Tudatos a magyar vásárló, csak alulinformált

2008.04.03. 13:45
A magyar vásárlók döntő többsége előnyben részesítené az importáltakkal szemben a hazai termékeket, de csak egytizedük hiszi, hogy egyértelműen meg is tudja különböztetni egymástól a kettőt - derül ki a TNS Hungary és a OmnicomMediaGroup közös tanulmányából.

A fogyasztó zavarát jól mutatja, hogy a Kékkúti Ásványvizet a reprezentatív kutatásban részt vett ötszáz ember 51 százaléka azonosította magyarként, míg a Theodora Quelle (ugyan ezen márka másik neve) kétharmaduk szerint külföldi. Árulkodó a Soproni és a Dreher magyar gyártású sörök besorolása is. Mindkét gyár nagy nemzetközi cégek birtokában van, a megkérdezettek többsége viszont a Soproniról úgy tudja, magyar, míg a Dreher csak hatoduk szerint hazai.

A felmérést végző intézetek egy kitalált márkával tesztelték, mekkora jelentősége lehet a magyar hangzású elnevezésnek a nemzetiségi besorolás során. A "hortobágyi krémdesszert" az előzetes várakozásoknak megfelelően meg is kapta a magyar címkét.

A kutatás azon túl, hogy ismerős márkák besorolására kérte a 15 év feletti válaszadókat, azt is megpróbálta felmérni, milyen előnyökre számíthatnak a magyarként azonosított termékek, és milyen elvárásaik vannak ezekkel szemben a fogyasztóknak. Nagy volt az egyetértés a megkérdezettek körében, hogy mindenképpen arra törekednek, hogy magyar terméket vegyenek. Állításuk szerint így is cselekednek mindaddig, amíg a hazai árucikket nem érzik gyengébb minőségűnek a külföldi konkurencia termékénél. A magyar név azonban kötelez. A megkérdezettek nagy többsége ugyanis elvárja, hogy az országban készítsék el reklámfilmjüket is a magyar cégek.

Általánosságban nem feltétlenül érezzük rosszabbnak a hazait, és hajlandóak lennénk akár támogatni is a saját gazdaságunkat mindennapi forintszavazatainkkal. Ugyanakkor nehezebben azonosítja be a fogyasztó, mitől magyar egy márka, leginkább a tradíció ad támpontot ezen a téren. A név szerepe pedig vélhetően jelentősebb, mint ahogy azt a válaszadók gondolják. A megkérdezettek a hagyományosan erősebb hazai iparágakban feltételezik a saját brandet, így például műszaki cikkek esetén jobban megbékélnek egy nemzetközi produktummal. A fogyasztó értékeli, sőt megtisztelőnek veszi, ha egy márka ügyel a kultúránkra, akár névválasztással, vagy hazai(nak tűnő) reklámokkal. Utóbbinál talán a látszat meggyőzőbb is lehet számára, mint a puszta tények.