Natália
-3 °C
7 °C

Milliós adóbiznisz egy hátsó ülésen, legálisan

2006.01.26. 00:30
Barna bőrdzseki és kopottas szürke öltönyzakó farmerrel. Grafitszürkének saccolt, legalább tízéves, piszkos BMW. A hátsó ülésen vadiúj üléshuzat, nem szeretnénk mélyebben belegondolni, miért cserélték ki az előzőt. Mobil iroda, jut eszünkbe valamelyik mobilcég hirdetése a középközelmúltból. Egy korrekten megformázott kis furnérlemez - gyerekkorom rajztábláira emlékeztet -, számlatömb, bélyegző, fekete és kék toll. Számlagondomat éppen megoldják, legálisan.
"Számlagondját megoldjuk!" "Számla - legálisan" "Túl nagyok az adóterhei? Legálisan megoldjuk számlagondját!" "Leinformálható céggel számla mindenkinek" - a hirdetési újságokban és egyre több apróhirdetési portálon is időről időre - főként a negyedévek végének közeledtével - megszaporodik az ilyen hirdetések száma. Bár nincsenek számlagondjaink, a sokat vitatott evás lét egyik nagy előnye, hogy az embernek nem kell ügyeskednie a költségekkel, mégis felkeltette érdeklődésünket, hogyan lehet illegálisnak tűnő módon legálisan megoldani azt a problémánkat, hogy több a bevételünk, mint azt ideálisnak találnánk.

A magyar embernek, bocsánat, a Magyar Vállalkozónak ugyanis mindig több a bevétele, mint azt ideálisnak találná - legalábbis ha adózási szempontból nézzük. (Egyébként meg persze nagyon kevés; valószínűleg nem találni a magyar gazdaságnak olyan szereplőjét, aki ne sírna, hogy nem megy az üzlet, nincsenek megrendelők, nincsenek vevők, hogy "nagy az adó, sok a bér"; kész csoda, hogy ez az ország még működik, és rejtély, hogy a gazdaság, ha csak évi négy százalékkal is, de nő). Szóval, amikor adófizetésre kerül a sor, és elkészül a Magyar Vállalkozó a számlák összesítésével, kiderül, hogy sok a bevétel, kevés a kiadás. Az adóteher nagy - a pénzügyérek szerint meg persze azért nagy, mert kevesen adóznak, fránya ördögi kör ez -, áfát kell fizetni, társasági nyereségadót, és ki tudja, még mit nem. Ilyenkor kézbe hát a reklámújságot vagy katt az apróhirdetésekre, oldják meg legálisan.

Túlszámlázott a Kispipa 2000-ünk

Számlagyárért börtön
Az elmúlt években több számlagyárat is felszámoltak a rendőrök. A legismertebb a vecsési számlagyár ügye volt, ebben ugyanis az első gyanúsítottak egyike Balázsi Tamás, az MSZP vecsési szervezetének egykori elnöke volt. A számlagyárat kapcsolatba hozták a móri üggyel is. Bár a számlagyár ügyében már 2003 májusában megtörtént a vádemelés csaknem kétszáz gyanúsított ellen, a Fővárosi Bíróság még nem tárgyalt az ügyről, amelyben a gyanú szerint 937 bűncselekményt követtek el, összesen félmilliárd forintnyi értékben.
Más számlagyáras büntetőügyben gyorsabb volt az igazságszolgáltatás. A pécsi számlagyárosként elhíresült, összesen mintegy egymilliárd forintnyi fiktív számlát kiállító Vagyon Tibor előbb hét év börtönt kapott, ezt később öt évre enyhítették. A Magyar Nemzet tavaly novemberben Veres János pénzügyminiszter volt cégét is hírbe hozta egy számlagyárral, amit a pénzügyminiszter természetesen azonnal cáfolt.

Mi is fellapoztunk és kattintottunk, egyszóval Magyar Vállalkozóvá váltunk, és telefonálni kezdtünk, hogy kiválasszuk, hol és hogyan tudjuk a legkedvezőbb feltételekkel - és persze szigorúan legálisan - megoldani számlagondunkat. Úgy döntöttünk, hogy a jól hangzó Kispipa 2000 Vendéglátó és Kereskedelmi Kft. nevet választjuk, a lehető legalaposabb utánajárással, még a cégbírósági adatbázisban sem találtunk ilyen nevű céget; reméljük, nem most kezdték el a bejegyzését.

Székhelyként egy vidéki, észak-magyarországi nagyvárost neveztünk meg, egy létező utca már nem létező házszámát megadva címként. Kiötöltünk egy kamu adószámot is a numerikus billentyűzet véletlenszerű püffölésével, persze úgy, hogy a terület- és áfakód (az adószám első nyolc számjegyét követő egy és két számjegy) stimmeljen; hátha nemcsak szoláriumozott-napszemüveges-folytonborostás-folytonrágozó plázafiúk foglalkoznak számlaadással, hanem autista könyvelő-adótanácsadók is.

Le van papírozva

Sajnos hamar kiderült, hogy bár a piac nagy, nincs komoly verseny. Mintha csúnya kartellbe tömörültek volna a legális megoldók, a tarifák és a feltételek alig térnek el egymástól, hiába választottunk nyolc, különböző hirdetőhelyekről kiválasztott számot. A hirdetők többsége ugyanis mobilszámot ad meg, és bár volt, aki a netes hirdetésben közölt webalapú levelezős rendszerben létrehozott e-mail címet is, az oda szintén webes levelezőrendszerben létrehozott címünkről írt levelünkre nem kaptunk választ. Egyes hirdetéseknél nevek is szerepeltek, nem meglepő módon, Takácsok és Kovácsok, a hívott felek sokkal inkább akkor kapcsoltak, mit is akarunk, amikor elhangzott a bűvös szó: a számlagond legális megoldása érdekel.

Ha valaha is beleláttunk volna a hangfestő szavakkal bőszen dobálózó írók fejébe, minden bizonnyal pontosan tudnánk, mire gondolnak, amikor előszeretettel fordulnak a "borízű" hang kifejezéshez. Mi mindenesetre rájuk, és erre a szóra gondoltunk, amikor a nyolcas listából sikeresen tárcsáztuk az első számot. "Persze, ahogyan leírtam, szabályos, legális minden, le van papírozva, hogy még a Kupa Mihály sem találna benne kivetnivalót" - kezdi a hangja alapján valószínűleg a negyvenes éveiben lévő férfi, aki úgy tűnik, a kilencvenes évek elején veszítette el a kapcsolatot a külvilággal; eszünkbe jut, hogy eladhatnánk neki nyolcvan márkát, de aztán mégse.

A "lepapírozva" szó viszont zenei füleinknek, ezt csak harmadrangú, életszagúnak gondolt lektűrökben hallottuk eddig, de biztosak vagyunk abban, hogy a kellő mértékű adótörvény-csalás szinonimája. "A dolog nagyon egyszerű: hozod a pénzt, megmondod, miről kell a számla, mi megírjuk, és te fizetsz" - hangzik a lakonikus válasz a "hogyan működik ez?" kérdésünkre; mintha a hallgatag Drugics iszogatná fél liter borát a vonal túlsó végén. "És ez tényleg legális?" - aggodalmaskodunk újgazdag vidéki kocsmáros módjára, hátha bejön. "Hát persze, benne volt a hirdetésben is. Nyugi, jöhet az APEH, nem lesz semmi gond a papírokkal".

Veszteségesből nyereség

A nyolc hívás során lassan azért összeállt a kép, voltak ugyanis, főleg a fiatalabb hangúak, akik nem voltak ilyen szófukarok. Főként amikor "megtudták", hogy vidéki kocsmárosnak oszthatják az észt, akkor lendültek be. Sajnáltuk, hogy nem szőke női hangon kezdtünk el beszélni, talán még azt is elárulták volna, hogy meggazdagodtak ezen az üzleten, mielőtt randevút kérnek tőlünk.

Amit tehát sikerült megtudnunk, az alapján dolog rém egyszerűen működik, az arisztotelészi kiegyenlítő igazságosság elveit próbálják átültetni a gyakorlatba. Persze erről ők aligha tudnak, számukra arról szól a történet, hogy megvesznek veszteséges cégeket, amelyek veszteségének terhére számlákat adnak ki (vagyis el, hiszen a számlák árát meg kell fizetni). A veszteséges cégek ugyanis a veszteségüket nulláig tornázhatják fel, és még akkor sem kell adót fizetniük - majd csak nulla fölött -, míg a nyereségeseknek van 25 (idén már csak 20) százaléknyi áfaterhük és a nyereség után még 16 százaléknyi társasági nyereségadójuk (tánya) is.

Korábban evás cégekkel is működött az üzlet - már csak azért is, mert evásokkal üzletelésben alapesetben benne van az adónyereség -, de "ezekre a cégekre mostanában nagyon odafigyelnek", így a számlagondot legálisan megoldóknál evás számlaadóval most már nem találkoztunk. Előfordul az is, hogy olyan cégek adnak ki számlát, amelyek ellen a tulajdonosok már megindították a végelszámolási (cégmegszüntetési) eljárást.

Ha például van egy mínusz ötmilliós és egy plusz ötmilliós egyenlegű cég, akkor a plusz ötmilliós befizet 833 ezer forintnyi áfát - hiszen a bruttó ötmillió 4,167 millió plusz áfából jön ki -, valamint 667 ezer forintnyi tányát. Ezzel szemben az ötmilliós mínuszban lévő cég nem fizet, de az államtól nem is kap semmit. Ha viszont az ötmillió mínuszos cég ad egy négymillió plusz áfás számlát az ötmillió pluszosnak, akkor előbbi egyenlege még mindig mínusz 200 ezer forint lesz, utóbbié viszont 200 ezer forintra csökken (már az idei áfával számolva).

Az első cégnek valószínűleg még mindig nem kell a teljes áfát megfizetnie - attól függően, hogy az eredeti ötmilliós veszteségből mennyi volt az áfás rész -, míg az utóbbié a négymillió plusz áfás számla hatására 800 ezer forinttal 33 ezerre csökken. Emellett természetesen a tánya is kevesebb lesz, hiszen az egyenleg nettó 4,167 millióról nettó 167 ezerre, így a 16 százalékos adó 667 ezerről 27 ezer forintra mérséklődött. A két cég összesített egyenlege tehát nem változott, a számla kibocsátójának nem nőttek, a számla befogadójának - hogy a hivatalos kifejezést használjuk - viszont számottevően csökkentek az adóterhei.

Nyolc százaléktól fölfelé

Az üzlet tehát mindenkinek jó, már persze az államnak nem, de az állam a Magyar Vállalkozót addig nem nagyon szokta érdekelni, amíg nem kell orvoshoz, okmányirodába vagy cégbíróságra mennie, ahol aztán nem érti, miért nincs rendes fénymásoló, miért nem dolgoznak többen; egyáltalán: miért nem működik az állam. De hagyjuk most a demagógiát, maradjunk a szikár tényeknél: a számla vevője és eladója is jól jár, egyik oldalon kevesebb lesz az adóteher úgy, hogy a másikon nem lesz több.

Mindez persze pénzbe kerül, mármint a számla vevőjének. Az ár a számla értékétől függően változik, a legálisan megoldók ugyanis valószínűleg a kínai piacokon szocializálódtak üzletileg: tudják, hogy a kevés és a kicsi drágább, mint a nagy és a sok. Szóval alapesetben, néhány százezres összegnél a vevőnek ki kell fizetnie az áfát, és - itt már van némi eltérés az egyes ajánlatok között - hol a nettó, hol a bruttó összeg, hol - már több százezer forint esetén - az áfa valamekkora részét.

A legjellemzőbb, hogy a nettó 6-8-10 százalékát kérik el, jobb esetben csak az áfa 30-40 százalékát kell hozzátenni a forgalmi adóhoz. Ha nagyobb összegért vásároltunk volna számlát, akkor már igen jó árat is ki tudtunk volna csikarni, az egyik hirdető azt ígérte, hogy "négy-öt gurigánál már elég a bruttó 12 százalékát kifizetni, az áfával már nem is szarozunk külön". Ez már kifejezetten kecsegtető, hiszen a bruttó 12 százaléka kevesebb, mint a nettó összeg áfája, nettó 5 (bruttó 6) millióból 5,28 milliónk lett volna.

Üzletkötés, marketing, piackutatás

Persze mi nem ekkora összegben utaztunk, csak néhány tízezret szántunk az üzletre. Hosszas előkészítés, és a nyolc szám végighívása után végül választottunk egy hirdetőt, akinek a kedvéért "felutaztunk" Pestre. Felajánlották ugyan, hogy ha gondoljuk, házhoz is hozzák a "dokumentet", de úgy döntöttünk, hogy inkább mégse; nehéz lett volna egy nem létező házszám alatt címen találkozni velük. Mondtuk, hogy úgyis van dolgunk Pesten, találkozzunk inkább itt.

Az egyik bevásárlóközpont parkolójában kellett találkoznunk, az inkább húsz-, mint harmincévesnek tűnő, kissé raccsoló hang elmagyarázta, hogyan jutok el oda BKV-val. Azt mondták, ha megérkezem az üzletházhoz, hívjam őket, és akkor megmondják, hogy pontosan hová kell mennem. Ahhoz képest, hogy legális, eléggé titokzatosnak tűnik, jutott eszembe, de nem mondtam semmit, egy vidéki kocsmáros csak ne okoskodjon, ha nem muszáj.

Az üzletközpont parkolójában persze nem volt térerőm, a ház elől kellett őket hívnom. Nem is baj, hogy nem mentem be, mert a parkolóból kihajtva, egy kis utcában találkoztunk. A meglepően öregnek - legalább tíz évesnek - és elhanyagoltnak tűnő kocsiban ketten voltak, a volánnál egy fiatalabb bőrdzsekis srác, a hátsó ülésen - mellé kellett beülnöm - egy negyvenes éveihez közelítő férfi, szürke zakóban, farmerben. "Na, az autista könyvelő", jutott eszembe, de aztán kiderült, hogy nem.

Tudtak volna számlát adni marketingről, piackutatásról, üzletkötői jutalékról, különféle informatikai szolgáltatásról, üzletviteli - ezen belül általános üzletviteli, pénzügyi, humánpolitikai és termelésszervezési - tanácsadásról, akár még építőipari tevékenységről is. Nem lepődtem meg, ez a szokásos lista, néha még megemlítik a nyomdai tevékenységet, a vagyonvédelmet, a fotózást, a reklámozást vagy a hostesstevékenységet is.

Szerződés is lehet

"Van nekem egy vendéglátós cégem, az utolsó negyedévünk elég jól sikerült, azért kellene a számla. Nem tudom, milyen számla lenne a legjobb" - tanácstalankodtam. Meggyőztek végül, hogy reklámozni mindenkinek kell, nekem is. Hát jó, mondtam. Természetesen még az elmúlt évről kértem számlát - a találkozó január 20-a, az áfabefizetés előtt néhány nappal volt -, "most csak" alig több mint százezer forintnyi nettóért. "Megnézi a könyvelőm, és ha minden rendben, akkor még körülbelül 800-900 ezer forintról kellene", mondtam.

Az első ülés alá nyúl, nett kis irattáskát vesz elő. Egy furnérlemezt, vagy kartonlapot, vagy mit vesz elő, ami ideális kis íróasztalként működik. Számlatömb, bélyegző, kék és fekete tollak kerülnek elő, a táskában még számlatömböket és papírlapokat látok. "Szerződés kell?" - előzékeny az üzlettárs, no. Végül még nem kérek szerződést, és a százegynéhányezer forint plusz áfás összegről most elég egy számla is (akármennyit tudnak ugyanis adni, az általam fizetendő összeget ez nem befolyásolja).

Végül a nettó 118 ezer forintos - a tavalyi áfaszabályokkal ez bruttó 147 500 forintot jelent - számlát az áfáért és a forgalmi adó 30 százalékáért (tehát 29 500 plusz 8850 forintért) sikerült megvennünk. Ezen az üzleten túl sokat nem nyertünk, az áfa így is, úgy is elment volna, viszont a 18 880 forintos társasági nyereségadó helyett megúsztuk 8850 forinttal a dolgot, vagyis lényegében az ötperces üzletnek köszönhetően egy tízezressel van beljebb nem létező Kispipa 2000-ünk annál, mintha a törvényes utat választotta volna.

Vagyis persze így is azt választotta, hiszen, mint a hirdetésből tudhatjuk, a számlagondunkat legálisan oldották meg. Ehhez képest mégis furcsa megkönnyebbülést éreztünk, amikor tudatosítottuk magunkban, hogy erre a számlára nincs is szükségünk, nem kell félnünk az APEH-től. És még inkább megkönnyebbültünk, amikor kiszállhattunk a piszkos, szürke BMW új üléshuzattal borított hátsó üléséről, és eltűnhettünk a Kispipa 2000-ünk új üzleti partnereinek szemei elől egy aluljáróban.