Hogyan gondolj nyugdíjadra?
Sokunknak még nagyon távolinak tűnik a nyugdíj, mégsem lehet elég korán elkezdeni takarékoskodást. Aki éveket, évtizedeket hagy maga mögött pályája során anélkül, hogy az öngondoskodásra gondolna, a legértékesebb éveket vesztegeti el. Ha a nyugdíjazáskor 40-50 százalékkal csökken a jövedelmünk, már késő lehet befektetéseken gondolkodni.
A nyugdíj-megtakarítások alapszabálya szerint minél távolabb van a nyugdíjba vonulás időpontja, annál célszerűbb lehet nagyobb kockázatokat vállalnunk befektetéseinkben, ugyanis a hozamlehetőség is csak így tud érdemben növekedni. Hosszú távon tehát a részvénypiaci befektetések aranyat érhetnek a megtakarításaink között, de hogy tőkénk mekkora részét érdemes részvényekbe fektetni, és hogyan érdemes az évek múltával alakítgatni portfóliónkat, ehhez egy rendkívül egyszerű, de annál célratörőbb szabály ad iránymutatást. Számoljunk, ne csak a jó szerencsét várjuk.
Senki nem vágyik arra, hogy nyugdíjas éveire engednie kelljen addig megszokott életszínvonalából, netán egyenesen nélkülözésre kényszerüljön. Sok most nyugdíjba vonuló ember havi jövedelem akár 30-50%-kal is csökkenhet külön megtakarítások nélkül, tehát nem árt már most észnél lenni. Hogy életünk alkonyán biztosan ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe, elkerülhetetlennek tűnik hosszú távú megtakarításokat felhalmozva önmagunk gondoskodni időskori jólétünkről. Ezt nem lehet elég korán elkezdeni.
A nyugdíjcélú megtakarítás mindenki életében a leghosszabb távra tervezett befektetést jelenti (még akkor is, ha már nem vagyunk pályakezdők), így sajátos aranyszabályokat érdemes szem előtt tartani, ha a legnagyobb hatásfokkal szeretnénk céljainkat megvalósítani. A céloknál jellemzően két szempont jelenik meg: a biztonság és a magas szintű jövedelmezőség. De hogyan fektessünk be úgy, hogy ne kelljen feleslegesen sokat reszkírozni, mégis megnyugvással figyelhessük megtakarításaink értéknövekedését évről évre?
Nyugodtan vállaljuk a kockázatokat, megéri
A befektetések hosszú távú alapszabálya, hogy magas hozam csak magasabb kockázat vállalásával érhető el. A magas kockázat természetesen magában foglalja az esetleges negatív időszakokat is, de jól átgondolt stratégiával a hosszú távú optimalizáció sikeres lehet. Tudjuk, mikor kell több részvényt venni, és azt is, mikor forduljunk a biztonságosabb kötvények felé. Mivel a nyugdíjjal kapcsolatos befektetések legtöbbünk esetében hosszú időszakot ölelnek fel, képesek lehetünk elviselni a magasabb nyereség reményében a magasabb bizonytalanságot is.
A nyolcvanéves amerikai tapasztalatok alapján a részvények éves átlagban 13 százalékos hozamot nyújtottak, míg a kötvények éves hozama csupán 6 százalék volt ugyanezen időszak alatt. Ha éppen az amerikai piacon fektetnénk be, és a múlt ismételné önmagát, ilyen hozamkülönbségek mellett havi 10 ezer forintos megtakarítással kizárólag részvényekbe fektetve 6,3 millió forinttal lenne több a számlánkon, mint csak kötvényekkel.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy részvénypiaci szakértővé kell képeznünk magunkat, hiszen számos olyan termék és szolgáltatás áll rendelkezésünkre, mint például a biztosítással egybekötött befektetési termékek (szaknyelven unit-linked biztosítások), amelyek segítségével pusztán csak a célokat kell meghatároznunk, a befektetések részleteit pedig rábízhatjuk a szakemberekre (ráadásul megfontolandó adóelőnyöket is elérhetünk ezekkel a termékekkel).
Mindenemet fektessem részvényekbe?
A magas hozamlehetőség mellett sem feledkezhetünk meg azonban másik szempontunkról, a biztonságról. Az idő múlásával nem célszerű minden megtakarítást részvénypiaci termékbe fektetnünk, a szakértők sem szokták ezt javasolni a nyugdíjjal kapcsolatos célokra megtakarítók számára. De akkor mégis mennyit? A választ az Egyesült Államokban az elmúlt években nagy népszerűségnek örvendő, kifejezetten a nyugdíjba vonulás időpontjára időzített (target-date) befektetési alapok stratégái adják meg számunkra.
A szabály az ajánlott részvényarányra vonatkozik: portfóliónk hány százalékát tegyük részvényekbe? A képlet egyszerű: a részvények arányát (százalékban kifejezve) úgy kapjuk, ha életkorunkat 100-ból kivonjuk. Tehát ha 36 évesek vagyunk, akkor 100-36=64 százalék. A formulát ugyanakkor érdemes kicsit módosítani, hiszen a tapasztalatok szerint a munkába állás időpontja némileg későbbre tolódik a felsőoktatás kiszélesedésével, de ezzel párhuzamosan a nyugdíjkorhatár is emelkedik. A képlet így a következőképp módosul: a részvények százalékos részarányának körülbelül a nyugdíjig hátralévő évek száma plusz negyvennek kell lennie. Egy 25 éves pályakezdő számára tehát tanácsos 80 százalék körüli részvényarányt elérni (40+40=80), míg 40 évesen ez már csak 65 százalék kell legyen. A részvénybefektetések arányát érdemes nem túl gyakran, egy-két évente finomhangolni.
Nem kötelező, de hasznos
Ez a képlet természetesen nem kőbe vésett szabály, amit mindig, minden körülmény esetén követnünk kell, de kiváló iránymutatást ad a befektetéseink összeállítását illetően. Természetesen finomabb módszerekkel tovább juthatunk, de itt már célszerű speciális tudás nélkül még inkább szakértőkre hagyatkoznunk.
Aki nem fél szélsőségesen a kockázatoktól, és rendelkezik előrelátható, valamelyest stabil jövedelemmel, annak a nyugdíjra gondolva célszerű mindenképpen kockázatosabb területek felé kell tekintgetnie. Ehhez lehetőség szerint érdemes szakértői segítséget is igénybe venni, hogy a számunkra optimális összetételű portfóliót alakíthassuk ki. A befektetésekhez nem kellenek nagy összegek, akár havi 5-10 ezer forintos megtakarítással is milliókhoz juthatunk 20-25 év múlva. Egy dinamikus portfólió-összetétel mellett havi 5 ezer forintos megtakarítással 25 év múlva jó eséllyel 5 millió forint lehet a számlánkon. Ha konzervatívan gondolkodunk, havi befizetésünk összegét harmadával kellene növelnünk.
Az alapelvet tehát soha ne veszítsük szem elől: minél több időnk van a nyugdíjig, annál jobban érdemes lehet a magasabb hozamlehetőséget keresni magasabb kockázat árán is. A lehetőségek kiválasztásánál ne bízzunk a vakszerencsében, a pénzügyi tanácsadók épp ezért vannak. Ennek gyümölcseként nyugdíjas éveinket is anyagi gondok nélkül tölthetjük el.
