Oda kell figyelni, hol váltunk valutát

Könnyen nagyon rosszul járhat, aki egy bevásárlóközpontban próbálja forintra váltani pénzét. Két plazában is az tapasztalható, hogy az ottani irodák specialistája, az Exclusive Change vételi árfolyamai brutálisan alulértékeltek. A Duna Plazában az adott napi MNB középárfolyamtól 6,41 százalékkal tért el az euró-, 6,1 százalékkal a dollárvételi ajánlat. A Westendben is 5 százalék körüli volt a különbség.

Finom árkartell a Westendben?

A Westendben ugyanakkor finom árkartell érvényesül, a fellelt másik pénzváltó, a Northline fillérre azonos árakat hirdetett meg. A Nyugati pályaudvarra ennél is komolyabb a trauma: az Interchange rendkívül bonyolult árfolyamtáblájának tanulsága szerint 250 ezer forintos árfolyamértékig a középárfolyamtól több mint húsz százalékkal elmaradó áron lehet csak eurót vagy dollárt beváltani.

A felesleges forintjaikat visszaváltani akaró külföldieket hasonló mértékben megdrágított valutaeladási árak várják - közel 1000 eurós értékig. A magyar turista ugyanakkor átlagos euró, s az átlagtól kissé elmaradó dolláráron válthat pénzt. Nagyon kedvező vételi árat ajánl a Nyugati másik pénzváltója, a Quick Change, azt csak a Rákóczi úton felfedezett IBLA tudja megverni, ahol a vételi árfolyam és a hivatalos jegybanki érték közötti különbség a dollár esetében egy százalék alá is szelídül.

A magyarokkal jobban bánnak

Eladási oldalon kiegyenlítettebb a mezőny - a pénzváltók a magyar turistákkal a jelek szerint finomabban bánnak. A felkeresett nyolc váltóhelyen az euróárfolyamok 0,8-1,68 százalékkal tértek el a középárfolyamtól, a dollár esetében 1,64-2,83 százalékos az eltérés. A legolcsóbbnak a Quick Change bizonyult, míg vásárolni a Good Change-hoz volt a legkevésbé érdemes menni az adott napon.

A magyarok egyik legkedveltebb nyári, nem euróövezethez tartozó célpontja Horvátország - épp ezért érdekesek a kunaárfolyamok is. Az MNB által nem jegyzett pénznemet a váltók 36,5-37,5 forintért kínálták - vagyis a szórás nem túl komoly. Egy kiadós családi nyaraláshoz elegendő - 300 ezer forint értékű - bankjegy ugyanakkor a váltók elmondása szerint nem mindig van náluk.

A valutaváltók ritkán segítőkészek

Ebből is kiderült, hogy igencsak eltérő a váltóhelyek személyzetének segítőkészsége. A legrosszabbul az Interchange vizsgázott: az eladó röviden közölte, hogy ennyi pénz nem szokott náluk lenni, majd lezárta a beszélgetést. A Northline váltója a cég Petőfi Sándor utcai központjába irányított. Az IBLA munkatársa azt ajánlotta, hogy ilyen kéréssel az Erzsébet körúti fő irodát kell keresni, de ajánlott legalább egy nappal korábban odaszólni.

A Good Change váltója az iroda telefonszámát írta fel egy papírra, mint mondta, ha egy nappal korábban szólnak neki, kihozatja a szükséges valutát. Ugyancsak papírdarabra írta fel az iroda számát a Duna Plaza Exclusive váltójának munkatársa, de azért jobban esett, hogy az IBLA-tól, a Quick Change-től és a Nyugati aluljáróban lévő Jolly Jokertől "cégkártyát" kaptunk. A Quick Change-nél és a két általunk felkeresett Exclusive-váltóhelyen ott jártunkkor egyébként rendelkeztek a számunkra szükséges kunamennyiséggel.

Nagyobb összeg váltásához diszrét, belső terem

Végül a szabályok: a jogszabályban előírt módon valamennyi váltóhelyen felleltük annak a banknak a nevét, amellyel az adott váltóhely kapcsolatban áll - bár ez a Northline esetében nem volt túl egyszerű, ugyanis csak egy gépelt papír jelezte. Igaz, a cég nevét is csak hosszas keresgélés után találtuk meg. A Quick Change viszont színes neontábláján öles betűkkel hirdette partnere nevét.

Arról, hogy háromezer forint felett a váltás feltétele az azonosítás, minden váltóhelyen található tájékoztatás, igaz, a Northline-nál ezt is keresgélni kellett. Ami a váltóhelyek kultúráltságát illeti, a Jolly Joker kirendeltsége okozott "gondot", a Good Change viszonylag szeparált lehetőséget biztosít a váltásra. Hasonló módon jó pontot érdemel a Quick Change, ahol kis tábla hívta fel a figyelmet, hogy jelentősebb összeg váltása esetén rendelkezésre áll a diszkréciót biztosító belső termük.