Hol vegyünk valutát?

2005.06.17. 15:45
Az üdülési szezon kezdete egyben a valutapiac megélénkülésének időszakát is jelzi. Amíg nincs eurónk, külföldi utazásaink előtt érdemes feltankolni a célország valutájából, vagy, ha erre nincs módunk, euróból, esetleg dollárból. Nem mindegy azonban, hol költjük kemény valutára keménykedő forintunkat: egy eurón és dolláron akár hat, száz szlovén toláron tíz forintot is nyerhetünk, ha jól vásárolunk. Az sem mindegy, hogy hazautazás után hol adjuk el megmaradt valutánkat.
Eurónk nincs, legalább öt évig még biztosan nem is lesz, de ahogyan a dolgok állnak, talán még 2010 után sem. Így aztán a külföldi utazások előtt, rutinizálódott reflexszel indulhatunk el pénzt váltani. A fiatalabbak legfeljebb már csak hallomásból ismerhetik a devizakeret fogalmát, mit sem tudnak azokról az időkről, amikor egy évre legfeljebb 50 dollárt lehetett vásárolni.

Azokban az időkben, ha az embernek nagyobb tételben kellett külföldi pénz, a pályaudvarok környékén lézengő feketézőknél vásárolhatott. Azok az üzletelések persze törvénytelenek voltak, és kockázatosak is: senki nem lehetett biztos abban, hogy a kifizetett forintjáért valóban annyi márkát, schillinget, dollárt kap, amennyiről megalkudtak.

Euró, dollár, lej és sékel is a kosárban

Ma már bárhol vehetünk, ha nem is márkát vagy schillinget, de dollárt és eurót. A már említett pályaudvarokon és azok környékén legalább három pénzváltót találunk, nem is beszélve a bankokról. Az üdülési szezon kezdetén budapesti pénzváltókat kerestünk fel, hogy kiderüljön a válasz (már persze azon kívül, hogy negyvenkettő): hol milyen valutát érdemes venni és - hazautazás után - eladni.

Nyolc valutát vizsgáltunk: az eurót, a dollárt, a két "déli pénzt" (horvát kuna, szlovén tolár), a két "közeli" koronát (cseh és szlovák), valamint érdekességként a román lejt és az izraeli sékelt. Utóbbi kettővel azonban igazából nem volt gond: mindkettőt csak három helyen forgalmazták, ráadásul mindenhol lényegében ugyanazon az árfolyamon (a sékelt tőlünk 42-ért vették volna, nekünk 52-be kerülne, 100 lej mindenhol 90 fillérbe kerülne, míg nekünk 50-55 fillért adnának érte).

Nem számítva a Magyarországon bejegyzett mintegy negyven pénzintézet fiókjait, az országban több mint 240 pénzváltó ügynök foglalkozhat valutaváltással (a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének nyilvántartása alapján). Egy-egy pénzváltó ügynök - ezt a fogalmat 2002-ben vezették be, azóta a valutaváltással foglalkozó cégek csak valamelyik kereskedelmi bank ügynökeként végezhetik munkájukat - több váltóhelyet is fenntarthat; csak Budapesten több száz ilyen működik.

De már nincs is Csehszlovákia!

Bármilyen elszántak is vagyunk, ennyit természetesen nem akartunk végigjárni, ezért négy célterületet választottunk: egy vasúti pályaudvart (a Nyugatit, mivel tudomásunk szerint az bonyolítja le a legnagyobb nemzetközi forgalmat), egy bevásárlóközpontot (a Westendet), egyes forgalmas belvárosi utcákat (Váci utca, Bajcsy-Zsilinszky út, Váci út), továbbá a nemzetközi autóbusz-forgalmat bonyolító népligeti buszpályaudvart.

A legjobb és legrosszabb árak
A legjobb A legrosszabb
Pénznem Vétel Eladás Pénznem Vétel Eladás
Cseh korona 8,1 8,53 Cseh korona 6,54 8,78
Euró 246,0 252,2 Euró 196,3 258,7
Kuna 34,5 35,54 Kuna 26,87 37,5
Tolár 100,0 125,0 Tolár 90,0 135,0
Szlovák korona 6,3 6,7 Szlovák korona 5,11 7,12
USA dollár 203,0 209,0 USA dollár 162,9 214,8

Összesen nyolc helyen érdeklődtünk aziránt: a hétvégére tervezett utazásunkhoz mennyiért vehetünk valutát. Két utazást kombináltunk: az egyik egy cseh és szlovák körút, a másik egy horvátországi tengerparti utazás, némi szlovéniai kirándulással körítve. A nyolc helyet egy napon belül jártuk végig, hogy az árfolyamok - amelyek közül a közeli ország pénzeié egyéként nem nagyon változnak egyik napról a másikra - összehasonlíthatók legyenek.

A Nyugatinál, az utunkba kerülő első pénzváltónál az ügyintézőt már előbbi uticélunkkal sikerül zavarba hoznunk: "cseh-szlovák körúthoz szeretnék koronákat venni", próbálom túlordítani a majdnem tökéletes hangszigetelőként működő plexiüveget vagy mit. Sikerrel, mivel zavart kis csend után közlik velem: "de már nincs Csehszlovákia".

Hat-nyolcszázalékos különbségek is lehetnek

Végül megtudjuk, hogy mind a cseh, mind a szlovák koronából rendszeresen van készletük, egyiket sem kellene megrendelnünk (ha tényleg akarnánk venni). A pályaudvari Interchange-ben (a Raiffeisen ügynöke) 8,53 forintért kapnánk egy cseh, 6,73 forintért egy szlovák koronát. Utóbbi, ha csak 3 fillérrel is, de kedvezőbb annál, amennyiért legutóbb váltottunk, ám még így sem a legolcsóbb: további három fillérrel kedvezőbbet ajánl a Weiss Pénzváltó Kft.

Cseh koronában viszont verhetetlen az Interchange, legalábbis a tesztünkben szereplő pénzváltókkal összevetve: bár a második legjobb árat ígérő váltóhelynél csak 7 fillérrel adják olcsóbban, a legkedvezőtlenebb ajánlattal összevetve már 25 fillér volt a különbség. Igaz, a legjobb és legrosszabb árfolyam között így kapott 3 százalékos különbség korántsem a legnagyobb.

'Nem dollár, tolár'

Arányaiban a szlovén tolár megvásárlásakor lehet a legnagyobbat bukni (vagy nyerni, megítélés kérdése). Délnyugati szomszédunk pénze nagyjából a forinttal azonos értéket képvisel, azonban igen nagy, nyolc százalékos a szórás az árában: van, ahol 125, de van, ahol 135 forintért lehet száz tolárt venni. Már ahol lehet: a tesztelt nyolc váltóhely közül csak négyben lett volna erre lehetőség, a másik négy egyikén nem is értették, mit kérünk. Vissza is kérdeztek, miért akarunk mi bármennyi dollárt is megrendelni, hiszen abból szinte korlátlanul van. Szerencsére a kissé erőteljesebb hangú "nem dollár, tolár, szlovén pénz" magyarázatunk már értő fülekre talált.

Nemcsak a száz toláronkénti tíz forint jelent komoly árkülönbözetet. A legolcsóbb (6,7 forint) és legdrágább (7,12 forint) szlovák korona között 6,3 százalékos a különbség. A kuna esetében a 35,54 és a 37,5 forint közötti 1,96 forintos differencia 5,5 százalékos eltérést jelent a két szélső ár között. A dollár- és az euróárfolyamok közötti különbség 3 százalék alatti, bár összegszerűen jelentős: az eurónál 6,5, a dollárnál 5,8 forint volt az eltérés a legalacsonyabb és a legmagasabb ár között.

Ha veszünk, az Interchange és a Weiss a nyerő

Az eladási oldalon - ami nekünk, vevőknek persze vételt jelent - holtversenyben az Interchange (Nyugati pályaudvar) és a Wiess Pénzváltó (Bajcsy-Zsilinszky út) végzett az élen. Előbbi a cseh koronát, az eurót és a kunát, utóbbi a dollárt, a szlovén tolárt és a szlovák koronát kínálta a legkedvezőbb áron, vagyis ők ketten letarolták a teljes hatvalutás mezőnyünket.

A másik végletet a CIB Bank jelentette: Váci úti (a Nyugatihoz közel lévő, tehát potenciálisan nagy valutaforgalmat bonyolító) fiókjukban vehettük meg a legdrágábban az eurót, a dollárt és a szlovák koronát. Mivel ezenkívül a tesztben szereplő valuták közül csak cseh koronát forgalmaznak, a mutatójuk szerfölött meggyőző. A cseh korona ugyancsak egy bankban, a mindhárom vasúti pályaudvaron jelenlévő K&H-ban, a kuna az Exclusive Change-nél (Westend vagy Szent István körút) és a Good Change-nél (Árpád-híd) volt a legdrágább, a tolár a Weiss kivételével mindenhol azonos áron kapható.

Kuna koránkelőknek

A keresett valuták (euró, dollár, szlovák korona, kuna) közül a fővárosi pénzváltóknál mindegyik előzetes megrendelés nélkül kapható, átlagos mennyiségben legalábbis. Azt viszont több helyen - még a K&H-fiókban is - javasolták, hogy ha egy-kétezernél több kunát akarunk venni, akkor célszerű már a reggeli, délelőtti órákban elindulnunk, mert "nagyon viszik". Nemcsak a bankban, hanem az Interchange-nél is a Good Change-nél is azt mondták, hogy délután már nem mehetünk biztosra, célszerűbb a korai órákban vásárolnunk a horvát pénzből.

Euróért 196 forint

Nemcsak akkor érdemes jól körülnézni, amikor elindulunk, hanem akkor is, amikor hazaérkeztünk, és szeretnénk megmaradt valutánkat visszaváltani. Ha nem muszáj, ne tegyük. Ha muszáj, akkor viszont jól nézzük meg, hol adjuk el külföldi pénzünket - a legtöbb esetben ugyanis nem ott kínálják a legjobb vételi árat, ahol a legkedvezőbb volt az eladási.

Ha vonattal érkezünk is haza, semmiképpen ne vasútállomáson próbáljunk külhonban el nem költött pénzünkért forinthoz jutni. A Nyugatiban lévő, és valutavásárláshoz bátran ajánlható Interchange már-már arcátlan árfolyamokat alkalmaz: az euróért - amit ugyanitt 252,2 forintért vehettünk - mindössze 196,3 forintot kínálnak, a dollárért - a 210,3 forintos eladási árral szemben - 162,9 forintot adnak. Vagyis egyetlen dolláron 47,4, egyetlen eurón 55,9 forintot veszíthetünk, ha az Interchange-nél vett valutánkat ugyanott adjuk el.

A Weiss az abszolút győztes

A feltérképezett pénzváltók közül egyértelműen a vásárláskor még holtversenyben győztes Weiss Pénzváltó Kft. ajánlható. Amit forgalmaznak - sékelt és lejt nem - azok közül mindenben ők kínálják a legjobb vételi árat, vagyis ők veszik legdrágábban a valutát (igaz, a tolár-, dollár- és euróáruk megegyezik a Good Change-ével, és utóbbi kettő az Exclusive Change-ével is). Egy euróért itt 246 forintot kaphatunk (ötvennel többet, mint az Interchange-nél), egy dollárért 203 forintot adnak.

Ha az árfolyamrést vesszük figyelembe, végképp egyhangú és elsöprő a Weiss sikere: mind a hat valutánál náluk van a legkisebb különbség a vételi és az eladási ár között. Igaz ugyanakkor, hogy náluk csak bankjegyet lehet váltani, sem aprópénzzel, sem csekkel nem foglalkoznak.