A hárommillió liter Unicum országa

Mintha a világ legnagyobb sárkányfűboltjába lépnénk be, úgy érezzük magunkat, amikor kinyílik a Zwack Soroksári úti gyárának udvarára vezető üvegajtó. Gyógynövények édes, fűszeres illata alkot különleges elegyet, pillanatok alatt kiűzve orrunkból, légcsövünkből, tüdőnkből a nagykörút benzingőzét.

A Zwacknak két vidéki gyára is van. Dunaharasztiban van a legnagyobb: a 2005-ben, zöldmezős beruházással épített üzemben gyártják és palackozzák a nagy sorozatú minőségi márkázott és prémium termékeket, valamint a kommersz termékeket is. A kecskeméti gyárban a mai napig manufakturális jelleggel készülnek a kisebb mennyiségben előállított termékek, amelyek előállítása nagy odafigyelést és sok esetben kézi munkát igényel, itt készülnek a gyümölcspálinkák és a nemes párlatok is.

A központi telephely azonban ma is, ahogyan 1892 óta mindig, a Soroksári úti, ahol tényleg úgy érezni, hogy a levegőből is 116 év szeszgyártásának történetét szippanthatjuk magunkba. Itt készülnek a gyógynövényalapú italokhoz a kivonatok és a párlatok, mondja a gyárról Patakiné Gyökeres Mónika, a cég irányítási rendszerének vezetője. A padláson raktározzák a drogokat, mondja, de még mielőtt a policájhoz szaladnánk, megnyugtat: a céges szakzsargonban így nevezik a gyógynövényeket. Az egy millió literes tárolókapacitást meghaladó pincerendszerben végzik az érlelést tölgyfahordókban, itt készítik és érlelik többek között az Unicumot.

Ennél sokkal többet 2008-ban sem lehet megtudni a legendásan féltve őrzött italról. Csak a legszűkebb családi kör, azaz Zwack Péter és a felesége, gyermekei tudják, hogy a több mint negyvenféle fűszer- és gyógynövény milyen úton-módon válik a jól ismert gömbölyű, zöld palackok tartalmává. A budapesti gyártástechnológiát a titok megőrzése érdekében mi sem nézhetjük meg, be kell érnünk a gyármúzeum relikviáinak megtekintésével, és egy gyors pillantással a pincében sorakozó hordókra.

Tradíció, tradíció, tradíció

A gyár teljes területe alatt zegzugos pincerendszer húzódik, körülbelül ötszáz, különböző méretű és korú hordóval. A legkisebb ötliteres, a legnagyobb tizenhatezer literes , az ódon hordók folyamatosan karban vannak tartva, így a pince hangulata tökéletesen illeszkedik az ipari műemléknek is beillő gyárépülethez. A Zwacknak dolgozó hordókészítő mesterek élete nem lehet túl stresszes, ha némelyik hordó fája meg is reped az érlelés hat hónapja alatt, nem kell sietni a javítással, a szivárgó párlat ugyanis beszáradva hamar eltömíti a rést.

A múlt emlékeinek őrzése, a tradíciók folytonossága, azaz a Zwack család generációin átívelő ápolása talán az egyik legnagyobb részét teszik ki a legrégebbi magyar brandnek. A Zwack József, II. József császár udvari orvosa által 1790-ben megalkotott gyomorkeserűhöz hasonló szeszesital van egy pár a világban, de olyat, amelyiknek ennyire fordulatos és ennyire becsben tartott a története, keveset ismerünk. A recepttel ellentétben a történet nem titok: fél évszázaddal az Unicum feltalálása után már termelni is kezdett az első Zwack-üzem Budapesten, a Marokkói udvar egyik házában - kezdetben még fehér alapon vörös keresztes címkével ellátott, de már a jól ismert színű és formájú palackba töltötték az italt.

A Soroksári úti gyár 1892-ben indult be, a huszadik század elején pedig egy grimaszverseny győztesét választották meg a legismertebb magyar reklámplakát arcának. Az amerikai szesztilalom kissé visszavetette a külföldi piacokra is nagy tételben szállító cég működését. Ennél jobban már csak két dolog fájt jobban a Zwack-családnak: a második világháború és a rákövetkező államosítás.

1944-ben három bombatalálat is érte a gyárat, ami megmaradt azt meg felgyújtották a németek. Az újjáépítés gyorsan ment, mivel a gyár szívét, a desztillálóüstöket és -tornyokat nem érte nagy kár, de hamar jött a következő csapás: 1948-ban államosították a gyárat. Innentől két szálon fut tovább a történet: Zwack János a titkos recepttel együtt az Egyesült Államokba szökik, míg itthon az eredetit csak megközelítő receptek alapján folytatják a gyártást.

Zwack János 1957-ben halt meg, így nem érhette meg annak a pernek a győzelmét, amit a magyar állam és a kommunista Unicum importőre ellen indított Amerikában. A pernek köszönhetően a gyengébb minőségű Unicumot nem exportálhatta tovább a népköztársaság likőripari vállalata, és a Zwack nevet sem használhatták tovább. A család szeszipari vállalkozása a hetvenes években tért vissza Európába, 1986-ban már Bécsben voltak és a rendszerváltás előtti években Zwack Péter haza is tért, hogy visszavásárolja az államosított tulajdonukat. Ekkor indult meg ismét az eredeti recept alapján a termelés. A helyzet különleges volt, pár évig a boltok polcain egyszerre volt jelen a kétféle - a szocialista népi és az eredeti Zwack - Unicum.

A Zwack Unicum Nyrt. 1993 óta működik tőzsdei cégként, bár a részvények ötven százalék plusz egy szavazatra jogosító csomagjának megőrzésével Zwack Péter és Emil Underberg közös cége megőrizte a cég fölötti irányítását. Az elmúlt üzleti évben - ez a Zwacknál 2007 áprilisától ez év márciusáig tartott - 31,074 milliárd forintos árbevételt értek el, ennek 6,1 százaléka származott exportból.

18 millió liter

Évente 18 millió liter szeszesitalt gyártanak Zwackék, és ebből csak 3 millió liter a gyomorkeserű. A cég gyártja, palackozza az Unicumot; az Unicum Next mellett pl. a Hubertust, a Vilmost, a Fütyülős termékcsaládot, a Kalinka vodkát, a minőségi gyümölcspálinkákat. Ezeken kívül a Zwack forgalmazza a Diageo, mint tulajdonos portfóliójából többek között a Bailey's krémlikőröket, a Johnnie Walker skót whiskey-t, a cég repertoárjában több hazai és külföldi borvidék borai is megtalálhatók, valamint egyetlen alkoholmentes termékként az Evian víz is része a portfóliónak.

A csaknem háromszáz főt foglalkoztató társaság a hazai szeszesital-piacon piacvezetőnek számít a 35 százalékos részesedésével. Évente 18 millió liter italt állítanak elő, az utolsó üzleti évben 6805 tonna olyan alapanyagot vásároltak, ami bekerült az italba. Az utóbbi években a cég már tudatos és komplex környezetvédelmi tevékenységet is folytat: példaként említették, hogy a kecskeméti pálinkafőzdében keletkezett kifőzött savas kémhatású cefrét (slempe), melyet a város melletti homokos, lúgos területen helyeznekel. Ez a program 1999-ben kezdődött egy 3 hektáros, parlagon álló területen, ahol ma már nyárfás erdő nő.

Az Unicumok gyártása után megmaradó évi 600 tonna gyógynövény-maradványt komposztálják, ez által hasznosítható talajjavítóként. Azt azonban egyelőre nem tervezik, hogy visszaválthatóvá teszik az unicumos palackot - bár elhivatott környezetvédők ezt minduntalan számon kérik rajtuk. Mivel egy gömbalakú palackot sokkal nehezebb kimosni, mint például egy hengeralakút, a technológiai, élelmiszer-biztonsági és gazdasági megfontolások miatt ez a lépés még várat magára.

Visszafogott mámor

Az Unicum-titok szigorú őrzése miatti frusztrációért a dunaharaszti gyár részletes megmutatásával kárpótolnak. A sors furcsa játéka, hogy a Zwack-gyár egy másik, a receptjére ugyancsak kényes italgyártó cég mellé települt. Igaz, az évi több mint 520 millió liternyi üdítőitalt palackozó Coca-Cola termelékenységét a Zwack-gyár meg sem közelíti. Azonban így is figyelemre méltó az itteni töltési kapacitás, attól függően, hogy kommersz vagy prémium italokról, és milyen kiszerelésről van szó, óránként legalább 4500 palack, de akár a 10 000 palackot is elérheti.

Ezt a hatalmas mennyiséget meglepő módon műszakonként alig húsz dolgozó "állítja elő", a nagyban automatizált, csupa rozsdamentes acél és futószalag rendszer működtetéséhez és ellenőrzéséhez ennyi ember is elég. Ahogy a nagyvonalúan szellős, zsúfoltnak kicsit sem mondható csarnokokban bejárjuk a gyártás fázisait, valóban alig találkozunk munkásokkal. A keverőtornyok közt egy férfi slaggal tartályt mos, a palackozóban egy férfi az italtöltést és kupakolást, egy férfi a címkeragasztást tartja szemmel, míg három asszony a kész palackokat ellenőrzi. A csomagolóban ketten dolgoznak, és a készáruraktárban is látunk egy targoncást.

A mindent belengő hol édesebb, hol alkoholosabb illat, a "vodka", "kevert", "fütyülős", "hubi" feliratú csapok, csövek és tartályok láttán egyértelműnek tűnik, hogy sokaknak lenne ez álommunkahely. A Követ (Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület) által szervezett gyárlátogatáson a Zwack munkatársai azonban kiemelték: alkoholgyártó cégként kiemelten fontosnak tekintik nemcsak a környezetvédelmi tevékenységet, de a társadalmi felelősségvállalást is. Utóbbi részeként - a tradicionális értékek megőrzése és az etikus magatartás mellett - kiemelten foglalkoznak a kulturált alkoholfogyasztás propagálásával. Vagyis a tivornyarészegség megelőzésével.