Miből élsz majd nyugdíjasként?

Ha nyugdíjról van szó, alapvetően két gondolat fordul meg a fejünkben: "hol van az még", illetve "még néhány év, és nem tudom, mi lesz". Egyik gondolatmenet sem a leghelyesebb irány, ha nyugdíjaséveinket nem egy lakóautóban vagy sátorban akarjuk eltölteni, kivéve persze, ha éppen szokásos évi európai körutunkon járunk. Mi lehet a titok nyitja? Mit csinálnak külföldön másképp, és mi mit tegyünk, hogy tudjuk a választ a címben elhangzott kérdésre? Bonyolult probléma ez, de a megoldás lehet egyszerű is.

Mielőtt azonban ennyire előre rohannánk, és mindenki ölébe pottyantanánk egy busás nyugdíjat ígérő lehetősséget, vizsgáljuk meg ezeket a problémákat tüzetesebben néhány példán keresztül.

Bizonyára sokan tudják, hogy hazai gyógyfürdőinket "ellepik" a nyugdíjas német turisták. Ezek a hazánkba látogató, jó kedélyű öregurak és hölgyek általában nemcsak néhány napra érkeznek, hanem gyakran az egész szezont nálunk töltik. Hogyan lehetséges az, hogy míg a német nyugdíjasok nagy része ezüstéveiben a világot járja, addig a hazai nyugdíjasoknak munkát kell vállalniuk és gyakran feketén dolgozniuk, hogy egyáltalán megéljenek? Most vagy minden 60 év feletti német állampolgár milliomos, vagy már időben gondoltak arra, hogy "miből élnek majd nyugdíjasként?". Utóbbi a valószínűbb.

Félre kell tenni

A titok nyitja, amit nálunk még sajnos kevesen hisznek el, az öngondoskodás. Ami esetünkben azt jelenti, hogy minél korábban egy bizonyos összeget meg kell takarítani és azt okosan be kell fektetni. Ezáltal a megtakarításaink az idő folyamán felhalmozódnak, és nyugdíjas éveinkben biztosítanak egy olyan jövedelmet, hogy ne a miből, hanem a mire kérdésre kelljen választ keresnünk.

Előbb említettük, hogy fontos korán elkezdenünk a nyugdíjcélú megtakarításokat, ugyanis akkor egy kisebb összeget is elég félre tennünk és befektetnünk. Ez az összeg természetesen nő, ahogy egyre később jut eszünkbe az öregkorunk. Talán a hazai és nyugat-európai gondolkodás közötti különbséget jól érzékelteti, hogy míg hazánkban 40 éves koruk környékén kezdenek el gondolkodni az emberek a nyugdíjcélú megtakarításaikról, addig Angliában előbb kezdenek el a huszonéves fiatalok nyugdíjukra gyűjteni, mint lakásra. Az amerikai lakosság 74 százaléka úgy gondolja, már 30 éves (!) kor alatt el kell kezdeni a pénzügyi felkészülést az öregkorra.

Tehát a legelső és legfontosabb lépés elhatározni, hogy egy boldog és nyugodt öregkor reményében, amikor már tényleg csak a hobbinknak és családunknak szeretnénk szentelni minden időt, elkezdünk takarékoskodni. Amennyiben meghozzuk ezt a döntést, még néhány fontos kérdést meg kell válaszolnunk: mibe fektessem be a pénzem és mennyit takarítsak meg? Nézzük ezekre is a válaszokat!

Három a kívánság

Hosszú távon egy olyan befektetési formára van szükségünk, amely kellőképpen rugalmas, hogy bármikor átalakítsuk befektetéseink összetételét, arra az esetre is nyújt megfelelő fedezetet, ha a megtakarítási időszak alatt velünk történne bármi, és nem utolsó sorban ha lehet, a befizetendő adónkat is karcsúsítanánk vele. Ez három kívánság, de nem fontos hozzá jó tündér, hogy teljesítse, elég csak egy megfelelő tanácsadót találnunk.

A hosszú távú megtakarításainkhoz és ahhoz, hogy a fenti kívánságok teljesüljenek, olyan konstrukcióra van szükségünk, amely befektetés és biztosítás is egyben. Erre a célra kiválóan alkalmasak a unit-linked típusú biztosítások, amelyeknek már számtalan változatával találkozhatunk hazánkban.

Guruk

A számunkra megfelelő termék kiválasztása mellett még van feladatunk bőven, ha azt szeretnénk, hogy nyugdíjaséveinket is aktívan töltsük. A megfelelő eszközalapok kiválasztása és a befizetett pénzünk folyamatos menedzselése is fontos feladat, amelyekhez gyakran szakértő tanácsára van szükség; hacsak nem vagyunk mi magunk is befektetési guruk, vagy nem képezzük ki magunkat azzá a futamidő alatt. Ezért a termékek mellett a tanácsadó kiválasztása hosszú távú döntés kell legyen, akivel közösen meghatározhatjuk céljainkat, és ezekhez hozzárendelhetjük a megfelelő pénzügyi eszközöket.