldják meg a munkaerőigényt.

A kölcsönzés is megoldás lehet

A szolgáltatószektorban és a kis- és közepes vállalkozásoknál sokkal rugalmasabban oldják meg a szabadságolásokat, a munkáltató kevésbé szól bele a pihenés idejébe. A munkaerő pótlására léteznek megoldások, a vállalkozók egyre inkább kezdik felfedezni a munkaerő-kölcsönzésben rejlő lehetőségeket. Hadi László szerint július elejétől augusztus végéig érezhetően megnő az igény a könnyen helyettesíthető – adminisztratív, recepciós és könnyű fizikai – munkaerő iránt.

Egy-egy pozícióra jellemzően két-három hétre kölcsönöznek dolgozót a cégek. Sok helyen mindezt annak ellenére megteszik, hogy a kölcsönzés költségei a szabadságon lévő dolgozó bérének másfél-, kétszeresét is elérhetik, ráadásul a munkavállaló bérét is ki kell fizetni. Azt már nehéz mérni, hogy az így kölcsönzött munkaerő mennyire hatékony, bár sokszor előfordul, hogy a kölcsönzött dolgozó ott ragad a cégnél, mert elégedettek teljesítményével.

Elvárják az ingyen túlórát

A legjellemzőbb azonban még mindig az, hogy a cég házon belül oldja meg a helyettesítést; bár a túlórát a törvény előírása alapján ki kell fizetni, a szellemi foglalkozásúaknál elvárják a többletmunkát, így a túlórát. A munkavállalók kiszolgáltatottsága itt is tetten érhető, ugyanis a helyettesítést gyakran nem fizetik ki teljes egészében.

Amennyiben egy vállalat munkaerő-kölcsönzőhöz fordul, alapvetően egyszerű dolga van az érkező munkaerővel kapcsolatban. Szezonális igények esetén ugyanis a foglalkoztatott a kölcsönző cég alkalmazásába kerül, igaz, a konstrukcióban a foglalkoztatás kapcsán felmerülő összes munkáltatói adminisztratív és befizetési kötelezettség a kölcsönző céget terheli. Emellett számolni kell a munkaerő-kölcsönzőnek a díjával is, amely - ágazattól és persze a kikölcsönzött munkaerő képzettségétől is függően - jellemzően a havi fizetés 15-30 százaléka között szóródik.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!