Hiúságok máglyája
2009.09.15. 11:47 - Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. igazgatóságának elnöke
Egy évvel ezelőtt jelentett csődöt a Lehman Brothers, és ezzel napok alatt a többi nagy (befektetési) bankot is hasonló helyzetbe hozta, és a fenyegető pénzügyi csődhullámot csak az amerikai és más kormányzatok gyors és korlátot nem ismerő költségvetési-, illetve jegybanki mentési akciója állította meg. Ekkor már egy éve gazdasági recesszió volt az Egyesült Államokban és több fejlett országban, illetve drámai lassulás a világgazdaság új motorjának tekintett fejlődő országokban. Az alábbiakban a folyamat főbb elemeit és ezek összefüggéseit próbálom röviden feltárni.
Az amerikai házépítőcégek részvényeiből képzett alap, az XHB 2006 nyarán 46 dollárról pár hét leforgása alatt 30 dollárra csökkent, vagyis értékének nagyjából egyharmadát vesztette el a szektor. A grafikonokat visszanézve jól látszik, hogy ez egybeesett az amerikai házépítési boom végével, ha az éves árnövekedést, vagy az építési tevékenységet nézzük. Mindez azonban sem a hitelezést, sem a pénzügyi piacok más szegmenseit nem nagyon hatotta meg, a buli olyan jó hangulatban zajlott tovább, hogy még a házépítőket is visszahúzták 2007 tavaszára 40 dollárig (hogy aztán egy év alatt 8 dollárig essenek le) és több index, így különösen a fejlődők, 2007 őszén, egy minikorrekció után, új csúcsot állítottak fel, az olaj és más árutőzsdei termékek ára pedig már a válság közepén, tavaly nyáron ért el rekordszinteket.
Valami tehát nem stimmelt már 2006-tól, hiszen az ingatlan- és egyes tőzsdei árak egyre jobban elszakadtak a realitástól, és előrejelezték a válság érkezését, de erről egy-két (minden válságban előkerülő) váteszt leszámítva senki nem beszélt. Azonban 2007 végétől szép lassan mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy válság van, és egyre inkább az is, hogy ez nemcsak subprime probléma és még csak nem is szimplán pénzügyi válság, ahogy még manapság is előszeretettel emlegetik, hanem klasszikus gazdasági világválság annak minden örömével és bánatával. Örömével nemcsak idézőjelben, mert továbbra is hiszünk benne, hogy a válságok feladata a felesleg megszüntetése, a rossz struktúrák lebontása, a piaci szereplők túlzott (jövedelem-, hozam-) várakozásainak és kockázatvállalási hajlandóságának lehűtése. Ugyanakkor ez nagyon kemény reálgazdasági áldozattal történik, és ezúttal úgy tűnik nemcsak mélységében, de tartamában is rosszabb (lesz), mint az elmúlt évtizedek válságainak bármelyike a Nagy Gazdasági Világválság óta.
A válsághoz vezető út
A válságot megelőző fellendülés három nagy komponense a hitel-, a profit- és a fogyasztási (a fejlődő országokban megtakarítási és beruházási) expanzió volt és az a gyanúnk, hogy a kiigazítás nemcsak a 2000-es években kialakult túlzásokra vonatkozik, hanem egy, két és fél évtizede tartó folyamat kiigazítását jelenti. Ez a folyamat képletes kezdőpontot keresve 1982-ben indult, és a világgazdaság modernkori történetének legjelentősebb fellendülését és átalakulását eredményezte, ha a háborúkat nem számítjuk. A folyamatot a következő tényezők táplálták:
- A stagfláció vége és új monetáris politika. Paul Volcker 1979-es megválasztásával nemcsak a stagflációs évtized (stagfláció: magas infláció és alacsony növekedés vagy recesszió együttese - a szerk.) felszámolásának legkeményebb harcosa került az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed élére, de egyben új szemléletű és megváltozott eszközrendszerrel operáló monetáris politika vette kezdetét. Volcker 20 százalékig emelte a Fed irányadó kamatlábát és ezáltal 1983-ra 3,2 százalékra csökentette az 1981-ben még 13,5 százalékon tetőző inflációs rátát. A pénzmennyiség direktebb befolyásolása helyett alkalmazott agresszív kamatintézkedéseivel, illetve az ezek eredményeként lecsökkent infláció és meginduló prosperitás révén a Fed a Wall Street számára új távlatokat nyitott a megnövekedett volatilitás és az ezáltal kreált pénzügyi kockázatkezelési, spekulációs és finanszírozási igények révén.
- Pénzügyi innováció. A Wall Street-i befektetési bankárok az új piaci lehetőségekre a pénzügyi innováció és az ezt támogató szabályozási változásokban rejlő lehetőségeket kihasználva reagáltak. Két ember forradalmat indított el a Wall Streeten. A Salomon Brothers befektetési banknál Lewis Ranieri, a postázóból induló és a cég egyik legfontosabb menedzserévé magát kinövő kötvénykereskedő forradalmasította a jelzáloghitelek értékpapírosítás révén történő refinanszírozásának piacát és cégét egyértelműen a Wall Street legjelentősebb jó minőségű (investment grade) adósságpapír kereskedőjévé varázsolta. Eközben Michael Milken a Drexel Burnham Lambert befektetési bank bóvlikötvény részlegét vezetve ezen kötvények, és a segítségükkel hitelből történő vállalatfelvásárlások (LBO) piacát alakította át és növelte meg drámaian, cégét ezen szolgáltatások piacvezetőjévé emelve. Ezek az események a pénzügyi innováció és különösen a származékos instrumentumok hihetetlen fejlődését hozták el lehetővé téve a pénzügyi rendszer korábbinál lényegesen magasabb hitelezési képességének kialakulását. Egyben megágyaztak az időszak első jelentős tőzsdekrachjának 1987-ben, amikor az S&P 500 index egy nap alatt 20 százalékot esett. (Erről az időszakról Tőzsdecápák címmel, az amerikai modernkori történelem filmkrónikása, Oliver Stone készített nagysikerű filmet. Állítólag dolgozik a második részen, amiből valószinűleg kiderül, hogy a nyolcvanas évek és Gordon Gekko mesterkedései gyerekmesének tűnnek ahhoz képest ami azóta történt a Wall Streeten.)
- Drámai hitelbővülés, fogyasztási boom. A Wall Street-i innováció mellett a szabályozás folyamatos liberalizációja (tevékenységek integrációja, univerzális pénzügyi szolgáltatói modell, a tőkeáttétel növelésének lehetősége) a pénzügyi szektor finanszírozási képességének jelentős, a betétekénél gyorsabb bővüléséhez vezetett. A még Greenspan idejében 60 éves minimumra, 1 százalékra csökkentett Fed kamatok adták meg az utolsó lökést a lufifújásnak. A szinte korlátlan finanszírozás, a dezinflációval és csökkenő kamatkörnyezettel, illetve javuló konjunkturális helyzettel és emelkedő eszközárakkal együtt az ügyfelek (lakosság, vállalatok és kormányzat) egyre dinamikusabb hitelfelvételéhez vezetett. Az amerikai fogyasztó eladósodása jelentős mértékben finanszírozta a fejlett országok különösen az USA fogyasztásbővülését, aminek hatására az amerikai fogyasztás tette ki a világ GDP-nek közel ötödét 2007-re (vagyis az amerikai fogyasztás egymagában nagyobb volt, mint a teljes japán, német és kínai gazdaság együttvéve).
- Globális likviditásbővülés és egyensúlytalanságok a világgazdaságban. A hitelexpanzió az amerikai (majd később más fejlett országokra is jellemző) fogyasztás új dimenzióját hozta létre, ami a drasztikusan növekvő fizetési mérleg hiányban öltött testet. Az Egyesült Államok fizetési mérlegének hiánya az 1981 évi 5 milliárd dollár többletből 789 milliárd dollár hiányba váltott 2006-ra. Ezzel párhuzamosan a főbb kereskedelmi partnerek (főleg Latin-Amerika és Dél-Kelet-Ázsia) esetében pedig jelentős kereskedelmi többleteket, illetve a hazai megtakarítások folyamatos bővülését eredményezte. Mindez a 2000-es évek közepére a közgazdászok által aggodalommal figyelt globális egyensúlytalansághoz vezetett, és konferenciák sora foglalkozott azzal, hogyan fordítható meg a folyamat, vagyis csökkenthető az amerikai kereskedelmi passzívum, illetve a partnerek (így elsősorban Kína) aktívuma, hatalmas nemzetközi tartalékai és belső megtakarításai. Ez a (a válságig csak a vágyak szintjén jelentkező) folyamat a világgazdasági súlyeltolódás (decoupling).
- Technológiai forradalom és a globalizáció új korszaka. Az infokommunikációs forradalom új dimenzióba emelte a globalizációs folyamatot, jelentősen tovább növelte a világkereskedelem bővülését, az ipari és általában a gazdasági hatékonyságot. Ezen keresztül jelentősen járult hozzá a fejlődő országok felzárkózásához, struktúraváltásához, illetve korábbi adósságaik leépítéséhez és pénzügyi egyensúlyuk jelentős javulásához. Mindez pozitívan hatott vissza az 1980-as évek elején megindult dezinflációs folyamatra, az olcsóbb termelők világpiaci részesedésének növelése révén, és tovább erősítette az előző pontokban mondottakat.
- Profitbővülés. A magasabb adósság a tőkeáttételi hatáson keresztül (az idegentőke-arányt növelve mindaddig tudjuk növelni a sajáttőke-arányos nyereséget, amíg az össztőke megtérülési rátája magasabb a hiteltőke költségénél),a technológiai innováció pedig jobb hatékonyság és termelékenységnövekedés révén drámaian javította a tőke megtérülését és az árbevételarányos nyereséget. (Közben az élőmunka költsége reálértéken változatlan maradt az USA-ban, vagyis a gazdasági növekedés a munka rovására, a tőke megtérülését növelte.) Mindezek eredményeként a vállalati profit tömege a bruttó hazai termékhez viszonyítva szintén megnőtt (6-7 százalékról 13 százalékra az USA-ban), ami egy ideig megindokolta a gazdaság növekedési üteménél gyorsabb tőzsdei árfolyamemelkedést.
A fentiekből jól látszik, hogy az egyes tényezők hogyan hatottak pozitív visszacsatolásokon keresztül egymást erősítő módon, az pedig az emberi természet és az ember által alkotott rendszerek sajátja, hogy sohasem az egyensúlyi állapotukban, hanem akörül ingadozva működnek. Továbbá minél jobban leng ki az egyensúlyi állapotból egy-egy folyamat, legalább olyan mértékben fog átlendülni a másik oldalra, amikor önmagát korrigálja. A túlzott hitel- és fogyasztási (a fejlődőknél megtakarítás- és beruházás-) expanzió, a kritikus méretű globális egyensúlyhiány, a vállalati profitok fenntarthatatlanul magas szintje és a befektetések (ingatlan, részvény és árupiaci termékek) túlárazottsága vezetett el a mostani válsághoz, amely korrigálni hivatott a „túllövést”, és ahogy azt megszoktuk, lefelé is túllő, vagyis a hitelkontrakció, a fogyasztás- és profitvisszaesés, valamint a befektetések árfolyamának esése messze nagyobb (lesz), mint a hosszútávú fundamentumok által indokolt mérték.
Pénzügyi Armageddon
Evidens volt 2008-ra, hogy hatalmas tőkeáttétel- (eladósodottság-) csökkenés zajlik le, meghatározóan a fejlett gazdaságokban, ami jelentősen javítja a nettó megtakarítói pozicióikat, viszont drasztikus reálgazdasági áldozattal jár. Eközben az államok viszont növelik eladósodásukat (leszámítva az olyan országokat, mint a miénk, amely a jó időkben elpazarolta a növekedésből származó forrásait, illetve azt a lehetőséget, hogy a válság esetén adósodjon el alacsonyabb szintről indulva) annak érdekében, hogy tompítsa és megállítsa a zuhanást anticiklikus lépésekkel. Mint írtam, ez a válságok dolga, a kiigazítás. Egy dologgal azonban senki sem számolhatott: hogy lesznek olyan nagy pénzügyi szolgáltatók, amelyeket az amerikai kormányzat megment (too big to fail), és olyanok is, amelyeket nem (too big to bail), és hogy ebben semmi logika nem lesz. És ekkor jött szeptember 15., a Lehman csődje.
Miközben 2007-ben a reálgazdasági visszaesés mértékén gondolkodtunk az ingatlanlufi kidurranása kapcsán, azon morfondíroztam a Goldman Sachs több száz oldalas pénzügyi jelentését böngészve (életemben először, és remélem, utoljára), hogyan lehet, hogy a Goldman kockáztatott értéke (value at risk – a veszteség mértéke, amit egy pénzügyi portfólión adott időszak és valószínűség mellett realizálhatunk) alig nőtt, miközben a sajátszámlás kereskedés bevétele és nyeresége, illetve az ehhez kapcsolódó mérlegtételek a többszörösükre nőttek a 2000-es években. Hol van az az extrakockázat, ami nincs a Goldmannál? Sok más magyarázat nem adódott, mint hogy az értékpapírosítás és a származékos instrumentumok révén a piac többi szereplőjénél, mint utóbb kiderült, legnagyobb tételben az AIG nevű biztosítónál, de akkor ezt csak a bennfentesek tudhatták. A Goldman 1100 milliárd dollár körüli mérlegfőösszegével szemben 45 milliárd dollár sajáttőke állt (közel 25-szörös tőkeáttétel) 2008-ban, és ez bármilyen megdöbbentő, viszonylag konzervatívnak számított, mert nem volt ritka a 30-40-es érték sem (a Lehmané 31 körül volt 2008 elején, de ennél is nagyobb probléma az eszközök rossz minősége és gyenge likviditása volt). A pénzügyi ágazat minden racionális határon túl volt feszítve, de az igazi probléma nem ez, hanem az ebből fakadó kockázatok ismeretének szinte teljes hiánya volt, maguknál a szolgáltatóknál, a jegybankoknál és felügyeleti szerveknél. A nemzetközi pénzügyi rendszer egy hurkapálcikákra épített felhőkarcolóhoz hasonlított, ami egy évvel ezelőtt úgy omlott össze (terroristák nélkül), mint hét évvel korábban a World Trade Center ikertornyai.
Ez az esemény több konkrét konkluziót is eredményezett:
- A nemzetközi tőkepiacokon az ügyletek elszámolása egyáltalán nincs biztosítva minden esetben, szemben azzal a gyakorlattal, ami a budapesti értéktőzsdén működik, ahol az elszámolások kivétel nélkül időben megtörténnek lassan 20 éve. Egy nagy szolgáltató csődje több tízezer ügyfél és üzletfél több százmilliárd dollárnyi követelésének befolyását teszi kérdésessé, csődök és nemfizetések láncreakcióját indítva el. Ez a folyamat zajlik még most is, egy évvel a Lehman Brothers csődje után.
- A világ globális pénzügyi intézményeinek mérlegei a számviteli fantázia világába kalauzolnak el minket. Az összeomlása előtt két és fél hónappal a Lehmannak volt elvileg a legjobb tőkemegfelelési mutatója az amerikai bankok között. Hogy valójában melyiknek volt a legjobb, nehéz lenne megállapítani, és nincs is jelentősége, mivel szeptember 15-én mindegyiké erősen negatív volt, az biztos.
- A Wall Street-i befektetési bankok kockázatkezelési gyakorlata, ennek belső, illetve külső felügyelete, ellenőrzése gyakorlatilag használhatatlan, és ha nagyobb kilengések vannak a piacokon, akkor az állam(ok) közbelépése nélkül az egész rendszer összeroppan. A kockázatkezelés elmélete és gyakorlata nem számol a kis valószínűségű, de nagy hatású eseményekkel (ezt hívják fekete hattyúnak), így ezekre a szolgáltatók nincsenek is felkészülve.
- Dick Fuld (a Lehman Brothers ügyvezető igazgatója - a szerk.) és egyes társai a Wall Street-i bankok élén, akiket egy pszichiáter valószínűleg szociopataként jellemezne, olyan hatalommal bírtak, amely önmagában is időzített bombává varázsolta cégeiket és a pénzügyi rendszert. A javadalmazási gyakorlat arra ösztökélte és ösztökéli ma is a (befektetési) bankok menedzsmentjét, hogy minél nagyobb kockázatot vállaljanak, mert a nyereségből aránytalanul nagy rész az övék, míg ha gond van, az a részvényeseket és az adófizetőket terheli.
- Befektetési banki kockázatok nemcsak ezeknél a szolgáltatóknál vannak, hanem az univerzális banki gyakorlat és a 80-as évektől felerősődő liberalizáció és dereguláció miatt biztosítóknál és kereskedelmi bankoknál is, ami ellentmond annak a kívánalomnak, hogy ezek az intézmények a sajáttőkéjükkel és eszközeik jó minőségével biztosítsák az ügyfeleik követelésének mindenkori fedezetét és az intézmény biztonságos működéséhez szükséges szolvenciát. Az 1929-es válság ugyanezen tapasztalata miatt fogadták el (az 1990-es években több lépésben megszüntetett) Glass-Steagall törvényt, amely szétválasztotta a befektetési és kereskedelmi banki tevékenységet annak érdekében, hogy a betétesek védve legyenek a tőkepiaci kockázatoktól. Bár ennek újbóli bevezetésére semmi esély nincs, több szakember, így az írásom elején bemutatott Paul Volcker is ennek szükségességére hívta fel a figyelmet.
- A hedge fundok és a pénzügyi szolgáltatók speciális ügyletekre létrehozott leányvállalatai árnyékbankrendszerként működnek viszonylag szabályozatlanul és jelentős további rendszerkockázatot testesítenek meg.
- Miközben a szabályozás és az eddigi dereguláció újragondolása fontos, alapvetően nem több szabályozásra és különösen nem nagyobb állami részvételre van szükség, hanem a létező szabályok betartatására. Ennek jó példája, hogy az amerikai jelzáloghitelrendszer oszlopainak számító Freddie Mac és Fannie Mae, vagyis mindössze két cég felügyeletét egy 800 fős felügyeleti szerv, az Ofheo (Office of Federal Housing Enterprise Oversight – azóta, 2008 októberében egyesült két másik kormányügynökséggel és Federal Housing Finance Agency néven működik) látta el, és ezek az intézmények a szemük láttára mentek volna csődbe, amit csak azért kerültek el, mert az amerikai kormány és a Fed korlátlan garanciát, tőkét és finanszírozást biztosított nekik már a válság kitörése előtt.
Tovább híznak a megmentett nagyok
Még egy gondolat. Ha mindig megmentjük a nagy szereplőket a csődtől, és a kisebbeket veszni hagyjuk, egyre nagyobb lesz a nagyobb szereplők piaci súlya, és ebből fakadóan megmentésük jövőbeli költségei, továbbá ezeket a szereplőket a vállalhatónál nagyobb kockázatvállalásra ösztönzi, hiszen a csőd kockázatát nem kell figyelembe vegyék. Ugyanakkor a Lehman Brothers részleges megmentése, vagyis legalább a banküzem folytatásának biztosítása lényegesen kevesebb kárt okozott volna a pénzügyi szektorban és a többi megroggyant szereplő megmentéséhez százmilliárdokkal kevesebb pénzt igényelt volna, vagyis szinte bármennyit megért volna. De nem így történt, és részben ennek eredményeként a világ legnagyobb pénzügyi szolgáltatói de facto csődbe mentek pár nap alatt, amit de jure csak az mentett meg, hogy a beolvadások, felvásárlások, a kormányzati és központibanki mentőcsomagok, illetve a Goldman és a Morgan Stanley esetében, a világtörténelem során leggyorsabban kiadott bankholdinglicensz lehetővé tette a formális életben maradást.
Ez az írás meglehetősen kritikus a pénzügyi szektorral szemben, ennek ellenére fontos tanulságként megjegyezni, hogy a válságot nem a kapzsi bankárok okozták, hanem az emberi kapzsiság általában. Ahogy Jeremy Bentham angol filozófus és radikális politikai gondolkodó, az utilitarianizmus megalkotója fogalmazott: „A természet az emberiséget két uralkodó tényező, a fájdalom és az öröm hatalmába helyezte”. Döntéseinket a félelem és a mohóság szélsőségei között hozzuk meg, és ez így van, amióta ember él a Földön, és így is lesz örökké, vagyis noha nemrég még a félelem uralkodott, nemsokára (már az elmúlt hónapokban is) a mohóság felé tolódik a hangsúly, és pár évvel ezután újra válság lesz, bár nem ekkora, mint a mostani. Bármilyen gyorsan is próbálják az állami és jegybanki intervenciók újra növekedési pályára állítani a gazdaságokat, egyet tudomásul kell venni: ezeknek az intézkedéseknek áruk van, és ezt valamikor meg kell fizetni. A többletlikviditást a jegybankoknak ki kell szívniuk a rendszerből, ha el akarják kerülni a magas inflációt, a kormányoknak pedig többlet-adóterhelés formájában kell beszedni a most kritikusra növelt deficitek eredményeként megugró államadósság csökkentéséhez szükséges bevételt. Emiatt a 2010-es években alacsonyabb dinamikával és rosszabb vállalati jövedelmezőséggel fog működni a világgazdaság nagy része, ami a befektetések hozamának is kemény korlátot szab, különösen a mostani optimizmus által kijelölt szintekről. További korlátot jelent, hogy miközben az elmúlt két évtizedben az egyre gyorsuló hiteldinamika támogatta a gazdasági növekedést, az előttünk álló időszak ennek éppen a fordítottjával, vagyis a hitelezés visszaesésével lesz jellemezhető, különösen, ha belegondolunk, hogy a valós eszközértékekkel összeállított banki mérlegekben még legalább annyi veszteség lenne, mint amennyit már bejelentettek.
Kommentek
2009.09.15 12:03:45Béla De Kohn
Nekem a szatmári rebbe azt tanította, hogy nem bűn, ha a gójoknak vastagabb habot csapolunk a korsóba.
2009.09.15 12:09:11Passionata
Mr.Dzseksicsi mondotta volt , hogy nagy szopan 2k n venni otp t mert lesz abbol meg 500 is ugye?
meg minden borul es itt a vilagvege
errol most miert nem hallunk
2009.09.15 12:14:37janper
Emberi mohosag, persze. Nyilvan a szerzo is igyekezett a kevesebb profitot igero, ugyanugy AAA minositesu termekekbe fektetni.
2009.09.15 12:15:27endike
Vajon miért van az, hogy teljesen nyilvánvaló dolgokat nagy szakértőknek meg elemzőknek kell kimondania?
2009.09.15 12:19:43papamaci1
A nagy bankok mindig jól járnak
A szegény ráb@szik. A pénzt műkincsbe kell fektetni.Arról sose hallottam hogy a Mona Lisa értéke hirtelen lezuhant volna....
2009.09.15 12:29:53kucsma
A dolog lényege a minél bonyolultabb viszonyok teremtése. Az ember mindig többet hoz létre, mint amit kontrollálni tudna.
Ma már minden bonyolult,összetett,átláthatatlan és minden függ mindentől. Ez a civilizáció és kultúra egy nagy kibogozhatatlan gombolyag. És vannak akik ezt nagyon élvezik. Ők vannak kevesebben szerintem, a többi ember meg bele van kényszerítve és el van kábítva.
2009.09.15 12:32:53ardywal
jó írás, de a szerző itt is túlértékeli a pénzügyi rendszer mint közvetítő rendszer, és főleg mint rendszer kockázatait. A probléma sokkal fundamentálisabb ennél, és alapvetően a nyugat kellettel szemben erodálódott versenyképességéből fakad, az készteti a piaci szereplőket egy olyan "munkamegosztásra" ahol a nyugat fogyaszt, a kelet termel. És ugyanez a munkamegosztás eredményezi a globális egyensúlytalanságot, az egyensúlytalanság révén pedig a nyugati bankrendszerben felgyülemlő adósságokat, és azok részhalmazaként a nem fizető adósságok csoportját, amelyek aztán bedöntik a bankokat.
Pusztán a banki szabályozás átalakításával a fundamentális probléma nem fog megoldódni, mert attól még marad az, hogy ugyanaz a meló keleten 20x kevesebbe kerül mint nyugaton. Ez a probléma egyedül a nyugati valuták leértékelődésével oldható meg, és a nyugati szociális rendszerek, szakszervezetek szétverésével.
Erre persze önként senki nem vállalkozik, ezért marad az a szitu, hogy a válság nem ért véget, rövidesen jön az újabb, az előzőt valszeg meghaladó zuhi, ahol a kormányoknak már nem lesz módjában hogy anticiklikus lépésekkel kompenzáljanak.
Ez lesz az a fázis, ahol a nyugaton felhízlalt értékesítő + pénzügyi szektor nagy része lebomlik, és milliószámra fognak kirúgott banki tisztviselők, bolti pénztárosok, informatikusok etc más szakma után nézni.
A válság "végét" onnan fogjuk megismerni, hogy minden nyugati ország kereskedelmi egyensúlyt, vagy aktívumot produkál, az értékesítő szektor gdp-n belüli súlya pedig feleződik.
2009.09.15 12:35:53Eyesis
papamaci1: hát valahol minden "értéknek", mi emberek csináltunk "értéket"...
nézzük... van egy Mona Lisád, és amennyiér vetted, annyit ér Neked... de amikor nálad van már csak annyit ér, amennyiér el tudod adni... rengeteg dolognak van irreális értéke... pl egy ház Budapeste, Bugyin, vagy épp Bécsben, vagy Londonban is csak egy ház... mégsem egy egyben cserélhetők :) de ez is csak mondvacsinált dolgok miatt... és ezek mind egymásra épülnek... de egyszer szinte tuti, hogy minden minden összeomlik, és a bankár éhen hal, a paraszt meg eszi amit termel.. már ha túléli a sok éhes bankár folymaatos támadását...
2009.09.15 12:36:31is
két megjegyzés:
- 2007 őszén Ön a Figyelőnek adott egy interjút, amelyben jelezte, hogy sokkal fontosabb kérdések vannak, mint ez a lakáshitel-veszteség. 'leírnak a bankok pár tízmilliárdot, de aztán minden megy tovább'. kis hazánkban ma nagyon is divatja van 'hitelességi deficitról' beszélni, azt hiszem Ön is megtette. hát ez a Figyelős cikk egy hitelességi deficit.
- a decoupling az nem súlyeltolódás. ha figyel, ez magyarosítva is van kuplung néven. kuplungolás, azaz összekapcsolás. a decoupling a leválást jelenti, azaz azt, hogy szemben a korábbi válságokkal nem fog Európa és a világ többi része megfázni, ha az USA tüsszent. biztos ki lehet mutatni mindenféle logikai levezetésekkel, hogy ez függ a kereskedelmi többletektől meg hiányoktól, de az már csak magyarázkodás. Ön egyszerűen rosszul használt egy kifejezést, ami az Ön szintjén elég ciki.
itt abba is hagytam az olvasást, mer bár nagyon érdekesen és hasznosan ír kívülállók számára, ezzel a háttérrel és ilyen hibával mégsem tartottam érdemesnek tovább olvasni. később esetleg folytatom, de most mindenképpen pihentetni kell, mert gyomorra ment.
2009.09.15 12:40:11gothic
Én csak azt szeretném tudni, hogy lesz még nagy sz*pás vagy lassan vége, vagy mi a túró van ?
2009.09.15 12:43:37dark future
Jó és alapos írás, nem az indexes átlagszínvonal...
2009.09.15 12:46:32Rókakígyó
Nem a dolgok értéke számít, hanem az a vélekedés, ami értéket ad nekik. Ezért nem számítható ki a piac, ezért nem esik az opt 500-ra. Az egész egy lutri, bár előbb-utóbb kiszámíthatóvá kell hogy váljon. Az emberiség még nem olyan népes, hogy felfoghatatlan dolgokat tudjon produkálni:)
2009.09.15 12:48:45vércseharcsa
"...a leg embertelenebb gazemberséget, a legaljasabb gonoszságot is legalizálni lehet, ha 200 gazdasági vezető egyetért benne..."
2009.09.15 12:50:21Rókakígyó
vércseharcsa: bőven elég, ha 20 egyetért, ha elég nagy a befolyásuk:) Sőt merem mondani sokszor 2 beleegyező ember is elég lehet.
2009.09.15 13:01:42excopp
én nem vagyok gazdasági, pénzügyi szakember, ezért én érthetőnek (értelmezhetőnek) tartom a cikket
a 12.36:31-es bejegyzőnek további kommentjét (jeit) is várnám, hiszen láthatólag ő szakmabéli
2009.09.15 13:05:17tölgyes
A baj korábban kezdődött. Amikor kirobbant az emron(?) botrány, akkortól várható volt, hogy valami lesz. Emögött az USA felelőtlen pénzügypolitikája és hibás államfelfogása húzodott meg. A piaci automatizmus -ellentétben azzal, amit az elvtársak nálunk is hirdetnek - nem teszi tisztességessé a tőké(s)t. Nálunk is rablókat szül és ez az USA-ban sincsen másképpen... Jó példa erre, hogy az állampolgároktól kapott adóforintokat a bankelit megint csak egymás között osztogatta szét..vagy ahogy nálunk látszik: válság van, mindenki sinylődik csak a bankok érnek el 120 milliárdos nyereségeket...
2009.09.15 13:07:54tölgyes
A bankok és a gazdagodó nafgytőke még véletlenül se mondta azt amikor a hatalmas profitot berseperte, hogy a bejött pénzből közösségi szolgáltatásokra fordít (iskola, e.ügy, közösségi közlekedés, környezetvédelem stb). Most amikor bajba került, akkor rögtön benyújtotta az igényét a közösségi pénzekre és volt jo ok és indok arra, hogy az adózók pénzét meg is kapják.NÁLUNK SINCSEN EZ MÁSKÉPPEN. MÉG MOST IS GÁTLÁSTALANUL FOSZTOGATNAK!
2009.09.15 13:08:59Rókakígyó
A bankoknak van hipernyereségük... meg a molnak, a mobilszolgáltatóknak, a szupermarketeknek...
2009.09.15 13:09:54Ramana
Jaj! Ez a drága Jaksity Gyuri a magyar mainstream koronázatlan királya. Mindig tudja, hogy éppen aktuálisan miket írnak a világban, és nyomja ezerrel. A nyugdíjpénztári rendszer egykori nagy szószólója (sikereit mindenki láthatja a nyugdíjpénztári számlakivonaton, ti. hogy a legszerencsésebbeknek tán van annyi pénze nominálisan, mint amennyit 10 év alatt befizettek), de a nagy többség ennél sokkal rosszabbul járt.).
Most is megírta a frankót, hogy mi a probléma, ami már legalább 2006-ban kezdődött (struktúrálisan még régebben). Ezek után már csak egy dolgunk van. Keressük elő Jaksity Úr 2006-os elemzéseit, prognózisait stb. És ne lepődjünk meg, ha azokban az akkori mainstream hülyeségeket találjuk meg, és nyomokban sincs szó arról, hogy bármit is tudtak volna abból, amit most itt hablatyol össze. Kb. ez a magyar közgazdász szakma. Poros, gondolat nélküli, utólag okos, előre soha semmit nem látó. És ezt még el fogják játszani rengetegszer.
2009.09.15 13:10:44tölgyes
GOTHIC! Lesz még szopás, hiszen túl sok fedezet nélküli pénz van kint a piacon.. annak el kell tűnnie. ( A pénzügyi "szakemberek" felelőtlenségéről regényeket lehetne írni...Nem véletlen az arany lassú de biztos erősödése.
2009.09.15 13:20:10endre69
Szerintem a probléma nem 2006-ban kezdődött, hanem Ádámmal és Évával. Azt a bizonyos almát meg úgy hívták, hogy emberi mohóság.
2009.09.15 13:31:45biu
Béla De Kohn: nem mi, te patkány? csapoljál otthon a Jordán bal partján!
2009.09.15 13:40:01faultuser
Nem tart már sokáig fiúk lányok. Az emberek érzelmi fájdalmain és az ezek generálta gondolatok és cselekedetek által létrehozott szenvedésekkel és fájdalmakkal teli világunkból táplálkozó, mindig többet akaró és soha semmi sem elég érzést generáló őrizetlenül hagyott emberi ego és személyiség hamarosan a saját szarába fog belefulladni. Fájdalmas lesz, de mivel minden túl bonyolult rendszer összeomlik, hogy aztán egyszerűbb (valószínűleg magasabb) szinten rendeződjön újra ezért aggodalomra semmi ok. Keressétek meg magatokban az Én-t szükségetek lesz rá.
2009.09.15 13:51:18aesculus
mikor Orbán Viktor azt mondta, hogy a válság egyik fő oka az emberi mohóság és telhetetlenség, vallási fanatikusnak minősítették. Többek között az indexen is...
2009.09.15 13:52:57BelliS
az írás, és a válság összefoglalása kimondottan jó. magasan az index színvonala feletti
2009.09.15 13:58:05mojszipupi
Jaksity György az egyik legprofibb pénzügyi szakember kishazánkban. Tényszerű és átfogó írás, végre nem politikától átitatott elemzés. Köszönjük!!!
2009.09.15 14:00:01wmiki
jó írás
előrevetíti, hogy a pénzügyi rendszer, és a rabszolgatartáson alapuló társadalmi rendszer szükségszerűen összeomlik
mindazonáltal, amivel nem értek egyet:
"Döntéseinket a félelem és a mohóság szélsőségei között hozzuk meg..."
erre csak annyit:
mindenki magából indul ki...
2009.09.15 14:06:38totyatotya
Aki itt fikázza az utóbbi 20-30 év "felelőtlen" fogyasztását, stb, annak ajánlanám az Economist cikkét: http://www.economist.com/specialreports/displaystory.cfm?story_id=13063298
köszönhetően a mostani válságot megelőző 20 évnek, a világ nagyobbik fele a középosztályhoz tartozik. Tessék elolvasni. Ez lenne a dolognak a másik aspektusa, amit szeretünk figyelmen kívűl hagyni.
2009.09.15 14:10:19totyatotya
ja, másik az ilyen rabszolgatartásos baromság - menj már vissza iskolába ilyen marhaságokkal.
2009.09.15 14:21:31tölgyes
LELKESEDŐK. AZ ÍRÁS SAJNOS NEM JÓ, MERT MÉG UTÓLAG SE MONDJA MEG, HOGY VALÓJÁBAN MIK IS A VALÓDI MOZGATÓK....A szerző nem bír elszakadni attól a harácsoló pénzügyes elittől, amelynek ő maga is tagja.
2009.09.15 14:27:32Passionata
Ramana
+1
2009.09.15 14:27:48Maresz
Jah, a cikk tenyleg nem rossz, kar hogy azt a decouplingot tenyleg iszonyu csunyan be tetszett nezni, ami barkinek faj, aki szinten olvassa az FT, Economist stb nevu lapokat, mint On.
Ami csak nekem faj, az az, hogy az on kis indexes videoja, amiben elemezgeti hogy az 1300as OTP az fair ar, mert be kell arazni a nagy NPLeket stb, nos az erosen hozzajarult ahhoz, h 2200-en kiszalltam belole. OK, az en dontesem volt, es penzt nem buktam vele, mert alatta vettem, de amit azota erzek, az majdnem olyan, mintha buktam volna... (Majd' egy eves jovedelmem johetett volna be ha mostanaig varok...)
Szoval egyetertek azokkal a megszolalokkal, hogy On ugy tunik csak utolag tudja a tutit, amikor mar elolvasta a szakmai lapokban. Vagy lehet h elore is, de kozben mast mond? Nem tudom, ki allt a 2200-es OTP-m veteli oldalan...:))))
Szoval akkor most el kell donteni, hogy Jaksity ur butabbe mint lattatni akarja magat, vagy aljasabb. En joindulatu vagyok es az A. gombot nyomom... (Nem buta! Butabb, mint latszani akar! Esetleges sertodesek elkerulese vegett hangsulyozom kia kulonbseget..)
2009.09.15 14:29:36Janiszta
Használd az eloszto.hu ingyenes házipénztárát. Majd rájössz mi gond a pénzügyeiddel:)
2009.09.15 14:31:57martalóc
aesculus:
Si duos dicunt idem, non est idem! (Ha ketten ugyanazt mondják, az nem ugyanaz) Tehát már a rómaiak és tisztában voltak az OV-képviselte veszéllyel, alkottak is mondást rá.
2009.09.15 14:48:23greycup
@Maresz
aki indexes videók alapján hoz pénzügyi döntéseket, az sikeres ember nem lehet... :)
2009.09.15 14:56:07Baldwin
A sok penzugyi zseninek kene egy kis geologiat tanulni mert keptelenek kilepni a kis vilagukbol. Akkor talan nem csak utolag lennenek ilyen okosok.
2005-bol:
http://www.youtube.com/watch?v=lDNMjV6sumQ
2009.09.15 15:01:13Spiro
Alapvetően a fejlet országok (jellemzően az USA, illetve azok akik ezt a modelt majmolják (Mi)) hitelből finaszírozott fogyasztás alapú gazdasági növekedés hajszolása okozza a problémákat.
Hiába birkózta le a FED az 1980-as évektől a publikus inflációt 0-5% régióba, kiegészülve az erős dollár politikával, mert ez az államadósság gyors növekedésével járt. Ennek az alternatívája az lett volna, ha hagyják gyengülni az USD-t, ami engedte volna megőrizni a versenyképességüket.
Sajna nem ez történt, így most a fogyasztási lázat kiszolgálló "beszállító államok" kigúvadt szemmel merednek USD tartalékaikra, amik szépen inflálódnak, és ki tudja mi lesz ennek a vége.
Továbbá a "fejlett országok" a fenti okok miatt csak importálták a GDP és vagyon növekedést az elmúlt 10-15 évben azaz, a vágyott non-stop gazdasági növekedés nem náluk valósult meg (ők csak kölcsönbe kapták azt).
A nagy dilemma jelenleg az, hogy hogyan fizessenek az adósók (lehet, hogy Alaszkát hamarosan Kína kapja meg és Sarah Palin Kína következő elnöke lesz :-) ).
Az írásból talán az informatika robbanás szerű fejlődése és ennek a fogyasztói szokásokra ható vonatkozásai maradtak, ki hiszen ez nagyban járult ahhoz hozzá, hogy olyan termékek kerültek a piacra, amit maguk a kibocsájtok sem értettek (de mível ők jó nevű, AAA minősített cégek és sztárok voltak mindenki elhitte, hogy mit csinálnak)
Tanulság, hogyha nem értünk valamit gondoljuk végig, ha nincs érthető magyarázat, bárki is ajánlja, hagyjuk ki.
2009.09.15 15:08:07Spiro
Mivel az államadósságot csak az adóbevételekből lehet törleszteni (vagyonvesztés nélkül), már nagyon várom, hogy mi lesz az USA-ban.
Adóemelés, vagyon eladás, vagy vagyonelkobzás és államosítás.
Talán a legegyszerűbb néhány nagy az USA-ban elhelyezett tartalékkal rendelkező állam terrorista támogatónak kikiáltai és zárolni a vagyonukat.
2009.09.15 15:10:53Baldwin
A valsag valodi okairol ebben a cikkben se esett egy arva szo se.
2009.09.15 15:14:30Béla75
Sziasztok!
Az irás tényleg szuper....majdnem teljesen egybevág Drábik János irásaival. http://mek.niif.hu/01500/01560/html/
Nyugi,nemsokára jön egy teljes összeomlás(amihez képest ez a mostani csak enyhe fuvallat...jön a tornádó,és mint a piros hetes,visz mindent:) )....azt kell csak túlélni,utána már (a kamatkapitalizmus bukása után) normális élet és értékrend lesz.
Szerintem az a baj,hogy az a párszáz névtelen,akik kezében a világ pénzének(kinyomott és virtuális) a 99%-a van,ugy érzi,hogy ez a föld bolygó az ő játszóterük... de eljön majd valami vagy valaki aki majd pont az ő tökeiket fogja elsőnek ledarálni... :)
2009.09.15 15:15:46futureboy
az amerikai óriás-bankokkal (kb. 19-20 db,a sokat emlegetett "too big to fail" kategóriások) a következőt kéne csinálni: először államosítani őket, egységesen és nagyon keményen megrendszabályozni mindet, majd néhány év múlva, amikor már prudensen, átláthatóan, megbízhatóan működnek, kis-bankokra szétdarabolni, és privatizálni őket újra.
ezt nem én mondtam, hanem egy IMF-tisztségviselő írta valahol (sajnos most linket nem tudok felmutatni), hogy ha nem Amerika lenne, és csak a százalékos értékeket néznénk a bankszektorukról, akkor az IMF egyértelműen ezt javasolná. a százalékos értékek ugyanis olyanok, mintha egy banánköztársaság bankrendszerének az állapotáról tanúskodnának, mintha a '90 évek-beli Mexikó, vagy az akkori ázsiai országok (amelyeken komoly pénzügyi válság söpört végig) bankrendszere lenne..
too big to fail = too big to exist.
2009.09.15 15:19:38r123
hmm.. vmelyik okos kommentelő elárulhatná végre mi a válság IGAZI oka. csak, hogy végre véget vessünk a homályos célzásoknak..
2009.09.15 15:21:25ardywal
is:
A decoupling jelentése külföldi cikkekben leginkább a kelet-nyugat gazdasági összefonódását írja körül.
Ennek a relációja az usa-kína tengely, nem az eu-usa tengely. Az is, ahogy megfogalmaztad, a válság terjedése, de sokkal inkább a két régió közti együttműködés jellege miatt kialakult szimmetria a gazdaságokban, és annak következtében a gazdaságok egymásra adott reakciói. A folyamat maga, tehát a decoupling azt jelentené, hogy a globalizáció megtörik, és kelet/ nyugat két egymással lazán kapcsolódó önellátó gazdasággá alakul.
spiro:
Amikor a cikket olvastam, én ugy ezt nem tanultam iskolában, tehát a stagflációra adott 20%os Volcker féle reakció új volt. A hatása viszont nem új, ugyanezt játszotta el Magyarország 2001 óta, hogy a jegybanktörvényben egyértelmű precedenciát kapott
az antiinflációs törekvés, így az mnb a kamatemeléseivel, aminek a célja az infláció letörése volt, egyúttal feltuningolta a forint árfolyamát, ezzel pedig felelőtlen devizahitelezésbe, és egy fogyasztói gazdaság kiépítésébe kergette a gazdasági szereplőket.
2009.09.15 15:21:30Spiro
A válságok alapvető oka, hogy semmi sem nőhet folyamatosan vég nélkül (se a GDP, se az infláció).
Mivel a jelenleg favorizált / fetisizált gazdasági modellek csak a non-stop növekedés estén működnek jól, ezért ezek alkalmazói csak ebben látnak fantáziát.
Jól lenne észrevenni, hogy az emberi fejlődés a lehető legkevesebb energia befektetés irányában halad, ezért nem kell tartani a mérsékelt ütemű deflációtól és esetleges ciklikus gazdasági visszaeséstől sem (bár ezek most nem jönnek jól az eladósodottság idején, de talán az eddigi model volt rossz).
2009.09.15 15:25:22kneissl
Tanult ismerősöm mondta pár éve:
- Ebben a világban mindenki csak pénzt keresni(csinálni) akar, dolgozni senki nem akar.
Hát kb ez van.
Biztos vagyok benne, hogy a Gyuri is bonyolított olyan tőzsdei ügyleteket, amik során mindenféle hozzáadott érték nélkül nyereséget tett zsebre.
Ezzel az erővel én is kitalálhatnám, hogy írjunk hozzá a számlaegyenlegemhez két nullát.
(Hál'Istennek pluszban van a számla...:-)
2009.09.15 15:28:25futureboy
Spiro: "Mivel a jelenleg favorizált / fetisizált gazdasági modellek csak a non-stop növekedés estén működnek jól"
- szerintem itt nem gazdasági modellről van szó, az embernek a génjeiben van a folyamatos növekedés, és az ebbe az irányba mutató önszerveződés. ez van. ha ez a rendszer összeomlik, és egy másik rendszer épül a romjain, az is a folyamatos növekedésről fog szólni.
2009.09.15 15:31:05Baldwin
A valsagot eleg jol elore jelezte pl Dr. Colin Campbell olajgeologus 2005-ben a fent linkelt kis riportban. De ezt olvashatjuk az US Deparment of Energy altal 2005-ben megjelent Hirsh jelentesbol is.
A jelenlegi penzugyi rendszer a hitelpenz a novekdesre epul, a mai hitelek fedezete a jovoblei novekedes. A novekedest pedig alapvetoen az ENERGIA es egyeb eroforrasok novekedese tette lehetove az elmult 200 evben. A vilag jelenleg olcso fosszilis energiara epul aminek a termelese folyamatosan novekdett.
A legtobb energiat ado olaj termlese azonban minden jel szerint elerte a maximumat es megforditathatlan csokkenesbe kezd. Ezt mar gyakorlatikag az IEA is elismeri. Ez volt az alapja a novekdesenek. Tartos novekdes nelkul viszont borul a penzugyi rendszer.
A dologbol az is kovetkezik hogy huzamosabb novekdesre nem nagyon lehet itt szamitani, ami ha igy lesz az eddiginel meg joval nagyobb pofont fog adni az egesz penzugyi rendszernek, ugyanis most minden azon alapszik hogy 2011-tol mar novekdes lesz. Ahhoz viszont tobb energia kellene, de nincs tobb.
2009.09.15 15:31:29Spiro
ardywal
Sajnos az MNB csaknem 15 éve hibás monetáris politikát folytat (az megelőzően is, de az más szempontból volt elhibázott). Mindig túl magasan tartották a HUF kamatokat.
Minden új jegybankelnökünk szinte első lépese a "majd én letöröm az inflációt magas kamatokkal" hozzáállás volt, ami megfolytotta a gazdaságot, illetve deviza hitelekbe hajszol mindenkit.
2009.09.15 15:31:59futureboy
Spiro
".. Mivel az államadósságot csak az adóbevételekből lehet törleszteni (vagyonvesztés nélkül), már nagyon várom, hogy mi lesz az USA-ban.
Adóemelés, vagyon eladás, vagy vagyonelkobzás és államosítás.
..."
vagy: giga-inflációt csinálni, és visszafizetni egy sokkal gyengébb dolláron a dollárban fixált adósságot :))
2009.09.15 15:36:43tölgyes
Spiro! Saját - hangsúlyozottan dilettáns - számításaim szerint ma is kint van a piacon úgy 13-15.000 milliárd fedezet nélküli dollár..Ha ezt meggondolja, akkor könnyen belátja, hogy milyen messze van még a vége ennek a válságnak.
2009.09.15 15:38:58Spiro
futreboy
Szerintem a növekdés hajszolása tanult dolog, ami végül is egy fajta társadalm felé mutatott megfelelési vágy (ez az uralkodásnak egy megjelenési formája).
A mai kor számos vívmána nélkül is lehetne boldog teljes életet élni, fajt fenntartani (gondoljunk primitív törzsekre).
2009.09.15 15:39:29tatárka
Azt gondolom, hogy amíg egyre inkább "termékeknek" nevezik a banki szolgáltatásokat, egyre cudarabb dolgokat fognak kitalálni - a mohóság jegyében - csak, hogy a határtalan pénzéhességüket kielégítsék.A pénzügyi elemzőket,"jövendőmondókat" el kellene küldeni dolgozni valami hasznosabbat, mint a pénzügyi manipuláció amiből csak nekik van hasznuk.
2009.09.15 15:43:25futureboy
Spiro: szerintem ez gén, de ezen nem veszünk össze :)
azt nem gondolom, hogy a primitív törzsekből kell kiindulni, az szerintem egy tévedés, hogy ők "boldog teljes életet" élnének. láttam már dokumentumfilmeket arról, hogy a BBC riportere néhány hónapra odaköltözik ezekhez a primitív törzsekhez, és arra az időre úgy él, mint ők, csak felveszi. nem élnek boldog teljes életet, azt kívánják, hogy bárcsak tudnának gyógyszereket szerezni a városból a beteg családtagjaiknak.
2009.09.15 15:44:42Baldwin
"is bonyolított olyan tőzsdei ügyleteket, amik során mindenféle hozzáadott érték nélkül nyereséget tett zsebre."
Miert masfelet is lehet? Hogy lehet egy megveszom olcson eleadom dragan ugyletben hozzadani erteket?:)
Sehogy, ez az igazi szintiszta sepkulacio. Az asztalos a penzert ad a vilagnak valamit cserebe egy spekulans semmit.
2009.09.15 15:45:44PereiroSio
én 1200ft -ért vásároltam a portfólión 1.000.000ft ért OTP-t és msot szinte minden nap boldogan nézem,hogy a 4500ft-500-ft sávban mozog. Akinek van esze és tőkéje az mindig jól fog járni akinek meg nincs az maximum a szerencsével,szerintem ez a világ természetes rendje.
2009.09.15 15:46:48futureboy
tatárka: az élelmiszeripar, a gyógyszeripar, a számítógépipar, az autóipar, a vendéglátó / idegenforgalom stb., szóval a világon az összes létező ágazatban pontosan ugyanakkora szemétláda emberek vannak, mint a pénzügyi szektorban, de úgy húznak le, hogy nem tudod.
az élelmiszeripar engem jobban aggaszt.
bizonyos szempontból nézve pl. a hitel a létező legtisztább üzlet a világon: fillérre pontosan tudod, hogy mennyivel fizetsz vissza többet. a befektetés már bonyolultabb, ott már nem látod át pontosan, hogy mennyit vesznek le tőled, de arról viszont semmilyen fogalmad sincs, hogy mi van abban, amit megeszel.
2009.09.15 15:49:19Baldwin
Aki 4500-on vett es 1200-ert adta el annak is minden bizonnyal volt tokeje meg esze is csak szerencseje mar kevesbe. Adok veszek helyett inkabb kapat kene fogni oszt valami ertelmes munkat csinalni mert fel fog kopni az allunk.
2009.09.15 15:51:52futureboy
Baldwin: esetleg térjünk vissza a kőkorba, kecskéért a kőbaltát elfogadod tőlem??
2009.09.15 15:52:57Baldwin
Nem kell visszaterni, csak alkalmazkodni fog kelleni a kevesebb elerheto energiahoz.
2009.09.15 15:53:39Spiro
Futureboy, Tölgyes
Giga-infláció csak lassan járható út, mert már a tavalyi évben a nyersanyag piaci rally idején látszott, hogy az ebből fakadó magas infláció az USD gyors gyengüléséhez vezet, ami bizonytalan pályára vezeti a világgazdaságot (azóta élénkültek fel az új elszámolási egységet keresők hangja).
Valójában csak a nagy USD tartalékokat birtokló országok devizáival szemben kellene leértékelődnie az USD-nek a további eladósodás elkerülése, illetve a folyamat megfordulása érdekében.
Ezért kellene a Yuan-t, az JPY, és néhány arab fizetőeszközt felértékelni (de amig Kína csak kivesz a nagy kalapból, addig az egynsúlytalanság fenn fog állni)
2009.09.15 15:58:16futureboy
Spiro: így van, ezt csak nagyon lassan lehet, mert azok mellett, amiket felsoroltál, egy gyorsuló dollár-gyengülés az USA hitelminősítését is veszélyezteti, ami ugye öngerjesztő folyamatot idéz elő..
de nem is lehet a világtörténelem legnagyobb államadósságát gyorsan visszafizetni.
Yuan-on már dolgoznak, de ahhoz is kell egy pár év, hogy az konvertibilis legyen. de az első lépések már megtörténtek.
2009.09.15 16:00:20ardywal
a spekuláns gyakorlatilag nem keres pénzt, mivel nem is állít elő értéket
ez persze cask nagy tömegben igaz, mert statisztikailag egy spekuláns csak egy másik póruljárt spekitől tud pénzt elnyerni (akik legtöbbször otp-s háziasszonyok)
viszont ez nem nulla összegű játszma ,mert vannak a piacon megtakarítások is, és maga a spekik tevékenysége is bizonyos fokig erőforrás allokációt valósít meg, ami viszont tényleg teremt értéket
nem mindegy pl hogy egy gazdaságban olyan piros gumicukorkák gyártásába áramlik a pénz, amit senki nem akar megvenni, ezért az azt gyártó cég a csőd szélén áll, vagy mikroprocesszorgyártó cégbe, ami kurrens terméket gyárt
munka nélkül pénzhez úgy lehet jutni, ahogy a bkv-s fejesek csinálják, behízelgik magukat a politikai elithez, az ad nekik közpénzből feudumot amit aztán kedvükre lerabolhatnak. Az ingyenpénz forrása a hatalom, az erőszak monopóliuma.
2009.09.15 16:06:40Baldwin
"és maga a spekik tevékenysége is bizonyos fokig erőforrás allokációt valósít"
Eroforras allokaciohoz eleg lenne ha egy megvett reszvenyt mondjuk csek egy ev mulva lehetne eladni. Ma meg mar millisecundomus reakcioideju tozsdei robotok uraljak a piacot. Az egesz jatek 99.99%-ban sepkulacio.
2009.09.15 16:31:39Ramana
Abszolut spekuláció az egész. Minden derivatív 0 dimenziójú játék. A tényleges részvényvásárlás esetén csak az új kibocsátások esetén valósít meg valamiféle allokációt a gazdaságban, a sima részvény adás-vétel teljesen lényegtelen ebből a szempontból. Kukk mindegy, hogy egy adott pillanatban a közkézhányad kinek a kezében van. És milyen komoly kibocsátást is láttunk az elmúlt években?????????????????????
2009.09.15 16:54:07ardywal
egy illikvid részvény piaca nem képes árat meghatározni, épp a likviditás hiánya miatt, ha meg nincs rendes ára a részvénynek, akkor annak kibocsátásakor sem lehet vele tőkét bevonni
az igaz, hogy amikor egyik speki elad másik spekinek részvényt, azzal tőkeallokáció nemigen történik, mert az adott cég nem jut ezáltal többlet felhasználható, beruházható pénzhez, de ha a vezetői részvénykibocsátás mellett döntenek, akkor az azt megelőző piaci áron fog ez a kibocsátás megtörténni, ez befolyásolja magát a döntést is, hogy érdemes-e, lehet-e beruházni, meg azt is hogy az kötvényen, vagy részvényen keresztül valósuljon-e meg
abszolut spekuláció, igen, de maga a spekuláció egy null+ összegű játszma, ahol nem lehet senkire a vesztést rákényszeríteni, hogy valaki más meg tuti nyerjen, ez legfeljebb egy információs asszimetria miatt valószul meg azzal, hogy a nagy befektetési banknak van pénze számítógépre, meg szakemberekre amivel jobban meg tudja állapítani merre megy a részvény
egyesek viszont azt vizionálják, hogy a spekuláns egy külön kasztba tartozik, ez egy előjog, amit nem gyakorolhat akárki, és hogy így a misztikus tudása, és a kapcsolatai, rangja által jut ahoz a lehetőséghez hogy olcsón vegyen, és drágán adjon el
de ez nem így van, ráadásul nem csak a dörzsölt tőzsdecápa, vagy a Morgan Stanley a spekuláns, hanem Mari néni is, aki a múlt héten vett a bankban otp vagy mol részvényt, mert azt gondolja hogy ezen nyerni fog
persze, ő lesz a végén az akiből a többiek nyerészkedhetnek a végén, de neki meg nem volt kötelező a tőzsdére menni, azt a saját mohósága miatt tette
2009.09.15 17:22:44kamumeleg
adrywal,
olvasta ön a portfolio.hu az Adámtól Obamáig cimű válságelemzést?
2009.09.15 18:08:06Ramana
Persze! Mindenki speki. És gyakorlatilag semmi fundamentális nincs ebben. A speki azt próbálja eltalálni, hogy mit gondol a többi. Ha nagy bank, és van számítógépe, akkor megvesz egy komplett végzős elméleti fizika évfolyamot, aztán sztochasztikus modellek alapján bűvészkedik a komputereivel. Ezzel versenyezni egy szál Mari néniként, egy komplett lottóhúzás, csak percenként húznak. De ez sem csodafegyver. A válság során úgy lehetett kihajítani az összes modelljüket, hogy csak úgy húzták a csíkot...
2009.09.15 19:26:16ardywal
még nem...
2009.09.15 20:58:19wartburger
Ezt a sok agyalást! Ahogy a válságot sem tudta SENKI előre jelezni, úgy azt sem tudja senki előre megmondani, hogy mi lesz utána!
2009.09.15 21:19:34Baldwin
"Ahogy a válságot sem tudta SENKI előre jelezni"
Ez igy ebben a formaban nem igaz.
Figyeld csak 2005-bol:
http://www.youtube.com/watch?v=lDNMjV6sumQ
2009.09.15 21:36:48wmiki
...kivéve pl. a maja naptárat...
2009.09.15 22:11:56vomit
>egyre cudarabb dolgokat fognak kitalálni -
>a mohóság jegyében - csak, hogy a határtalan
>pénzéhességüket kielégítsék.
tatárka, nem is sejted milyen igazat beszélsz.
Wall Street Is Gambling on How Soon Old People Will Die
http://www.shadowtraders.com/futuresblog/?p=996
2009.09.15 22:20:55vomit
ha pedig 2005, és ki mit mondott:
http://www.youtube.com/watch?v=V5sDKwMP6Pc
egy köcsög fogadást is ajánl 4:25-nél
2009.09.16 00:17:28kamumeleg
Aki a válságért a mohóságot okolja, az a péniszét is vágja le, ha el akarja kerülni, hogy előbb utóbb felidegesítse magát egy nő miatt.
A válságot nem a bankok és a pénz utáni vágyakozás okozta, hanem az a megdöbbentő tény, hogy napjaink közgazdászai valójában nem tudják, hogy mi a pénz. Ez olyan, mintha az atom reaktor mérnökei már elfelejtenék, hogy mi a láncreakció mechanizmusa, és ahelyett, hogy rendszerzavar esetén lassítanák a folyamatot, még rontanak a helyzeten idióta lépéseikkel. Ez az egészben a legbotrányosabb.
2009.09.16 16:59:45Sarkady András
@is
JGY nem használta rosszul a decoupling-ott, ennek csak egyik, szó szerinti jelentése a leválás (használják nem csak a tőzsdén mostanság elterjedt értelemben, hanem a gazdasági növekedés környezeti hatásainak durva csökkentése esetében is, nyilván ott sem azonnali drasztikus dolog a leválás). A kifejezésnek van egy soft és egy hard-core értelmezése is, a hard core a realitásokat figyelembe nem vevő rapid (amire te is hivatkoztál a kommentedben), a soft meg ami a globalizálódott világon belül reálisan elképzelhető súlyponteltolódást jelenti.. Szóval végig kellett volna olvasni a cikket, mert akkor számodra is kiderül, hogy a kifejezés melyik jelentése érvényes a cikkben.
Röviden a "decoupling": a nagy exporttöbblettel rendelkező fejlődő országok, (pl Kína) a következő évtizedekben csökkentik a GDP-n belül a megtakarítások, szerepét és növelik fogyasztásukat (Kínáé nagyjából a GDP 35%-a, az USÁ-é 70%!), a nagy fejlett importőrök (meghatározóan az USA) kereskedelmi passzívuma, nemzetközi pénzügyi pozíciója javul és csökkennek a világgazdaság, a devizapiacok feszültsége...
2009.09.16 17:00:16Sarkady András
... Ezek az országok nem léteznek a fejlett országokkal folytatott kereskedelem nélkül de ez már fordítva is igaz: kölcsönös egymásrautaltság van, nem pedig leválás. Viszont az említett országok gazdasági szerkezetén és a világgazdaságon belül (tehát két helyen egyszerre) súlyeltolódás jön létre a fentiek miatt: pl. Kína szerepe nő a világgazdaságbanl, a Kínai gazdaságon belül egyre nagyobb mértékű fogyasztás egyszer majd pótolhatja a ma domináns amerikai fogyasztás kisebb csökkenését. Új erőközpont jön tehát létre, ami alternatívát jelent az USA-központúságra a helyi belső növekedés felpörgetésével, emiatt a globális egyensúlytalanságok is csökkenni fognak (USAhiány csökken, fejlődő országok, főleg Kína többlete csökken. Ezt értik a közgazdászok decoupling alatt.
Ez a 2007-es Figyelő-interjú hol van?, Nem találtam ilyet, és amit abból „idézel” az tök ellentétes JGY véleményeivel! Link vagy forrás???
2009.09.16 23:35:12kamumeleg
Kedves Sarakady András,
Ha kölcsönös egymásra utaltság van, (márpedig az van szerintem is), akkor összeért a világgazdaság, a rendszer tagjai hiába próbálják a saját részérdekeik szerint a többiektől függetlenül menedzselni a saját dolgaikat, arra előbb utóbb reagál a rendszer többi tagja. Ez csökkenti az szuverén állami beavatkozások hatékonyságát, zűrzavar "guaranteed". Olyan ez, mintha olyan országban élnénk, aminek nincsen központi fiskális és monetáris hatósága. Erről szől az Ádámtól Obamáig című válságelemzés a portfolio.hu-n.
2009.09.17 14:25:32Sarkady András
Ha ezt megnézzük még tágabb szemszögből, azt látjuk, hogy - a te példádat továbbgondolva - olyan ez, mintha olyan országban élnék, aminek nincs központi rendfenntartó szerve, hiszen nincs olyan világrendőrség, ami rögtön közbelépne, ha pl. az egyik állam megtámadja a másikat - talán nem véletlenül...
2009.09.17 23:09:03kamumeleg
Világrendőrséghez konszenzus kéne arról, hogy mi a rend, kinek hány neje és istene lehet, stb...
Ehhez képest a gazdaság rendjéhez csak az kéne, hogy a hitelező tuti visszakapja a pénzét az adósától. Mivel a pénz valójában a még nem ellentételezett jogosultság bármire, amire szükségem lehet, ezért csak az a lényeg, hogy mindig legyen valami, amire beválthatom, tehát ne tűnjenek el az áruk, szolgáltatások csak azért, mert nem megy senki dolgozni reggel, mert nincs, aki kifizesse. Kell a Nagy Fogyasztó (NF), és még az is kell, hogy a NF mindig fizessen. Ha az USA a NF, hát God bless the USA, és nyugodtan tojhatunk az USA fizetesi merleg hianyara. Vagy felejtsuk el az orszagokat, legyen 1 orszag a Fold, es a Foldorszagnak kell valaki, ahova exportalhat. Hol vannak mar azok az UFO lenyek, akiknek TVt, meg mobil kutyuket gyarthatnank, esetleg tancolhatnank nekik? Ja, hogy sehol? Akkor a penzrol is kiderult, hogy mi magunk vagyunk a PENZ.