További Magyar cikkek
Hosszú távlatok
Az 1991-2004 közötti gazdasági növekedés átlagát tekintve Magyarország a harmadik helyen áll: a GDP 1,65 százalékos növekedésénél csak Lengyelország (3,38) és Szlovénia (2,16) produkált többet, míg például Csehországban csak 0,9 százalékos a mutató több mint tíz éves átlaga. A mostanában sokszor "bezzegországokként" emlegetett balti államokkal kapcsolatban Novák Tamás ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi, kiemelkedő gazdasági növekedési adataik főleg annak köszönhetőek, hogy ezek az országok csak a kilencvenes évek közepétől indultak fejlődésnek, előtte egyes években rendkívül nagy visszaesést produkáltak. Márpedig az alacsonyabb szintről induló fejlődésnél szinte természetes a nagyobb ütem.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A kutató szerint árnyaltabb a kép a külföldi tőke beáramlását tekintve is. Míg a cseh, lengyel és szlovák mutató hullámzik az elmúlt években, Magyarországra 2001 óta stabilan növekszik. Ugyanakkor az említett országokban a beruházási értékek jelentős része még mindig a privatizációból származik, a cseh "Matávot" például az idén tervezik teljesen magánkézbe adni, ez alighanem óriási bevételt hoz majd az államnak.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Novák Tamás szerint Magyarország megítélése a munkanélküliségi adatokat, illetve az infláció 2004-2005-ös trendjét összehasonlítva is kedvező.
Elsőkből sem lettünk utolsók
A későn érő országok felzárkózásáról beszél Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Intézet ügyvezető igazgatója is. Egy, a közelmúltban Németországban készült felmérés szerint a német kis- és középvállalkozások terjeszkedésének első számú célpontja Magyarország, márpedig a kkv-szektor mára e tekintetben fontosabbá vált a multiknál. Molnár László példaként említi, hogy a szlovákiai Zsolnán tervezett autóipari beruházás (a Hyundai készül gyárat építeni) egyebek között azért lett volna nehezen elképzelhető Magyarországon, mert a multicégek korábbi megjelenése miatt nálunk már nincs akkora munkaerőkapacitás (a gyár harmincezer ember foglalkoztatását tervezi), csak a keleti-magyarországi régióban van még nagyobb tömegben szabad munkaerő.
A zsolnai példa azonban más szempontból is jó: a szlovák kormány éppen a jelentősebb munkanélküliség miatt rákényszerül arra, hogy különböző, az uniós szabályokat már-már megsértő támogatásban részesítse az új befektetőket: ilyen például, hogy az egyetlen cégnek biztosított 46 milliárd koronás támogatásban benne van egy, a befektető által kért autópálya-szakasz építése is. Az Index azon kérdésére, hogy ez nem inkább követendő példa-e, Molnár László hangsúlyozta, hogy a szlovák büdzsé sem bír el ekkora terheket, ugyanakkor nem a legszerencsésebb taktika pénzen venni a befektetéséket, hiszen most minden multi "Pozsonyban tartja a markát". Emellett aggasztónak látja a kutató azt is, hogy Szlovákia túlságosan az éppen dekonjunktúra elé néző autógyártásra koncentrál.
Nem csak az adó számít
"Számos egyéb szempont határozza meg egy ország versenyképességét az adórendszeren és az új beruházásokhoz nyújtott támogatásokon kívül" - mondta Molnár. Ugyan a terheket csökkenteni kell, de számos egyéb lépésre is szükség lenne. Ilyen többek között a bürokrácia leépítése, a sokat emlegetett egyablakos ügyintézés tényleges bevezetése, a fogyasztóvédelem javítása. Koordinálatlan a vállalkozások támogatásának politikája is; túl sok helyről, túl sokféle támogatásért lehet pályázni, ami nem kedvez sem az átláthatóságnak, sem annak, hogy a cégek nagyjából biztosan láthassák, várhatóan mire, mennyi pénzt nyerhetnek.
Hátrébb kerültünk a sorban
"A versenyképesség nem olyan, mint egyes gazdasági mutatók, amelyeket havi vagy negyedéves bontásban vizsgálni, vagy éppen különböző trükkökkel érdemben befolyásolni lehetne" - hangsúlyozta az Indexnek Fodor István, az Ericsson Magyarország elnöke, aki rendszeresen elemzi a svájci IMD intézet által évente kiadott, világszerte elismert versenyképességi országranglistákat. Ugyanakkor tény, hangsúlyozta a szakember, hogy az elmúlt két évben Magyarország folyamatosan rontott összesített mutatóján, és az annak alapjául szolgáló szempontok szerinti rangsorban is rendre négy-hét helyet veszített, ami már trendnek tekinthető.
A költségek, az innováció, a hatékonyság és az oktatás az a négy fő tényező, amelyektől leginkább függ a versenyképesség. Ezek azok a klasszikus területek, ahol a gazdaság versenyképességét javítani lehet. A versenyképesség mérése azonban nem egyszerű, nem lehet egy-két jelből kiindulni vagy általánosítani. "Leginkább a gazdasági teljesítmény, az üzleti hatékonyság, a kormányzati hatékonyság és az infrastruktúra helyzete alapján szokás meghatározni a versenyképességet" - mondta az Indexnek Fodor István. E mutatók alapján esett vissza Magyarország.
A szakember szerint azonban a külső méréseknél fontosabb, egyben aggasztóbb is, hogy milyenek a belső kilátások a versenyképesség javítására, azaz milyen források állnak rendelkezésre egy jó gazdasági program finanszírozására. Fodor szerint ennek a programnak egyebek között a munka- és adómorál javítását, az oktatás fejlesztését, a közigazgatás reformját is át kellene fognia: az adóreform fontos, de távolról sem kizárólagos tényező, ugyanakkor hatásai rövid távon csalóka látszatot kelthetnek a hosszabb távon érvényesülő, de nagyon fontos egyéb intézkedések szükségességéről.
Az adók területén az áfa- és a munkáltatói terhek csökkentése, valamint az iparűzési adó megszűntetése a legfontosabb, ebben teljes az egyetértés a kutatók és a gazdaság szereplői között. Fodor István ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az USA-ban és az EU korábbi tizenöt tagállamában is egyértelműen bebizonyosodott, hogy erős kis- és középvállalati szektor nélkül nem lehet erős egy ország gazdasága, ennek a szektornak a felzárkóztatására, professzionális támogatására égető szükség van Magyarországon is.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
