Árpád
3 °C
12 °C

Varga Mihály: De én nem hagyom

2006.11.08. 09:17
Ellenzékben vagyunk, véleményeznünk kell a kormány előterjesztéseit, és ha valamivel nem értünk egyet, azt jeleznünk kell, és elmondani, mit tartanánk mi helyesnek - mondta az Indexnek Varga Mihály, a Fidesz gazdasági kabinetjének vezetője, de konkrét intézkedésekről nem beszélt. Azért, mert bár pártjának van gazdasági programja, de a választások eredménye alapján most nincs kormányzati szerepben.

Az őszödi beszéd utáni hetekben, amikor sokféle politikai forgatókönyv lehetősége volt benne a levegőben, Orbán Viktor egy részleteiben azóta sem ismert titkos tanácskozáson - ha úgy tetszik, zárt vállalkozói fórumon - mutatta be pártja gazdasági elképzeléseit, öt nagy területet érintő reformelképzeléseit. Maga Matolcsy György volt gazdasági miniszter elmondta, hogy a jelen lévő gazdasági szereplők kiemelték, "először hallottak a Fidesztől erős kiállást a reformok mellett, és ezt biztatónak találták". A széles közvélemény előtt azonban a Fidesz gazdaságpolitikai reformokat illető elképzeléseiről nem sok szó esik.

A tavaszi választásokra elkészült a Kormányzás 2006 program. Ez egy 1500 oldalas dokumentum, amelynek összegzése a mai napig elérhető a Fidesz honlapján. Ez a program tartalmazza gazdasági elképzeléseinket is, amelyek négy alapelemre épülnek. Az első a hitelesség visszaállítása, amelynek lényege, hogy be kell fejezni a trükközést, meg kell spórolni az immár több száz milliárd forintra rúgó hazugságfelárat. Ez többek között a hatalmas kamatfelárban jelentkezik. A második elem az államháztartási konszolidáció. Rendbe kell hozni az államháztartás kiadási oldalát. Ezen belül vannak nagyobb alrendszerek, amelyek helyzete elég sanyarú: ilyen az egészségügy, az önkormányzatok, az államigazgatási rendszer. Nem egyszerű fűnyíróelvet kell azonban követni, mint a Medgyessy–Gyurcsány-kormány - az a hatékonyság rovására megy -, nem lehet mindenkitől elvenni "minden mozdíthatót", hanem a rendszert kell átállítani hosszabb távon is életképes működésre. A harmadik elv a versenyképesség javítása a fenntartható gazdasági pálya érdekében. Ez alatt értettük azt, hogy elsősorban az élőmunka-terheket kellene csökkenteni. A tb-járulékok mértéke, az iparűzési adó versenyképesség-csökkentő pontok, amelyek akadályai annak, hogy több beruházás és több munkahely legyen az országban, és így keletkezzen több járulékbevétel. A negyedik alapelem, hogy társadalmi konszenzus szükséges az euró bevezetése kapcsán: ne csak a politika vagy a gazdaság vezetői értsenek egyet abban, hogy az euró szükséges, hanem értessük meg az emberekkel is annak kézzelfogható előnyeit. A gazdasági programunk a mai napig aktuális, semmi ok arra, hogy felülvizsgáljuk azt, bár a helyzet a program megszületése óta a kormány hibájából rosszabb lett.

Ez így elég általános, de egy pillanatra maradjunk az utolsó mondatnál: tényleg rosszabb lett a helyzet? Ismét egy Matolcsy-nyilatkozatra hivatkoznék. Még a választások előtt a volt miniszter azt mondta, azonnali beavatkozások nélkül a hiány a 8-10 százalékot is elérheti.

Most pedig jelentős adóemelésekkel, tehát a beavatkozás után lesz 10,1 százalék. Úgy, hogy a kormány az év első felében ragaszkodott ahhoz, hogy a hiány a tervezettnek megfelelően 4,7 százalék lesz. Ez azt jelenti, hogy hiteles tájékoztatás híján gyanakodtunk, hogy rossz a helyzet, de az minket is meglepett, hogy ennyire. Tudatos félrevezetés folyt az elmúlt években a kormány részéről.

De akkor egyszerre 8-10 százalékos hiányra számítottak és emellett lehetségesnek tartották a tíz százalékpontos azonnali tb-járulékcsökkentést? Ez utóbbiról az utóbbi hónapokban már ön is azt mondta, nem biztos, hogy a jelenlegi helyzetben azonnal sor kerülhet rá.

Nem szakszerű kiemelni a programunk egy elemét. Azért fontos a program négy, egymásra épülő eleme, mert az adócsökkentést meg kell előznie egy államháztartási konszolidációnak.

Ez utóbbinak mi lehet a módja?

A legfontosabb a hitelesség visszaállítása. Senki nem hajlandó olyan intézkedéseket elfogadni ettől a kormánytól, és hinni azok helyességében, ami áldozattal jár, ami hátrányos az emberek számára, mert ez ugyanaz a kormány, amely a kialakult helyzetért felelős.


De ez most a helyzet politikai része, amit én hagynék...

De én nem hagyom, mert a hitelességi problémákból következnek gazdasági problémák, és az is precedenst teremt, ha szemet hunyunk felette.

A hitelességnek két része van, külső és belső, gazdasági problémákat inkább a külső hitelesség elvesztése okoz, ez pedig most a konvergenciaprogrammal és a költségvetéssel - mint a forint árfolyam alakulása is mutatja - jó irányba látszik elmozdulni.

A belső hitelességvesztés is fontos, erről beszéltem korábban. A külső hitelesség visszaállításával kapcsolatban is csak nyugtával dicsérjük a napot: meglátjuk, hogy néhány helyen tényleg jól fogott-e - nem vastagabban a kelleténél - a ceruza, de tény, Brüsszel tudomásul vette a konvergenciaprogramot, és az is igaz, hogy a költségvetés ez alapján készül. Ugyanakkor tény, hogy a jelenlegi pénzügyminiszternek még egy államháztartási adatot sem sikerült eltalálnia. Más részről ez a költségvetés senkivel nem volt egyeztetve, megvitatatva - a PR-akciókat nem számítva-, ahogy az elmúlt években a kormányzati döntésekről, erről sem tudhatott senki semmit. Sem az érdekképviseletek, sem az érintett szakmai szervezetek. Senki. Így nehéz az emberek támogatását megszerezni a változásokhoz.

Ha a belső hitelességet mégis félretesszük egy pillanatra, a külső hitelesség visszaállítása elképzelhető lenne azonnali eredményt hozó és radikális kiigazítás nélkül?

Valamit tisztázzunk. Megy a szakadék felé egy busz, a sofőr kontrollálatlanul vezet, ülnek bal és jobb oldalon emberek kétségbe esve, valakinek oda kell ugrani és el kell rántani a kormányt, ha a sofőr erre nem képes. De a felelősség kérdését mégsem lehet megkerülni, mert a sofőr vezeti a buszt. Abban ma már nincs vita, hogy a külföld megítélése fontos, az eladósodott ország számára nagyon jelentős a hitelezők szerepe, külföldi bizalom nélkül be fog dőlni az ország. A külföldi bizalom visszaállítása elemi érdeke az országnak. Itt is megjegyzem azért, hogy ez nem a Fidesz miatt veszett el, a Fidesz-kormány idején 2002-ben a hosszú távú magyar állampapírok reálkamatszintje majdnem az amerikaival volt egyenlő. Ma nagyon messze vagyunk ettől. Fontos a külső megítélés, és nem mindegy, milyen lépések születnek. Bizonyos szempontból most úgy tűnik, hogy a lépésekkel külföldi szemmel nincsen gond, a következményeit azonban nekünk, adófizetőknek kell megfizetnünk.

Mit ért az alatt, hogy a lépésekkel nincs gond?

Az jó kezdet, ha a végre hiteles számok tűnnek fel, ha nem az EU-nak kell figyelmeztetnie Magyarországot, hogy hogyan könyveljen.

De a lépések közé tartoznak adóemelések is, melyek segítenek...

Ebben már vita van. Már a nyáron elmondta a szakmai közvélemény, és mi is, hogy pusztán adóemelésekkel nem lehet konszolidálni a magyar költségvetést. Lényegében az történik, hogy egy államháztartási rendszerbeli problémát megpróbálunk az inflációval, magasabb kamatszinttel, pénzügyi problémává transzformálni. A jövő évi költségvetésben a kamatkiadások ugranak meg, ez visszaveszi a jelentős részét az egyensúly javítása érdekében is befizetett magasabb adóknak, azaz értelmetlenül nőnek az emberek terhei. A magas infláció és a kamatszint hitelességi probléma, amelynek árát viszont a lakosságnak és a vállalkozásoknak kell megfizetnie.

De elkerülhető a jelen helyzetben a kamatszintek, illetve az államadósság átmeneti, de további növekedése?

Persze, Gyurcsánynak le kéne mondania, szakértői kormányra lenne szükség, ez lenne a legrövidebb út a hitelesség növelésére.

És a szakértői kormánynak milyen gazdasági intézkedéseket kellene hoznia?

Fő feladata a szakértői kormánynak egy hiteles, konszenzusos gazdaságpolitika kialakítása. Ennek első pillére, hogy a megtett lépésekkel ellentétben nem adókat kell növelni, hanem a kiadási oldalt kellett volna sokkal jelentősebben csökkenteni: ez nem történt meg.

Hol lehetne a kiadási oldalt csökkenteni? A kiadási oldalt érintő reformok közül a Fidesz részéről csak a nyugdíjak vonatkozásában emlékszem konkrét javaslatra, az egyéni számlarendszer bevezetésére, de ennek részletei sem ismertek.

A nyugdíjrendszerben a Fidesz egy névleges egyéni számlás rendszert javasolt, ami azt jelenti, hogy az első, az állami pillérben is kialakulna egy olyan rendszer, hogy mindenki látja a befizetéseket, és tudja, ennek fényében mennyi nyugdíjra számíthat majd. Ez fehéríti a feketegazdaságot is, hiszen az emberek még inkább érdekelté válnak, hogy teljes jövedelmüket bejelentsék. Elmondtuk többször azt is, hogy az egészségügyi rendszerhez rosszul nyúl hozzá a kormány, a szakmával nem egyeztetet, pusztán fiskális kérdésnek tekinti az egészet. Pedig ez nem fiskális kérdés, sokkal bonyolultabb, összetettebb probléma: nem hisszük, hogy Magyarországon hosszabb távon kisebb lehet az egészségügyi kiadások GDP-hez viszonyított aránya, mint az EU-ban, tehát nemhogy csökkenteni nem lehet, hanem még nőni is fognak a kiadások. A kérdés csak az, hogyan és mi módon lehet magántőkét bevonni az egészségügyi ellátások finanszírozásába. Erre a kormánynak ma semmilyen válasza nincsen, azon kívül, hogy el kéne adni a kórházakat.

Milyen válasza van a Fidesznek?

Erről kellene tárgyalni, nem csak velünk, hanem az ágazati szereplőkkel is. Hogy egy példát mondjak: a Fidesz kormányzása idején kötöttünk egy hároméves megállapodást a gyógyszergyártókkal, és mindenki tudomásul vette, hogy a gyógyszerárak maximum az infláció 75 százalékával növekedhetnek évről évre, és így a rendszer kitűnően működött. Miután egyeztetés nélkül felrúgta a szocialista kormányzat a megállapodást, a gyógyszerkassza az elmúlt években teljesen fejre ált, elszabadult a pokol, négyszáz milliárd forintig szaladtak a kiadások. Lehet, hogy hozzá kell nyúlni egyes megállapodásokhoz, rendszerekhez, de nem lehet úgy, ahogy most a kormány teszi, hogy csak veszteség keletkezik, és ennek teljes terhét a lakosságra hárítják.

És az orvoslátogatók után bevezetett új adók?

Az államnak kell a gyógyszergyártókkal megállapodni, az orvoslátogatók csak egy szemet jelentenek a láncban.

Mekkora hiánycsökkentési ütemet tartanának reálisnak és kívánatosnak?

Évente háromszázalékos ütemet tartani kellene ahhoz, hogy esély legyen arra, hogy Magyarországon valaha euróval lehessen fizetni: ez évente több mint hatszáz milliárd forintot jelent.

És lehetséges ez megszorító intézkedések nélkül?

Mielőtt megszorító intézkedéseket szorgalmaznánk, azt mindig hozzá szoktuk tenni, hogy ez gazdaságfejlesztés nélkül nem megy. A Fidesznek 1998 és 2002 között úgy sikerült az államháztartást konszolidálni és 2001-re négy százalék alá csökkenteni a hiányt, hogy nem voltak adóemelések és megszorítások. A prioritás a gazdaságfejlesztés volt, az ez által keletkezett több munkahely és több beruházás eredményezett több adóbevételt. Fontos lépés az adócsökkentés is. Magyarország a túladóztatott országok közé tartozik, eddig három olyan példa is volt, amikor bebizonyosodott, hogy az adócsökkentés többletbevételt hozhat. Békesi László 1994-ben csökkentette a társasági adó mértékét 38-ról 19 százalékra, az Orbán-kormány csökkentette a tb-járulékot, első lépésben 39-ről 33 százalékra, majd 33-ról 31, végül 29-re, és nem dőlt be a rendszer. Nullszaldó környékén volt, egy kisebb, de finanszírozható hiány volt jellemző. És itt van az eva példája is, az eva megint csak olyan terület, ahol a feketegazdaságból érte meg sokaknak visszajönni. Azt mondom, adót mindig lehet csökkenteni, és a jelenlegi koalíció soha nem számol azzal, hogy egy-egy intézkedésnek milyen hatása van a gazdaság fehérítésére. A kevesebb azért lehet több, mert Magyarországon a feketegazdaságban képződik a GDP 20-25 százaléka. Számoljunk együtt, ez azt jelenti, hogy legalább 4-5000 milliárd forint, aminek ha csak a 20-30 százalékát lehetne kifehéríteni, jelentősen nőnének az állami bevételek.

Azt jelenti mindez, hogy lehetne olyan gazdaságpolitikai irány, amelyben akár január elsejétől lehetne csökkenteni az adókat, és ezzel együtt közelebb kerülnénk a fiskális kiigazításhoz, és ezen keresztül az euróbevezetéshez?

Ha ez a négy lépés meg tud valósulni, akkor el tudok képzelni ilyet. Se a hitelesség helyreállítása, se az államháztartás konszolidációja nélkül nincs értelme adót csökkenteni. Az MSZP azt játssza el, most már hosszú hónapok óta, hogy van egy helyzet - tegyük hozzá, amiért az MSZP a felelős - , és a Fidesz programjából kivesznek egy elemet, odateszik a helyzet mellé, és szörnyülködnek, hogy hogyan lehet ilyet mondani. Nem fair, amit az MSZP csinál, a Fidesz gazdasági programja ennél sokkal összetettebb.

Bár sok részletet most sem tudtunk meg erről, de az több nyilatkozatból is úgy tűnik, a Fidesz programja igen közel áll a CEMI által kidolgozott csomaghoz, annak szelleméhez.

Mint mondtam, a Fidesz programja a mai napig elérhető a honlapunkon. Azt, hogy a CEMI-éhez hasonló a programunk, nem mondanám. A CEMI-é egy független közgazdászok által összerakott program volt, vannak elemei, amivel egyetértünk, vannak, amivel nem. Az ott hangoztatott konszolidációban például egyetértünk, ebben az értelemben van hasonlóság, és abban is, hogy, a kiigazítást jelentős részben foglalkoztatás növelő intézkedések mellett is elképzelhetőnek tartjuk. De volt olyan javaslatuk is, hogy emelni kell a nyugdíjkorhatárt, amivel nem értünk egyet.

Mennyire lehet igaz az a politika szempont, hogy a Fidesznek most egyszerűen nem érdeke igazán konkrétumokat mondani a reformokat illetően egyetlen területen sem: egyrészt, mert ez elterelné a közbeszéd irányát a felelősség kérdésről, másrészt, mert kiderülhetne, hogy egyes területeken akár Gyurcsány-csomagot is meghaladó megszorításokra is szükség lehetne?

Szerintem világos a választások eredménye. A Fidesznek most nem kormányzati szerep jutott, ellenzékben vagyunk, véleményeznünk kell a kormány előterjesztéseit, és ha valamivel nem értünk egyet, azt jeleznünk kell, és elmondani, mit tartanánk mi helyesnek.