Vilma
-7 °C
4 °C

Két évet vesz el tőlünk a Gyurcsány-csomag

2006.10.06. 11:15
A legpesszimistább forgatókönyv szerint sem esik vissza még a 2004-es szintre sem a magyar életszínvonal a Gyurcsány-csomag miatt. Azaz a megszorítások nyomán sem élünk majd rosszabbul, mint bő két éve. Azért örülni nincs minek: akkor - ha csak a számokat nézzük - alig volt valamivel jobb dolgunk, mint 1989-ben.

Ha Ön a közvélemény azon részéhez tartozik, amelyik elhitte, hogy 2006-ban rosszabbul élünk, mint négy éve, most ok nélkül rázza az öklét a Gyurcsány-csomag miatt. A megszorítások egyik eredménye, hogy az életszínvonal jelentős lépésekkel közelít a következő években az előző ciklus első feléhez. Ha véletlenül sikerülne egészen a 2002-es szintre visszajutni, az nem pusztán négy, de akár 17 éves visszaugrásként is értékelhető lenne. Amennyiben ugyanis elszakadunk a politikai kommentároktól, és pusztán a statisztikákat nézzük, kiderül, 2002 volt az első olyan esztendő, amelyben elértük a rendszerváltás előtti utolsó békeév, 1989 életszínvonalát.

Rosszabb lesz, de mennyivel?

Azt, hogy a Gyurcsány-csomag mennyit visz el fizetésünk értékéből, azaz leegyszerűsítve mennyire rontja az életszínvonalat, még nem tudni, de csak a mérték a kérdés. Most biztosan tényleg rosszabbul élünk majd - hogy mennyivel, annak kiszámolásában már igyekeztünk segíteni. 2006-ot a statisztikák szerint még kihúzzuk: az első félévben a béremeléseknek és az akkor még alacsony inflációnak köszönhetően 5 százalék felett nőttek a reálkeresetek. A szeptemberben életbe lépő adó- és energiaár-emelések nemcsak pénzt vesznek ki a zsebünkből, hanem az inflációt is gerjesztik, így a reálbér-növekedés az év második felére eltűnik, az év egészére pedig 2-2,6 százalékos emeléssel kalkulálnak a kutatók. Előbbi számot Ékes Ildikó, az Ecostat kutatásvezetője, utóbbit Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Intézet vezérigazgatója említette az Indexnek.

A reálbérek alakulása 1989-től máig
Az előző év százalékában Az 1989-es év százalékában
1989 100 100
1990 94,3 94,3
1991 93 87,6
1992 98,6 86,4
1993 96,1 83,0
1994 107,2 89,0
1995 87,8 78,2
1996 95 74,3
1997 104,9 77,9
1998 103,6 80,7
1999 102,5 82,7
2000 101,5 84,0
2001 106,4 89,3
2002 113,6 101,5
2003 109,2 110,8
2004 98,9 109,6
2005 106,3 116,5
2006 102 118,9
2007 97 115,3

Még nagyobb a bizonytalanság azt illetően, mi várható jövőre, illetve 2008-ban. Az egyik alapvető tényező, az infláció körül is nagy ugyanis a bizonytalanság. Az MNB legutóbbi, augusztus végén közzétett jelentésében 7 százalékos infációt vár jövőre, a kormány a konvergenciaprogramban 6,2 százalékos értéket jelölt meg, a piaci várakozások, elemzők prognózisai jellemzően 5-5,5-7 százalék között szórnak, de Ékes Ildikó hallott már 7,5 százalékos előrejelzésről is. Az Ecostat legutolsó előrejelzése 6,3 százalékos pénzromlásra vonatkozott, de egyelőre olyan meghatározó tényezőket nem tudni, mikortól és mennyivel engedi emelni újból az energiaárakat a kormány. Mindemellett a nettó bérek és az infláció emelkedésének hányadosaként számolt reálbérindex másik összetevőjének, a nettó bérek várható alakulásának a becslését is sok ismeretlen tényező bonyolítja. Azon túl, hogy az egészségbiztosítási járulék 2 százalékkal, a munkavállalói járulék 0,5 százalékkal emelkedett szeptemberben, az előbbi januárban újabb egy százalékkal nő a bejelentések szerint, a közszférában tervezett bérintézkedések és azok hatásai között is sok az ismeretlen tényező.

Ami biztos: jövőre nemhogy nem nő, hanem biztosan csökken a fizetések reálértéke. Az Ecostatnál most háromszázalékos csökkenést valószínűsítenek, és Ékes Ildikó szerint könnyen elképzelhető, hogy a mutató 2008-ban is negatív lesz. A GKI szintén mintegy 3 százalékos csökkenéssel kalkulál 2007-re. Karsai Gábor szerint 2008-ban valószínűleg megáll a csökkenés, igaz, növekedés sem várható. Mindketten kiemelték: a közszférában nagyobb, a versenyszférában kisebb visszaesés várható, ebből alakul ki a jelenleg várt háromszázalékos mérték.

Mennyi a három százalék?

A kérdésre nagyon sokféle válasz adható. Először is: 1997 óta egy évet, 2004-et leszámítva Magyarországon minden évben emelkedtek a reálbérek, ami egyben megkerülhetetlen mutatója az ország felzárkózásának. A 2004-es esés 1 százalékos volt, ennek jövőre legalább a háromszorosával nézünk szembe. Ugyanakkor miközben a mostani Gyurcsány-pakkot a Bokros-csomaghoz hasonlítjuk, a kifejezetten a megszorítás mértékét keveslő, illetve részben a csomag szerkezetét is kifogásoló kritikákban nem felejtik el megemlíteni: miközben 1994 volt az első év nemcsak a rendszerváltás után, hanem egyenesen 1988 óta, amikor emelkedett a reálbér, a csomag következtében 1995-ben 12,2, 1996-ban 5 százalékot zuhant.

Hol a pénz?
Ebben az évben 3,9 százalékkal, jövőre 2,6 százalékkal nő a GDP, miközben a fogyasztói árak átlagosan 3,7 százalékkal emelkednek idén, 2007-ben pedig 6,4 százalékkal - mondta Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa a kutatóintézet csütörtöki tájékoztatóján. "Az utóbbi öt évben többször írta át a bruttó hazai termék (GDP)számítási modelljét a KSH, ezért nem könnyű prognosztizálni" - mondta a jövő évi 2,6 százalékos növekedési mutató kapcsán Petschnig Mária Zita, megjegyezve, hogy katasztrófa forgatókönyv nem készült a jelenlegi politikai bizonytalanság miatt. A Pénzügykutató főmunkatársa elmondta: a reálkeresetek 5,5 százalékkal nőttek az év első felében, s az év egészében várhatóan 4 százalékkal, majd ugyanennyivel csökkennek jövőre. "Nem látszik világosan, hogy a reálkereset említett növekedése és az egyre duzzadó fogyasztói hitelállomány miért nem jelenik meg a háztartások fogyasztásában, azaz leegyszerűsítve, hol a pénz" - fogalmazta meg a problémát a kutató, hozzátéve, hogy a háztartások fogyasztása jövőre csak egy százalékkal csökken, az idei 2,6 százalékos növekedés után. (MTI)

Árnyalja a képet, hogy az elemzők anno az Orbán-kormány minimálbér-emelését és a Medgyessy-kormány 100 napos csomagját is elsősorban azzal támadták: a fizetések emelése meghaladja a gazdasági növekedés ütemét. A VOSZ egyenesen arra hívott fel a választások előtt, hogy bárki is kerül hatalomra, vállaljon garanciát: a bérek nem nőnek a GDP-bővülést meghaladó ütemben. Az elvárás annak fényében érthető, hogy 2002 óta, a 2004-es visszaesést is beszámítva, közel húsz százalékkal emelkedett a fizetések értéke.

Ha 1989-et tekintjük bázisévnek, az akkori életszínvonalat, vagyis a százszázalékosnak vett reálbért a 90-es évek első felének folyamatos mínuszai után a lassan indult növekedéssel csak 2002-ben sikerült elérni. Az előző választások évében az 1989-es év 101,54 százalékán álltunk. Ha az idei évre csak kétszázalékos növekedéssel kalkulálunk, a 2006-os évet 119 százalékon zárjuk - ha maradt volna 5 százalékos növekedés, már 122,5 százalékon lennénk.

Ha jövőre 3 százalékos esés lesz, visszazuhanunk 115,4 százalékra. Ez valamivel alatta van a 2005-ös szintnek (116,6), de jóval felette a 2004-esnek (109,7). Ha 2008-ban stagnál a reálbér, értelemszerűen ugyanúgy 115,4 százalékon marad az "életszínvonal". A 2002-es, vagy ha úgy tetszik, az 1989-es szintet két éven át tartó, 7-8 százalék közötti reálbér eséssel érnénk el.

Ne legyen átlagos!

Mindez persze statisztikákon, átlagokon alapuló számítások fényében igaz, és jól tudjuk, olvasóink közel sem átlagosak. Lesz, aki meg sem érzi a megszorításokat, és lesz, aki esetleg belegebed . (Az alábbi géppel Ön azt számolhatja ki, hogy az idén érzékelt, illetve jövőre várt reálbér-emelkedése mit eredményez a megélhetésében a statisztikai átlagból képzett 1989-es szinthez képest. Pl. egyszázalékos csökkenés esetén -1-et, egyszázalékos növekedés esetén 1-et üssön be.)

2006-ban ennyi százalékkal bővült a keresete:
2007-ben ennyi százalékkal bővül majd a keresete:
2006-os keresete ennyi százaléka az 1989-es keresetének:  
2007-es keresete ennyi százaléka az 1989-es keresetének:  

Való igaz: az átlagbérek kiszámításánál felmerülhet, hogy miközben tíz emberből kilenc nagyon rosszul, egy viszont nagyon-nagyon jól keres, az átlag egészen szép képet mutat. Ez a probléma valóban fennáll az átlagbérszámításnál - mondta az Indexnek Ékes Ildikó. A kutató saját, a Foglalkoztatási Hivatal adatainak leválogatása alapján készített számítása szerint a néhány tízezer főt kitevő felső vezetők keresete kb. 12 százalékkal emeli az országos átlagot. Ez a hatás ismét látható abból, hogy a versenyszférában a szellemi foglalkozásúaknál 9,8 százalékkal, azaz az átlagot meghaladóan, a fizikaiaknál viszont 7,5 százalékkal nőtt a bruttó kereset az idei első félévben.

Ebben a szférában a szellemi foglalkozásúak aránya csupán mintegy harmada az összes foglalkoztatottnak. Az ő keresetük emelkedése mégis 1,6 százalékponttal növelte az egész szféra keresetét. Ennek valószínű oka, hogy a magas szintű vezetők keresetének emelkedése jelentősen növelte az összes szellemi foglalkozású jövedelmét az átlagok képzésekor - mondta Ékes Ildikó. Hangsúlyozta ugyanakkor: azt sem lehet számításon kívül hagyni, hogy a minimálbérre bejelentettek nagyon széles köre ma már távolról sem minimálbérből él, a jövedelmek egy része pedig a háztartásoknál az adó- és statisztikai hivatal számára nem elérhető forrásokból keletkezik. Így a szakértő szerint összességében mégiscsak használhatók a valóság jó jellemzésére a hivatalos adatok.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Pihenjen Szép kártyával!

Egy kis lazítás Önnek is jár! Íme a Szép kártya elfogadóhelyek.