A kormány csináljon alapítványt, ha több pénzt akar

Szolidaritási adó bevezetését látná szívesen több minisztérium - írta korábban a Világgazdaság. A több tárcánál megfogalmazódott elképzelés szerint a vállalkozásoknak ezen a jogcímen nyereségük után néhány százalékpontnyi közterhet kellene az államkasszába utalniuk. Az elnevezést az magyarázza, hogy az üzleti szférát "megkérnék" (gyakorlatilag előírnák neki): tekintettel a költségvetés nehéz helyzetére vegye ki a részét az államháztartás lyukainak befoltozásából. Az intézkedés a jelenleg 16 százalékos társasági adó emelését jelentené. A kormány szándéka szerint a hatályba léptetéssel nem várnának 2007-ig, már az idén, év közben meglépnék. A kivezetéssel viszont nem sietnének, néhány évig élne az elvonás.

Adó vagy adomány?

Önkéntes adó nincs - szögezte le az Indexnek egybehangzóan Erdős Gabriella, a PriceWaterhouseCoopers és László Csaba, a KPMG adópartnere. Ha az állam nem előír kötelező jelleggel egy új terhet, hanem "kér" annak vállalására, akkor nem adótörvényt kell módosítani, hanem alapítványt létrehozni. Oda aki akarja, befizethet valamekkora összeget. Adóról beszélni akkor van értelme, ha világosan tisztázott, mi alapján, milyen körnek, mennyit kell kötelezően befizetnie - és megfelelően ellenőrzik is, hogy ez megtörtént-e.

A szolidaritási adó neve egyébként nem ismeretlen: a német újraegyesítést követően az egykori NSZK tartományaiban vezettek be ilyet, a keleti országrész felzárkóztatásának költségeit fedezendő - mondta Erdős Gabriella. László Csaba szerint ha Magyarországon készülne most ilyen, a vállalkozások terheit növelő intézkedés, stílszerűbb lenne azt "stabilizációs adónak" nevezni, ugyanis a célja nyilvánvalóan az államháztartás egyensúlyi helyzetének javítása lenne.

Lehet-e?

A szakértők véleménye megoszlik azt illetően, lehet-e jogi értelemben a társasági adó év közbeni emelése. Ám az, hogy technikailag mindkettejük szerint kivitelezhetetlen a megvalósítás, szinte másodlagossá teszi a kérdést. Erdős Gabriella és László Csaba egyaránt hangsúlyozta, hogy olyan éves adóról van szó, amelynek alapja egy társaság eredménye. Márpedig komoly elhatárolási problémákat vetne fel, ha az év egyik részére a jelenlegi, míg az utolsó hónapokra egy másik, magasabb kulccsal kellene számolni.

Erdős Gabriella úgy vélte, konkrét jogi akadálya nem lenne az emelésnek, ha betartják a kihirdetés és a hatályba lépés közötti időre vonatkozó 45 napos szabályt. László Csaba ezzel szemben "komolyan meglepődne", ha nem merülnének fel súlyos alkotmányossági aggályok azzal kapcsolatban, hogy a vállalkozások terhei emelkednek év közben. Ez ugyanis az üzleti életben elengedhetetlen kiszámíthatóság és tervezés igényét jogi értelemben is megkérdőjelezné. A probléma viszont alighanem akkor is felmerülne, ha a kormány olyan javaslattal élne, amely nem a társasági adót emelné, hanem - hasonlóan nyereségalapon - egy új adónem formájában gyarapítaná néhány százalékponttal a terheket.

Értelem és érzelem

A kiszámíthatóság és a tervezhetőség követelményének "megsértése" ha jogi értelemben nem is bizonyulna támadhatónak, az ország megítélésének, az új, potenciális befektetők által alkotott képnek biztosan nem használna. A társasági adó emelésének nem csak a jogi és pénzügyi, hanem a pr-oldalát is nézni kell - mondta Erdős Gabriella. Amikor a régióban mindenki az alacsony társasági adóval "hirdeti magát", akkor is sokat rontunk, ha kicsit emelünk, tette hozzá.

Hangsúlyozta: bár a tényleges adóterhelés a több jelentős multi által élvezett kedvezmények miatt alacsonyabb, mint 16 százalék, az iparűzési adó szektoronként változó (egy szolgáltató, alapvetően emberi erőforrásra épülő céget jobban, egy kereskedelmi vállalkozást kevésbé érintő) hatása miatt sok esetben magasabb is lehet; ennek a számnak mégis van ereje akkor, amikor gyors összehasonlítást végez valaki a régiós országok között. Hasonlóan látja a helyzetet László Csaba is, aki szerint egy 20 százalék körüli adóval (ami lehet 16+3 százalék is) már kifejezetten a magas adókat kivető országok közé soroltatnánk át a régióban. Mint mondta, a nemzetközi üzleti megítélésbe az elmúlt évtizedben beépült, hogy Magyarországon alacsony a társasági adó; ezt a versenyképességi előnyt kár lenne feláldozni.

Inkább az áfát

Ráadásul kérdés, mennyiért tennénk ezt: a társasági adóból befolyó éves bevétel a Pénzügyminisztérium idei éves előirányzata szerint - a tavaly teljesült 430 milliárd után - 459 milliárd forint. Ez azt jelenti: két-három százalékpontos emelés esetén is "csak" 90-135 milliárd forint többlet, azaz a GDP fél százaléka körüli összeg jelentkezne éves szinten, néhány hónapra vetítve pedig a töredéke. Bár az összeg jelentéktelennek aligha nevezhető, mindkét szakértő úgy vélte, ennyiért nem éri meg megbolygatni a társasági adó rendszerét.

László Csaba szerint az áfaemelés sokkal többet hozhat, ott egy további 1-2 százalék is bőven kiadhatja a társasági adó háromszázalékos emelésével elérhető többletet. Arról nem is beszélve, hogy a kiadási oldal reformjainak beérése után lehetne az áfát csökkenteni. Erdős Gabriella azt emelte ki: nem hiszi, hogy az elmúlt évek adóváltozásai után pont a társasági adó lenne az, amivel a gazdasági növekedést és a hiány lefaragását egyszerre lehet elérni. De általában is igaz, hogy nem az adórendszernek, hanem a költségvetés kiadási oldalának a reformja lenne elsődleges.