Mária
-7 °C
3 °C

Felvidéki magyar királyság

2005.05.30. 16:30
Nyolc napernyőm van féláron, anyukám, ez mekkora királyság - az ember egy pillanatra azt gondolja, valami napernyő-fetisiszta rituáléból kapott el egy fél mondatot, de nem. Egészséges, átlagos, ötven körüli magyar bevásárlóturisták ülnek a szomszéd asztalnál, lábaiknál tálcákban a sörök, autójukba házimozit, porszívót, a tetőcsomagtartóra villanytűzhelyt képzelünk.

Szlovákiában vagyunk - vagyis a Felvidéken, adózzunk a nemzeti érzelemnek, ahogy kell -, Párkányban, szombat kora délután van, és egy unalmasan fantáziátlan, ám arcpirítóan olcsó, hatalmas piros napernyőkkel elrondított kerthelyiségben nyeljünk a sertésszeletes juhtúrós sztrapacskát és hozzá csapolt Velkopopovicky Kozelt iszunk - egy kedves barátunk hívta fel a figyelmünket erre a remek sörre, és arra is, hogy ez nálunk csapolva nem kapható, amit eddig nem is tudtunk cáfolni, pedig szeretnénk. Szóval Szlovákiában vagyunk, Párkányban, 36 kilométernyire Budapesttől, Árpád-híd közelében lévő lakásunktól, ahonnan másfél órával ezelőtt elindultunk feltérképezni a szlovák-magyar kereskedelmi kapcsolatok fellendítésének lehetőségét.

Mariahilfer-külső a határ túloldalán

Az ötlet nem új: tankolni már évek óta átjár, aki csak teheti, tavaly még 170-180 forintos benzinárakról is hallottunk. Ma már csak a tankolás miatt nem éri meg Pestről elindulni, egy liter 95-ös általában 35,90-36,90 korona, vagyis 244-251 forint között van, nekünk a határtól beljebb végül sikerült 35,40-ért, vagyis 241 forintért tankolnunk, de azért ez sem túl kedvező. Azonban ha igazi magyar turistához méltó módon egy kis bevásárlást is beiktatunk a rendszerbe, már tisztességes nyereséggel zárhatjuk a napot.

Ez nemcsak a mi felfedezésünk persze, mással legalábbis nem nagyon magyarázhatnánk, hogy szombat délelőtt az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria-híd közepéig áll az autósor. Meg is beszéljük, hogy visszafelé Ipolyszalka-Letkésnél jövünk vissza, nem túl nagy kerülő, és Pestre is biztos könnyebb lesz a 2-es főúton bejutni, mint a 10-esen (így is történt, és igazunk is lett).

Párkány mára teljesen átment egyfajta Mariahilferstrasse-külsőbe: a belvárosban boltot boltra halmoztak a jó üzleti érzékkel megáldott helyiek, amelyek között számológépekkel, papírral és tollal, katalógusokkal és szórólapokkal felszerelkezett magyar turisták keringenek boldog révületben. A helyzetük annyiban jobb, mint a boldog nyolcvanas években a sógorainknál keringő sorstársaiké, hogy az üzletek többségében a magyart anyanyelvként ismerő, és nemcsak az üzleti okok miatt legfontosabb magyar szavakat elsajátító eladókkal találkoznak.

Koronánként négy fillér nyereség

Az átszámítással sem feltétlenül kell küzdeni, mert szinte mindenhol lehet forinttal is fizetni - igaz, mi indulás előtt, biztos, ami biztos, vettünk koronát. Már csak azért is, mert azt gondoltuk, hogy Pesten olcsóbban hozzájuthatunk, mint a helyszínen. Nos, koronánként 4 fillért sikerült nyernünk: az egyik pályaudvaron ugyanis 6,76-ért adták a szlovák pénzt az egyébként mindenhol (a többi fővárosi pénzváltónál, valamint Esztergomban és Párkányban) egységesen alkalmazott 6,80-as árfolyam helyett. Ezután pedig átszámolgattunk, és megállapítottunk, hogy a kérdésre: "mit érdemes Szlovákiában vásárolni?", a némileg leegyszerűsítő válasz az: szinte mindent.

Mi elsősorban a háztartási gépekre és a különféle elektronikus kütyükre kattantunk rá, de természetesen a ruhavásárlás sem maradhatott ki a programból. Négy főzőlapos villanytűzhelyt már 50 000, kerámialapos villanytűzhelyt 70 000 forinttól láttunk - előbbi körülbelül 10 000, utóbbi nagyjából 20 000 forinttal olcsóbb, mint az itthon látott legkedvezőbb árú darab. Egy Thomson házimozi az itthoni 68 970 forintos árral szemben 57 800 forintba, egy 72 centiméteres Philips tévé 110 000 forint helyett 88 300-ba kerül.

Drága kerti törpe, faszalakú lopó

Érdekes módon a bútorárakban - bár ezen a téren nem vagyunk túl járatosak - nem érzünk jelentős árkülönbséget, talán csak lépcsőházi lakásajtót érdemes venni: az Párkányban megrendelve 167 000 forintba kerül, hasonlót itthon 190-200 000 forintért csináltak volna, igaz, utóbbi árban a beszerelés is benne van. Azt, hogy a szomszéd asztalnál ülő turisták mennyiért kaptak napernyőt, nem tudjuk - arról meg nem is akarunk tudni, mire kell nekik nyolc -, erről viszont eszünkbe jut egy másik szabadtéri borzadály, és elindulunk kerti törpét venni.

A választék bőséges, 5400 és 11 560 forint között kaphatók a miniatűr rémségek; ezt először olcsónak gondoljuk, de aztán egy hazai honlapon 4990 forintért is látunk, és megnyugszunk, hogy nem költöttük drága koronánkat ilyen marhaságra. A kirakatban meglátjuk a nap fénypontját, a fasz formájú, üvegből készült lopótököt (amely így ugye már nem is tök, csak lopó). Rendesen megcsinált kis eszköz: a herezacskó biztosítja az öblös kitüremkedést, a belőle kimereckedő férfiszerszámot kell a szájához vennie a borásznak, ha lopni akar. Gondolkodunk, melyik borász ismerősünket tréfáljuk meg, de végül úgy döntünk, nem adunk egy üvegfaszért 1500 forintot. Inkább lázba hoz minket a tíznapos last minute korfui út 27 200 forintért, de sajnos hétfőn már indulni kellene, így mégsem utazunk.

Kártyafüggetlen mobilok huszonezerért

A nem előfizetéshez adott, tehát kártya és így bármiféle kötelezettség nélküli mobiltelefonok árfekvése is nagyon baráti. A Nokia 2600-as 23 800 forintért kapható, ennél az egyik hazai szolgáltatónál ugyanez a típus feltöltőkártyás vásárlás esetén is csak háromezer forinttal olcsóbb. A Sony-Ericsson T290I készüléke 24 480, míg ugyanennek a márkának a T630-as típusa 47 532 forint - egy másik hazai szolgáltató honlapján előbbit 28 000, utóbbit 72 000 forintért kínálják. A Motorola E398-as 48 960 forint lenne, nálunk az egyik mobilcégnél 58 800 forintért kapható ez a típus.

Írható cd-k 13 forintért

Az asztali számítógépek és különböző alkatrészek ára is olcsóbb valamivel a magyarországinál, az áprilisban itthon monitor nélkül 140 000 forintért vásárolt konfigurációnk itt 17 colos lapmonitorral került volna nem egészen 180 ezer forintba. Egy Intel Pentium-M 725-ös, 1600 MHz-es processzoros, 60 gigabájtos HP notebook nagyjából 240 000 forintért kapható, ugyanilyet itthon 250-260 000 forint körüli áron láttunk. A noname kategóriában tíz darab írható cd - ömlesztve, külön tok nélkül - 129 forintba, öt darab írható dvd - szintén tok nélkül - 170 forintba kerül.

Ruhákat rendes üzletben nem, csak a helyi durkálóban és piacon nézegetünk. Előbbi az egykor szebb napokat látott Partizánske áruház romjain létesült - a dicső múltat már csak a cégtábla őrzi -, a valóban omladozó épületben emellett helyet kap a városi könyvtár, valamint az ugyanarról a folyosóról nyíló szolárium és masszázsszalon is (a szoláriumban egy perc 27 forint). Mielőtt átmennénk Mórickába, ez a szalon, legalábbis a reklámtáblája szerint, valóban masszírozást kínál, és semmi pajzánságot. Ez utóbbival a főutcán található night club kecsegtet, bár a Steel Bridge név és az elnevezéshez méltó puritán szocreál építészeti környezet akkor sem csábítana betérésre, ha pajzánodhatnékunk lenne egy késő éjszakai órán.

Tornacipő ötszáz alatt

Ruhát viszont vásárolunk, és tornacipőt is, előbbi 6-700, utóbbi kevesebb, mint ötszáz forintba (469-be) kerül. Igaz, kínai, de itthon is, ahol legutóbb 1200 forintért jutottunk hozzá egy ugyanilyen darabhoz. Férfiingek 877 forinttól vannak, olyanok, amelyekre már rá is hazudtak valamilyen márkanevet, nagyjából ezresért vehetők, és nagyjából ilyen áron vannak elegáns női blúzok is (bár többségük szabása a Nők a pult mögött korszakát idézi). Viszont normális és férfiszemeket csalogató bikinik vannak 3200 és 4000 forint közötti áron. A romos Partizánske szomszédjában csillogó autószalon, persze Skodák. Egy 1,6-os Octavia Ambiente 631 990 koronába, vagyis 4 297 532 forintba kerülne, ami 700 ezerrel kevesebb az itthoni 4 999 000 forintos alapárnál.

"Aki magyar, az itt eszik"

De nem veszünk kocsit, inkább beszabadulunk egy élelmiszerüzletbe, és itt aztán tényleg kezdetét veszi a gyönyör: egy doboz Zlaty Bazant (Arany Fácán) 128, egy Celt 125, egy Starobrno vagy egy Kozel 155 forintért kapható. A lakótelepi kisbolt jut eszünkbe, ahol a hazai rémületeket lehet dobozonként 180-200 forintos áron vásárolni, és széles mosollyal, valamint szatyrunk szélesre húzott szájával rámolni kezdünk. Legalább egy hétre való sört vettünk, és persze az elmaradhatatlan Deli csokiból is vásároltunk néhány maroknyit.

Aztán beülünk ebédelni a már említett unalmasan fantáziátlan, ám arcpirítóan olcsó, hatalmas piros napernyőkkel elrondított kerthelyiségbe, ahol hárman 3800 forintból ebédelünk meg (két sztrapacska, egy halászlé, két palacsinta, sörök, kávék), miközben köröttünk magyar turisták siserehada. Az egyik korsó után ki is jön belőlünk a fűzfapoéta, "aki magyar, az itt eszik", parafráljuk a Vadászatból, bár a kimondás után érezzük, kár volt.

Az asztaltól rálátunk Esztergomra, és megbeszéljük, mennyivel jobb Párkányban lakni, mint a határ túloldalán. Nemcsak az árak, a látvány miatt is: innen a bazilika jelenti a panorámát, míg a másik oldalról a párkányi lakótelep szürke paneltömbjei. Ha ide akarnánk költözni, a városban már 7,82 millióért kaphatnánk 60 négyzetméteres kertes házat, a közeli Ipolyaszalkán már csak 5,7 milliót kellene fizetni, és ott hozzájutnánk egy kétezer négyzetméteres telekhez is - igaz, olyan vérbeli panellakóknak, mint amilyenek mi vagyunk, ez a szám nem sokat mond. Az viszont igen, amit az itthoni számolgatás eredményeként kapunk: az elköltött pénzünk körülbelül húsz százalékát spóroltuk meg, pedig félárú napernyőt végül nem is vettünk.