Túl államon és piacon – a közgazdaságtani Nobel-díj margójára
2009.10.15. 18:34 - Bartus Gábor – Mike Károly – Szalai Ákos, Közjó és Kapitalizmus Intézet
A valóságban nem az a piac működik, mint amit tankönyvekből ismerünk. Az idei két Nobel-díjas kutatásainak középpontjában ez a kérdés áll. Az elméleti piacmodell kritikája azonban éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy az állami beavatkozásra még kevesebb indok van.
Economic governance. Gazdaságirányítás? Talán. Jellemző, hogy a magyar közgazdaságtan még le sem fordította a fogalmat. Ezzel szemben idén ezért adtak Nobel-díjat: „for her/his analysis of economic governance”. (Félreértések elkerülése érdekében: ez nem az a díj, amit Barack Obama kapott – ez a közgazdaságtani Nobel-díj, amit idén Elinor Ostromnak és Oscar E. Williamsonnak ítéltek.)
A magyar közgazdászok jelentős része a mai napig „piacmániás”. Vagy piacpárti, vagy a piac működését korlátozni akaró (beavatkozáspárti, keynesiánus, „alternatív”, marxista, antiglobalista, stb.) Magyarországon el lehet úgy végezni a közgazdaságtudományi egyetemeket, hogy az emberek azt hiszik, hogy a piac valami önszabályozó folyamat, amelyet a korlátok nélküli önzés, az árrendszer akadálytalan működése, a verseny fogalmai jellemeznek. A (neo)klasszikus tankönyvi piacmodell valóban ezt tartalmazza. Csakhogy az elmúlt majd ötven évben megjelent egy nagyon fontos irányzat, amely nagyrészt kimarad a magyar felsőoktatásból: az ún. intézményi közgazdaságtan. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy az államon és a tankönyvekben szereplő (versengő) piacon kívül léteznek más formák is. Az idei Nobel-díjasok ezen irányzat képviselői.
A közösség állam nélkül is megoldja a problémákat – Elinor Ostrom
Aki közgazdaságtant tanult, bőségesen hallott piaci kudarcokról. Ezek azok a problémák, amiket a tankönyvekből ismert piac nem tud kezelni. A közgazdászoknak megtanítják például a közlegelő-tragédiáját: a közlegelőt, ami ingyen van, túl sokan fogják korlátlanul használni, túl gyorsan fogják lerabolni. Közös lónak túros a háta. Az elmélet szerint ugyanez lenne a forrása számos környezetvédelmi problémának: erdők tarra vágásának, az óceánok túlhalászásának, öntözési rendszerek kizsigerelésének.
A (tankönyvekből ismert) piac ezt nem tudja kezelni, így az államot kell segítségül hívnunk – vallja a környezetgazdászok jó része. A kicsit tájékozottabbak persze eljutnak odáig: abból, hogy a „piac” nem oldja meg a problémát, még nem következik, hogy az államnak lépnie kell, mert (a) lehet, hogy ő sem tudja megoldani, (b) lehet, hogy megoldja, csak más, esetleg még nagyobb problémákat okoz. És ezzel le is írtuk a vitázó felek érveit: inkább a piac, vagy inkább az állam hibáitól félünk-e jobban.
Ezzel szemben most Elinor Ostrom Nobel-díjat kap, mert felismerte, nem csak ez a két megoldás van. (Munkásságának egyik viszonylag jó angol nyelvű összefoglalója itt.) Ostrom a világ minden tájáról, a legkülönbözőbb természeti erőforrások – legyen az svájci legelő, kaliforniai vízbázis, török halászati terület vagy fülöp-szigeteki öntözőrendszer – közös használatának eseteit gyűjtötte egybe és értékelte. Kimutatta, hogy az érdekeltek (pl. halászok, gazdák, vízhasználók) önkéntesen szerveződő közösségeinek felügyelete alatt – feltéve, hogy a közösségi irányítás intézményeit és szabályait (pl. ki, mikor, hol és mennyit halászhat) hatékonyan alakítják ki – garantálható az adott természeti erőforrás hosszútávon is fenntartható, gazdaságilag eredményes használata. Vagyis, ha békén hagyják őket, akkor az emberek képesek lesznek megoldani a közösen használt erőforrások problémáját – nem kell a kormányzatnak az államosítás vagy a szabályozás (vagy éppen a privatizáció) eszközeihez nyúlni. (S bár Elinor Ostrom vizsgálódásainak középpontjában a közös természeti erőforrásaink álltak, tudjuk, hogy számos közszolgáltatás – egészségügy, közlekedés, oktatás – kapcsán is felmerülnek a fenti kérdések.)
A nagyvállalatok nem a piaci verseny ellenségei – Oscar E. Williamson
Aki elvégez egy közgazdasági egyetemet, az – bármily meglepő is – alapvetően baloldali, államelvű közgazdaságtant tanult. Megtanították neki, hogy a tankönyvekben szereplő piac roppant hatékony, ha ott verseny alakul ki. De persze azonnal össze is kacsintott vele az oktatója, hogy ez persze csak a tankönyvekben van így, a valós piacon nagyvállalatok, monopóliumok garázdálkodnak, ezért elengedhetetlen, hogy az állam megvédje a versenyt. A gazdaságot, a piacot nem hagyhatjuk magára meg kell védeni önmagától, mert különben elpusztítja a versenyt, vagyis önmagát... Aki igazán műveltnek akar látszani, az idézi is Adam Smith-t, aki leírta, hogy a vállalkozók, ha nem figyelünk, a maguk titkos találkozóin mindig a verseny felszámolására szövetkeznek. (Tegyük hozzá, valószínűleg csak hivatkozik rá – hacsak nem olvasta eredetiben. Magyarul ugyanis utoljára 1940-ben adták ki teljes egészében a Nemzetek gazdagságát. Úgy tűnik, Adam Smithre csak hivatkozni szeretünk, de műveire nincs kereslet...) Az a közgazdász, aki ma Magyarországon a versenyszabályozás szükségességét meg meri kérdőjelezni, aki a versenyszabályozás mai mértékének nem a kiterjesztése, hanem a visszaszorítása mellett érvel, kiiratkozik a közgazdászok elitklubjából.
Ezzel szemben Williamson most azért kap Nobel-díjat, mert felismeri, hogy a piaci logika nem csak a verseny logikája, hanem az együttműködésé, a kooperációé is. (Az egyik alapvető műve magyarul itt.) A termelés, az értékteremtés mindig együttműködést követel. A vizsgálatainak tárgya az, hogy milyen formában jöhet létre ez az együttműködés. A vállalat, amely a Nobel-díj indoklásában szerepel, az egyik ilyen együttműködési forma. A kutatási kérdése éppen az, hogy mikor érdemes szerződéssel és mikor vállalaton belül – például a beszállító felvásárlásával – megszervezni a termelést. (A Közjó és Kapitalizmus Intézet kutatásaiban éppen ezért állítjuk vizsgálataink középpontjába inkább az együttműködést, és nem a versengést.)
Tudni kell, ha valaki együttműködést köt, akkor ott vége a versenynek – a versenyre vigyázó közgazdászoknak az mindjárt gyanússá válik. Ha a biztosító megállapodást köt a szervizzel, hogy hozzá fogja küldeni a nála biztosított autósokat; ha a bank megnehezíti azt, hogy az adós egy jobb ajánlat esetén átmenjen egy másik bankhoz (például magas előtörlesztési díjakat ír elő); ha egy vállalat felvásárolja az egyik beszállítóját, vagy egyszerűen előírja, hogy nem szállíthat a versenytársának, akkor a versenyre kényes közgazdász az állam után kiabál: a verseny állami védelmét, kikényszerítését várja. Williamson most Nobel-díjat kap azért, mert felismeri: ezek a viszonyok teljesen normális együttműködési, értékteremtési formák. Williamson Nobel-díjat kap azért, mert felismeri, hogy amennyiben az állam nem avatkozik be, akkor a nagyvállalat nem (csak) azért kap nagy szerepet a gazdaság irányításában (economic governance), mert a versenyt korlátozza, és monopolpozícióra tör, hanem azért, mert sokszor ez az együttműködés legszerencsésebb formája. Ha a verseny nevében megakadályozzuk ezt, akkor arra mindannyian csak ráfizethetünk.
Az állami megoldások veszélye – egy lehetséges üzenet
Ostrom és Williamson élesen elutasítják a tankönyvek piacmodelljét. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a piacgazdaság kritikusai lennének, hanem sokkal inkább a gazdaság szabályait megszabni akaró állam bírálói. Azt tanítják, hogy a magára hagyott gazdaság, társadalom nem úgy fog működni, ahogyan a tankönyvek modelljei azt leírják. Arról írnak, hogy ha az állam nem avatkozik be, a gazdaságot magára hagyjuk, akkor nem jelentkeznek majd feltétlenül azok a problémák, amiket a piac kudarcaiként ismerünk. Ugyanis a piaci verseny mellett megjelennek majd más erők, például a közös használatú javak közösségi szabályozása, vagy éppen a vállalat.
A mai magyar közgazdászok számára a mostani Nobel-díj azt üzenheti, hogy ideje lenne túllépni a piac-állam ellentéten. Észrevenni, hogy nem csak ez a két steril tankönyvi modell létezik. Elméletben és a valóságban is léteznek alternatív formák. Amennyiben tehát az állam beavatkozik, akkor nem a tankönyvi piac helyébe lép, hanem a szerződéseket kérdőjelezi meg, a vállalatok létrejöttét akadályozza, a társadalmi normákat írja felül.
Kommentek
2009.10.15 18:59:30rosencrantzhu
Tetszik az írás, de sztem kicsit túlélezik a szerzők klasszikus piacmodell és Olstrom közötti ellentmondást, nekem jobban tetszik az a felfogás, amelyik egymást kiegészítő elméletekről szól. Azért azt kár lenne tagadni, hogy piaci kudarcok léteznek, és bár sok helyen fel tudnak számolódni (term. monopólium, közjavak egy részénél), sok helyen (externáliák, közjavak más csoportja) nyilvánvaló, hogy kell valamiféle piacon túli koordináció. Meglehet, hogy ez esetenként korlátozódhat a jogrend vagy az információ biztosítására.
De szemléletében nyilvánvalóan fontos Olstrom munkássága, az állami önmérséklet hasznos dolog. :)
2009.10.15 19:04:16Link Elek
epp tegnap olvastam itt az indexen, es igazan ideillik a Nacza vonalakat epito nepek kihalasa.
az ok kivagtak a fakat, es az elso aradas ellvitte a termofoldet, amit addig a fak tartottak a helyen.
nem azert kaptak a nobel dijat, mert kimutattak, hogy mindig megoldja, hanem azert, mert _léteznek esetek_ amikor megoldja. máskor meg nem.
az érdekelne inkább, hogy hogyan lehet eldönteni _előre_, hogy melyik strategia, milyen stabil egyensulyi helyzethez vezet.
2009.10.15 19:13:14kpityu2
Ennyi közhelyért Nobel-díjat adnak ? Úgy látszik a közgazdászok egy része rájött, hogy a világ nem az általuk kínkeservesen bemagolt "egyenletek" szerint működik. Minő meglepetés.
2009.10.15 19:17:13Közöd??
a csaj ezért a dumáért többet zsebelhetett be az erőfölényükkel visszaélő nagyvállalatoktól mint a nobel díjból
2009.10.15 19:20:37Deak Tamas
Közjó és kapitalizmus - de röhejesen hangzik ez a kettő együtt ...
2009.10.15 19:21:22futureboy
a közgazdaságtan pontosan ugyanott tart, mint az összes többi tudomány: már nagyon sokat tudunk, rengeteget fejlődtünk, és mégis mennyi minden megoldásra vár még. mennyi betegséget meg tudnak gyógyítani az orvosok, mennyivel tovább élnek az emberek ma, mint régen, és mégsem élnek egészségesen, de legalábbis valamilyen betegség miatt fognak meghalni. a gazdaság is állandóan beteg, megoldunk egy problémát, és a megoldás egy újfajta problémát generál.
2009.10.15 19:25:04arbat
Két valóban kíváló ember, akik megérdemelték,hogy a cikkben említettnél is szerteágazóbb munkásságukért megkapják a Nobel emlékdíjat. Jó, hogy erre felhívjátok a figyelmet. :-)
Williamsonnak azonban nem az Oscar, hanem az Oliver nevet adták a szülei. :-(
2009.10.15 19:25:20mauser
"Williamson Nobel-díjat kap azért, mert felismeri, hogy amennyiben az állam nem avatkozik be, akkor a nagyvállalat nem (csak) azért kap nagy szerepet a gazdaság irányításában (economic governance), mert a versenyt korlátozza, és monopolpozícióra tör, hanem azért, mert sokszor ez az együttműködés legszerencsésebb formája. Ha a verseny nevében megakadályozzuk ezt, akkor arra mindannyian csak ráfizethetünk."
A T. Szerző tudna az "együttműködés legszerencsésebb formájára" egyetlen valós példát hozni, i.e. amikor egy nem állami monopólium nem a másik együttműködő fél "lehúzásról" szól?
2009.10.15 19:32:39rosencrantzhu
Kedves Deák Tamás,
A Közjó és kapitalizmus név szerintem pont egy finom provokáció, és mivel a magyar közgondolkodás pont olyan, amilyet a Te hozzászólásod is mutat, a provokáció szemlátomást ül is. Igaz, szerintem a KéK azt is szeretné, ha elgondolkozna valaki erről, mielőtt leírja, hogy röhejes...
2009.10.15 19:36:31tnsnames.ora
Szerintem a legkorrektebb az lett volna, ha idén nem osztanak közgazdasági Nobel-díjat. Bár Obama Nobel békedíja után, én már semmin nem csodálkozom.
;)
2009.10.15 19:40:37tnsnames.ora
"Williamson Nobel-díjat kap azért, mert felismeri, hogy amennyiben az állam nem avatkozik be, akkor a nagyvállalat nem (csak) azért kap nagy szerepet a gazdaság irányításában (economic governance), mert a versenyt korlátozza, és monopolpozícióra tör, hanem azért, mert s-o-k-s-z-o-r ez az együttműködés legszerencsésebb formája."
Ez a gondolat így ahogy van tragédia, szvsz.
Engem hovatovább sokkal jobban lázbahoz a közgazdaságtudomány megítélésének alakulása, mint maga a közgazdaságtudomány.
2009.10.15 19:43:07ősbölény
Link Eleknek nagyonis igaza van: a "nem piaci együttműködés" néha beválik, néha nem. A közlegelő elég távoli példa, nézzünk meg pl. egy társasházat, ott kellene, hogy beváljon, de nem válik be. A társasház törvényszerűen jut a közlegelő sorsára, ti. lepusztul, mert a lakók távlati célokat képtelenek követni.
Igen jó a Nazca példa is.
Az észszerű közös használatra volt példa, a korai feudalizmusdban, ez volt a falusi földközösség. Csakhogy ott nyomáskényszer volt, csak így működhetett a rendszer, tehát addig, amig zéró növekedésre terveztek. Amint nőtt a lakosság, és a földből többet kellett kihozni, mint az elvetett mag háromszorosát, lőttek a földközösségnek.
Lehet leváltani a kapitalizmust, de akkor nincs növekedés, kezdődik a hanyatlás. És jönni fog egy új civilizáció... Amelyik ugyíanezeken a fázisokon fog átmenni. ("Örök visszatérés" - Nietzsche)
2009.10.15 19:55:54Namir
"Félreértések elkerülése érdekében: ez nem az a díj, amit Barack Obama kapott – ez a közgazdaságtani Nobel-díj, amit idén Elinor Ostromnak és Oscar E. Williamsonnak ítéltek."
Félreértések elkerülése érdekében:
nincs közgazdaságtani Nobel-díj,
csak közgazdasági Nobel-emlékdíj.
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6zgazdas%C3%A1gi_Nobel-eml%C3%A9kd%C3%ADj
2009.10.15 19:58:18a JÓ
@rosencrantzhu: ezzel kezdődik egy elsőéves hallgató közgazd. tanulása, hogy megtanulja, hogy a piaci koordináció nem működik önmagában :)
2009.10.15 20:00:39mobilus
A társasházak v. Nazca területek példára rímelhet pl. a Húsvét szigetek példája is. Igen, sokszor nem vagyunk tisztában határainkkal. Na és most a globális felmelegedés? Az emberiség saját magát pusztítja így el? Elvileg nem kizárható.
Van egy olyan érzésem, hogy az eredményesen működő kisebb-nagyobb (gazdasági, tágabban: erőforrás felhasználó) közösségek eredményessége a szuverenitás mértékén múlik. (S ami ugye nem lehet korlátlan.) Ennek a mértékrendnek a kvantifikálása lehet egy következő Nobel díj alapja is.
Nem lehetne megoldani, hogy azt egy magyar (csoport) kapja, az 'Új (magyar) Gazdasági Modell' megalkotásáért? Ránk férne.
2009.10.15 20:09:06Konrad
A társasházas példát nem tartom jónak, ott pont a túlszabályozás az, ami lehetetlenné teszi a közösségi gondolkodást bizonyos esetekben.
A Nazca és a Húsvét szigetek pedig elszigetelt területek, mondhatnánk: természetes monopóliumok. Ebben az esetben meg a piac az, ami pont hiányzik.
2009.10.15 20:16:48Martian
Először azt hittem, hogy ez a cikk a közgazsági ig-Nobel díj nyerteséről szól...
:)))
2009.10.15 20:41:22is
hát nem mondok elhamarkodott ítéletet, mert ez a cikk nyilván nem mutatja be a két ember munkásságát elég mélyen. tehát amit írok, az a cikkről szól pusztán.
ez a két itt ismertetett elmélet olyan sekélyes és zavaros, és annyi peremfeltétele van, hogy teljesen használhatatlan.
az eslő: az állam az nem egy földön kívüli dinoszaurusz, ami tőlünk messze van, és patája van. az állam az az emberek saját elhatározásából létrehozott szervezete, melynek a szabályozás (többek között) a feladata. az önszerveződő halászati közösség egy kicsi állam per definitionem (vö: Moldova: Rottenbiller utca 96/A alkotmányos köztársaság), és be is tölti az állam összes funkcióját polgáraira. a görög városállam tipikus halászati közösség a maga 1-2 ezer emberével, de senki nem ondja rá, hogy az nem volt állam. az, hogy menet közben az ebmeri közösségek mérete milliósra duzzadt, és még mindig egyben akarnak maradni egyetlen állam alatt (pl. Mo-n a FIDESZ az istennek sem akar egy erős regionális államszerkezetet fejenként 1-1,5 millió emberrel), az nem az állam elméleti baja.
a másik téma megint semmi újat nem mond. a természetes monopólium ott van a legszélsősgesebb piacpárti közgazdászok szókészletében is. a szabványok, a szolgáltatás és infrastruktúra szétválasztása (pl. vasút - senkinek nem jut eszébe két sínpályát követelni két vasúti társaságtól), az állami monopóliumok mind-mind olyan helyzetek, ahol felismertük az együttműködési szükségszerűséget. az internetből a Microsoft 1994 december és 1995 március között mintegy három hónapon át akart csinálni egy másikat, egy alternatívat. aztán inkább kiegyezett a W3C-vel. internetből sincs 65, pedig lehetne, és nem is követeli senki. sikerült a spanyolviaszt feltalálni.
2009.10.15 20:51:34kpityu2
A nagytőkés vagy versenyez vagy kooperál. Ahogy épp a kedve tartja. Lehet hogy racionálisan dönt, de lehet hogy nem. Mindenesetre nem árt írni róla néhány tanulmányt. Mindig lesz egy rakás hülye aki ez alapján akar majd irányítani egy országot.
2009.10.15 21:00:57Bukowszky
szánalmasan röhejes, hogy Nazca vonalakkal meg Húsvét szigetekkel példálóztok, amikor itt ülünk a szarban, amit tök egyszerűen az okozott, hogy hagytuk, hagyjuk, hogy hitvány, dilettáns és velejéig korrupt gazemberek szétlopják a fejünk felett az egész szarbazüllött országot..
2009.10.15 21:02:05scoutin
"Magyarországon el lehet úgy végezni a közgazdaságtudományi egyetemeket, hogy az emberek azt hiszik, hogy a piac valami önszabályozó folyamat, [...] Csakhogy az elmúlt majd ötven évben megjelent egy nagyon fontos irányzat, amely nagyrészt kimarad a magyar felsőoktatásból: az ún. intézményi közgazdaságtan."
Ezt az állítást cáfolnám. Nem tudom, hogy miket oktatnak a BCE-n, a BGF-en, a KRF-en vagy a Szolnoki Főiskolán. Mindenesetre a Szegedi Tudományegyetemen Gazdaságtudományi karán igen nagy hangsúlyt fektetnek az új intézményi közgazdaságtanra, és a mai, modern piaci mechanizmusokra mind elméleti - mind pedig gyakorlati tekintetben. A fiatal, de mégis tapasztalt oktatói gárda, az elmúlt 10 év itt végzett hallgatói, a Heti Válasz 2009-es 2. helyezése valamint a diákok nevében jómagam is bizonyítani tudom, hogy ez az állítás kicsit elhamarkodott volt.
2009.10.15 21:04:54is
@Bukowsky: és még 2010-ben is rájuk fogunk szavazni (most legalábbis nagyon úhy néz ki). talán 2014-től..
2009.10.15 21:45:56janosbacsi
Mindenki olyan okos, majd elszáll. Lehet írni a tanulmányokat.
2009.10.15 22:08:28who_am_i
Mondjuk a Corvinuson nem viszik túlzásba az (új) intézményi közgazdaságtant. Én első évben szociológián hallottam róla először és kb. utoljára. Akkor, mikor közgázt még nem is tanultunk.
2009.10.15 22:10:06BPBP
Hehe!
Lehet, hogy a tiszta verseny, a magára hagyott piac, a monopóliumok megoldanak minden, közben felmerülő problémát saját maguk, de...
De azt kérdezném, hogy ezt milyen időtávban tennék, és ki, kik élnék azt túl?
2009.10.15 22:47:48gyrk
hali, két megjegyzésem lenne csak. az egyik, hogy williamson oliver és nem oscar.
a másik inkább egy felvetés, szerintem az economic governance-t célszerűbb lenne a gazdaság működésének, működtetésének fordítani. a gazdaságirányítás kifejezés túlságosan elhasználódott az el(ki)múlt rendszerben.
2009.10.15 22:58:58Nádasi Balázs
@is: Rottenbiller utca 93/A. Bocsi, szőrszálhasogatok.
2009.10.16 00:10:02antaldaniel
Két apró megjegyzés:
a) ha a szerzők olvashatók magyarul, akkor csak le van fordítva, tényleg gazdaságirányítás az magyarul.
b) tényleg nem az a díj, amit Barack Obama kapott, az ugyanis Nobel-díj, ez meg Nobel emlékérem, bár ez is van olyan értékes.
2009.10.16 01:48:10Tolby
LEgyen inkább egy cég, azt készen vagyunk.
2009.10.16 07:04:22Csore60
Az elmúlt 20 évben a politikus urak mindent elkövettek, hogy szétverjék azokat a közösségeket, lehetetlenné tegyék azokat a szerveződéseket, amik alternatívát jelenthettek volna magyar gazdaságban... Helyi termelők, ne adj Isten termelőszövetkezetek, helyi piacok. Ezért van az, hogy lassan a legkisebb magyar faluban is a hipermarketek termékeit fogyasztják az emberek... Kisvárosban élek, de esélyem sincs arra, hogy a környékbeli falvakban termett zöldséget, gyümölcsöt, stb vásároljam. Közben pedig hiányzik kb 1 millió munkahely az országban. Ebből nagyon sok a mezőgazdaságban.
Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy lássam, itt valami nem stimmel.
2009.10.16 07:29:13Link Elek
is
1. nevezzuk onkormanyzatnak, es minden rendben van. :)
2. tavaly krugman azert kapta a dijat, mert sikerult kiszamolnia, hogy miert alakulnak ki a hollywood/madison avenue/... fele klaszterek. az addigi elmeletekbol pont az ellenkezoje kovetkezett.
_nagyon_ sok munka van meg hatra, mire az osszes tarsadalmi/gazdasagi trivialitast sikerul "axiomatikusan" levezetni.
mas:
az itteni kozonsegnek ez tetszeni fog:
http://www.nytimes.com/2009/10/14/opinion/14trillin.html
2009.10.16 08:47:17Spiro
Véleményem szerint egyetlen díjjal jutalmazott, vagy széles körben divatos elmélet, sem jelentheti azt, hogy ezzel le tudtuk írni a tényleges gazdasági (bár én itt sem ezt a szót sem találom megfelelőnek, csak a közbeszéd miatt alkalmazom) történéseket. Már eleve az alkalmazott fogalmak gátjai a folyamatok leírásának, hiszen az csak illúzió, hogy ezt mind az irányításunk alatt lehet tartani (privát tulajdon, közös tulajdon, hasznosság, fenntarthatóság, hatékonyság,…. ). Gondoljunk csak egy természeti katasztrófára.
Addig, amíg a „közgazdaságtan” csak az emberi társadalmi viszonyok ösztönös, vagy "tudatos" kivetüléseit próbálja elvontan magyarázgatni, irreleváns idősikon, addig nincs semmi értelme.
Ezek az elméletek nem a gyakorlati hasznosságuk miatt elterjedtek, hanem a hívők száma miatt. Ezek inkább modern vallási irányzatok, mint tudomány.
Majd, ha a hangyákra és egyéb élő organizmusok közti viszonyokat is leírják az elméletek, akkor lehet lelkendezni.
Szerintem semmi másról nincs szó, mint a környezethez való alkalmazkodás képességéről (ha rosszul sikerül vége mindennek, de ezek nem emberi életciklusokban, vagy években mérhető folyamatok)
Az összes létező elmélet óriási hibája, hogy nem vesz figyelembe lényeges körülményeket. A cikkben fejtegetett elmélet például csak a az erőforrások, nyersanyagok, stb. korlátlan megléte esetén működik, stb.
2009.10.16 08:48:50zombizan
Szerintem:
i) Az állam eddig is durván beavatkozott a piaci folyamatokba, megpróbálkozott a zsák bolha egyben tartásával és egy ideális cél felé terelgetésével.
Az, hogy ez nem sikerül, a bolhák természete mellett azon is múlott, hogy a cél folyton változott, és bolháknál engedelmesebb teremtmények töke is tele lesz azzal, ha hol balra át, hol jobbra át, hol globális lehűlés, hol globális felmelegedés van műsoron....
Szóval inkább az állami szabályozás módja, semmint mértéke a kérdés. A mai államot nem lehet összehasonlítani a XVIII. századi állammal, a legliberálisabb országokban is sokkal nagyobb az állami újraelosztás mértéke, mint háromszáz évvel ezelőtt volt. Emiatt az állam versus piac kérdések taglalását Smithre hivatkozva értelmetlennek gondolom.
Én olvastam Smith-t (eredetiben), és számomra az egyik leginkább megvilágosító és szemléletformáló közgazdász, de az ő problémáinak és javaslatainak jelentős része az akkori Anglia problémáihoz kötődik. Szerintem ő maga se gondolta, hogy évszázadokig rá hivatkozva próbálnak pro és kontra gyökeresen eltérő helyzetekben megoldásra jutni....
2) Nekem mindenfajta "több állami beavatkozás", "önszerveződő közösségek" duma legfőbb gyengesége az, hogy valaki vezesse már le nekem, ez pontosan hogyan fog működni? Aki élt bürokratikus társadalomban és bármilyen emberi közösségben, annak azért komoly és megalapozott kétségei lehetnek afelől, hogy akár egy állami hivatal, akár egy lakógyűlés felelős és értelmes döntésekre fog jutni. Más dárdájával könnyű verni a bozótot.... Ja, hogy a Lambipoukolopos szigeteken az őslakók így csinálják? Néha én is szeretek utópiákat olvasni, de az ember tudja, hogy ez addig érdekes, amíg be nem csuktad a könyvet.
2009.10.16 09:36:56Stöpli
Igen, az államon és a piacon kívül létezhetnek egyéb, a közösségek életét különböző szinten irányító intézmények. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közösségek állam és piac nélkül szükségképpen felállítanak egy hatékony szabályozási rendszert.
Inkább azt lehet mondani, hogy azok a közösségek, akik ezt nem teszik előbb-utóbb eltűnnek, tehát azokat a kísérleteket nem látjuk, ahol ez nem sikerült. Van tehát harmadik út, és ennek az előnyeit az optimális társadalmi működés érdekében ki lehet használni, ahol önmagától kialakultak ezek, azokat nem kell lerombolni, illetve érdemes ezeknek a kialakításán fáradozni. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy ezeknek a létrejötte mindig törvényszerű.
A másik tanulság az, hogy az univerzális receptekkel szemben az adott körülmények és a történetileg kialakult feltételek figyelembe vételével valószínűleg hatékonyabb társadalmi rendet lehet létrehozni.
2009.10.16 09:41:25szeberenyi
sracok, sracok, mar megint ez az elötörlesztes...
Azert ez tenyleg pozitiv eletszemleletre utal, ha kepesek vagytok a magas elötörlesztesi dijat a bank mint vallalat elörelepö integraciojanak tekinteni (marmint, hogy a vallalat szervezeten belülre integralja sajat vevöjet). Bar ha jobban belegondolok, tenyleg, igazatok van: az lenne a legjobb, ha minden jelzaloghiteles egyuttal banki alkalmazotta is valna, akkor ügyviteli utasitasokban lehetne meghatarozni a havi törlesztöreszletet, tenyleg nem kellene ilyen egyoldalu szerzödesmodositasos cuccokkal szarozni.
Williamson bacsiek elmeleteivel egyebkent nem ugy van, mint az összes többi elmelettel (többek klasszikus közgazdasagtaneval): hogy esszel kell hasznalni, mert különben hülyesegek jönnek ki belöle?
2009.10.16 09:45:01Tóth Ágas
"a közös használatú javak közösségi szabályozása", "a svájci legelő, kaliforniai vízbázis, török halászati terület vagy fülöp-szigeteki öntözőrendszer"
van valami közös ezekben a példákban: az említett helyeken ÉL a helyi kultúra, a hagyomány és léteznek az együttműködő közösségek. Ezt olyan szempontból ellenpontoznám a hazai helyzettel, hogy nálunk, az utóbbi 60 év haladó törekvéseinek jegyében a fő cél a hagyományos közösségek, életformák, munkakultúrák, életközösségek szétverése volt. Igen, igen, hogy majd valami jobb jöjjön létre, dehát az eredményt látjuk.
Szóval nálunk kis esélyét látom annak, hogy pl. egy falu határában az emberek ne hordják szét az erdőt két szezon alatt, ha "szabad kezet" kapnak. Mert már nem, vagy alig élnek azok a struktúrák, amik ahhoz kellenek, hogy épeszű gazdálkodás alakuljon ki közösségi belátásra épülve.
Ez biztos kommunistázásnak fog minősülni, de ez az a sík, ahol a kommunista rendszer a legnagyobbat rombolta ezen az országon. (Ja, és a jelenségre lehetne városi példákat is hozni ezeret.)
2009.10.16 10:10:33tnsnames.ora
Komolyan mondom a hozzászólások jobbak, mint a maga a cikk, vagy maga a vesézett lényeg, ami lejön a laikus olvasónak.
Az én hozzánemértő dilettáns ám túlzott önbizalmat sejttető gyarló fordítási javaslatom (még tegnapról): Economic governance -> gazdasági kormányzat. Nekem nem tetszik az "irányítás", hiszen ez régóta létező fogalom, itt pedig érzésem szerint valami új minőségről van szó. Az "önkormányzat" nagyon korlátozónak és/vagy félrevivőnek tűnik nekem. Az enyém sem jó szintén homonima mivolta miatt, hiszen, régóta divat,hogy az aktuális kormány gazdasági ügyekkel foglalkozó részét gazdasági kormányzásnak hívják. Lehet, hogy vadiúj magyar kifejezést kéne találni és igazuk van a cikk szerzőinek? :o)
A témához/lényeghez kapcsolódóan én mindig úgy szoktam fogalmazni, hogy minden elképzelés/rendszer minimum két paraméter melett vizsgálandó: jóság és támadhatóság/sebezhetőség mentén. Nagy általánosságban talán leszűrhető/elmondható, hogy a közgéz elméletek/rendszerek többnyire inkább stabilabbak voltak (konzerválták a rosszat), mint jók(amik akár hetek hónapok alatt is leradírozódhattak). A mai alternatív ötletek meg hiába jók (némely vonásukban) a stabilitás ígéretét avyg pláne a stabilitást nem tudják szállítani.
Ide említendő egy harmadik paraméter. Az emberek számossága. Ahogy valaki már korábban említette nagyjából 1 millió ember az a maximum, ami releváns kohéziót tud felmutatni. Másik oldalról, ha egy FED-magánosítást (-rombolást) nézünk az tulajdonképpen pár ember műve csak. Egyre nagyobb méreteknél egyre kevesebb is elég a támadáshoz.
2009.10.16 10:37:50kvp
Alapvetoen azt jelenthetjuk ki, hogy a kozvetlen demokraciara alapulo kis kozossegekbol felepulo allam stabilabb es mukodokepesebb lesz mint a tobbi modellt koveto rendszer. Az, hogy jo vagy rossz donteseket hoznak egy adott kozosseg tagjai nem a szervezetek felepitesetol hanem az egyes tagok muveltsegetol es ismereteitol fuggenek. Ha hianyzik a tudas, akkor vagy rossz donteseket hoz a kozosseg vagy hatalomra kerul egy okosabb es/vagy gatlastalanabb vezeto. Egyik sem jo, de mindkettonek az oka a kozosseg butasaga. Egy muvelt emberekbol felepulo, onkormanyzati alapu allam, kozvetlen demokraciara alapulo allamrendel akarmekkora meretben is stabil marad, hiszen a kozos ertekekre es erdekekre alapozva jon letre es marad meg az adott allam. Ez a tarsadalmi rendszer nem fugg az adott gazdasagi rendszertol az lehet kapitalista vagy akar kommunalista is, a lenyeg, hogy az eppen alkalmazott gazdasagi rendszer felett az emberek kozossege demokratikus modon gyakoroljon felugyeletet, tehat ne szerezhesse meg senki sem a gazdasagi sem a poltikai hatalmat.
2009.10.16 11:26:52Br
Most biztos sokan leugatnak, de szerintem a közgazdaság tudomány valójában egy ál-tudomány. :)
2009.10.16 13:29:47Spiro
@ Br: Arany minden szavad.
Fejtegedhetjük, jósolgathatunk, így is, úgy is a környezeti tényezők a dominánsak, amiket marginális idősíkon próbálhatunk befolyásolni, de nincs előlény által előállított alkotás, viselkedés forma, ami fenn tudna maradni, változó környezetben.
Hajlosak vagyunk belelátni az emberi társadalmakba a tudatosságot (ami rövid idősíkot tekintve tűnhet is valósnak), de a célját tekintve ugyan az, mint a hangyák esetében. - a túlélés.
Az emberiség 90%-a esetében nem is kell ezen sokat morfondírozni.
2009.10.16 15:56:52lm5
A piacgazdasággal az a bibi, hogy csak akkor működik tökéletesen, ha nagyszámú piaci versenyző és vásárló van jelen, könnyű belépni új szereplőknek, az összes információ könnyen hozzáférhető és a tranzakción kívüli feleknek okozott károk megtérítése kikényszeríthető. Mint látszik ezekből szinte egyik sem teljesül. Például a jövő generáció kárára nyugodt szívvel lehet gazdálkodni, azt soha nem vasalja be senki. (török halászok) Ráadásul a befektetés, a termelés és a fogyasztás teljesen elválik egymástól (globalizáció), ami lehetetlenné is teszi az externáliák kontrollálását.
Az állam viszont nem tud a gazdasági szereplők sebességével mozogni, és képtelenség is mindent szabályozni. Ráadásul az állam gyakran korrupt, és a bölcsessége finoman szólva is alatta marad a kollektív bölcsességnek.
Mit lehet tenni? Van egy ötletem, amit a Google 10^100 pályázatra adtam be:
http://etix.org/hu/
2009.10.16 16:23:05Lastres
kvp: "Az, hogy jo vagy rossz donteseket hoznak egy adott kozosseg tagjai nem a szervezetek felepitesetol hanem az egyes tagok muveltsegetol es ismereteitol fuggenek."
gratulálok, látszik, sikerült megérteni. A két Nóbel-díj ugyanis épp az ellenkezőjéről szól, azaz az intézmények kulcsszerepéről...
a cikkről: Ostrom indíttatása azért inkább az volt, hogy Hardint cáfolja, azaz megmutassa, hogy a közlegelők tragédiája nem szükségszerűen következik be, tehát az elkerülése érdekében nem a közlegelő felosztása, a magánosítás az egyetlen megoldás (kis áthallással a 80-90-es évek privatizációs hullámára). Azok a fenntartható közlegelők, amikről ír, kevés kivétellel (kalifornia, maine-i rákhalászok) a fejlődő országokban vannak, ahol éppen a központi állam gyengesége miatt "kényszerültek" (vagy volt lehetőségük) a közösségeknek saját erőforrásaikat igazgatni. És hát az egyik legfontosabb tanulság valóban az, hoyg minél közelebb van az irányító szerv a konkrét erőforráshoz, minél jobban függ tőle, annál inkább hajlamos azt fenntarthatóan igazgatni (a lokalitás elve, ugye).
2009.10.24 11:39:54vomit
a vilagmeretu madoff csapja mindjart homlokon az elemzoket, es indulhatnak turni a kukakat
Get out of the US dollar
http://www.youtube.com/watch?v=nQuQWoSirWc
2009.10.26 17:38:56Gavel világa
Azt hiszem, a fickó neve nem Oscar E. Williamson, hanem Oliver E. Williamson...