Máté, Mirella
10 °C
13 °C

Tokaj szõlõvesszein benzint csepegtettél

2007.04.03. 10:53
A tokaji hidat is lezárná végsõ elkeseredésében a város polgármestere. Hiába a világörökség, hiába a mûemléki védettség, hiába van itt a világ legjobb édes boros vidéke, nap mint nap több ezer kamion dübörög át a kisvároson. A forgalmat nem tudják kizárni a hegyaljai településekrõl, mert az autópálya messze van, párhuzamos út nincs, és már a tervekben sem szerepel. Veszélyben a borturizmus?

Ez most kõszállító lesz, az elõzõ mezõgazdasági áruszállító volt – mondja Demeter Zoltán, miközben háttal ül az úttestnek, körülbelül húsz méterre attól, egy beüvegezett télikertben. Demeter úr nem cirkuszi mutatványra készül, nem kifinomult hallású csodabogár, hanem egy borászatból élõ szinte átlagos tokaji lakos (vagyis annyiban mégsem átlagos, hogy hat mûvelt alkoholista közül három szerint tavaly õ volt az év legmeggyõzõbb teljesítményt nyújtott borásza, és a 2006-os fõborát megkóstolva ezt meg is értjük).

Eperfa, énekesmadarak, negyven tonna

De nem azért ülünk itt, ebben az 1700-as években épített mûemlék házban, néhány száz méterre a Bodrog és a Tisza találkozásától, hogy finom borokat kóstoljunk. Pedig Tokaj csaknem minden értéke és vonzereje itt sûrûsödik ebben a borászházban. Az udvaron göcsörtös eperfa áll, a fûmaggal frissen bevetett földön énekesmadarak inzultálják a kártevõ rovarokat, a pince felé tartva vizsla ugrálja körbe a látogatót.

A ház alatt pihenõ boroshordók tartalmának – már ha a folyamatosan rázkódó úttól pár méterre beszélhetünk egyáltalán pihenésrõl –nem lehet ellenállni. A pince hûvösében és étvágygerjesztõ penészillatában minden korty bor megfizethetetlen élmény – "priceless", mondhatná búcsúzásképp a borosgazdának a külföldi borélményturista, ha nem vágna szavába egy gránitszállító nyergesvontató dübörgése.

Kamioninvázió - klikk
                        a képre!
Kamioninvázió - klikk a képre!

Szóval, itt borozgatni kellene csöndben, ez lenne a természetes a világ legjobb édes boros vidékén, a 2002 óta világörökségi védettségû hegyaljai terület középpontjában. Ez azonban nem érdekli azt a naponta több száz, forgalmasabb napokon több ezer kamionost, akik a Baltikumból a Balkánra és vissza, valamint a bükki és zempléni kõbányákból az autópálya- és útépítésekre az ötezer lakosú kisváros keskeny utcáin dübörögnek el, a milliárdokért felújított XIX. századi mûemlék zsinagóga mellett, néhol kevesebb, mint egy méterre a házfalaktól.

Az unióval kapták

No, ezért ülünk itt. Mert a kisváros lakói, élükön Májer János polgármesterrel, ezt mostanra már nagyon megunták. Volt rá idejük, a forgalom a 2004-es EU-csatlakozás és az azzal járó vámolás megszûnése óta folyamatosan erõsödik, és a helyzeten csak tovább rontott a románok és a bolgárok év eleji belépése. Errõl Nagy Csere Istvánék mesélnek, akik – akárcsak Demeter Zoltán – a Vasvári Pál utcában laknak. Ennek öt-hat méter széles útteste a 38-as fõút egyik egyirányúsított városi szakasza, a Bodrogkeresztúr felõl bejövõ teherautók itt robognak el a híd felé.

Eggyel odébb, a Mosolygó József utcán ugyanez a helyzet, csak az irány fordított, itt a híd felõl Bodrogkeresztúrra tartanak a monstrumok. „Nem mosolyognak a Mosolygó utcaiak”, kreálunk gyorsan bulvárcímet, és bár a szóvicc gyenge, a kerítést támasztó atyafi tényleg keserû arcot vág, amikor a forgalomról kérdezzük. „Jönnek ezek éjjel-nappal, megállás nélkül, mindennap. Általában rajokban, van, hogy nyolc-kilenc egymás után, több száz, de lehet, hogy ezer is átrobog naponta, hajnaltól késõ éjszakáig” – sorolja egy szuszra.

Szavait kérés nélkül támasztják alá a hullámokban elhúzó teherautók. A házak ebben az utcában is méterre állnak az úttesttõl, a szûk járda és az aszfaltcsík között egy vékonyka fûsáv sem tompítja – nemhogy árok – a kamionok dübörgését. Így folyamatos a balesetveszély, ráadásul repedeznek a több száz éves, mûemléki védettségû házak falai.

Két talicska tégla

Demeter Zoltán azért is értetlen, mert amikor 2001-ben megvette a több mint kétszáz éves házat, csak nagyon szigorú elõírások szerint újíthatta fel. Aztán egy éjszaka egy áthaladó kamion robajától – vagyis az addig már áthaladt több ezer kamion robajának együttes hatására – kéttalicskányi díszítés omlott le máris a homlokzatról.

Klikk a képre!
Klikk a képre!

Hogy valójában mennyi kamionról van szó, arról a Magyar Közút Kht.-nál a 38-as útra, Tokaj és Rakamaz közé telepített érzékelõk mérései alapján vannak pontos adatok. Szõnyi Zsolt szóvivõ szerint az úton naponta 7923 jármû közlekedik, ebbõl a 7,5 tonnás tengelyterhelés feletti teherautók száma átlagosan 1559 darab.

Igaz, ebbõl nem mind a Vasvári Pál és a Mosolygó utcán megy keresztül: errefelé a Bodrogkeresztúron keresztül közlekedõk járnak. A hídtól az autók egy része délkelet, Tarcal felé indul, és abból az irányba érkezik oda Rakamaz felé menet. Ott, tehát a városnak szinte a központjában, tényleg meg kell birkóznia a napi másfél ezer eldübörgõ kamionnal.

Dübörög a gazdaság

A hídnál lévõ kilátóban rögtönzött laikus forgalomszámlálásunk megerõsítette a hivatalos számokat. Tíz percig figyeltük árgus szemekkel a Tiszán átmenõ forgalmat. Ez idõ alatt huszonnyolc nagyobb teherautót, kamiont számoltunk meg a lehetõ legváltozatosabb fajtákból, úgy, hogy a közepes vagy kisebb fuvarozó jármûveket figyelmen kívül is hagytuk, noha azokból is akadt legalább még egyszer ennyi.

A híd elõtti körforgalomban egymást váltva keringõztek kõszállító kamionok, hûtött árut rejtõ nyergesvontatók, mezõgazdasági gépekkel felpakolt trélerek, és gyakorlatilag folyamatosan jöttek az átlagos ponyvás kamionok. A tízperces mérést durván kiterjesztve valóban naponta ezres nagyságrendû többtonnás jármûrõl van szó, a kamionforgalom sajátosságai miatt éjjel-nappal dübörög a gazdaság Tokajban.

Pirossal, ahol a kamionok járnak, kékkel, amerre kerülniük kellene
Pirossal, ahol a kamionok járnak, kékkel, amerre kerülniük kellene

A polgármester ezért a városi hírlap legutóbbi számában már annak a lehetõségérõl írt, hogy polgári engedetlenségi mozgalmat indítanak, és tiltakozásként lezárják a tokaji hidat, amely Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét köti össze. Ha ez megtörténik, jószerével megbénulhat az északkelet-magyarországi közúti forgalom is – fogalmazott közleményében a polgármester.

Korlátozó táblák: aki tehetné, nem teszi, aki tenné, nem teheti

Más lehetõségük nincs. A forgalom állami utakon zajlik, így az önkormányzat nem tehet ki forgalomkorlátozó táblákat – hogy a 7,5 vagy 5,5 tonnásnál nehezebb teherautókat kitiltsa –, azt csak a Magyar Közút Kht. léphetné meg. Szõnyi Zsolt nem kertel: bár a települések kérhetnék a kamionforgalom kitiltását, ennek nyomán tarthatnának közös bejárást a közlekedési felügyelettel és a rendõrséggel, de ha nincs párhuzamos út, a közútkezelõ nem fog ilyen döntést hozni.

Márpedig párhuzamos út nincs, csak a tervekben. Vagyis most még ott sem – a tokaji polgármester pohara épp emiatt telt be. Májer János – aki nekünk már nem akart nyilatkozni, titkárnõjével azt üzente, amit mondani akart, azt leírta – azt követõen írta meg közleményét, hogy megtudta: a Tokajt és több más hegyaljai települést elkerülõ, újonnan megépítendõ 39-es számú fõút az elõzetes tervektõl eltérõen nem szerepel az országos területfejlesztési terv (OTT) aktualizálásában. Májer János szerint úgy tûnik, semmit sem számít a magyar "zászlós borvidék" marketingértéke, a világörökségi cím, ezért fogalmazott úgy, hogy akár le is zárhatják a hidat.

A híd a kulcsa mindennek. A kamionok nem azért járnak erre, mert csábítja õket a kisváros romantikus központja, a Szerelmi-dûlõ, vagy a kilátás a Kopasz-hegyrõl a Tiszára és Bodrogra, hanem azért, mert nem nagyon tudnak másfelé menni.

Sztráda hiába

Vagyis tudnának, csak éppen száz kilométeres kerülõvel. A Tiszán Tokajtól északra nincs fõúti híd, csak Cigándnál egy mellékúti, míg délre is csak Tiszaújvárosnál van (igaz, ott kettõ is). A Hegyalján átzúduló, fõleg lengyel, szlovák és mindinkább bolgár, román kamionok Sátoraljaújhelynél vagy Tornyosnémetinél lépik át a magyar-szlovák határt, és Tarcalon vagy Bodrogkeresztúron, majd Tokajon és Rakamazon, vagyis a 38-as úton keresztül meg tudják spórolni, hogy elmenjenek Miskolcig, és onnan forduljanak vissza Debrecen és Nyíregyháza felé.

A megoldás a tokaji polgármester közleményében is említett új út lenne. Ez a tervezett 39-es fõút Encsrõl indulna, és Bodrogkeresztúrt, Tokajt, Tarcalt, Mádot és Tállyát elkerülve Tiszavasvári közelében csatlakozna az M3-as autópályához. A Tisza-híd valahol Tiszalök és Tiszavasvári térségében épülne meg – mondja kérdésünkre a bodrogkeresztúri polgármester, aki szintén Májer, de József. Ez az út már a nyomvonal-egyeztetésen túl van, azonban a bodrogkeresztúri városvezetõ tudomása szerint pénzügyi okok miatt nem szerepel az OTT új változatában, amelyet a Váti Kht. készített.

Klikk a képre!
Klikk a képre!

A tervet kidolgozó társaságnál napok alatt sem sikerült olyan munkatársat találni, aki nyilatkozhatott volna. A Váti miskolci irodájában némi tanácstalansággal fogadták kérdésünket, majd azt javasolták, hívjuk a budapesti központot. Itt többszöri próbálkozás, és különbözõ mellékek kapcsolása után megtudtuk, hogy Göncz Annamária, a Váti térségi tervezési irodájának vezetõje nyilatkozhatna errõl, õ viszont aktuálisan nem elérhetõ.

Lehetõség pénz nélkül

A gazdasági és közlekedési tárca azt elismerte: a 2007 és 2013 közötti idõszakra szóló fejlesztés terv közlekedési operatív programjában valóban nem szerepel az említett elkerülõ út, márpedig azt uniós pénzekbõl tervezték megépíteni. A minisztérium nem zárkózik el attól, hogy ismételten megvizsgálja az elkerülõ út mûszaki megvalósításának lehetõségeit, közölte a GKM, bár a finanszírozás lehetõségérõl nem beszélt.

„Nem lehet azokból egy egyenes szót sem kihúzni” – mondja Demeter Zoltán, aki nem érti, miért nem jut annyi – vagy egy kicsivel több – pénz a világörökségre, az ország legismertebb márkanevének védelmére, mint amennyit a fõvárosi Kossuth tér rendbetételére költenek, vagy amennyi a soha el nem készülõ négyes metróra eddig is elment.

Luxus kamionokkal

Demeter úr most azzal vigasztalja magát, hogy lassan a kertjébõl ki sem mozdulva is külkereskedelmi szakértõ lehet. „Nézem a rendszámokat, látom, hogy a lengyelek nagyon erõs kereskedelmi pozíciókkal rendelkeznek a Balkánon, és hogy egyre jobb a bolgár fuvarozók helyzete is” – mondja. Csakhogy õ nem külkereskedelmi tanácsokat akar adni, hanem a borturizmusból szeretne megélni – ahogyan az egész város –, márpedig a tokaji luxusborhoz luxuskörülmények dukálnának, de az „ezekkel a kamionokkal nem megy”.

Így õ is nagyon reméli, hogy a polgármester által bejelentett tiltakozó akciónak lesz eredménye. De a tokajiaknak egyöntetûen ez a véleményük, még azoknak is, akik nem a forgalom által leginkább érintett utcákban laknak. Náluk csönd van, a kéményeken és villanypóznákon gólyák fészkelnek, és olyan a hangulat az évszázados házak közt, amirõl azt gondolná az ember, hogy a kevés védendõ hungarikum közé bátran fel kellene venni.