A Balaton szeletet a Magyar Édesipari Vállalat Szerencsi Csokoládégyára diósgyőri gyáregységétől vette át Győr a 60-as évek végén. Abban az időben több édesipari terméknek lett jól hangzó földrajzi neve. A névadás annak idején a helyi vezetők ötletei alapján alakult, az aktust nem előzte meg piackutatás, így valószínűleg a Balaton szelet keresztelőjét sem. Azóta folyamatosan gyárták.

Még ma is eredeti recept alapján, kézzel készítik a konyakos meggyet. Az édesség az ötvenes években díjat nyert a brüsszeli világkiállításon - tudtuk meg a jelenlegi gyártótól, a Karamell-Snack Kft.-től.

Mindig is a békési üzemben gyártották a kopasz amerikai nyomozóról elnevezett nyalókát. Bár a tulajdonosok többször váltották egymást, a recept nem változott 40 év alatt. A Sweet Food Kft.-től megtudtuk, a Kojak nyalóka népszerűsége kissé megcsappant az EU-csatlakozás utáni időszakban, amikor az olcsó török és spanyol édességek elárasztották a boltokat. Népszerűségét mostanában kezdi visszaszerezni. Nemrég fehér csokis változatban is elkezdték gyártani.

Negyven éve gyártják ezt a porból készült szörpalapot. Eleinte mesterséges színezéket használtak, de a mostani forgalmazó, a Sweet Food Kft. ezt természetes aromákra cserélte. Apró műanyag palackokban kapható.

A macskanyelvet még a múlt század közepén kezdte gyártani a Szerencsi Csokoládégyár, jelenlegi gyártója, a Karamell-Snack Kft. 2002-ben vette át a termékkört. Kiskunmajsán van az üzem, ott gyártják a konyakos meggyet is. A cég kereskedelmi igazgatója szerint a macskanyelvet hagyományos megjelenése teszi vonzóvá. Van egy újabb változata is, a Walt Disney macskanyelv.

Az egyik legbizarrabb termék, amit talátunk, a Mesesajt, vagyis a csokoládé ízű sajt - még a Tékozló Homárt is megihlette az ízek szokatlan kombinációja. A Mesesajtot a hetvenes évektől gyártják Magyarországon. A jelenlegi gyártó az ERU Hungária, ők 1995-ben vették át a Budapesti Tejipari Részvénytársaságtól. A csokis sajt akkortól Mackó Csokoládé néven futott, de gyártását megszüntették, mert nagyon kicsi volt forgalma. 2002-ben újrakezdték a termelést, ekkortól hívják Mesesajtnak, a termék új dizájnt is kapott, de a recept nem változott. Mackó Csokoládé korában még csak pár száz kilót tudtak eladni belőle, a Mesesajtból azonban 3-4 tonna fogy havonta. A cég ügyvezető igazgató szerint a siker a harmincas-negyvenes korosztályon végigsöprő nosztalgiahullámnak köszönhető. A csokis sajtot inkább a bevállalósabbak kóstolják meg, és minden nagyobb élelmiszerláncban kapható, de nem a sajtoknál, hanem a desszertek között.

A Negro története 1922-ig nyúlik vissza, amikor is a Dreher Antal Serfőző Részvénytársaság a kőbányai sörgyár mellett csokoládé- és cukorkagyárat építtetett. Az új vállalat a keménycukorka-gyártást jelentős mennyiségű külföldi vendégmunkás és szakember alkalmazásával indította be. A legenda szerint a külföldi cukrászok közé tartozott az olasz P. Negro, aki mintegy véletlenül, a savanyúcukorka gyártásánál keletkezett törmelék és felesleg felhasználásán dolgozott, amikor rátalált a Negro receptjére. Az összetétel még ma is szigorú gyártási titok, csak annyi nyilvános, hogy a felesleghez mentolt és ánizst kevertek. A Negro gyártása 1980-ban került a Győri Keksz- és Ostyagyárhoz. A privatizáció után a jogfolytonosság miatt Szerencs és Győr is tulajdonolta a Negro márkát. A Danone csoport a United Biscuitstől vásárolta meg a Győri Kekszet és a vállalattal együtt a Negro cukorka jogait, nemrég pedig a Győri Keksz Kft. a Nestlé Magyarország Kft.-től megvásárolta a jogok másik felét is, így a jövőben egyedüli tulajdonosként gyárthatja és forgalmazhatja a "torok kéményseprőjét".

A Pilótát 1960-tól gyártják, a keksz egy véletlennek köszönheti létét. Abban az időben Telekesi József termelési vezető meghatározó személy volt a Győri Keksznél, és általában ő kezdeményezte és döntötte el a termékfejlesztés legfontosabb elemeit. A Pilóta keksz valójában egy termékkategória, olyasmi, mint a tengerészeti kétszersült, a híres sea-biscuit. A II. világháború során a vadász- és bombázópilóták túlélőcsomagjai tartalmaztak kekszet és csokoládét – elképzelhető, hogy ez az ötletadó. Érdekesség, hogy az első években a termék kakaós keksz és piskótalap töltésével készült. A piskótalap hasonló volt a mai piskótatallér tésztájához. 1968-ban vásárolt a Győri Keksz elődje néhány Aucouturier csomagológépet, és a Pilótát 20 dkg-os rúd formájú csomagolásban szándékozták csomagolni. Nagy gondot okozott, hogy a piskóta mérete változó volt, amit a csomagológép nem tolerált, ezért a fehér lapot piskótáról kekszre váltották. Azóta folyamatosan gyártják, csak a csomagolásban és a kiszerelésben voltak változtatások.

A rumos-kakaós ízű Sport szelet 1953-ban mutatkozott be, azóta töretlen a népszerűsége. Az első változtatás 1980-ban történt, akkor dobták piacra a Sport szelet maxit. A Csemege Édesipari Vállalatot 1993-ban vette meg a Kraft Foods Hungária, azóta mindenféle változatban gyártják a Sport szeletet: létezik XL-es méretben, van miniszelet, ostyás csoki, fehér csokis és jégkrém változat. Kapható még az eredeti, klasszikus Sport szelet is.

Kakaós, vanília-, citrom- és kókuszízű krémmel töltött étcsokiba mártott ostyatölcsér a téli fagyi. Nyomozásunk alatt több céget is találtunk, amely még gyártja, nagyon sok helyen kapható.

Harminc éve gyártják a Traubit Magyarországon, kisebb megszakításokkal. Az üdítő népszerűségét jelzi, hogy több cég is magáénak akarja a gyártási jogokat, bíróságig jutott az ügy. A Traubisodát a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonvilágosi üzemében kezdtek gyártani 1971-ben. A mustsűrítményből készült szénsavas üdítőital rendkívül népszerű volt egészen a rendszerváltásig, akkor kissé megcsappant a forgalma. Az üzemet a kilencvenes évek elején a debreceni Centráls Kft. vette meg, majd 1995-ben továbbadta a jogokat a Traubi Hungária Rt.-nek. A Traubit ekkor kezdték újra gyártani. Szintén 1995 óta egy másik cég is gyártja: a Ráthonyi Kft. az aromát szállító cég megvásárlása után jutott a joghoz.

A desszert ősének a Szovjetunióban Eszkimó néven forgalmazott, csokoládéval bevont túró-zsír-vaj keverék tekinthető. A Budapesti Tejipari Vállalat már a hatvanas évek elején elkezdte gyártani. A formája, illetve a létrehozásánál közreműködő Rudolf nevű szakember miatt Klein Sándor nevezte el Túró Rudinak. A név - pornográf asszociációk miatt - kisebb botrányt kavart, de végül maradhatott. Eleinte a Túró Rudi még az akkori viszonyok között sem igazán ment, így a gyártást a mátészalkai tejüzembe helyezték. A hurkatöltővel adagolt, csokiba mártott, kézzel csomagolt édességet a szabolcsiak elkezdték szeretni, és vidéken, majd szerte az országban egyre népszerűbb lett. A rendszerváltáskor három tejüzem is gyártotta, ennek köszönhető, hogy ezek privatizálása után - a megvásárolt üzemekkel együtt - a licencjogokat a Friesland és a Danone is megszerezte. Tavaly nemzetközi karriert kezdett, egyelőre nem sok sikerrel.

A vaniliás karikát Horváth Emil kísérletezte ki. Előtte már gyártottak a teasütemények között vaníliás kiflit. Horváth Emil a Koestlin-időből (a Koestlin-gyár az 1900-as évek első évtizedeiben működött, és a Győri Keksz elődje) származó géptartozékot talált a gépraktárban, amivel egy lényegesen átdolgozott vaníliáskifli-tésztával kísérletezte ki a karikát. Ezt félig mártva 1963-ban vezették be. A névadásnál magától értetődő volt, hogy a vaniliás kifli után csokoládés-vaníliás karika lett a neve, fantázianéven nem is gondolkodtak.

A Zizi fantázianevű gyümölcsízű rizspehely cukordrazsé több mint fél évszázados múltra tekint vissza. Kalocsán kezdték el gyártani, de a csomagolást Budapesten végezték. 2002-ben került a Karamell-Snack Kft.-hez a gyártási jog, ők azóta többféle ízesítésű és kiszerelésű puffasztott rizst készítenek.