Mi történik, ha 2400 forint lesz egy euró? Semmi.

2008.06.26. 09:55 - Barcza György, a K&H Bank vezető elemzője

Mi lenne, ha 2400 forint lenne egy 1 euró?  Semmi.  Na jó, ez így nem teljesen igaz, sarkítottam, ferdítettem, csúsztattam.  Van olyan eset, amikor semmi sem történne.  Vegyünk egy egyszerű példát.  Tegyük fel, hogy a kormány és a jegybank bejelenti ma este, hogy holnap 0 órától, minden forintösszeg mögé egy nullát írunk, azaz megszorozzuk tízzel.  A fém- és papírpénzek, az árak, a bérek és minden, így az árfolyam is a mai tízszerese legyen.  Holnaptól tehát 2400 forint egy euró.  (Tekintsünk most el attól, hogy ennek gyakorlati megvalósítás milyen nehézségekbe ütközne.) Nos, sajnos vagy nem sajnos, de nem változna semmi sem. 

Holnap persze valószínűleg sokan megpróbálnák kihasználni azt, hogy a "régi" forint és az "új" forint között tízszeres szorzó érvényesül.  Például mert "régi" áron vásárolnának és "új" áron adnának el.  Azoktól, akik lemaradtak a hírről.  A csalók így jókora extraprofitra tennének szert (már jöhetne is a Robin Hood adó), a becsapottak pedig szomorúan vennék tudomásul, hogy már megint lehúzták őket.

A fenti egyszerű példában rövid távon - a rövid táv itt ugye az amíg mindenkit elégszer becsapnak ahhoz, hogy rájöjjön: piszkosul lehúzzák - lehetnek olyanok akik jobban és olyanok, akik rosszabbul járnak.  A lényeg azonban nem a rövid táv, hanem a hosszú. Itt pedig teljesen mindegy mi történik akkor, ha a szereplők racionálisan alkalmazkodnak.

Az árfolyam hasonlóan működik. Nem számít az árfolyam, ha a gazdaság szereplői megfelelően alkalmazkodnak, számít, ha az alkalmazkodásban vannak vesztesek és nyertesek.  Az árfolyam vitának tehát önmagában nem sok értelme van.

A fenti példában azonban az árak tízszereződése 1000 százalékos inflációt jelent egyetlen nap alatt.  A pénzpiac ennek megfelelően 1000 százalékkal magasabb kamatszintre ugrana a döntést követő másodpercben.  Persze, egyetlen napra nem évi, hanem napi 1000 százalék lenne a kamat és aztán visszaállan a korábbi szintre, de akkor is, azaz az egy nap megintcsak veszteseket és nyerteseket hozna. Sőt, esetleg 2000 százalékkal magasabbra is ugrana, mert a hitelezők egyfajta biztonsági felárat is beáraznának azért, mert megpróbálták lehúzni őket.

Az árfolyam gyengítésével ugyanez a helyzet.  Ha az teljes mértékben átáramlik az inflációba, bérekbe, stb. akkor nem sokat nyerünk vele, sőt.

A rendszerváltást a közép-kelet európai országcsoport többféle pénzpolitikával kezdte.  A balti országok árfolyamukat rögzítették, kamatszintjüket a horgonydevizáéhoz igazították és imádkoztak, hogy az inflációt alacsonyan tartsa az import.  Nem jött be.  A lakosság megérezve "a hitelből jó élni, mert azért nem kell dolgozni (egy ideig)" ízét eladósodott, felfújta az ingatlanpiacot, a gazdaság túlhevült, az infláció felprögött és egyelőre nem tudjuk milyen vége lesz a történetnek, de a lufi elkezdett ereszteni.  Észtország 2008 első negyedévében a magyart is alúlmúló 0.1 százalékos növekedést produkált.

A visegrádi országok általában hasonlóan kezdték, aztán amint lehetett, igyekeztek az árfolyam ingadozásnak, a piaci folyamatok érvényesülésének tered adni.  Igaz, Csehországban spekulációs kényszer, Szlovákia pedig ezt kivédendő vetett véget az árfolyamsávnak, úgy tíz évvel ezelőtt.  A baltiaktól eltérően ezek az országok megúszták a gazdaság túlhevülését, az ingatlanpiaci emelkedés visszafogottabb volt, a lakosság pedig nem adósodott el olyan mértékben.  Mi is idejében felismertük a gazdasági racionalitást csak óvatosságból 2001-ben kicsit léptünk (sávszélesítés), majd utána elkezdtük korlátozni a piacot (sáveltolás).  Végeredményben felemás módon, de visszatértünk az árfolyam-korlátos, infláció-pörgetéses modellhez.  A gazdaság azonban olyan rossz állapotba került, hogy a lakosság eladósodása ugyan felgyorsult, de ez csak mérsékelten hevítette a gazdaságot és úgy tűnik az ingatlanpiaci lufit is megússzuk.

Miért kell nekünk az infláció-pörgetése?  Nem kell.  De most megint csúsztatok, mert a lakossági és vállalati szektornak nem kell. Az államnak igen.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ehhez elegenedő megnézni, hogy ki csinálja a magyar inflációt.  A hatósági árak 1991 óta tízszeresükre emelkedtek, míg az átlagos árszint a hatszorosára.  Összehasonlításképpen a nem-hatósági áras szolgáltatások a 9 és félszeresükre, az üzemanyagok a 7 és félszeresükre.

Mi is történik tehát?  A magyar állam pörgeti az inflációt és gyengíti az árfolyamot, majd az "új" forintot próbálja "régi" forintként eladni.  Aki nem figyel, pórul jár.  Ennek azonban nagy ára van.  Az állam ugyanis óriási adós és a hitelezők rossz néven veszik a lehúzást, így aztán újból és újból magasabb kamaton akarnak csak kölcsönt adni.  A magas forintkamat viszont a beruházásokat fogja, a devizahitelek látszólagos olcsósága a lakosságot eladósításra és nem a megtakarításra ösztönzi.  Nem véletlen, hogy a csehek, szlovákok, lengyelek évek óta az alacsony inflációt helyezik a középpontba.  Nálunk még mindíg mindenki az árfolyam miatt aggódik, pedig az inflációval sokkal többet veszítünk.  A 13000 milliárd forint fogyasztás 7 százalékos infláció mellett évi 910 milliárd forintot vesz ki a lakosság zsebéből, 3 százalékos inflációnál ez csak 390 milliárd lenne.  Ez évi negyvenezer forint különbség lakosonként, háztartásonként kb. 120 ezer.  Átlag három havi törlesztőrészlet.  Akkor most melyik is a fontosabb?

Aztán előbb-utóbb jön egy jegybank, amelyik azt mondja: "Vége."  Először nem hangzik ijesztően. Barátságosak, kedvesek.  Aztán azt mondják, inflációs veszély van és felemelik a kamatot.  Ekkor már elkezdenek kígyót-békát kiabálni rájuk. A törvény és az Unió azonban megköveteli az alacsony inflációt.  Az Egyesült Államokban Paul Volcker mondta ezt a '70-es évek kátszámjegyű inflációjának letörésekor, a lengyelek, csehek, szlovákok is megcsinálták évekkel ezelőtt.  A németek a 70-es években a nagyországok közül egyedüliként próbálták az inflációt megfékezni kamatemeléssel, míg a többiek az árfolyam leértékelésével operáltak.  Itthon miért is ne működne?

Alacsony infláció, árstabilitás mellett viszont másfajta forint árfolyampálya alakulhat ki a következő években.  Azt látjuk, a többi visegrádi országban az árszint euróban mérve nem a stabil árfolyam - magas infláció kombinációval, hanem lassú, évi 1-3 százalékos, kisebb-nagyobb kilengések mentén folyamatos árfolyam felértékelődéssel megy végbe.  A 90-es évek egyik fontos árfolyampolitikai kérdése volt, hogy rögzített vagy lebegő árfolyamot érdemes-e alkalmazni.  Ma már úgy tűnik, utóbbi a sikeresebb.  Most, mi is mintha erre próblnánk manőverezni.  Ma éppen a szupererős forint áll az figyelem középpontjában, de hosszabb távon az infláció a fő kérdés.  Az infláció csökkentés eredménye persze csak később látszik, 2009 végén, 2010 elején. Ez egy hosszútávú verseny.

Szóljon hozzá!

Kommentek

  • 2008.06.26 14:48:20schawo2

    Vargatom:



    Tessék, egy lehetőség:

    Add el a lakásod, költözz egy bérlakásba. A felszabaduló tőkét fektesd be. Bármivel foglalkozol, bármihez értesz, a tőkéd segítségével megmutathatod, hogy te is meg tudsz élni a saját lábadon.



    Jah, hogy Magyarországon a vállalkozási hajlandóság kirívóan alacsony? Nem vagyok meglepődve…

  • 2008.06.26 14:49:45NightLord

    Padisah!



    Ha nem áll rendelkezésedre a lakásvásárláshoz szükséges tőke, akkor a semmit nehezen tudod kedvezőbb hozamot nyújtó megoldásokba fektetni, nem gondolod? A hitelből történő lakásvásrlás ilyen formán tehát kvázi hitelből elkövetett befektetés, míg a havi albérleti díj kicsengetése szimpla fogyasztás.



    De továbbmegyek, még ha rendelkezésedre is áll a pénz, akkor is jobban jársz azzal, ha veszel lakást, hitelből, és a meglévő pénzed hozamát nem az albérlet fenntartására, hanem a lakás törlesztésére költöd, nemde? Mert így kvázi a befektetett pénzed hozamát újból befekteted, ahelyett, hogy egyszerüen csak elfogyasztanád (=bérleti díj)

  • 2008.06.26 14:53:58NightLord

    schawo2!



    Igenis szembe kéne nézned azzal, hogy lehet, hogy a te vállalkozásoddal van a baj, ha a természetes módon változó gazdasági környezethez (a gazdaság egészét tekintve növekvő termelékenység, ezért erősödő reálárfolyam) nem tudsz alkalmazkodni, és nem tudod többé nyereségesen üzemeltetni.

    Azt azért mégsem várhatod el, hogy ha te nem tudod növelni a termelékenységedet, akkor az egesz nemzetgazdaság stagnáljon.

  • 2008.06.26 14:55:41ZZZZ

    Exportorok! Gondolt mar valaki az arfolyamfedezesre? mert letezik eszkoz az arfolyamingadozasokbol adodo felesleges kockazatok elkerulesere...

  • 2008.06.26 14:55:51schawo2

    Budai zöld:

    Ha tudnád mit gyártunk, ilyen ökörséget tuti nem írtál volna. És mivel ez nem az reklám helye, valamint mivel a termék ára 100M nagyságrendű, valamint 95%-ban exportra dolgozunk úgyis nincs értelme magyaráznom :D

  • 2008.06.26 14:56:03Kenneth

    Vargatommal tudok egyetérteni.

    Vettem egy lakást nem támogatott hitelre (az leginkább olyanoknak jár akik amúgy nem fizetnek be a nagy közös kasszába), melynek a havi törlesztője kb 60000Ft, ami persze függ az aktuális CHF árfolyamtól, mivel devizahitel.

    Ebből az első pár évben olyan 12000 Ft megy a tőke rész csökkentésére, a többi a hitel költsége.

    Ha ugyanezt forinthitellel teszem, akkor a törlesztőrészlet 100000 lett volna, melyből 3000 Ft(ez aztán nevetséges) lett volna a tőketörlesztés.

    És mivan ha semmit nem veszek, és ugyanennyit fizetek valakinek albérleti díjra? A különbség csak annyi, hogy nem lesz lakásom az albérletre kifizetett pénzből.

    A másik dolog, hogy lehet azt mondani, hogy na de mi lesz, ha gyegül a forint? Ahhoz hogy ezen veszteségem legyen az árfolyamnak erősen és drasztikusan kell gyengülnie. Nem 10%-ot, hanem mondjuk 50%-ot, hogy ott legyek mint egy forinthitel esetében.Ennek én úgy látom nem nagyon van realitása.

    Aki megtakarításra játszik az meg azt feltételezi, hogy mondjuk 5-10 év múlva, mire összegyűlik a pénze addig az ingatlan árak is stagnálni fognak.És mi van ha nem? Mi van ha ugyanez a lakás ami most 11milla az 10 év múlva 18milla? Jelenleg túlkínálat van az ingatlanpiacon is, de én azt gondolom, hogy az ingatlanárak előbb utóbb felzárkóznak a nyugateurópai szinthez, esélyesebb mint, hogy zuhanásba kezdenének.

  • 2008.06.26 14:57:28maxt

    BarczaGyorgy:

    Ha a cseheknél működött a dolog, akkor ez működhetne nálunk is?

    Vannak gazdasági akadályai, vagy csak a politikai (MNB) akarat hiányzik?

  • 2008.06.26 14:58:14NightLord

    Abszolut egyetértek, hozzátéve, hogy megtakarítani az sem tud sokkal jobban, aki albérletben él, hisz annak lakástörlesztés helyet bérleti díjra megy el a pénze. Persze akinek jó a híd alatt, vagy anyukánál lakni 10 évig, az más tészta.

  • 2008.06.26 14:59:53Kenneth

    Exportálni meg az exportáljon, aki nyersanyag importhoz, vagy belföldi nyersanaghoz tud annyi hozzáadott értéket termelni, hogy ne kelljen bezárnia a boltot, ha 10-20%-ot erősödik a forint. Az nem export, hogy veszek valamit 100 egységért, hozzáteszek 2-őt, megpróbálom aztán ezt 105 egységért eladni, utána meg sírok, hogy csak 98-at kapok érte....

  • 2008.06.26 15:00:16NightLord

    /signed

  • 2008.06.26 15:07:34schawo2

    Ezt azét gondold végig: veszel egy csomó mindent összesen 100 egységért, hozzáteszel 40-t tehát neked 140-ban van. Ráteszel 15%-t eladod 161-ért. De a deviza esik 15%-t és már csak 137-t kapsz érte. Azaz buktál 3-t.

  • 2008.06.26 15:09:24Fikamatyi

    Kenneth:

    Ha lesz egy 50%-os leértékelés, akkor a 10M lakásodat megvehetem 5M-ért (reálérték), annyi embernek fog bedőlni a hitele.

    Mondjuk azt sem értem, hogyha most túlkínálat van a lakáspiacon, akkor 10 év múlva miért nem lesz túlkínálat a használtlakáspiacon.

    Persze ezzel együtt egyetértek azzal, hogy az albérlet drága. Éppen ezért írtam az osztrák bérlakáspéldát, hogy valami olyasmire kellett volna elfecsérelni azt a nem kevés pénzt, ha már valamire.

  • 2008.06.26 15:12:32budai zöld

    Heló schavo2, valahogy éreztem, hogy ürtechnológiában utazol, ezért is írtam, hogy _nem_ arról van szó, hogy gagyit gyártasz. (_8^(|)

    Viszont, ahogy NightLord olyan szépen kifejtette, nem az a megoldás, hogy legyen alacsony a forintárfolyam (azaz magas az infláció), csak hogy egy alapvetöen versenyképtelen gazdaságban pont te versenyképes maradhass. Pontosan úgy van, ahogy írtad, mobilabbá, rugalmasabbá, olcsóbbá (meg egyébként képzettebbé) kéne tenni a munkaeröt, növelmi a vállalkozási hajlandóságot. De ezt az olcsó forint nem fogja megtenni.

  • 2008.06.26 15:12:50Fikamatyi

    schawo2:

    Ez csak átmeneti veszteség. A következő valamit már nem 100-ért, hanem 85-ért veszed, hozzáteszed a 40-edet és máris nyersz rajta 12-t, amikor eladod 137-ért.

  • 2008.06.26 15:23:31schawo2

    nem veszem 85-ért legfeljebb 95-ért (az import részaránya nem hatalmas) és ha nyerek rajta 2-3-t akkor miből bővítünk, miből fejlesztünk. Nyilván sarkosítottam, és annyira azért nem tragikus a helyzet hogy ha néhány hétig 235 az árfolyam akkor elküldjük az embereket, de romlik a versenyképességünk, romlanak a hosszútávú kilátásaink, és ha nem is holnap, de tartós rossz árfolyam mellett középtávon felmerül a bezárás lehetősége.

  • 2008.06.26 15:23:49padisah

    Meg kell nézni ez a nagy hitelboom (egyébként szintén deviza alapon) mit művelt az amcsiknál. Egy hónapja kb láttam egy videót, ahol a kilakoltatott, bedőlt lakáshitelesek összeálltak parkolóban. Sátrakban, meg az autójukban alszanak.



    Ott csak májusban 15%ot estek az ingatlanárak. Ez a fejlődési minta egyszerűen nem fenntartható, valamilyen módón kilyukad, és akkor akik beletették a pénzüket az ingatlanlufiba - dupla kockázattal, mert ingatlanon is ,meg valután is kockáztatnak - elbukják a lóvéjukat.

    A devizahitel olcsósága látszólagos, a bankok simán megtehették volna, hogy ők veszik fel a hitelt devizában, a polgároknak meg forintbanhiteleznek, a kettő közti különbözetet zsebrevágva. Ehelyett a bankok inkább átnyomták a kockázatot az ügyfélre..



    Ráadásul ez a jelenség nemcsak amerikában megy, hanem a spanyoloknál, most az íreknél is, angliában, a balti országokban, és most kezd begyűrűzni még a románokhoz is. Tulajdonképpen nálunk érezteti legkevsébbé a hatását, főleg azért mert ha csökkennie kéne a lakásáraknak, akkor itt ehelyett inkább nem adják el, űlnek rajta és fizetik az üres lakásra a rezsit.

  • 2008.06.26 15:26:26vargatom

    schawo2

    Már úgy érted, a most frissiben vásárolt lakást adjam el? Ugye tudod hogy ilyen rövid távon kvázi elbuknám az önrészt is ezzel és kinulláznám magam?



    De jó, tegyük fel hogy valaki más fogja a nem túl magas önrészét amit jó pár év munkával összekapart, és megpróbálja befektetni. Mibe és hogyan, ha egyébként valamiféle szellemi foglalkozású (jelen esetben grafikus), nem sok pénzügyi érzékkel? És mikor foglalkozzon vele, ha napközben dolgozik? Vagy hagyja ott a relatíve jól fizető és biztos állását is és mindent tegyen így kockára?



    Nem veszem a dolgot személyes támadásnak ;), egyszerűen csak arra szeretnék rámutatni, hogy az általatok annyira kritizált megközelítésnek szinte semmiféle reális alternatívája nincs. És itt elsősorban nem is arról van szó hogy befektetésnek vesz valaki ingatlant, hanem arról hogy fedél az kell az ember feje fölé.



    Az albérlet szó szerint pénzkidobás, ezért zártam ki. Nem hiszem hogy ezt tovább kéne elemezni.



    Ha meg van már egy saját, relatíve értékes lakásom, és azt eladom, majd annak az árát forgatom akár befektetési alapban, akár részvényben, akár saját vállalkozásban, és az így szerzett nyereség egy részéből bérlek lakást, az persze jobb móka. Eleve ha egy ekkora zsák pénzzel kószálok a piacon, akkor bármely tanácsadó cég szívesen lát és többé-kevésbé intézi helyettem - én csak dolgozgatok tovább, és legalábbis csordogál közben a lé, ha nem is dől. De a kockázat sokkal alacsonyabb, mintha én próbálnám fialtatni a pénzt.



    Csakhogy kell hozzá egy lakás, a kiinduló probléma meg pont az, hogy nincs. És akkor itt nem látok harmadik alternatívát az albérleten és a hitelből vásárláson kívül.

  • 2008.06.26 15:27:45Kenneth

    schawo2

    Lehet, hogy valamit nem jól csinálsz. Én szoktam vásárolgatni ipari területen kereskedő partnerektől.Ők még csak hozzáadott értéket sem képviselnek (leszámítva, hogy felkutatják saját beszállítóikat, és azt ajánlják nekem ami a piacon épp akkor az én igényeimnek megfelel. Vagyis nem nekem kell utánajárnom, hogy az amit keresek az hol kapható)Az ártárgyaláson azzal szoktunk indítani, hogy két számjegyű kedvezmény ez olyan 15-30% is lehet, és még mindig biztosak lehetünk benne, hogy az ő zsebükben is bennmaradt a másik 30%, ha nem 50.

    Ami szerintem kívánatos, az az lenne, hogy vedd meg a nyersanyagot 100-ért, add hozzá a tudásodat, tehetségedet know-how-odat ha így jobban tetszik, valamint az élőmunkádat,ez kerüljön neked 150-be és tudd eladni 220-ért, hogy ne legyen gond ha egy ideig csak 200-at kapsz érte.



    Fikamatyi!

    Ez igaz lenne, ha én eladnám a lakásomat akkor neked. (a piaci ár nyilván 5milla körül lenne).És mi van ha nem adom el neked, hanem megtartom, mert abban akarok élni, valamint a hitelfelvételnél úgy kalkuláltam, hogy nem csak a 60 törlesztőrészletet tudom megfizetni, hanem a 100-at is, így nincs kényszer, hogy eladjam a lakást.

    Másik fontos dolog, hogy egy jelenleg 11 millás lakás eladásához amin mondjuk 8 milla a hitel, a banknak sem fűződik érdeke eladni, mert akkor bukja az 5 milla és a 8 milla közti különbözetet, ami nyilván behajthatatlan követeléssé válik. Emiatt a hitelek sem valószínű hogy bedőlnek, vagyis végrehajtással végződnek, hanem sokkal inkább igyekeznek halasztani, átütemezni a tartozást.Ez a bank érdeke is. Emiatt meg rögtön nem lesz túlkínálat a piacon a bedőlés miatt.Ez a két ellentétes hatás egy árszinten egyensúlyt tart.

  • 2008.06.26 15:30:02vargatom

    Tehát még egyszer röviden, nem arról van szó hogy a devizahiteles lakásvásárlás jó befektetés-e (egyértelműen nem), hanem hogy valahol lakni kell, és erre mi volna a legjobb lehetőség.

  • 2008.06.26 15:35:11Kenneth

    Szerintem teljesen nyilvánvaló, hogy a devizahitelek kedvezőbb feltételeivel az árfolyamkockázatot a bank a hitelfelvevőre nyomja át.Ez a napnál is világosabb. A problémát, és az amerikai devizahitel válságot is abban látom, hogy nem minden ember tudja felmérni, hogy mekkora hitelt vehet fel.Természetesen nem hasznos szarrá eladósodni. Én úgy gondolom, hogy egy 60e-es törlesztőrészletre az nyújt kellő fedezetet, ha tudom, hogy minden hónapban 100000Ft Fedezetem van rá, természetesen az összes többi költségemtől függetlenül. Ezt két budapesti kereső személynek azért nem annyira nehéz összehozni...

  • 2008.06.26 15:39:16tip

    "Másik fontos dolog, hogy egy jelenleg 11 millás lakás eladásához amin mondjuk 8 milla a hitel, a banknak sem fűződik érdeke eladni, mert akkor bukja az 5 milla és a 8 milla közti különbözetet, ami nyilván behajthatatlan követeléssé válik. Emiatt a hitelek sem valószínű hogy bedőlnek"



    A tulajdonos miért tartana meg egy lakást, amin 8M jelzálog van, és 5M-ért adható-vehető a piacon? Inkább vigye a bank, akkor övé is a bukta, nem egyedül a tulajé. Pont ez történt a tengerentúlon a befektetési céllal vett ingatlanok esetében.



    Akármeddig akármennyi törlesztést a bank nem tud átütemezni, mert likvidnek kell maradnia.

  • 2008.06.26 15:40:57maxt

    vargatom:

    (elnézést, de morbid és gerinctelen dolog következik)

    Dolgozó ember egyetlen lehetősége: haldoklóval nagyon jóban lenni!



    Átlagember nem keres jól annyira, hogy önerőből lakást vehessen, és fenn is tudja tartani.

    Családdal, gyerekkel, támogatással (és persze a családtagok munkájával) nem lehetetlen, de akkor sem zökkenőmentes a dolog.



    Persze egy elemzőnek ez csak szám.

    Naponta lát ilyet, grafikont rajzol a folyamatokról, és nem érdekli, hogy ki hogy él.

    Lehúzza a bankkártyáját egy lakásért, és annyi.

    (és beleszámolja a több millás fizetését a magyar átlagba, majd lelkendezik a jó adatokon)

  • 2008.06.26 15:44:17padisah

    A devizahiteles lakásvásárlás NEM olcsóbb mint az albérlet, csak látszólag. Úgy olcsóbb, hogy közben kockázatot kell vállalnod, aminek nem feltétlenül tudsz megfelelni.



    pl. beszakad a forint és ezzel egyidőben ugrik az állásod, ha eddig albérletben laktál, és bankba hordtad a megtakarítható pénzed (az albin felül), akkor ebben az esetben van pénzed hogy ellakj az albérletben amíg kitalálod mi legyen, illetve amíg találsz másik munkát.



    Ebben az esetben akár azt is megteheted, hogy egy darabig minuszos költségvetéssel lébecolsz egy , mert van tartalékod. Ha viszont lakást vettél, és tartalékod nincs, csak 6 millió forint hitel, és annak a részlete, amit minden hónapban ki kéne fizetni, de nincs már fizu... és aztán ha a bank elárverezi a lakást, azt már nem 100%os, hanem 70%os áron fogja tenni, és ő tényleg eladja nem csak ücsörög rajta.



    Így lehet elbukni milliókat.





  • 2008.06.26 15:44:38maxt

    Kenneth:

    Ezt az összes hitellel foglalkozó cég nyomatja már egy ideje: Jövedelem 30%-a fölötti törlesztés nem ajánlott (sok helyen alapvető kizáró ok).

    USA-ban erre nem figyeltek, és ez lett a vége...

  • 2008.06.26 15:44:57levim

    Ha valaki már észrevette, akkor bocsi, nem olvastam végig.

    Szóval: ha ma valaminek az ára 1, holnap 10, akkor az infláció nem 1000%, hanem "csak" 900%. Merthogy 1-ről a 2-re a 100%, 1-ről a 3-ra 200%, ..., 1-ről a 10-re 900%.

    A cikk egyébként jó, érthető és felhívja a figyelmet arra, hogy az állam mohó, önző és nem a gazdaság érdekeit szolgálja.

  • 2008.06.26 15:47:58schawo2

    Kenneth:



    Értem én a logikádat, de a piacon nem vagyunk egyedül. Az ármeghatározás sajnos nem képességünk, annak ellenére, hogy a piacvezető top5-ban vagyunk (3-4.). Speciális luxusterméket gyártunk, aminél egy világgazdasági recesszió esetén viszonylag macerás árat emelni :), jelenleg a versenytársak közt a taposás folyik, ki kerekedik a kupac tetejére. Ekkor marha kellemetlenül jön ám egy forinterősödés. Értem én, jöttök, hogy egyedi eset, de hidd el, hogy egy exportőr sem azt számolgatja, hogy ma sebaj, ma 50% helyett csak 35%-t kerestem. Ha találsz egy ilyen terméket, piacot, szólj, belépünk :D



    Természetesen ott a lehetőségünk, hogy elkezdünk kalapolni állam és eu bácsinál ilyen meg olyan támogatásért (még egy árva fityinget sem pályáztunk, mert ha magadtól nem élsz meg, ne az államtól várd a mentőövet)

  • 2008.06.26 15:50:42vargatom

    Padisah:

    A worst case-t elemzed a lakásnál, ami ugyanaz, mint az albérletnél a best case: a végén ott állsz a nagy semmivel. Abból indulsz ki, hogy minden lehetséges rossz beüt, és meglepő módon arra a következtetésre jutsz hogy a végén rossz lesz...



    Ne haragudj, de ilyen megközelítéssel nincs értelme a beszélgetésnek. Maradjunk már a realitásoknál, ha kérhetem.



    (egyébként ez a logika is a devizahiteles lakás mellett szól, mert ha mindkettőnél ugyanaz a legrosszabb eset - x évnyi költekezés után a semmi - akkor azt kell választani, aminél kedvezőbb az optimális eset)

  • 2008.06.26 15:50:55maxt

    padisah:

    A példádban tényleg minden egyszerre üt be, de aki annyira kicentizi a havi költségeit, hogy nem marad tartaléka, az valamit elszúrt, vagy túlvállalta magát.

    Most jelent meg a biztosítási piacon elvesztett állás esetére biztosítás.

    Ésszerű gazdálkodással, és (akár havi szinten minimális megtakarítással) 1-2 év alatt egy 1-2 hónapra elegendő tartalék kigazdálkodható...

  • 2008.06.26 15:51:07Kenneth

    "A tulajdonos miért tartana meg egy lakást, amin 8M jelzálog van, és 5M-ért adható-vehető a piacon? Inkább vigye a bank, akkor övé is a bukta, nem egyedül a tulajé. Pont ez történt a tengerentúlon a befektetési céllal vett ingatlanok esetében"



    Pontosan azért kell megtartani, hogy a veszteség ne realizálódjon. Meg kell várni amíg újra talpra áll a lakáspiac,lehet hogy ez évekbe telik és addig magasabb a törlesztő is, de én várnék.



    maxt:

    igazuk van, a jövedelem 30%-a kb amit én is elfogadhatónak tartok.

  • 2008.06.26 15:55:07maxt

    Kenneth:

    Akkor visszaértünk az elejére: Egy (nem putri) lakás kell, ahol a törlesztőrészlet a magyar átlagkereset 30%-a (30e-60e).

  • 2008.06.26 15:57:29BarczaGyorgy

    vargatom:

    Szerintem is a kulcs az, hogy lesz-e felzárkózás. Ha igen, akkor az árszintünk és az ingatlanárak is felzárkózhatnak a következő 10-20 évben. Tulajdonképpen a devizahitellel ugyanazt játsza a lakosság, mint a külföldi befektetők a forint állampapírral. A kamatkülönbözetet igyekszik megnyerni. Az MNB-nél készült egy tanulmáy két éve, ahol úgy számolták, hogy kb. egyensúlyi pályán van a lakossági eladósodás. Az elmúlt 10 évben ez működött is, csak az utóbbi időben már nem lakásvásárlásra, hanem jövedelem kiegészítésre veszik fel a hitelt. Ami veszélyes lehet, de az utóbbi hónapokban vannak jelei, hogy ez lassul, így megúszhatjuk a komolyabb buktát.



    Mellékesen a forint 237-re gyengült.

  • 2008.06.26 15:57:33schawo2

    A hitelekhez:



    Magyarországon nincs magáncsőd!!! Ha te bukod az ingatlanod, és a bank nem jut hozzá a pénzéhez, mert áron alul tudta csak eladni, akkor kapaszkodj: perelni fog a pénzéért. Továbbá kapaszkodj: nagyon erős az árverési maffia, jó ha 50-60% áron megy el az árverezett ingatlanod.

  • 2008.06.26 15:58:15Kenneth

    schawo2

    Persze, el tudom képzelni, hogy van olyan terület ahol a verseny nagyon kiélezett, és a fedezet jóval kisebb az adott terméken.



    Hogy milyen terület?

    Vegyél acél félgyártmányokat (lemez, különböző szelvények, stb)kb 400Ft/kg áron, majd készíts belőle acélszerkezetet és add el mondjuk 580Ft/kg-ért.

    Egyébként általánosságban azt tudom mondani, minél több egy termékben a saját tudás, szervezés, koordináció, műszaki ismeret, stb, annál nagyobb árréssel tudsz dolgozni.

  • 2008.06.26 16:00:19levim

    Kenneth:

    ezt hívják hozzáadott értéknek. :-)

    A magas ilyentől jó egy gazdaság.

  • 2008.06.26 16:00:26tip

    Kenneth:



    No de ha a tulaj hagyja bedőlni a hitelt, és vesz 5M-ért egy másik ugyanolyan lakást, akkor ingatlanvagyonban ugyanott tart, az adóssága viszont csökkent. Ilyen helyzetben gazdasági értelemben ez a racionális döntés.

  • 2008.06.26 16:00:47bakkecske

    Ez a cikk enyhén szólva kamu.

    Tekintettel arra, hogy törvény biztosítja a jegybank kizárólagos jogát a fizetőeszköz felett, amely törvényt anno azzal indokoltak, hogy a politika - tehát az állam - ne szólhasson bele a pénz stabilitásába, meg arra, hogy az államnak nincs befolyása a jegybank felett (lásd MNB törvény), enyhén megvezetés célú az állam befolyásáról beszélni.

    Az inflációt a hitelek borzasztó mértéke okozza világszerte. A gazdaság teljesít 100 egységet. Erre jut az épp forgalomban lévő pénz (ami legyen 100 pénz), aminek a gazdaság teljesítménye és a lakosság fogyasztása a fedezete. (kereslet-kínálat) A pénznek önmagában nincs értéke. Amint hitelt vesz fel valaki (mondjuk 5 pénzt), az összeg nem a forgalomban lévő pénzből, se a betétesekéből kerül a kezébe, hanem a meglévő 100 mellé forgalomba kerül még 5=105 pénz jut 100 egység gazdasági produktumra. Szükségszerű, hogy 1 pénz már nem ér meg egy egységet, azaz mindenki, aki pénzt tart a markában, bukott rajta. Mellesleg a hitel után fizetendő kamatot nem hozzák forgalomba, ennélfogva a hitelek bővülése pénzszűkéhez vezet hosszú távon, azaz valaki fizetésképtelen lesz ami által vagy ő, vagy az, akinek tartozik, bebukja a jelzálogot (amit a bankok újra eladnak, nyilván hitelre).

  • 2008.06.26 16:04:49Kenneth

    schawo2:

    A banknak nem érdeke az árverés, ő hitelezni akar.ha úgy adja el a lakásomat, hogy az nem fedezi a tartozásomat, hiába nincs magáncsőd, baromi nehéz lesz behajtania, ha nincs más tulajdonom és állásom sem (ami miatt eladták ugye a lakásom).



    maxt:

    én 2,2 millkát fizettem kezdőrészletnek , egy jó állapotú kelenföldi panelért, jó közlekedéssel, jó környéken.Ehhez jött 8,8 millka hitel, törlesztő árfolymfüggő 58-65 között.

  • 2008.06.26 16:04:52NightLord

    Padisah!



    Szerinted mekkora különbség van ugyanannak a lakásnak bérleti díja, illetve a mondjuk CHF alapu hitel törlesztőrészlete között? Úgy gondolod, hogy van annyi, hogy abbol bárminemű érdemleges többlet felhalmozást lehet végezni? Szerintem nincs.



    Persze, ha devizahiteles vagy, és egyszerre szakad be a forint (nem 10-20%-os esésre gondolok, hanem minimum 50-re), meg ugrik az állásod, meg kitör a harmadik világháború, akkor buksz, tiszta sor. Ez kockázat. De azért valljuk be, hogy ennek bekövetkezése nem túl valószinű, tehát ezt kiindulási alapnak venni minimum túlzás.

  • 2008.06.26 16:06:25padisah

    A "worst case" az, amikor a 6 millás devizahitel felugrik 9 millára az árfolyamváltozás miatt, ezzel párhuzamosan a csóka elveszíti az állását, mert pont olyan szektorban dolgozott, ami import termékek értékesítési láncában volt benne, és az árfolyamváltozás kinyírta a cégét, emellett a lakáspiac is bedől, és az általa birtokolt lakás értéke 11 milláról visszamegy 6 millára.



    Akkor a csókának lesz mindösszesen -3 millió forintja, és nulla forint jövedelme. Ez a worst case.



    A fenti példában egyedül a munkahely elvesztése szerepelt, a devizahitel drágulása nem.

    Alapszabály, hogy abban a valutában kell eladósodni, amiben a jövedelem jön. Ha nem ezt teszi az ember, akkor azzal árfolyamkockát vállal.



    Persze megértem, hogy a forint körüli zavarok hatására senkinek sem akaródzik beszálni a forintadósok kockázati felárat fizető táborába.

  • 2008.06.26 16:08:21Kenneth

    levim:

    Igen, ez a cél, a magas hozzáadott érték, ez hajtja az áru..fizetőeszköz..nyersanyag...hozzáadott érték körfolyamatot.



    tip:

    Ez azért nem racionális döntés, mert a bankok nem finanszíroznák a bedőlt hiteles újabb hitelét.

  • 2008.06.26 16:09:51bakkecske

    Ezért talán már érthetőbb, miért van folyamatos gazdasági növekedésre szükség a szinten maradáshoz. Egyben kiviláglik, hogy nincs meg a lehetősége annak, hogy ne legyen infláció. Az állam legfeljebb azért növelheti a problémát, mert a jegybank (aminek a felettes szerve külföldi bank, tehát nem a "miénk") akkorát húz az államnak nyújtott hiteleken (devizából forintra váltás, törlesztésnél fordítva, plusz kamatos kamat) amekkorát akar: mivel az állam nem rendelkezik saját fizetőeszköze felett kibocsátási joggal, ha pénz kell, csak a jegybankhoz fordulhat.

  • 2008.06.26 16:11:33Lord_G

    vargatom:

    szét kell választani itt két dolgot: mikró és makró szint. Az albérlet makró szintről nézve nem pénzkidobás. Kicsit tovább gondolva a példádat: ha fizetsz X pénzt a főbérlődnek akkor ő azt ideális esetben bankba rakja (megtakarítás lesz belőle). Ha ez 10 évig így megy akkor a kettőtök vagyona a lakás értéke a kifizetett lakbér és a 10 évnyi kamat lesz. Ha hitelre veszel lakást és a hitelre fordított törlesztés megegyezne a 10 évnyi lakbéreddel, akkor kettőtök össz vagyona 2 lakás lesz, viszont a kifizetett törlesztők pont 10 évnyi kifizetett kamattal lesznek többe neked mint a lakás értéke. Ilyen módon az össz vagyonotok nem csak a bank által beszedett kamattal, hanem a főbérlő ezidő alatt nem megkapoot kamatbevételével lesz kevesebb. Bár nagyon egyszerűsített a példa az talán látszik, hogy makró szinten mit jelent a hitel.



    deviza hitel: saját szempontodból racionális gazdasági döntést hoztál amikor deviza alapú hitelt vettél fel, de az olcsobb törlesztő mellé vállaltad az árfolyamkockázatot, amit 15 évre senki nem mer mégcsak körberajzolni sem. Nagyobb kockázat =>nagyobb haszon

  • 2008.06.26 16:12:49padisah

    A hiteltörlesztő részleted, és az albérlet között az a különbség, hogy az albérlet esetén nem vállalsz kockázatot, míg a svájci frankkal igen. Ebből adódik a különbség is. Egyébként a bérelt lakás értékéből simán vissza lehet számolni a rá fizetett kamatot. PL. egy 10 millás lakás, havi 50ezerért az évi 600 ezer, az pont évi 6% hitel kamata. Kb ilyen áron lehet albérletet fizetni.

    A többi már a várakozás, hogy az ingatlanpiac lefelé vagy felfelé fog-e mozogni.



    A devizás lakásvásárlás nem kompenzál a szegénységért, azzal csak a szerény fogyasztás kompenzál.

  • 2008.06.26 16:14:33Kenneth

    Lord_G



    És mivan ha olyannak fizetem a lakbért aki abból fizeti a saját devizahitelét, vagy urambocsá elkurvázza?

  • 2008.06.26 16:16:33Kenneth

    az albérlettel valóban nem kockáztatsz, de a nyerés lehetősége is ki van zárva. Albérletből tuti nem lesz lakásod.

  • 2008.06.26 16:17:48padisah

    Abból a kurvának és a stricinek lesz megtakarítása

  • 2008.06.26 16:18:24tip

    Kenneth:



    Technikailag persze úgy néz ki a dolog, hogy a bedőlt adóson nem tudják behajtani a 8M-t, a piacon másvalaki fogja megvenni ugyanazt az ingatlant 5M-ért.

  • 2008.06.26 16:20:54vargatom

    Akkor újra, az árfolyam kockázata hogyan alakul a forinthitel (és forintkamat) kockázatával szemben?



    A CHF árfolyamának az elmúlt éves mélypontja 170, az aktuális 145, ez összesen 17% ingadozás. 5 éves távlatban 180 a csúcsérték, az is még mindig 24%. Nem jó, de vállalható. Meg mekkora az esélye annak, hogy ezen a szinten ragadjon be a forint 10 évre?



    A forinthitel aktuálisan 33-35%-al magasabb törlesztőrészlettel járna. És ha ekkorát gyengül a forint, akkor feltételezem hogy a forinthitelem részletét is megemelné a bank.



    Ha a havi jövedelmem 30%-a alatti részletet vállalok be, akkor nagyon hülyének vagy pechesnek kell lennem ahhoz, hogy ne tudjam x hónapig fizetni a részleteket. És a bank akkor még mindig hajlandó sok mindenre, pl. refinanszírozással vagy akár anélkül is kitolhatom a hitel lejárati dátumát.

  • 2008.06.26 16:24:48vargatom

    Na, közben kábé ugyanahhoz közelítetek ti is, és Lord G rámutatott a lényegre.



    Annyit tennék még hozzá, hogy szívesen hoznék makroszinten is kedvező döntést, de nem találtam ilyen lehetőséget, sajnos. Egyelőre megyek tovább a kb. fél éve kijelölt pályán, és reménykedem hogy amikor cirka egy hónap múlva folyósítják a hitelemet, akkor azért nem pont történelmi csúcson lesz ;)

  • 2008.06.26 16:27:34schawo2

    idézet:

    ---

    schawo2



    Ezt azét gondold végig: veszel egy csomó mindent összesen 100 egységért, hozzáteszel 40-t tehát neked 140-ban van. Ráteszel 15%-t eladod 161-ért. De a deviza esik 15%-t és már csak 137-t kapsz érte. Azaz buktál 3-t.

    ---



    A hozzáadott érték jelen esetben 61%, amit nem lehet rossznak nevezni. De a magas hozzáadott érték sem biztosít az árfolyamváltozás problémáival szemben, aki mégis ezt próbálja állítani az téved.





    idézet:

    ---

    Kenneth



    Hogy milyen terület?

    Vegyél acél félgyártmányokat (lemez, különböző szelvények, stb)kb 400Ft/kg áron, majd készíts belőle acélszerkezetet és add el mondjuk 580Ft/kg-ért.

    Egyébként általánosságban azt tudom mondani, minél több egy termékben a saját tudás, szervezés, koordináció, műszaki ismeret, stb, annál nagyobb árréssel tudsz dolgozni.

    ---



    A te példádból kiindulva az 580Ft-d 493Ft-ra esik az árfolyamváltozás miatt, mert exportra gyártottál. A költségek közt csak a változó költséggel, annak is csak egy részével számoltál. És hol marad a fejlesztés? A 400-ért veszem, feldolgozom és 580-ért, majd 493-ért adom nekem nem tűnik vonzónak.



    De ezek csak kiragadott esetek. Hidd el, minden exportőrt igen kellemetlenül érint a forint erősödése. És az export nagy mértékben felelős a gazdaság bővüléséért.

  • 2008.06.26 16:28:36NightLord

    CHF árfolyamában egyébként nem csupán 5 évre, de 10 évre visszamenőleg 180Ft az árfolyamcsúcs.

  • 2008.06.26 16:29:02Fikamatyi

    vargatom:

    Ha mondjuk kétszeresére nő a törlesztőrészlet és a hártalevő 10 évben nem a fizetésed 30, hanem 60%-át kell a törlesztésre kifizetned, akkor szerintem nem jártál jól. Azzal kell tisztában lenni, hogy ez simán megtörténhet, azért ilyen olcsó a devizahitel és nem azért, mert a bankok hülyék és buknak az egészen.

  • 2008.06.26 16:33:53Lord_G

    Kenneth:

    "ideális esetben"

    az elvet szerettem volna leírni, azt hogy ebből Mo.-n mi valósul meg azt mindneki tudhatja saját tapasztalatból.



    vargatom:

    arra hogy beragad sok esély van, egy euró csatlakozással a magyar fizetőeszköz árfolyamingadozása minimálisra csökkenne a svájci frankhoz képest. A kérdés csak az, hogy mi lesz HUF/EUR árfolyam a csatlakozáskor. Bármennyire is áll rosszul az euró csatlakozás, szerintem a lehetőségeid között nincs olyan hitelkonstrukció ami lejárna azon időpont előtt. Amit még elfelejtenek mondani, hogy annak is van kockázata, hogy a svájci jegybank emeli meg a svájci alapkamatot, amikor a CHF alapú törlesztő részeletek ugyanúgy emelkednek.



    A forint hitel teljesen független a forint árfolyamától. A forint hitel vagy fixkamatszintű (nem jellemző) vagy valami irányadó bankikamatlábhoz kötik, amiket a jegybanki alap kamat befolyásol. Ha a jegybanki alapkamatot csökkentik (amiről a cikk is szól) akkor a forint hitel törlesztői is csökkennének. Megkötött szerződés esetén az már konstrukció kérdése, hogy mikor van kamatfelülvizsgálat, hogyan számolják, stb.



  • 2008.06.26 16:34:38vargatom

    Az előbb írtam le, hogy az eddigi legrosszabb CHF árfolyam esetén sem nőne akkorára a törlesztőrészlet, mint a forintos hitelé, és az is "csak" 33-35%-al drágább.



    100%-os növekedés esetén a gazdasági helyzet már az alkotmányos rendet veszélyeztetné itthon és a puszta túlélésemért jobban aggódnék :)

  • 2008.06.26 16:34:39NightLord

    schawo2



    A lényeg akkor is az, hogy a belső árszínvonal emelkedése és/vagy az árfolyam erősödése egy tudható, látható, hosszabb távon előre tervezhető folyamat. Egy vállalkozásnak igenis tudnia kell alkalmazkodnia ezekhez a változásokhoz, nem indulhat ki abból a feltételezésből, hogy statikus gazdasági környezetben fog operálni évtizedeken keresztül.

  • 2008.06.26 16:39:36vargatom

    A magam részéről igyekeztem alaposan utánajárni a devizahitelek előnyeinek és hátrányainak...

    Tudom hogy emelhetnek svájcban alapkamatot (de az elmúlt pár évben is már többször emeltek, tehát erre relatíve kicsi az esély).

    Tudom hogy valószínűleg előbb lesz euró csatlakozás és így az akkori árfolyamon beragad majd a törlesztésem. Tudom hogy ingadozni fog a havi részlet.



    Amit viszont senki nem bírt megmondani:

    - merre és mennyit ingadozik az árfolyam

    - milyen szinten fog beragadni



    Ezután jött a számolás, hogy a törlesztőrészlet történelmi legrosszabb árfolyamon hogyan aránylik a forinthitelhez. Mivel még úgy is alacsonyabb, ezért elfogadhatónak ítéltem a kockázatot.



    Ha mégis szívás lesz belőle, akkor meg mindenki nyugodtan eliszogathat egy üveg sört vagy bort elégedetten bólogatva, hogy "pedig én megmondtam neki"... :)

  • 2008.06.26 16:40:21józan'

    Igen NightLord, ezt pedig úgy hívják, hogy pénz-diktatúra.

  • 2008.06.26 16:41:06NightLord

    Az eurocsatlakozást követően ugyanúgy folytatódni fog az árszínvonal-konvergencia, mint ma, csak éppen onnantól kezdve ez tisztán az infláción keresztül fog végbennni, mivel megszűnik a nemzeti valuta.

    A magasabb (mármint az eurózóna átlagánál magasabb) infláció a nominális bérszínvonal gyorsabb emelkedését is maga után vonja, mivel azonban a törlesztőrészleteid a chf/eur árfolyamhoz lesznek kötve, amit feltehetően nem fog megrengedni a gyorsabb magyarországi infláció, ezért a gyorsuló bérszínvonal emelkedés ellenére a törlesztőrészletek nem fognak változni.

  • 2008.06.26 16:43:16NightLord

    Az előbbivel csak azt akartam mondani, hogy az a tény, hogy látszólag "beragad" a törlesztőrészlet, nem jelenti azt, hogy ne jelentene ugyanugy évről évre kisebb terhet a számodra, hiszen a bérszinvonal követi az inflációt, a törlesztés pedig nem.

  • 2008.06.26 16:53:48padisah

    Ahoz hogy a magyar gazdság túlélje a felértékelődést pontosan az kell, hogy schawo2 és a többiek "valahogy megoldják" a profitabilitást úgy is, hogy közben az árrésük folyamatosan csökken. Ennek sokkal valószinűbb módon az a vége, hogy egyszerűen recesszióba megy át a magyar gazdaság és akkor sokaknak sokáig nem lesz munkahelye. Gyakorlatilag most a jegybank azt a "stratégiát" választotta, hogy gyorsabban értékeli fel a forintot, és ezzel a magyar gazdaságot mint ahogyan az hatékonyságot tudna növelni, tehát recessziót okoz.



    Egybként a lakáshitelezés mögött meghúzódik egy valszeg nem szándékos, de mégiscsak jelenlévő hatás: attól kezdve hogy valakinek ott lóg a feje felett damoklész kardjaként a lakáhitele nem okoskodhat a munkahelyen, mert óriást bukik azzal hogyha kirúgják. Tehát a lakáshitel, illetve úgy általában az eladósodás egy össztársadalmi korbácsként üzemel, extra teljesítmények kisajtolására készteti az embereket. Amit elviselni nem olyan kellemes.

  • 2008.06.26 16:55:31Zsolesz74

    Én ma azt látom, (devizahiteles) hogy minden szép. De nem vennék fel ma devizahitelt.

    Azt hiszem olyan konstrukciót keresnék, ahol van lehetőség az elszámolási alapot adó deviza váltására. Ezért most inkább egy forint hitel, majd váltás CHF-re, pl. A megtakarított pénzt meg befektetésekbe a tőzsdére.

    Jelenleg ezt teszem, és úgy tűnik ez egy működő pluszt hoz.

    Valakitől olvastam egyszer, hogy okos embernek van hitele és befektetése. Nekem úgy tűnik, hogy működik a dolog.

    A hitel összegnek megfelelő befektetések azonos időtávon összhangban lesznek, lehetnek. Ezért tulajdonképpen a hitelkamatot megfinanszírozta a befektetés hozama.

    Szerintem!?

    Szerintetek?

  • 2008.06.26 16:59:14Vienna

    Na ezert kell inkabb a Bankszemleben lehozni az ilyen cikkeket. A piac ott is olvassa, a nepet meg ugyse erdekli a makro-osszefugges.



    Mint a kommentekbol is latszik csak az egocentrikus mikrovilaguk problemaira varnak valaszt toled (is).



    Mit nekik inflacio meg arfolyam. Aztat mondjad meg hogy mi lesz a penzecskejevel meg a lakaskajaval meg hogy hogyan legyen milliomoska O/N...



    Tenyleg hianyzott ez neked ma delutanra Don Quijote? :)

  • 2008.06.26 17:06:39Lord_G

    PK:

    csak köszönök mint kivétel, nem olvasok Bankszemlét és semmi közöm a bankszektorhoz, ellenben jól eltöltöttöm ezzel a cikkel és a kommentekkel a délutánt ;)

  • 2008.06.26 17:08:40bizottsag

    Nem értettem, hogy egy cikkben hogy hozhat össze valaki ennyi baromságot, amíg meg nem néztem, hogy ki a szerzője. Egy bank vezető elemzője. Így már érthető. Egy bank sosem fogja elmagyarázni az átlagembernek a pénzpiacok működését. Röviden: az infláció a hiteleken miatt, illetve az azokon lévő kamatok miatt létezik.



    Már réges rég nem az államok teremtik a pénzt, hanem a bankok, hitelekből. Bakkecske is megpróbálta egyszerűen leírni, had kíséreljem meg én is. 100 Forint van a világon. A banktól kölcsön kérsz öt forintot, de a kamat miatt hatot kell visszaadnod. Ha a bank abból a 100 forintból adna Neked, ami a piacon van, egy idő után minden vagyon a bankhoz kerülne, nemdebár? Mindenki egy kicsit többet fizet vissza, mint amennyit kölcsönkért. Nem emiatt alakult így, de a bankok nem a meglévő pénzből adják a hitelt, hanem új, plusz pénzt teremtenek. Emiatt lesz infálció. Ha nálad van a 100 forintból kettő, az kevesebbet fog érni, ha nem 100 forint lesz a piacon, hanem kétszáz. Hogyan teremtenek a bankok pénzt? Több hitelt adhatnak ki, mint amennyi betétük van. Nem szükséges 1 az 1-hez fedezet. Régen a betétek és hitelek közti megengedett arányszám egészen kicsi volt, ha a banknak volt öt forint betétje, tízet adhatot ki hitelbe, de ma már az arányszámok elképesztően eltorzultak.



    Ha valaki jobban szereti a rajzos magyarázatot, annak ajánlom az alábbi linket (kicsit hatásvadász, de közérthetően próbál magyarázni):

    www.youtube.com/watch?v=vVkFb26u9g8



    A reálgazdasághoz (értsd valós piaci termeléshez) nagyon kevés köze van ma már a pénzvilágnak, és a baj az, hogy az irányítás az utóbbi kezében van. Lásd olajár emelkedés. A másodlagos jelzálogpiaci válságból (hitelekkel kereskedés bedőlése) menekülő tőke a nyersanyagok határidős piacait találta meg magának. Valami kézzelfoghatóbbat kerestek, mint a hitelpapírok. Itt már csak hab a tortán, hogy az állam jelentős pénzügyi mentőövvel igyekezett a jelzálogpiaci válságban csődközeli helyzetbe került bankok segítségére, hogy elkerülje a válság kiterjedését. Az üzenet: játszatok csak bátran, spekuláljatok 10 évre előre virtuális javakkal, ha nagyon elbaltázzátok, mi akkor is megmentünk.

  • 2008.06.26 17:09:07Lord_G

    jut eszembe: ráadásul egy marketinges barátom hívta fel rá a figyelmet, mint az egyik legjobb gazdasági cikk mostanában. Néha a plebs is érdeklődik mit várhat a piactól.

  • 2008.06.26 17:14:13Zsolesz74

    PokerKnight:



    Bankszemlében nem kell, mert aki olvasná az úgyis tudja.

    Engem (is)érdekel a makro-mikro összefüggés, és nem gondolom szerencsésnek, hogy ilyen szaklapokat olvasgassunk lajikusként. Nem is értenénk nagy részét, akkor meg minek.



    Miért te nem akarsz függetlenül (nem feltétlenül milliomoska módra) élni?



    Annyira szeretem a konstruktív kommenteket...

  • 2008.06.26 17:17:33Vienna

    mit varhatna? mire kihamozza a lenyeget es reagal ra addigra mar csak arnyekra vetodik. aztan meg hozong hogy "mit varhat egy bank vezeto elemzojetol" ...



    az orvos is hiaba mondja hogy szokjal le a dohanyzasrol mer belehalsz, aztan megis o a hentes ha 100-bol 1-et nem ment meg az onpusztitas vegstadiumaban.



    de igazad van, tisztelet a kivetelnek! ez lemaradt...

  • 2008.06.26 17:19:59Vienna

    aki meg nem kepes a banszemle ertelmezesere az nem ebbol a cikkbol fogja megkeresni a napi betevot a spot piacon. mondjuk aki igen az se, de legalabb nem kezd el visszamakogni hogy "nem is vagyok hulye hiaba van CHF hitelem, meg kulonben is banki elemzo nehogyman erccse hogy mitol doglik a legy"!

  • 2008.06.26 17:20:28BarczaGyorgy

    PokerKnight:

    Nekem tetszik ez a blogolás dolog, a hangvétel pedig kifejezetten pozitív meglepetés. Jé, mégiscsak normális emberek vagyunk?



    De vissza a témához. Ennek az egész árfolyam-árszínvonal dolognak két fontos mondandója volna, szerintem.



    1. A devizahitelesek mindaddig jobban járnak, amíg a gazdasági felzárkózás tart. A nagy kockázatuk ott van, hogy, ha elrontjuk és a visszájára fordul, akkor az árszint távolodása az Uniós átlagtól akár gyengébb árfolyamon is bekövetkezhet. Itt van a devizahitelek extrakockázata.



    2. Infláció. A lényeg nem az MNB kamat, meg az éppen aktuális tőkepiaci hírmorzsa, ami miatt néhány forinttal éppen odébb mászott az euró. Ha az infláció elszáll, akkor az árfolyam is megy vele, teljesen mindegy mi van egyébként. E szempontból majdnem mindegy, miben adósodunk el. Ha az árfolyam-árszint páros elszáll akkor az forintkamat is megemelkedik az árfolyam gyengülésével és ugyanúgy megfizetjök a drágulást, mint az árfolyammal. Itt tehát leegyszerűsítve majdnem mindegy miben adósodunk el.



    1. és 2. lehet egyszerre és külön is



    Zsolesz74:

    A plusszhitelből befektetés konstrukció a kockázatok megsokszorozását jelenti, szóval ez azért nem veszélytelen játék és nem összemérhető a minimális hitel/minimáls kockázat esettel.

  • 2008.06.26 17:27:41vargatom

    Jó, PokerKnight, akkor írd le hogy hogyan ne legyek hülye, mim legyen CHF hitel helyett. Tényleg érdekel, a hőbörgés viszont kevésbé.

  • 2008.06.26 17:41:15budai zöld

    PokerNight, szerintem az is egocentrikus mikrovilágban él, aki bankszemlét olvas, ért egy-két tényleg fontos makroökonómiai összefüggést, de nem érti meg, hogy a zemberek nem képzetlen irraciolálisan viselkedö hülyegyerekek, hanem a korlátozott infóellátottságból és a tré gazdasági helyzetböl a legtöbbet kihozni akaró racionális döntésekre törekvö gazdasági aktorok. Kicsit úgy hangzik a 16:59-es kommented, mintha egyedül te dolgoznál a fenntartható dinamikus növekedés megteremtésén, csak a sok bunkó nem hagyná.

  • 2008.06.26 17:49:18Zsolesz74

    Bocs Gyuri, akkor félreérthető voltam. Nem pluszhitel befektetés volt.

    Hitel és befektetés.

    De a kockázat mindenképpen ott van, ezzel szerintem a tőzsdén mindenkinek tisztában kell lennie. Aki nem az a nagy vesztes...

  • 2008.06.26 17:53:46vargatom

    Na igen, az én fizetésem pl. 100% külföldi forrásból származik és biza meg is dolgozom érte...

  • 2008.06.26 18:02:21padisah

    Azt továbbra sem értem, hogy a jegybank miért nem nyúl a kötelező tartalékrátához. Ezzel lehetne kijönni az árfolyam vs infláció csapdából.

  • 2008.06.26 18:02:37Kenneth

    Akik itt a makro szintről beszélnek, kérem tekintsenek ki globális szintre, ha ilyen kibaszottul átlátnak minden összefüggést.

    Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az én eladósodásommal egyidőben valahol máshol a világon valakinek gyarapodnak a javai. Jakérem, hogy lehet hogy az illető egy New Yorki zsinagóga rendszeres látogatója?

  • 2008.06.26 18:16:27Frank_s

    "és imádkoztak, hogy az inflációt alacsonyan tartsa az import."



    "Mi lenne, ha 2400 forint lenne egy 1 euró? Semmi."



    Ebből a két mondatból lehet látni, hogy az elemző úr mennyire nincs képben.

  • 2008.06.26 18:45:04hvrn

    Kedves Barcza György!



    Írását örömmel olvastam. Két okból is. Az egyik, hogy az olvasóban gondolatokat ébreszt, a másik, hogy reflektálásra ösztönöz.



    Amint állítja, ma nagyon sokan az árfolyamváltozásra koncentrálnak, és nem az inflációra. Egyetértek azzal, hogy az árfolyamvitának önmagában nincs sok értelme, mert mindig lesznek vesztesek és nyertesek. Azonban kérdés, hogy az árfolyamváltozással járó vagyonredisztribúció (pl. a devizahitelek értékének alakulása) mekkora mértékű. Elképzelhető, hogy károsabb hatással jár, mint az említett inflációs veszteség. Az Euró születését is az árfolyamingadozások megszüntetésével indokolja Lámfalussy Sándor, népszerűsítő előadásaiban.



    Egy „nyers” példa. Ma Magyarországon háztartási és vállalati devizaadósság állománya együtt körülbelül 3500 milliárd Ft. Ha az árfolyamváltozás miatt az adósság értéke megkétszereződne és tartóssá válna (240 helyett 480 árfolyam esetén), akkor a spekuláción 3 milliárdot bukna a magyar lakos és vállalkozó. Nem gondolom, hogy ez elhanyagolható lenne, a nagyjából 600 milliárdos inflációs megtakarításhoz képest sem. Nem is beszélve a nagyméretű nemteljesítés rendszerkockázatairól, tovagyűrűző hatásairól. Ezt a kockázatot mindenképpen ismerni kell, és valamilyen védőhálót ki kell találni, mert ha már beüt a baj, nagyon nehéz gyorsan és helyesen cselekedni. Amíg a jegybank nem közli az ebben végzett vizsgálatainak eredményeit, addig nehéz elfogadni nyugodt szívvel az inflation targeting-et. Van ilyen?

    Nem hiszem, hogy a spekulánsok védelme a jegybank feladata lenne. Viszont rendszerstabilitási következmények lehetnek a kialakult helyzetből.

    A Felügyelet inkább megfelelne erre a szerepre. Esetleg közös együttműködéssel.



    Egyetértek a magas infláció említett káros hatásaival, kiegészítve azzal, hogy bár a jegybanknak az árstabilitási célkitűzés mellett a versenyképességet, devizaárfolyamot, és a gazdasági növekedési lehetőségeket is tekintetbe kell vennie, azonban igazán a monetáris politika tényleg csak az árstabilitásra képes hatni. A versenyképesség, vagy a devizaárfolyam hosszú távon úgyis a reáloldalon (intézményi keretek, adórendszer, konjunktúra) dől el. (Ezzel ismételtem is másokat, bocsánat érte, ha unalmas.) A gazdasági növekedés problémája némiképpen érdekesebb, de nem az alacsony árfolyam-magas árfolyam, hanem az alacsony infláció-magas infláció szempontjából. A fejlettebbek gazdaságokhoz való felzárkózás során törvényszerű a stabil gazdaságoknál magasabb infláció. Ennek mértékét nem ismerem (kb. 2%-pont lehet), bár meg merem kockáztatni, hogy a világpiaci alapanyag-árak emelkedéséből származó inflációs hatás ennél nagyobb. Ebből a szempontból az inflációs célkövetés megítélésem szerint védhető.

    Egyéb megjegyzések. A magas forintkamat nem feltétlenül fogja meg a beruházásokat, a nem pénzügyi vállalkozások adósságának kb. 20%-a devizahitelt. Több blogoló írta, javasolta a pénzmennyiségen alapuló szabályozást. Jelen helyzetben ez a transzmissziós mechanizmus nem erős, nem nyomná le az inflációt.

    Számításaim hüvelykujj-alapon történtek, nagyjából a nagyságrendeket próbáltam belőni, kérem mindenki így kezelje ezeket.



    Üdv,

    hvrn



  • 2008.06.26 19:16:04BOTT3R

    Frank_s

    Te kevés vagy ehhez a témához, és sajnos ahhoz is, h ezt önállóan felmérd!

  • 2008.06.26 19:17:09BarczaGyorgy

    Tisztelt hvrn!



    Köszönöm a részletes hozzászólást, észrevételeket. A második bekezdésben felvetett példa nem egészen világos számomra, így megkérdezném, hogy a 3 milliárd veszteség illetve a 600 milliárd forint inflációs nyereség az milyen számítás eredménye.



    Ha az említett 3500 milliárd forint devizaadósságot vesszük alapul, ez 240 forintos euróárfolyammal 14,6 milliárd euró. A 480 forintos euróárfolyam esetén ennek forintértéke 7000 milliárd forintra változna. Amennyiben viszont a GDP (és minden egyéb) a kétszeresére emelkedik, úgy GDP arányos értéke változatlan marad. A fenti példával pont arra szerettem volna rávilágítani, hogy lehet olyan eset amikor 10 év alatt megsokszorozódik a forintárfolyam értéke, más nominális változókkal együtt és ezért semmifajta változást nem okoz az árfolyam elmozdulása. Ez csak egy lehetőség, de ha belátjuk, hogy bekövetkezhet egyetlen nap alatt, akkor már könnyű elfogadni, hogy amennyiben 10 év alatt következik be, akkor sem jelent változást.

  • 2008.06.26 20:04:47szabopal85

    1) Árfolyam erősödés-export-import:



    Amennyiben a túl gyenge forintárfolyammal kívánjuk az exportszextort versenyképessé tenni vagy a versenyképességét fenntartani, akkor gyakorlatilag nem csinálunk semmi mást, mint állami, nem-piackonform eszközökkel bizonyos gazdasági körök túlélését biztosítjuk. Ha a forint árfolyama miatt bizonyos vállalkozások hosszútávon veszteségesek lesznek, akkor el kell(ene) gondolkozniuk azon, hogy miképpen alkalmazkodjanak a piaci környezet változásához, akár megmaradva a jelenlegi főtevékenységnél (árbevétel növelése-kölségek csökkentése), akár más, jövedelmezőbb tevékenységeket elkezdve. S igen, vannak olyan pénzügyi eszközök, amelyekkel ha nem is nullára csökkenteni -de jelentősen mérsékelni lehet az árfolyamváltozásból adódó veszteséget. Lásd opciók, határidős devizapiaci műveletek. A baj ezekkel az, hogy van egyfajta költségük, s ezeket nem tűzoltásra kellene használni, hanem tűzmegelőzésre. Vagyis amikor kedvező a forintárfolyam, akkor is kellene kötni ilyen ügyleteket olyan forintárfolyam ellen, amit a vállalkozás már nem kíván tolerálni, elviselni. (5 Ft-os erősödés elviselhető- 15 Ft-os nem? Mindenkinek magának kell eldöntenie- a tranzakciós költségek figyelembevételével.)

    Ki kell fizetni a díját-költségét, s ha úgy alakulnak a folyamatok, akkor a veszteség mértékét maximalizálni lehet (buktam 5 Ft-ot, de nem többet, s lehet h a versenytárs meg 20-at), ha pedig -utólag- felesleges volt, akkor bukta s kész. Vagyis kb mint egy biztosítás. El kellene döntenie mindenkinek, hogy mit akar, megéri-e neki. Mert az árfolyam változása is egyike azon tényezőknek, amik érintik a vállalkozást. Ha a munkabérköltség megnő -pl járulékemelés, akkor mit csinál a cég? Persze mondják, hogy rossz, de nyilván nem vár(hat)ják el, hogy egy hónap múlva járulékcsökkentés lesz. S ilyennek a kivédésére még nincs is eszköz!



    Ám annak, hogy a versenyképességet ilyen mesterséges eszközökkel próbáljuk meg fenntartani, s mindenkit óvni akarunk a piaci mechanizmusoktól, hosszútávon nem vezet semmi jóra. Lásd a szocialista gazdaságot, mikor a rendszerváltást követően le kellett építeni egész iparágakat, magyarán a társadalomnak jelentős mennyiségű befektetett tőkét kellett egyik pillanatról a másikra nullára írni, akkor az aztán sokkoló volt gazdaságilag-társadalmilag.

    Észre kellene venni, hogy 20-50 év viszonylatában az a legjobb, ha mindenki megtanulja hogy mit hogy kell csinálni s csinálja ha megy s vált ha jobb lehetőségei vannak. Mert az nem működik, hogy az állam bácsi mindig fogja mindenkinek a kezét akkor ha éppen neki nem megy. MOST VÁLLALATOKRÓL BESZÉLEK!



    2) S hasonló problémakör az infláció is.

    Az infláció legnagyobb baja, hogy az emberek s a vállalatok látóképességét megzavarja. PÉNZFÁTYOL! Az emberek a reálnagyságokban bekövetkező változásokat nem érzékelik (rögtön) hanem csak a nominálnagyságokéban. Mert az nem infláció, hogy drágult a tej és olcsóbb lett a kenyér egymáshoz viszonyítva, ha az összesen kifizetendő pénz változatlan maradt. Ezt pár termék/szolgáltatás esetén még nyomon lehet követni, de sok esetében sokkal nehezebb, hosszabb ideig tart.

    Senki nem tudja eldönteni, hogy valami azért drágult, mert jobb minőségű, hosszabb élettartamú stb. vagy azért, mert mindennek ment feljebb az ára. Vagyis segítségével azok is árat tudnak emelni, méghozzá jobban, mint a többiek, akik alacsonyabb áron veszteségesek lennének. Ha stabil árszint van, akkor, ha valami drága s versenyképtelen, előbb-utóbb nem veszik meg, s a vállalkozás választhat, lehúzza a redőnyt, vagy valamiképpen alkalmazkodik s megtalálja hogy hogyan tud nyereségessé válni.

    Vagyis a magas infláció hosszabb távra konzerválja (megint, mint a rossz árfolyampolitika) a gazdaság betegségeit, a versenyképtelen vállalatokat.

    Nem véletlen, hogy a jegybankok legfőbb feladata az infláció elleni küzdelem. Árfolyamok esetében amíg egy fejlődő ország gazdasága nyilván rászorul valamiféle protekcionizmusra, addig lehet valamiféle fix vagy kvázifix árfolyamrendszer, de utána ez már a fejlődés gátja, s előbb-utóbb kell a szabad árfolyamrendszer, amikor megint csak a piaci szereplők tranzakciói határozzák meg az árakat.





    3)A cikk írója érzetem szerint arra kívánt rámutatni, hogy a hozzánk hasonlóan posztszocialista országok annó két elképzeléssel indultak útnak: egyik részük az árfolyamot vélték fontosabbnak, a többiek az inflációt. A történelem eddig azt mutatja, hogy azok jártak hosszú távon sikerrel, akik az inflációt választották, mert ezzel együtt járt az árfolyam stabilitása is (és egy hosszútávú gazdasági növekedés beindulása), míg az árfolyamstabilitás nem okozta az infláció elkerülését (árstabilitást).



    4) Hogy kell-e nekünk az infláció?



    Persze hogy a lakosságnak-vállalatoknak nem kell. Ám állam bácsi az államadósságot már a Bokros csomag s most a Gyurcsány csomag során az infláció felpörgetésével kívánta kifizetni. Mivel az adósság pénzben rögzített, nem reáljószágban, így az infláció felpörgetésével meg lehet csinálni hogy jövedelmet csoportosítok át a hitelezőtől az adós felé. Hiszen ha ma valami 100 Ft és lehet érte venni 100 kenyeret, s jövőre nekem 110-et kell visszaadni, akkor 10%-os inflációnál szintén 100 kenyeret lehet érte venni, míg ha csak 3% az infláció, akkor durván 107-et. S ki az a hülye aki kölcsönad 0 reálhozamra? (Vagy még esetleg negatívra- ha a nem várt meglepetésinfláció a fenti példában nagyobb, mint 10%?) Vagyis az állam jól jár az inflációval, egyfajta olyan adó, hisz elvonás, amit nem mondanak meg. Hiszen egy politikus nehezen vállalja fel az adóemelést. Ám az inflációt sokkal nehezebb érzékelni. Nem egy kormánydöntéssel lesz két hétig tele a sajtó, hanem néha megjelenik egy-két rossz adat s azt vagy észreveszik vagy nem.





    S mint láthatjuk, nem jó a módszer, mert a problémák újratermelődnek, miközben a magas infláció ellen küzdő jegybanknak magas nominálkamatot kell megállapítania, ami azt jelenti, hogy azok a beruházások, amelyeknek kisebb a kalkulált hozama, mint a kamatláb, egyszerűen nem valósulnak meg, hiszen ha valaki betétbe teszi a pénzét és így kockázatmentesen megkeres mondjuk 6%-ot (lakossági nem akciós kamatláb), az nem fog belefogni egy 4%-os hozammal kecsegtető kockázatos beruházásba.





    Félő, hogy a magas infláció beragad, 2000-2001 környékén egy rövid időre sikerült elérni az inflációs célt az MNB-nek. (Kérdés, hogy ebbe a FIDESZES kormány sokáig nem emelt hatósági árai mennyiben segítettek a FIDESZ-közeli jegybanknak? És ha igen, mi célból? Mert ha az volt a cél, hogy nominálisan gyorsan eljutni az euróbevezetéshez s majd utána fokozatosan emelni a hatósági áras termékek árát, akkor ez egy bocsánatos bűn lett volna szerintem. EURÓT? minél gyorsabban EURÓT!) A magas infláció s a magas kamatkörnyezet az egyébként versenyképtelen magyar gazdasági környezettel félő, hogy előbb-utóbb stagflációhoz (magas munkanélküliség magas infláció) vezethet. Sőt, felmerül a kérdés, hogy nincs-e ma is már? Hiszen a munkaerőpiacon rengetegen nem jelennek meg, alacsony az aktivitási ráta, s nincs-e rejtett munkanélküliség most nem az állami iparcégeknél hanem a szociális ellátórendszeren belül? Lásd monoki-ügy!!!



    Hogy a hatósági áras termékek s szolgáltatások árát miért növelték meg ennyire 2006 óta, egyértelmű: túl nagy a luk a büdzsén. Ami abból adóik, hogy sokáig ezeket a beszerzési ár alatt adták. Vagyis az állam veszteséges vállalkozásként működött-működik, s ezt sokáig ugye senki sem csinálhatja... Vagyis megint: vagy olcsóbban kellene előállítani vagy megvenni, vagy drágábban kell eladni. Vagy el kell fogadni, hogy magasak az adókulcsok, hogy ezeket finanszírozni lehessen.

    Természetesen vannak olyan területek / népesség-rétegek, akiket nem szabad/érdemes a piaci árakkal súlytani, de a kompenzálásukat meg lehetne oldani olyan módszerekkel is, amelyek nem folynának át a központi büdzsén.

    A hatósági árak emelése ebből a szempontból nem baj, persze a fogyasztóknak nem jön jól. Ami miatt baj, hogy "megnyomja" az inflációt.

    A magas infláció s költségvetési hiány s alacsony hazai források azt okozzák, hogy külfölddel kell megfinanszíroztatnunk az államadósságot, akik viszont ezért keményen kérik a (reál)kamatot.



    5) Hogy a jegybank a kamatemelésével mire tud hatni, ha a magánszektor (vállalatok-lakosság) nyakra főre veszi vagy veheti fel a hiteleket, vagyis ezen keresztül forráshoz juthat ha akar, nem teljesen látom. Mert pont amiatt, hogy a pénzrendszer kívülről szerezhet forrásokat, a bankoknak nem fő a feje amiatt, hogy most a lakossági betétekből vagy külföldről szerezzen pénzt a kihelyezéshez. Sőt, könnyebb lehet kívülről mondjuk 100 tranzakcióval megszerezni ugyanazt a pénzt pláne kisebb kamat mellett mint foglalkozni itthon egymillió ügyféllel, fiókok stb, s magas betéti kamatot kell kínálni. Igazság szerint egyedül talán a piaci verseny az, ami miatt egyátalán hiteleznek s betéteznek. (Nem lehetetlen elképzelni számomra olyan bankot, aki felvesz svájci frankhitelt 5%alatt s 8,75%-ért elhelyezi az MNB-nél. Ne számoljunk inflációval, mert biztosan magasabb a hozam s kevesebb a költség mint magánszemélynek kiadni 6%THM-mel, aki esetében az infláció ugyanúgy fennáll.)



    6)Hogy mégis mit csinálhat az MNB? A kamatszintjével próbálhatja az árfolyamot kordában tartani, illetve az inflációs várakozásokat próbálja lehorgonyozni, vagyis pont azt, hogy a külföldi államadósságfinanszírozók ne kérjenek túl sokat a pénzükért. (A devizahitelezést tényleg a kötelező tartalékrátával tudnák megfogni-ha akarnák, de itt is érdemes lenne szerintem eltérő rátát alkalmazni a vállalati szektort érintő pénzek után mint a lakosságié után. A lakosságnak nem feltétlenül kell hitelből nyaralni meg plazmatévét venni de a beruházásokhoz fontos lenne meghagyni az olcsóbb forrást.)



    7) Kell-e minél hamarabb euró vagy nem?



    Úgy gondolom, azzal, hogy megtörténne visszavonhatatlanul egy árfolyamrögzítés, így kivennénk egy olyan eszközt a gazdaságpolitika kezéből, amivel sokminden jót is és rosszat is lehet csinálni.

    Nem lehetne játszani a forint árfolyamával vagy ingadozási sávjával mint történt 2003-ban. Az exportőrök sokkal jobban örülnének neki, azt hiszem, ha megtörténne a rögzítés és kikerülne az árfolyamkockázat. Hasonlóképpen a devizahitelesek is. (Gondolom a Forint Svájci Frank árfolyam az Eurón keresztül sem lenne ingadozóbb.) Az eurózónában sokkal alacsonyabb lenne a kamtszint, vagyis sokkal több beruházás valósulhatna meg. Nem utolsósorban, az azt jelentené, hogy az államnak a jelenleginél kisebb az eladósodottsága s egyrész kevesebb hitel után kevesebb kamatot kellene fizetni, másrész kisebb kamatláb mellett. Vagyis jóval több maradna más dolgokra. Ráadásul akkor talán nagyobb kényszer lenne felelős költségvetési politikát folytatni s sokkal kisebb tér lenne a populizmusra. (Nem beszélve azokról az egyébként ismert hatásokról h a GDP 1-2%-kal jobban nőhetne)



    Addig azonban el kell jutni, s ez az ami nagyon nehéz s lehet h sokszor fájdalmas is. Mert mint fentebb írtam, hiába elinfláljuk az államadósságot s hoz a gazdaság egésze (lakosság, vállalkozások) nagy áldozatokat, ha ezeket újra és újra meg kell hozni, mert nem kezeljük a probléma gyökereit.

  • 2008.06.26 20:15:29Papen

    Azt gondolom itt rengeteg jó pénzügyi szakember is fórumozik, de kevesen vannak olyanok akik ismernék Drábik János írásait vagy előadásait. Drábik azt mondja hogy a nemzeti bank a központi bank vagy világbank utasításait követve kivonja vagy megsemmisíti a forgalomba lévő forintot így szabályozza az inflációt az országban. Ezt bizonyos pénzügyi manővereket igényel amiket nem látok át teljesen, de ezen a linken Drábik jól elmagyarázza: www.utolag.com/Drabik.htm csak klikk és már megy is a videó

  • 2008.06.26 20:30:42hvrn

    Azt gondolom, a 2400 Ft-os Euró egy jó példa.



    Amikor a hosszú távról (10 év) az elemzés a rövid távra (1 nap) vált – ha merevek az árak – lesznek vesztesek és nyertesek. Ennek az átmenetnek viszont lehetnek reálhatásai is.

    A devizaárfolyam sokkal gyorsabban változik, mint a bérek vagy az árak. Ha egy devizahitel-törlesztő azzal szembesül, hogy 10-szer annyit kell törlesztenie, de a fizetése/profitja csak pár hónap múlva lesz 10-szer annyi, bizony gondjai lehetnek a törlesztéssel. Ha többszázezer törlesztő éli meg ugyanezt a problémát, az már hitelválság-gyanús. Ennyit kívántam hozzátenni a cikkhez.



    A „nyers” példa, valóban nem volt kiforrott, a 600 milliárd Ft bizony (910-390)=520 milliárd Ft. (7%-os és 3%-os inflációnál.)

  • 2008.06.26 20:38:55tuli1

    Úristen, mennyi hozzászólás. Nem értek a közgazdasághoz, de a cseh korona és a lengyel zloty szerintem kb. 20%-ot erősödött az elmúlt 3 évben az euróhoz képest. Nem lehet, hogy a forintra is ez vár, ha azt a visegrádi utat követi, amit a cikk felvázolt? Én 200Ft/eurót saccolnék a csatlakozásra, kár, hogy nem értek hozzá.

  • 2008.06.26 20:45:08meriwether

    Papen!



    Drábikot inkább ne hozd ide, ő inkább összeesküvés-elméleteket gyárt, mintsem reálisan elemez. Kezdjük ott hogy bölcsész-jogász-újságíró végzettségű, de semmilyen pénzügyi háttere nincsen. Asszem szakmai körökben - mint ez a fórum - nincs (nem alaptalanul) súlya.

    Aki nem hisz nekem, nézze meg az alábbi videót:



    www.utolag.com/Drabik050430.htm

  • 2008.06.26 22:02:38phcalvin

    Még nem olvastam végig a hozzászólásokat, de annyit mellékesen megjegyeznék, hogy akik nem forintban kapják a fizetésüket, hanem mondjuk EUR-ban, vagy GBP-ban, azok azért ráfaragnak erre az erős forintra.



    "Ahhoz, hogy 1 százaléknyi inflacsökkentést elérjünk kb. 3-4%-kal alacsonyabb tradable inflára van szükség, a grafikon alapján ez olyan 235-240 közötti eurónál lehet meg. Visszafelé gondolkodva a kamatemelés addig tart, amíg ez be nem következik. Lehet, hogy mostanáig."

    Ez a másik dolog, hogy OK, beáll ez a 235-240-es EUR árfolyam, de tudtommal a Nyugati pénzek gyengélkednek... Mi lesz, ha a gyengélkedésükből felállnak, megborul az egyensúly?

  • 2008.06.27 01:05:09Akitlosz

    A bérlakások számának növekedése nem oldaná meg a munkaerő mobilitását, mert piaci bérekből nem lehet kifizetni a piaci lakbéreket. 100 000 nettóból nem telik 60-80 ezres lakbérre. Ha több bérlakás lenne olcsóbbak lennének a lakbérek? Nem. Van valakinek 15 millió befektetni való forintja. Vesz egy lakást, kiadja bérbe havi 80 000-ért. Az évi 960 000 forint. Ha csak bankba teszi a 15 millióját 8% kamatra már 1 200 000 tart sokkal kevesebb macerával. Azaz sokkal több bérlakás akkor lesz, ha jobb üzlet lesz a bérlakás, mint más. De az nem mostanában lesz, mert az átlag és az alatti jövedelműeknek ma is megfizethetetlenek a piaci lakbérek. Így a helyzet nem fog változni a közeljövőben.

  • 2008.06.27 03:07:24Akitlosz

    Elolvastam becsülettel az összes hozzászólást.



    Gyakorlatilag minden gazdasági probléma azonos gyökerű, egyetlen pontra vezethető vissza és ezt kevesen látják, legalábbis kevesen említik.



    Ebben az országban szinte minden gazdasági baj fő oka, hogy az állam már évtizedek óta sokkal többet költ a bevételeinél.

    Melyikötők tudná megtenni, hogy évtizedeken keresztül folyamatosan több pénzt költsön el, mint amennyit megkeres?

    Már most felélik majd az unokáink által megtermelendő pénzt (értéket), befizetendő adót is.



    A hiányt pedig valamiből fedezni kell. Egyik módja az infláció, - tehát nem igaz az, hogy a kereskedelmi bankok hitelezése miatt van infláció, mivel ők csak annyi fedezetlen hitelt adhatnak ki, amennyit az állam megenged nekik - mivel az infláció a legegyszerűbb és legolcsóbb módja, hogy az állam mindenféle adók meg APEH ellenőrök hada nélkül kivegye az emberek zsebéből a pénzt.

    Másik módja pedig a hiány fedezésének hitelfelvétel. Ami több okból is káros a gazdaságnak.

    1. Nem azért dolgozik az ország, hogy jobban éljen hanem, hogy az államnak kölcsön adó hitelezők éljenek jobban.

    2. Az állam megjelenik szereplőként a hitelpiacon mint hitelfelvevő, ezzel drágítja a hiteleket, így a tőkeszegény vállalkozások nehezebben/drágábban jutnak hitelhez.

    3. Az egyre növekvő államadósság finanszírozása egyre nagyobb terhet ró az országra szűkíti a lehetőségeket. A politikusok úgy szokták mondani, hogy "kicsi a mozgástér". Hát igen, és egyre kisebb lesz.



    Mi tehát a megoldás, a kilábalás útja, a kulcs a jelenleginél sokkal gyorsabb gazdasági fejlődéshez, a magasabb életszinvonalhoz?



    Le kellene bontani a hatalmasra dagadt vízfejű tékozló államot. "Csak" 2 billió forinttal kellene kevesebbet költenie az államnak évente, elkezdeni visszafizetni az államadósságot és két év alatt a helyzet gyökeresen megjavulna, szinte automatikusan. MNB önként és dalolva csökkentené a kamatot, a csökkenő adósság kisebb terhet róna a költségvetésre, amit fel lehetne használni pl. adócsökkentésre, ami tovább növelné a foglalkoztatottságot és a gazdasági növekedést stb.



    Ilyen egyszerű a recept.



    Annyira azért nem kell örülni, mert nem fog megvalósulni. Mégpedig azért nem, mert a politikusoknak nem érdekük. Nekik a minél nagyobb állami húsosfazék az érdekük, amiből osztogathatnak. Ráadásul egy halom társadalmi csoport kezdene el tüntetni, ha az állam megvonná a támogatásukat.



    Szóval maradunk a béka segge alatt, a leggagyibb EU-s országként. Még Romániában és Bulgáriában is előbb lesz €, mint Magyarországon, amely az egyetlen ország az EU-ban, amelyik az € bevezetés egyetlen feltételét sem képes teljesíteni.



    Csak emlékeztetőül az € magyarországi bevezetésének első céldátuma 2006. január elseje volt. Teljesen reális dátum volt, mikor kitűzték. Most meg tökutolsóként optimális esetben 2015-nél tartunk. :-(



    ---



    A hatalmasra dagadt vízfejű állam más okból is káros és hátráltatja a fejlődést. Az állami újraelosztás mértéke igen magas, így minden fehéren foglalkoztatott alkalmazott, minden törvénytisztelő cég, elsősorban az államnak dolgozik és csak utána magának. Ugyanolyan hatékonyságú vállalkozás így Magyarországon kevésbé jövedelmező a tulajdonosainak, mint máshol a világban.



    Az állam túl sok pénzt von ki a gazdaságból, ami rontja a versenyképességet és tőkehiányt okoz.



    A jó megoldás erre is az állami vízfej lebontása lenne, több pénzt kellene hagyni a gazdaságban, hadd döntse el mindenki maga mit csinál a pénzével, és nem Széchenyi tervek, nem állami pénzszórás.

  • 2008.06.27 04:31:07Frank_s

    T. BOTT3R



    Én inkább magázódnék.

    Ne aggódjon a szerzö miatt, meg tudja ő védeni a saját álláspontját.

    Persze, hogyha ön közeli munkatársa, vagy barátja, akkor

    érthetö, hogy felzaklatta a véleményem.

  • 2008.06.27 08:14:24XZ

    Igyekeztem átolvasni minden megjegyzést, nekem a következő kiegészítésem van.

    Az nem igaz - és itt-ott ez az állítás itt is előkerült -, hogy egy jegybank egymagában tud dönteni arról, hogy egy adott országban az antiinflációs politika sikeres-e vagy sem. A feladatok intézmények között megosztottak, a cseheknél és a szlovákoknál azért az is másképpen ment, hogy az egyes felelős intézmények együttesen, kooperálva - és persze biztosan nagyon sokat vitázva - közösen befolyásolták az inflációt, a GDP-növekedsét, a hitelezési gyakorlatot és a foglalkoztatást.

    Ennek következménye szerintem az is, hogy az MNB döntéseinek mérlegelésekor igenis figyelembe kell vegye nemcsak azt, hogy az infláció holt tart és hol kéne tartson, hanem azt is, hogy eddig lépéseinek következményeképp vajon szignifikáns pontjai a gazdaságnak a kívánt irányba haladnak-e. Az antiinflációs politika - és az árfolyam - hozzájárult-e ahhoz, hogy az eladósodás devizában történik, hogy a devizában történő lakossági eladósodás nagyrésze fogyasztási javakban - pl. importált gépkocsikban - jelenik meg? Ha igen, ez kívánatos cél-e? Érdemes-e ragaszkodni inflációs célokhoz akkor, amikor "vis major"-ként a világban jelentős inflációs tényezők jelennek meg, melyek más országokban is következményekkel járnak? Ha igen, akkor ez esetleg nem okoz-e újabb szerkezeti torzulást, ami a későbbiekben a nemzetközi versenyképességünk rovására mehet? (lásd a 70-es évek "be nem gyűrűző" első energiaválságát)

    Nem vagyok lobbista, de ha tehetem, akkor a jelentős magyar hozzáadott-értékű, nemzetközileg is versenyképes struktúrák "pártolását" tartanám indokoltnak a pénzügypolitika összes szereplője által, iparágtól függetlneül (nem állami ingyen-pénzekre gondolok). Az ő tevékenységüket támogatja-e a mostani összesített fiskális és monetáris politika? A magyar gazdaság döntéshozói a teljesítményt várják-e el maguktól és a gazdaság szereplőitől vagy a kapcsolatelvű érdekérvényesítés az elsődleges szempont? Az itt is emlegetett cseh és szlovák közösségek alapvetően közösségként húztak az elmúlt időszakban, mi pedig folyamatosan azt hallgattuk, hogy az aktuális pénzügyminiszter és az aktuális jegybankelnök hogyan balhéznak a nyílt színen, és amikor túl erősen teszik ezt, hogyan változtatják meg a jegybanktörvényt, hogy valahogyan csönd legyen.

    Tehát, amit kifejezni akartam: csak kooperálva, közösen megfogalmazott, több éves/évtizedes stratégiák mentén, egymás érthetően eltérő álláspontját figyelembe véve lehet jó döntéseket hozni egy nagyon összesett rendszerben. Zsigerből, mereven, szűklátókörűen nem - én az utóbbi időben sajnos ere láttam túl sok példát otthon.

  • 2008.06.27 09:08:34NightLord

    Akitlosz!



    Én azt gondolom hogy a lakás bérbeadása esetén azért nem ennyire egyszerű a helyzet, hiszen a bérleti díjból realizált hozamon felül azért figyelembe kell venni, hogy hosszútávon azért az ingatlanárak emelkednek, így ezt is figyelembe kell venni az ingatlanba fektetett pénz hozamaként.

    Mindenesetre az látszik, hogy az alacsonyabb bérleti díjakhoz nem feltétlenül bérlakásprogram meg nemtudommicsoda kell, hanem már az alacsonyabb kamatszint is sokat segítene.

  • 2008.06.27 11:52:52maxt

    Bérlakás, albérlet, hasonló megoldások jelen magyar helyzetben olyan kényszermegoldás, ami a magánéleten kívül semmifajta haszonnal nem jár az igénybevevőnek. Nulla anyagi gyarapodást biztosít.

    A lakás kiadója bevételhez jut, plusz a lakásárak valószínűleg felzárkóznak az európai árakhoz.

    Lakásvásárlás esetén a "hozam" lehet elmarad a különböző befektetési formáktól, legalábbis időlegesen, de ha hozzátesszük a lakás felértékelődését, és emellett azt, hogy saját magánéletünk van, akkor az elmaradt hozamot kompenzálja a "híd alatt alvás" kikerülése.



    A sok szakember azt felejti csak el itt, hogy amiért a magyar ember nem dolgozik, azt szeretné is használni, élvezni a munka gyümölcsét, ezért megvásárolja a számára szükséges dolgokat, az értékesebb dolgokhoz hitelt vesz fel, és élné az életét.

    Így is vérlázító, hogy a munkaadó, és mi közel háromszorosát fizetjük ki adóra és járulékra annak a pénznek amit végül kézhez kapunk.



    Elhiszem, hogy mindenkinek (aki pénzzel foglalkozik, és közben rakja zsebre a jutalékot) az lenne az ideális, ha a megtermelt pénz helyből befektetésbe, és bankba menne, ahol hozam helyett kezelési költséget bukik a jónép, meg jutalékot, de könyörgöm ne nézzük már birkának az embert!



    Ne verje rá egy magát szakembernek nevező se a népre a balhét!

    Ezt politikai szinten cseszték el, és elvárom, hogy számomra, dolgozó ember számára előnyösen javítsák ki.



    (jah hogy ez senkinek sem érdeke, akkor el innen, és simogasssák egymás fejét az "pénzpiaci irodisták" és vadásszák le az ebédjüket, mert nem lesz rá ilyen feltételek között munkaerő. Akkor meg már késő...)

  • 2008.06.27 11:53:42maxt

    javítás: amiért a magyar ember megdolgozik...

  • 2008.06.27 23:04:53Papen

    meriwether!



    Azt amikor valaki nem látja a fától az erdőt hanem csak a fát vizslatja, úgygondolom erröl van itt szó. Drábik az erdőt is látja...

    Érdekes hogy félmondattal el lehet intézni dolgokat , embereket, összeesküvés stb. de volt e valaki közületek aki megcáfolta volna bizonyítékokkal ezeket az állításokat?

  • 2008.06.27 23:12:01Akitlosz

    Szia NightLord



    Tudom nem ennyire egyszerű, szándékosan egyszerűsítettem.

    Az mindenesetre nehezen vitatható szerintem, hogy akinek sok befektetni való pénze van, az a bérlakásoknál jobb üzletet is tud találni.



    Ha maga az ingatlan a befektetés fő célja, az más. Az lehet jó üzlet.

  • 2008.06.30 00:20:08Jonas-R

    Padisah adok egy vicces választ. (amúgy teljesen egyetértek azokkal amiket irogatsz, és valóban érdekes gondolatkísérlet lenne a céltartalékkal játszani)



    A bázel II elég jó keretrendszer a kockázat megfelelés felépítésére, csak sajnos egy olyan országban ahol a jegybank 3%-ot dobálhat akár egyszerre, akár folyamatosan akkor kockázati felárral bír, aminek valójában bele kéne számolódnia a céltartalékképzésbe, de sajnos ez nem történik meg. Ennek oka, hogy bár léteznek piaci kockázati indexek, de valójában nagyon nagy sötétségben tapogatódzás van. Mondok egy példát (a kedvenc gumiciám, és kapcsolódik is valahol a témához)



    Az igatlanpiacon az ügynöki tevékenység miatt (nincs kockázatközösség a kihelyező, és a kihelyezési csatorna között) , valamint az ostoba emberek, és hatékony reklámok hatására, iszonyatos hitelkiváltási hullám van. Ez faja, mert egy ideig pörgeti még az amúgy beálló hitelpiacot, Sajnos viszont emiatt (és hogy nincs pozitív adóslista! , köszönjük ombudsman bácsi) gyakorlatilag nem mérhető az ingatlanhitelek kockázata. Ezt így most kimondom, aztán majd lehozom a hitelintézeti szemlében is egyszercsak. Ha hozzávesszük a nagyon kis megfigyelési idő miatti tehetetlenség feletti egyéb tényezőket, mint:

    - indexált hitel, kedvezményes kamatperiódusok,

    -hitelkiváltási kedvezmények!,

    -az becslők összejátszása az ügynökkel,

    -azt, hogy az ügynök kiismeri a bírálati folyamatot, tehát gyakorlatilag higanyként szivárog át a piac kockázati résein, növeli a kihelyezést, és növeli a kockázatot,



    akkor látjuk, hogy ez egy zsákutca, ez egy ingatlanpiaci megtorpanás után isten óvjon minket attól, hogy a fedezeti értékekből akarjunk megtérülni.



    A lényeg, hogy nem látjuk a piacon lévő kockázatokat tisztán, még a bankok sem, nem hogy az ügyfelek. A samuelson tanulmány egyik példája, hogy senki nem játszik olyat a haverjával, hogy ha fej, akkor fizet 100 milliót ha írás akkor meg kap 101 millát. A para farokkal van ugye :)



    Másik oldalról, mi most felzárkózunk, és kicsit túlhajtottuk a lovakat. (tulgerjesztett belső kereslet) most fékezni kene már, ahhoz meg szabályozni kéne, meg konstruktívnak lenni, meg húzni a gyeplőt mint az állat, ehelyett mi eldobtuk magunktól.



    (az ingatlanpiacon meg tesség morfondírozni, mert hogy ha az torpan akkor minden torpan ám, a legnagyobb feldolgozó, foglalkoztató iparág, ez volt a subprime válság tragédiája, ez az ami a probléma, hogy a legnagyobb 'hozzáadott értékteremtő" iparágról beszélünk, amin áll gyakorlatilag a hitelpiac ÉS a gazdaság... ez a baj)



    Aki meg azt írja, hogy nem egyértelmű a hitelből lakás azzal had fogjak kezet, ezt kevesen látják így, de ténylegesen így van. Az albérleti árak bár rugalmatlanok lefele, valamennyire lekövetik az ingatlanárakat. Valójában amit tip ír, több ok miatt nem igaz, a kényszerárverésen elkelt ingatlan vagyon lehet, hogy nem veszik el, viszont a tulaj éhenhalhat benne.



    A probléma a termelőképességgel van. Külön köszönet padishanak a hitelkorbács metaforáért :)

  • 2008.06.30 00:23:15Jonas-R

    Ez egészen elékpesztő.



    Igazából engem halál pozitív meglepetés ért. Szóval sokan írtak szerintem helyeseket és jókat. (a mindenféle inflciós, államadósságerrodáló /kamat árfolyam szint, exportőr probléma stb-t felvető, vagy összegző, gazdasági struktúraváltásró beszélők, ezt a forumot simán egy szűrés után el lehetne küldeni, hogy lám, ilyen körüljárni valamit. )



    Szóval Barcza György kérlek, ha ezt még olvasod, nézd meg a Samuelson cikket amit írtam. A probléma azzal ami most történik, hogy belerokkan a gazdaság, én értem azt amit mondasz, sőt. Valójában viszonylag egyszerű paritásszámításokkal be lehet mutatni, hogy mennyivel kéne nőni a termelő képességnek / keményedni a forintnak ahhoz, hogy eurónk lehessen, és joggal írták, (nem tudom ki, de grat) hogy a fidesznek bocsánatos bűne lett volna, ha meg tudja ezt annyira pörgetni, hogy hirtelen eurót vezessen be. A baj ezzel csak az volt, hogy erre 2-3 év és egy csendeskiigazítás kevés. A Fecónak azért nehéz megbocsátani, mert mindenki így tett volna a helyében. (mert 2 + 2-3 év elég lett volna, de elkúrta) Ez a nagy büdös helyzet.



    Jelenleg az inflation targeting egy rossz, káros politika. Nem teheti meg a jegybank, hogy egy szent-grált kergetve szétveri a gazdaságot, csak úgy, ha mögötte teljes a támogatása, ha az emberek, a gazdaság szereplői tudják hogy mit csinál, és amit csinál az nem egy deviáns idióta "helyes úton haladok helyes úton haladok" kántálása, hanem csak egy eleme egy változásnak, nem utolsósorban szemléletmódban. Spóroljatok basszus.



    Egyetértek azokkal akik az állami túlköltekezés drasztikus lefaragását sürgetik, a redisztribúció csökkentésével, és államadósság visszafizetésével.



    Mellesleg ezt is jóvolna olvasgatni odafenn :



    A. Farmer: „Indeterminancy and Increasing Returns”







  • 2008.06.30 09:32:37BarczaGyorgy

    Szabopal85:

    Amit a 4) pontban írsz, az szerintem nagyon erősen meghatározó gondolat maradt sok döntéshozónál. Annyival egészíteném ki, hogy az elmúlt 10 évben volt egy kis változás, ugyanis ma 3000 milliárd forintnyi forint-állampapírt, a forintadósság kb. ¼-ét külföldiek tulajdonolják, akiknél már nehezebb eljátszani a meglepetés inflációt és árfolyam gyengítést. Pont erről szólt a márciusi kötvénypiaci összeomlás.



    Tuli1:

    Ez is egy lehetséges forgatókönyv, de csak lehetőség.



    Frank_s:

    Nem zaklatott fel. Megszoktam, hogy vannak érvelés nélküli minősítések. Ez benne van minden fórumban.



    XZ:

    Azt szerintem senki nem is írta, hogy egy jegybank döntene az antiinflációs politika sikeréről. Az infláció több, mint háromnegyed részben piaci eredetű, amely folyamatokra a gazdaságpolitikának és benne a jegybanknak közvetett ráhatása van. Szerintem ez világos. A cseheknél és szlovákoknál is így van, az intézmények együttműködése ott sem az infláció pörgetésének céljával valósult meg, hanem a letörésével. A lengyeleknél volt hozzánk leginkább hasonló inflációs, költekezős költségvetési politika. Az ottani jegybank majd 20 százalékig emelte a kamatot és azt mondta, hogy a költségvetési költekezés a hibás a rossz gazdasági helyzetért. Persze borzasztó mérgesek voltak néhányan a jegybankra, de a közgazdászok átláttak a helyzeten és utólag elismerik a jegybank teljesítményét. A következő kormány, pedig abba hagyta a trükközést, alacsony az inflációjuk és ha így haladnak néhány év múlva lehagynak minket a felzárkózási versenyben.

    Az inflációs célkitűzés rendszerére szerencsére van teljesítménymérési eszköz. Az infláció. Ezt lehet maginflációval, nettó inflációval stb. mérni, de a lényeg az, hogy az elmúlt 6 évben (2002-2007) a magyar infláció átlaga felett van a visegrádi országokénak. Ez tény, nem vélemény. A magyar jegybankra ezért a befektetők az mondják, hogy „puha jegybank” volt és most is az. Korábban az árfolyamsáv jelentette korlátra hivatkozhatnak, ami ad némi felmentést, de a tény az tény. Nálunk az infláció magas volt, most is magas és ha így haladunk tovább a jövőben is magas lesz.



    Jonas-R:

    A Samuelson cikket megnézem, ha megírod hol találom. Az inflation targeting rossz monetáris politikai rendszer felvetéssel viszont nem értek egyet. Máshol is működik, sőt mindenütt máshol működik, csak nálunk nem. Az alternatíva a régióban a rögzített árfolyamrendszer, hihetetlenül szigorú költségvetési politikával. Ez azonban sem a baltiaknál, sem Bulgáriában nem jött be, küzdenek az euró bevezetésével rendesen. (A személyes véleményem egyébként, hogy a magyar abszurd kategóriája, hogy egy olyan országban, ahol az infláció tartósan magas, a költségvetési politika meg laza, ott a jegybankot azért bírálják, mert túl kemény. Ez egy vicc. Ijesztő, hogy hosszú évek alatt alig néhány ember vette ezt észre.) Lásd még XZ-nek a lengyelekről írottakat.

  • 2008.06.30 15:50:45buyside

    Rendben Gyuri, beshortojuk a forintot 235-ön. De aztán nehogy pár hét múlva akadjon egy újabb indikátor, ami magyarázatot szolgáltat a 225-ös szintre...:)

  • 2008.07.02 11:53:46BarczaGyorgy

    buyside:

    Eddig jól jártál vele, mert 236.40-en vagyunk. Azt amugy nem mondtam hogy shortolni kell, de ha igy gondolod es megleped, de nem jon be nekem nyugodtan elsirhatod a banatod, meghallgatom. :)

  • 2008.07.07 19:13:37firebird69

    Ha vége lesz a gabonabiznissznek (olcsón felvásárolni a magyar gabonát) visszjön a 260.)

1 | 2

Szóljon hozzá!

 
Ehhez a bloghoz csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá.
Regisztráció | Elfelejtettem a jelszavam
 
h i r d e t é s

A blogról

A bejegyzések a szerzők személyes véleményét, nem a cégek álláspontját tükrözik, és semmilyen formában nem minősülnek befektetési ajánlatnak.

Friss kommentek

  • eklar: Meggyőződésem, hogy CELLIMEGA ragadta meg azt a lényeget, amiből minden más levezethető. 2012-05-27 08:55
    Robban-e a görög atombomba?
  • cellimega: Görögország, Bulgária és Románia az EU-ban olyan, mintha Kolumbia, Peru és Ecuador az USA tagállamai lennének. 2012-05-26 20:31
    Robban-e a görög atombomba?
  • Zigomer Trubahin: @Dr_konstantinusz: "Vajon ez kinek jó??? Csak a német és francia bankoknak? (Gratulálok, hogy a cikkben egy szó sem esik erről. 2012-05-26 18:46
    Robban-e a görög atombomba?

Keresés

h i r d e t é s

A gazdaság rovat cikkei

Shopline

C-Travel ajánlatok

  • Görög tengerpart
    Görög tengerpart Különleges helyszínek egy tökéletes üdüléshez! Városnézés, strandolás. Ajánlatok 5.400 Ft / fő / 7 éjtől.
  • Belföldi wellness hétvége Néhány nap kikapcsolódás, és teljes ellazulás. Masszázs, szauna... Wellness csomagok 4.600 Ft / fő / éjtől
  • Török riviéra Gondoljon már most a nyárra, tekintse meg törökországi ajánlatainkat! 59.900 Ft / fő / 7 éjtől

Hirdetés