Natália
-3 °C
8 °C

Nem reform, csak hiánypótlás

2005.05.10. 11:15
Nagy, átfogó reformokra van szükség az egészségügyben, a társadalombiztosításban - a kijelentés hosszú évek óta minden kormány alatt terítékre került, de egyik ciklusban sem történt semmi. Az Index a miniszterelnök által bejelentett reformtervek értékelésén túl arról kérdezett három, az egészségüggyel foglalkozó közgazdászt, miért rossz a mai rendszer és milyen megoldási lehetőségek vannak.
A száz lépés programja keretében bejelentett intézkedéseket illetően a szakértők egyet értenek abban: érdemi reformot nem jelent, a jogosultsági rendszer átalakításának terve számos kérdést vet fel, előkészítetlen, kilóg az egyébként csak a jelenlegi rendszer keretein belül maradva néhány lyukat betömő gyors intézkedések közül. Olyan terv pedig - az elmúlt évtizedben kormányzati szinten készült számos koncenpció ellenére - nem készült, mely érdemben nyúlna hozzá a jelenlegi rendszer finanszírozásához, a társadalombiztosításhoz, illetve az így befolyó összeg elköltésének rendszeréhez.

Miért rossz, ami ma van?

A mai társadalombiztosítási-egészségügyi rendszer lényegében azonos azzal, ami a rendszerváltás előtt működött Magyarországon - mondta Mihályi Péter, a veszprémi egyetem tanára, aki 1997-98-ban a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkáraként a nyugdíjreform bevezetését koordinálta, majd részt vett az SZDSZ egészségügyi programjának megalkotásában is. Ez azt jelenti, hogy az ellátás különböző jogcímeken ugyan, de lényegében alanyi jogon jár mindenkinek, az állam beszed valamilyen címen pénzeket, de a bevételeknek és a kiadásoknak semmi közük egymáshoz, azaz távolról sem kizárólag a tb bevételeiből finanszírozzák az egészségügyi kiadásokat. Nem valódi biztosítási rendszer a jelenlegi, hangsúlyozta Semjén András, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa is. Ma például nincs meg a technikai háttere sem annak, hogy bárkiről megállapítható legyen: fizetett-e, illetve fizettek-e utána egyáltalán, és ha igen, mennyi tb-hozzájárulást. A jelenlegi rendszerben ráadásul munkabér alapján történik a hozzájárulás, míg a szolgáltatások igénybevétele nyilvánvalóan nem ehhez igazodik.

Komoly gondok vannak ugyanakkor az összességében 1200-1300 milliárd forintos tb-kassza felhasználásával is: a rendszer ugyanis kifejezetten ösztönzi a drága kórházi, fekvőbeteg-ellátást, ugyanakkor nem teszi érdekelté a háziorvosokat betegeik minél szélesebb körű ellátásában - mondta Skultéty László, a GKI Egészségügy-kutató Intézet Kft. ügyvezető igazgatója. Míg a háziorvosok egyszerűen a náluk leadott taj-kártyák után, attól függetlenül kapnak állami pénzeket, hogy a betegeik hányszor, milyen panasszal keresik fel őket, a kórházakban a teljesítményhez igazodik a finanszírozás. Tekintve azonban, hogy a kórházak tulajdonosai, az önkormányzatok és a minisztériumok a szükséges fejlesztésekre alig tudnak pénzt biztosítani, az intézmények ezt úgy igyekeznek előteremteni, hogy a működésükre kapott tb-pénzekből tesznek félre. Ennek megteremtése érdekében gyakran tovább fektetik a betegeket, mint az szükséges volna, vagy akkor is a kórházba hívják vissza kontrollra, ha ezt a munkát már a háziorvos is elvégezhetné. Éppen az ilyen "trükkök" kivédését, az erőforrások hatékonyabb felhasználását lenne hivatott segíteni az irányított betegellátási rendszer, amely azonban jelenleg csak kísérleti jelleggel működik.

Azonnali lehetőségek

Abban mindhárom szakértő egyetért, hogy a miniszterelnök által hétfőn bejelentett intézkedések nem hoznak érdemi változást az egészségügyben, arról viszont már megoszlanak a vélemények, mit lehetne tenni a hátralevő egy év alatt. Skultéty László szerint ebben a ciklusban már nem lehet igazi reformot elindítani, Mihályi Péter ezzel szemben úgy véli, akár ennyi idő alatt is komoly változást hozó intézkedéseket lehetne tenni.

Vannak olyan lépések, melyeket egyszerűen, azonnal be lehetne vezetni, amelyek függetlenül az egész rendszer reformjától könnyítenének mind a mai helyzeten, mind egy későbbi átfogó reform bevezetésén - emelte ki Semjén András. Ilyen lenne például a gyógyszerfelírás reformja, amiről többször is volt már szó, de folyamatosan elbukott. Továbbra sem működik az, hogy a társadalombiztosítás az ugyanazon hatóanyagú gyógyszerek közül kevesebb típust, vagy csak a legolcsóbbat támogassa, így sok pénz folyik el drágább, de ugyanazon hatást biztosító gyógyszerekre. Egyszerű lépés lenne az is, ha bevezetnének egyfajta, még a szociális ellátásukról (is) híres skandináv országokban is működő úgynevezett térítési díjat: valószínű, hogy kevesebben vennék igénybe feleslegesen az egészségügyi szolgáltatásokat, ha akár csak egy kisebb, pl. ezer forintos összeget kellene kifizetniük helyben egy vizitért. (A szabályozás elképzelhető olyan módon is, hogy amennyiben a beteget az orvos visszahívja újabb vizsgálatra, kontrollra, már nem kell újabb összeget fizetni.)

Több biztosítós modell

Az átfogó reform kapcsán az utóbbi években legtöbbször emlegetett megoldás az úgynevezett több biztosítós modell volt. Mihályi Péter szerint a rendszer akár egy év alatt kialakítható lenne, és megfelelő előkészítés valamint jó kommunikációs esetén az sem igaz, hogy politikai kockázatot hordoz a választások előtt ennyi idővel történő elindítása, ezt a nyugdíjreform 1997-es bevezetése is alátámasztja. A több biztosítós modell lényege, hogy a munkavállaló maga dönt arról, hogy az állami, vagy magánbiztosítók számlájára utaltatja a társadalombiztosítási járulékot. Bár a rendszer beindítására még a biztosítók sincsenek felkészülve, és az igen nagy kezdeti tőkeberuházással járna részükről, Mihályi Péter szerint az érintett cégeknek is elég lenne egy év az indulásig.

A több biztosítós modellben minden biztosító maga dönt arról, mely kórházakkal, egészségügyi szolgáltatókkal (ide tartoznak egyebek között a gyógyfürdők vagy a szakrendelők is) köt szerződést: a biztosítottak ezeket vehetik igénybe, a szolgáltatók pedig a biztosítótól kapják meg a szolgáltatás ellenértékét. Mihályi Péter szerint ez versenyt generálna a piacon: a biztosítók minél jobb szolgáltatást biztosító csomagot próbálnának összeállítani minden megcélzott ügyfél kör számára, míg a kórházaknak igyekezniük kell, hogy szolgáltatásaikat minél több biztosító vegye igénybe. Az egészségügyet is el lehet adni úgy, mint a mobiltelefont - mondja Mihályi Péter, aki szerint az az egyik legnagyobb probléma, hogy egészségi szolgáltatások esetében a beteg egyszerűen nem látja, hogy mire megy el a pénze, noha ugyanúgy választhatna a biztosítók csomagjai közül, mint a tarifacsomagok között.