A szórólap nem spam

Kinyitjuk a postaládát és ömlik belőle mindenféle szórólap, áruházláncok akciós újságai, termékbemutató utazásokra szóló meghívók – amik között sokszor nehéz megtalálni a fontos leveleket, esetleg számlákat. Nos, a helyzet az új reklámtörvénnyel sem fog változni, a nem névre szóló küldeményeket továbbra is nyugodtan elhelyezhetik a postaládánkba.

A parlament előtt lévő jogszabályban ugyanis – a hétvégén több helyen megjelent, és az Indexen is idézett hírekkel szemben – csak a kifejezetten névre szóló küldeményekről esik szó, vagyis a direkt marketingről. A tervezett szigorítás csak annyit jelentene, hogy magánszemélynek címzetten csak akkor küldhetnek a cégek bármilyen reklámanyagot, ha ahhoz az érintett előzetesen hozzájárul. Ez a hozzájárulás természetesen bármikor indoklás nélkül (és ingyenesen) visszamondható. Ilyen esetekben az adatbázisból törölni kell az illető nevét és minden személyes adatát.

Mégis szeretjük a szórólapokat?

Fazekas Ildikó, az Önszabályozó Reklám testület főtitkára elismeri, hogy sokan nem szeretik a rengeteg szóróanyagot, de szerinte ezek népszerűek és hasznosak. A kisvállalkozások számára pedig gyakran ez a legolcsóbb mód, hogy a környéken élőkkel megismertessék termékeiket, szolgáltatásaikat.

Az első ágazati kutatás a direkt marketingról 2006-ban készült. A Szonda Ipsos reprezentatív felméréséből kiderül, hogy a postaládákba érkező küldemények 83 százalékát olvassák el, a lakosság 53 százaléka vásárolt is ilyen küldemény hatására – mondta el az Indexnek Csánk László, a Direkt Marketing Szövetség főtitkára. Csak ennek hatására 260 milliárd forintot költöttek el 2006-ban, ehhez még hozzájön az áruküldők forgalma, mely becslések szerint 35 milliárd forint körül mozoghat.

Azt is megkérdezték a fogyasztóktól, hogy mennyire zavarja őket a postaládákba érkező reklámanyagok más reklámtípusokkal összehasonlítva. Kiderült, hogy míg a tévéműsort megszakító reklámokat 78 százalék utasítja el, a direkt marketinget 48 százalék elfogadja, és csak 26 százalék utasítja el, a többi közömbös. Az előnyök között a megkérdezettek megemlítették, hogy időben értesülnek a különböző akciókról, tájékozottá teszi őket a reklám. A legnagyobb hátrány, hogy nagyon sokan olvasatlanul kidobják szórólapokat, a postaládák környéke pedig tele van papírszeméttel. Külföldön erre is van megoldás: az ilyen reklámújságokat küldő cégek szelektív hulladékgyűjtőt helyeznek el a postaládák környékére, így oda lehet gyűjteni a papírokat.

A teljes piacon évi 30 milliárd forintot költenek el kampányokra a hirdetők, ebben az összegben nincsenek benne a járulékos kiadások, mint nyomdaköltség, postai díjak, telefonköltség. Magyarországon a televíziós és a sajtóhirdetések után ez a legnagyobb szelet a reklámtortában. Csánk László elmondta, hogy az elmúlt években dinamikusan nőtt a piac, a növekedés feltehetően nem áll meg.

Nem tudjuk megtiltani

Vannak azonban olyanok, akik nem szeretnének szórólapokat a postaládájukba. Ők kiírhatják ugyan, hogy nem kérnek reklámot, de az elosztótól függ, hogy ezt figyelembe veszi-e. Fazekas Ildikó szerint általában tiszteletben tartják a kérést, de igaz, hogy semmilyen lehetőségünk megtiltani a szórólapozóknak, hogy bedobják reklámanyagokat. Nincs ugyanis olyan hatóság, akihez panaszunkkal fordulhatnánk. A főtitkár szerint ennek egyik oka, hogy nehezen bizonyítható, ki dobta a postaládába az ingyenújságot – elképzelhető az is, hogy valamelyik szomszéd tette bele, aki szintén nem örült a szórólapnak.

Bezzeg a spam

Az emailben kapott kéretlen reklámleveleknél sokkal több lehetőségünk van, akár fel is jelenthetjük a spam küldőjét a Nemzeti Hírközlési Hatóságnál. A szankció itt pénzbüntetés (50 ezer és 500 ezer forint közötti) lehet, ha bebizonyosodik, hogy a feljelentő nem járult hozzá a reklámlevél küldéséhez. Ezen kívül ombudsmanhoz is fordulhatunk, mert az emailcím személyes adatnak minősül. Ha jelentős a visszaélés, akár a rendőrségen is fel lehet jelenteni a küldőt személyes adataink jogosulatlan használata miatt, az eljárás nyomán akár pénzbüntetéssel vagy szabadságvesztéssel is sújthatják az illetőt (ilyen esetről azonban még nem hallottunk).