Szilárda
0 °C
6 °C

Legyen milliomos tíz százalék eséllyel

2006.11.27. 17:00
Ki ne akarna sokat keresni? Hát persze, hogy elcsábultunk, amikor egy aluljáróban egy szórólapot nyomtak a kezünkbe, amin ez állt: "A titok most hozzáférhető. www.sokatkeresek.hu." Gondoltuk, hozzáférünk. Azt ígérték, hogy egy hatvanperces tájékoztatón azokat a titkokat és üzleti fogásokat árulják el, amelyekkel az ingatlanosszakma csúcsára lehet kerülni. Ez majdnem olyan izgalmasnak tűnt, mint egy számviteli konferencia az adózás rendjéről szóló törvény hatályosuló módosításáról, de megnéztük. Titkokat nem tudtunk meg, de azt igen, hogy húszezerért kopogtatástechnikát is tanulhatunk.

Lassan minden sarkon áll egy irodaház, persze, hogy mi nem ahhoz megyünk először, ahová kellene; biztatóan kezdődik ingatlanos karrierünk. Aztán a lépcsőházat is csak harmadik nekifutásra találjuk meg, így kissé elkésünk a szórólapon szereplő "kötetlen és díjmentes bemutatóról", ahol egyetlen óra alatt megismerhetjük, "hogyan dolgozik egy profi ingatlantanácsadó", és megtudhatjuk, hogyan lett piacvezető az Otthon Centrum a hazai ingatlanbizniszben. Pedig szerettünk volna korábban érkezni, hogy lássuk, kik azok, akik hozzánk hasonlóan regisztrálták magukat, mert "a tudást akarják", és nem mellesleg valószínűleg sok pénzt is.

Szemináriumi hangulat

A teremben, ahol a tájékoztatót tartják, húsz szék van, közülük néhány üresen maradt. A többin jobbára nők, általában negyven körüliek, egyiküket sem érzem ingatlancápának. Olyan hangulat, mintha egy közepesen érdekes egyetemi szemináriumon lennénk, amelyen egy lelkes előadó az Árpád-kori nyeregkápák díszítésének a XIII. századi balkáni ikonfestészetre gyakorolt hatásáról beszél majd. Itt viszont elvileg titkokról lesz szó, a sejtelmes hangulatot fokozza is az elsötétített helyiség, a laptop és a projektor ventilátorának diszkét zúgása.

Arra számítottunk, hogy a bemutató a boldog diákéveinkben olykor-olykor figyelmetlenségből végighallgatott Amway-, Avon-, Ahico- és mittudomén még milyen előadások stílusát fogja felidézni. Tudják, a mennyit keres?, elégedett most a fizetésével?, gondolt arra, hogyan tud nyugdíjas korában is a mostani életszínvonaláról gondoskodni?, nem akar önálló lenni?, nem akarja, hogy mások munkája Önnek is pénzt hozzon? jellegű kérdésekkel bőven megspékelt, kicsit hitgyülis vidám vasárnap délelőttre emlékeztető hatvan percre számítottam.

Számokkal támadnak

Ehhez képest az előadás meglepően visszafogott volt. Senki nem akart meggyőzni minket arról, hogy nem élet az életünk ezentúl, ha nem megyünk el az Otthon Centrum akadémiájára, hogy alap-, közép- vagy felsőfokú szakmai ismereteket szerezzünk ott; sem arról, hogy biztos megélhetést jelent az általuk kínált franchise-rendszert, sem azt, hogy ha szerzünk iksz ügyfelet, az már hozni fog kétszer ikszet, ami négyszer, nyolcszor ikszet, és mire legközelebb megtaláljuk a jó irodaházat, ingatlanmogulok leszünk. Az egyetlen igazán kecsegtető dolog az volt, hogy az "ingatlanos szakma legnagyobb értéke a szabadság", de abból nekünk is van annyi, hogy csak ez nem hoz lázba minket.

Az előadó elsősorban számokkal próbálkozott, méghozzá impozánsnak tűnő számokkal. Idén negyvenmilliárd forintnyi szerződést terveznek kötni - ha mi lennénk az összes ingatlan ügynökei, akkor az egyszázaléknyi jutalékkal is négyszázmillió forint, kezdünk máris mohózni -, pedig a hazai ingatlanpiac, legalábbis az ügynöki, még gyerekcipőben jár.

Száz ingatlanos üzletből csak harmincat bonyolít iroda, ügynök, közvetítő, nevezzük akárhogy, a maradék hetvenet a tulajdonosok intézik. Ezt a 30:70-es arány az otthon centrumosok szerint néhány éven belül 60:40-re változhat, vagyis a piacon még elférnek a jelentkezők.

'Nem Einsteinek kellenek, a tulajdonosok sem azok'

Akik ideális esetben nyitottak, ügyfélközpontúak, jól kommunikálnak, odafigyelnek az emberekre, magas az emocionális és empatikus képességük, és 35-40 évesek. A számos kitételből, ami a prezentáció egyik diáján olvasható, és az előadó szájából elhangzott, hirtelen ennyit tudtunk megjegyezni. Főleg az utolsót, esélyegyenlőségi sóhivatalaink elégedettek lehetnek, hogy végre egy munkahely, ahol nem a háromdiplomás, négy nyelven beszélő, öt év szakmai tapasztalattal is még csak 25 éveseket keresik.

Annyira nem, hogy a diploma például egyáltalán nem elvárás, ahogy az előadó fogalmaz, "ebben a szakmába nem Einsteinek kellenek, a tulajdonosok sem azok". Fontos viszont az érettség, az érettebb emberekben jobban bíznak az ügyfelek, mondja a közönség összetételének megfelelően, ha fiatalok vannak, gondolom, a "dinamikus emberek kellenek" sablont használják.

Szakmai ismeretek viszont kellenek, a lakástörvény szerint ugyanis ma már ingatlanokkal is csak az dolgozhat, aki rendelkezik OKJ-s minősítésű, középfokú szakmai végzettséggel. Ezt itt, az Otthon Centrum Akadémián is el lehet sajátítani: az alapképzésben meghirdetett - de középfokú képesítésnek számító - ingatlanközvetítői és társasház-kezelői szakmákat 79 ezer forintért lehet elsajátítani nagyjából fél év alatt, emellett 69 ezer forintért ötnapos tréninget is tartanak kezdő ingatlanosoknak. Utóbbi szépséghibája, hogy szakmát nem ad, így - bár dolgozni el lehet vele kezdeni - nem mentesít attól, hogy előbb-utóbb még egy kazal pénzt kifizessünk.

Hogyan kopogtassunk?

Az alapképzéshez képest a középfokúak nem is drágák - igaz, hivatalos minősítést nem jelentenek -, ezek a "gyakorlati sales tréningek" mindössze 19 900 forintba kerülnek. Ami azért különösen olcsó, mert csupa vidámságot lehet tanulni, például kopogtatási technikákat - mindig tudni szerettem volna, egy vagy két ujjal, esetleg egész ököllel kell-e -, ügyfélszűrést, hideghívást és tárgyalási technikákat is.

A képzéslánc harmadik elemét a mesterkurzusok jelentenék, OKJ-s ingatlanvagyon-értékelők például 285 ezer forintért lehetnénk, felső szintű értékbecslők már 126 ezerért (de ezekhez el kell végezni a 79 ezres alapképzést is). A csúcsot a CEU MBA Real Estate jelenti, a szakmai képzés csúcsa 10 100 - de nem forint, hanem euró. Forintban tehát már millióknál járunk, Járai Zsigmond nem tud annyira beleszorulni a kamatprésbe, hogy kijöjjünk 2,6 millió alatt.

Igaz, a sok pénz még többet hozhat. Az előadás szerint az ingatlanszakmában tíz emberből egy milliomos lesz, kicsit megremeg a lábam a gondolatra, hogy majdnem két potenciális milliomos is megbújik a projektor kékes homályában. Jó leendő nagy emberek között lenni, na.

Későn érő befőtt

Bár amikor lopva szétnézek, továbbra sem érzem senkin, hogy ő lenne az, akihez dőlni fog a pénz, de hamar kiderül, hogy ez nem jelent semmit. Az előadó az egyik poszterüket mutatja, három hölgy virít rajta, mintha valami mobilreklámból másolták volna őket át, közben viszont, mint kiderül, ők is otthon centrumosok. Aztán mesél egy másik kollégájukról, aki "fél évig befőtt volt, egyetlen üzletet sem csinált", annyi idő alatt viszont beletanult a szakmába, és "ma már minden hónapban milliókat csinál". Későn érő típus, ja.

A lényeg persze az, hogy beérett, és beindult a kapcsolatrendszere. Ez ugyanis a legfontosabb, állítja előadónk. A jó ingatlanos szerinte olyan, mint a jó fogorvos, "szőrös kezű", villan belém egy gyerekkoromban, a kötelező iskolai fogászaton rögzült traumatikus kép. De nem, nem ezért, hanem azért, mert itt is a bizalom és az ajánlás a fontos, ha beindul az ajánlásrendszer, ha a tulajdonosok egymásnak adogatnak minket, akkor nyert ügyünk van.

Azt kell csak észben tartani - derül ki egy újabb, szintén Fontos Tudnivaló -, hogy levetkőzzük a belső gátlásainkat. "Kezdetben mindenkiben van egy kis belső gát, amikor 60-70 milliós ingatlanokkal találkozik", tudjuk meg, de az "önbizalomhiányos félelemtől" meg kell szabadulni, és csak azt kell mérlegelni, objektíven, hogyan lehet azt a legjobban eladni. Egyszerű ez, gondoljuk, egy időben biztos voltak gátak Kulcsár Attilában is, de aztán csak elkezdte valahogy.

Olyan, mint a szerelem

Mi viszont nem kezdjük. Az elődás végére valahogy inkább arról győződünk meg, hogy nem nekünk való az ingatlanosszakma. Az előadó szintén ezt erősíti bennünk, hiszen ő maga is elismeri: az ingatlanosszakma nem való mindenkinek. Az ingatlan olyan érzelmi termék, ahol úgy kell empátiával viszonyulni vevőhöz és eladóhoz, hogy közben hatalmas öszegek cserélnek gazdát. "Pénz és érzelem - olyan ez, mint a szerelem, tudják" - mondja, de mi nem tudjuk.

Így maradunk bevált szakmánknál, nemkeresunksokat.hu, de biztonságban vagyunk.