Ami infláció ebben a rendszerben folyik...

Mitől emelkednek az élelmiszerárak? Az egyszerű, népies megoldás szerint sok a köcsög, a politikailag elfogult megoldás szerint Gyurcsány/Orbán/Bush, stb. szándékos népnyúzása tehet róla – mindkettő értékelhető, de nem túl helyes megoldásnak tűnik. Ha inkább a közgazdasági megoldás irányába próbálunk elmozdulni, akkor viszont igen komoly trendeket láthatunk az elmúlt években, ami jelentősen hatott az élelmiszerek árazására.


Talán a legfontosabb, hogy az elmúlt években India és Kína viharos fejlődésen esett keresztül, aminek egyértelmű következménye, hogy százmilliók lettek sokkal gazdagabbak, mint mondjuk 4 éve. Ez azzal jár, hogy többet esznek, sőt mi több, egyre több állati terméket. A FAO statisztikái szerint 1985-ben az átlagos egy főre jutó húsfogyasztás Kínában 20 kg volt, 1997-ben 41 kg, 2000-ben már 50 kg, 2030-ra pedig várhatóan 85 kg lesz. A helyzet hasonló Indiában is. Ez annyiban érdekes, hogy a hús előállításához hatalmas mennyiségű gabona kell. Eddig leegyszerűsítve az történt, hogy a gabonát megették az emberek, most pedig az történik, hogy azt megetetik az állatokkal, majd megeszik az állatokat – a folyamat kevésbé hatékony. Ez pedig azt jelenti, hogy sokkal több gabonára lenne szükség mint eddig.

De nincs annyi. Ráadásul, a világ energiaéhségét és az olajtól való függőséget (a mérsékelt égövben elsősorban kukoricából előállított) „bio”üzemanyaggal próbálják mérsékelni. Ezzel két probléma van. Az egyik az, hogy sok szakértő vitatja, hogy egyáltalán mennyire hatékony ez az egész (sokak szerint nem az!), másrészt viszont a kukoricatermés egyre nagyobb részét emészti fel a bioetanol ágazat. Az USDA becslése szerint 2006-7-ben már a kukoricatermés 18%-a vált etanollá, de 2011-12-re ez 25-30%-ra emelkedhet. Nem véletlen tehát, hogy a világ gabonakészletei 20-30 éves mélypontokra estek tavaly!

Egyszerű közgazdaságtani helyzetről van szó: a kereslet két irányból drasztikusan nő: húsipar/élelmiszeripar illetve bioetanol, amivel a növekvő kínálat nem tud lépést tartani. Ha pedig a kereslet ennyivel agresszívabban nő, mint a kínálat, akkor az amióta a világ világ, az árak emelkedéséhez vezetett. Most is ez történt, az elmúlt 2-3 évben duplájára-triplájára emelkedtek a gabonaárak – a termelők nagy örömére. Idehaza is megindult az élelmiszerek áremelkedése, de mivel a fenti folyamat tovább tart, s láthatóan mindkét tényező még egyre erősebb lesz az idő múlásával, nem várható, hogy a helyzet javuljon, sőt. Egyelőre csak a gabonák drágultak, de ez előbb-utóbb törvényszerűen magával húz minden mást, a zöldségeket, gyümölcsöket, s elsősorban a húsárúkat is. Nem lenne meglepő, ha 2-3 év múlva egy kiló hús a mainak duplájába kerülne. Az élelmiszerinflációról tehát nem a politikusok, sőt még csak nem is a szabadkőművesek tehetnek, azt egyszerű közgazdasági törvények irányítják, és sajnálatos módon egyáltalán nem biztos, hogy láttuk a legrosszabb részét.