További Magyar cikkek
A január-decemberi reálkereset (a fogyasztóiár-index 8,0 százalékos növekedése mellett) 4,8 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva – közölte szerdán a KSH. Azaz hiába, hogy a bruttó átlagkeresetek összességében 8, a nettó átlagkeresetek 2,8 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, a pénzünk voltaképpen kevesebbet ért.
Az életszínvonal alakulásának mérésére is használt mutató esésére számítottak a szakértők, az adóemelések, az infláció várt megugrásának tervezett következményeként, de tavaly év elején a bukás mértékét jellemzően 2-3 százalék közé tették, nagyjából egyezően a kormány várakozásaival. Ez azt jelentette volna, hogy a megszorítások után voltaképpen csak a megelőző évi szintre esik vissza az életszívonal. (Érdemes hozzátenni: a reálbérek emelkedésének üteme az előző ciklusban 2001 óta igen dinamikus volt, egy átmeneti, 2004-es megingást leszámítva rendre a gazdasági növekedés alapján kalkulálható szint feletti volt, részben éppen a magas költségvetési bérkiáramlás vezetett a 2006-os válsághoz.)
Az éves 4,8 százalékos visszaesés viszont azt jelenti: a rendszerváltás óta csak három év volt, amikor ennél, adott esetben nem is sokkal nagyobbat buktunk: 1990-91-ben (5,7 illetve 7 százalékos mínusz), valamint a Bokros-csomag idején: utóbbi az első évében, 1995-ben 13 százalékos mínuszt hozott, de még 1996-ban is 5 százalékkal csökkentek a reálbérek.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A mostani csökkenés eredményeképpen, ha életszínvonal-mutatóként tekintünk a reálbérindexre, azt mondhatjuk: valahova a 2005-ös év elejének megfelelő szintre esett vissza az életszínvonal, az átlagos fizetésekből nagyjából akkora költekezést lehet megengedni, mint akkor. Legalábbis, ha az 1989-es évet bázisnak tekintve viszgáljuk a reálbérindex alakulását, ahogy az a táblázátban is látható.
A konkrét számok tekintetében, az, ami most nagyjából arra elég, mint 2005-ben volt, 114 100 forint. Ennyi volt 2007-ben a nemzetgazdasági átlagos nettó kereset, ezen belül a fizikai foglalkozásúaké 85 100, a szellemi foglalkozásúaké 146 900 forint.
Már megint, még mindig az infláció
A reálbérszámítás alapja a nettó keresetek és az infláció egymáshoz viszonyított alakulása. A pénzromlás jelentősen a várt felett alakult, hiszen az év végére eredetileg a piaci elemzők is 5 százalék közelébe várták a dinamika visszaesését, ehelyett a decemberi adat még 7,4 százalék volt: döntően ezzel magyarázható, hogy az életszínvonal a vártnál nagyobb ütemben romlott. Ugyanakkor nem csak a bérkiáramlást sikerült kordában tartani – a költségvetési szférában dolgozók bruttó átlagkeresete 6,4 százalékkal, a versenyszférában dolgozóké 9,1 százalékkal volt magasabb, mint 2006-ban –, de kinyílt az olló a bruttó és a nettó keresetek növekedesének üteme között is. A nettó bérek átlagosan 2,8 százalékkal emelkedtek; ezen belül a versenyszférában 3,6 százalékos, a költségvetési szervezeteknél pedig 1,7 százalékos volt a növekedés. A nettó kereseteknek a bruttó kereseteknél érdemben alacsonyabb növekedési üteme döntően az egészségbiztosítási és munkavállalói járulék 2006. szeptemberi, illetve az egészségbiztosítási járulék kulcsának 2007. januári újabb emelésére vezethető vissza.
Kisebb lett a közszféra
2007-ben a költségvetési szférában 749 ezren, a versenyszférában mintegy 1 millió 933 ezren dolgoztak. A költségvetési intézményekben összességében közel 5,0 százalékkal csökkent a létszám. Az ide tartozó fő gazdasági ágak mindegyikében (a közigazgatásban, az oktatásban és az egészségügyben) alacsonyabb lett a foglalkoztatottak száma, ha az oktatás és a közigazgatás gazdasági ágak közötti szakfeladati átsorolás hatását kiszűrjük. A 750 ezret el nem érő létszám egyben rekord is a közszférában, sosem dolgoztak ennyire kevesen az államnak: egy év alatt csaknem 50 ezres volt a csökkenés, a 2002 végi csúcshoz képest pedig 113 ezerrel dolgoznak ezen a területen kevesebben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
