Mi igaz a kivándorlási parából? 2.

2013.02.28. 13:03 Módosítva: 2013-02-28 15:09:14
31 hozzászólás

A kivándorlásnak nem csak gazdasági vetületei vannak, hanem mindenféle egyéb, szociális és érzelmi következményei is. Mégis, az alábbiakban ezen szempontok értékelésétől eltekintek és maradok az objektívebben megragadható gazdasági szempontoknál.

(A cikk tegnapi első részében ott hagytuk abba, hogy az utóbbi években felgyorsult hazai kivándorlás a fejlettség- és életszínvonalbeli különbségeket tekintve nem meglepő vagy speciálisan magyar jelenség, sőt, a hozzánk hasonló fejlettségű régiós országokban igazándiból a mienknél nagyobb arányban és jóval korábban végbe ment ez a folyamat. Attól még azonban, hogy a nettó elvándorlás Magyarország EU-n belüli helyzetéből következően viszonylag természetes, nem következik, hogy ez számunkra pozitív is lenne. A cikk mai részében az elvándorlás gazdasági költségeit és hasznait próbálom bemutatni.)

Ehhez próbáltam a hozzáférhető nemzetközi szakirodalmat is felhasználni. Itt azonban problematikus, hogy bár a migráció gazdasági hatásairól elég sok cikk született, ezek inkább a fogadó országok szempontjait vizsgálják. Bár az agyelszívásnak a küldő országokra gyakorolt hatásairól is létezik néhány tudományos írás, ezek is inkább elméleti jellegűek, esetleg egy-egy speciális csoportra koncentrálnak (pl. elit fizikusok), és valójában kevés az átfogóbb empirikus kutatás. Ezek közül egy Világbank-tanulmányra fogok az alábbiakban leginkább támaszkodni. A nem agyelszívás jellegű – vagyis az alacsony képzettségűeket érintő – kivándorlás fogadó országbeli hatásairól, pláne ha a fogadó ország nem egy növekvő népességű, hanem egy elöregedő társadalom (mint a magyar), viszont egyáltalán nem találtam irodalmat.

Mik a kivándorlás negatív hatásai a gazdaságra?

Egy országban az elosztható javak mennyiségét az adott ország gazdasági teljesítménye, vagyis a bruttó nemzeti össztermék (GDP) határozza meg, ami a népesség, a rendelkezésre álló tőke illetve valamiféle technológiai tényező függvénye. Ha a népesség csökken, akkor – a többi tényező változatlansága mellett - elvileg a GDP is csökken. Ez önmagában még nem lenne probléma, hiszen valójában az egy főre jutó gazdasági teljesítmény határozza meg egy adott országban a jólétet, az pedig csökkenő népesség mellett még maradhat változatlan. A valóságban viszont az emberek termelékenysége különböző, vagyis ha a magasabb termelékenységűek vándorolnak ki, akkor az egy főre jutó GDP is csökkenni fog. Itt két negatív hatás már közvetlenül is jelentkezni fog:

  • negatív fiskális hatások: ha az átlagosnál magasabb termelékenységűek (akik többnyire magasabb jövedelműek is) hagyják el az országot, akkor az újraosztható állami adóbevételek egy főre vetítve szintén csökkennek, így kevesebb pénz jut közfeladatok ellátására (vagy emelni kell az itthon maradottak adóját). Persze az is igaz, hogy az elvándoroltak kevesebb közszolgáltatást is vesznek igénybe, vagyis valójában nem az elvesztett adóbevétel, hanem az adott migráns állammal szembeni teljes egyenlege számít (befizetések – igénybevett szolgáltatások ellenértéke). Itt tovább rontja a költségvetés pozícióját, hogy bizonyos közszolgáltatásokra (pl. honvédelem) akkor is ugyanannyit kell költeni, ha az ország lakossága kisebb, illetve hogy egyes migránsok a külföldi tartózkodás ellenére továbbra is hazajárnak igénybe venni közszolgáltatásokat (pl. orvosi ellátás). A lényeg mégis az, hogy a fiskális hatások nagyon függenek attól, hogy 1) milyen munkavállalók hagyják el az országot, illetve hogy 2) az itthon maradottak – például munkanélküliek – mennyire tudják betölteni a helyüket.

Amint a cikk előző részéből láttuk: a migránsok alapvetően 25-45 év közötti állampolgárok, akik vélhetően inkább nettó befizetői pozícióban vannak az állammal szemben, noha itt egyes migránscsoportok között már lehetnek komoly különbségek. Másrészről viszont az elvándorlás közelmúltbeli gyorsulása egyelőre csak korlátozottan látszik Magyarország foglalkoztatottsági statisztikáin. Összességében a foglalkoztatottak száma (közmunka nélkül) valószínűleg csökkent ugyan, de a munkanélkülieké nőtt, és a betöltetlen állások száma is minden korábbinál alacsonyabb szintre esett vissza a válság óta, (noha a régiós országokhoz képest egy árnyalatnyival még mindig magasabb). Ezek alapján valószínűsíthetjük, hogy ha lassabb a kivándorlás, akkor a munkanélküliek száma lenne magasabb, nem pedig a foglalkoztatottaké. Ugyanakkor, ha a betöltetlen álláshelyeket ágazati megbontásban vizsgáljuk, már kicsit árnyaltabb a kép (1. ábra): egyes ágazatokban, elsősorban az egészségügyben és az informatikában magas és nőtt is a betöltetlen állások aránya, vagyis az innen elvándorlókat láthatóan nem tudják pótolni az itthon maradottak vagy a bevándorlók. Különösen súlyos a helyzet az orvosok esetében, ahol a kivándorlás meghaladja az orvosképzésből frissen kikerülők számát;

Üres álláshelyek aránya a nemzetgazdaság egyes ágazataiban
Üres álláshelyek aránya a nemzetgazdaság egyes ágazataiban
Fotó: KSH
  • további másodkörös hatások: emellett a migránsok nem csak a pénzt keresik külföldön, de ott is fogyasztanak, ami csökkenti a hazai belső fogyasztást, ezáltal a hazai piacra termelő cégek értékesítéseit és foglalkoztatását is. Ezt a hatást mérsékelhetik vagy ellensúlyozhatják a hazautalt/hozott jövedelmek. Az egyenleg itt is attól függ, hogy pontosan kik és milyen módon élnek és dolgoznak külföldön: valószínű, hogy a határmenti ingázók és a szezonális migránsok esetében ez a másodkörös egyenleg inkább pozitív, a tartósan külföldön élők esetében pedig inkább negatív. Eltérés lehet a migránsok típusa szerint is: egyes eredmények szerint a magasabban képzett kivándorlók arányosan kevesebb pénzt utalnak haza. Más eredmények arra is rámutatnak, hogy a szegényebb fejlődő országból – Magyarország nem tekinthető ilyennek - származó migránsok hajlamosak inkább több pénzt küldeni (idézve a már említett Világbank-tanulmányban). De a döntő szempont valószínűleg itt is az, hogy a mostani migránsok itthon maradásával a foglalkoztatottak vagy a munkanélküliek száma nőtt volna. Mint láttuk, vélhetően inkább az utóbbi (egy-két ágazatot leszámítva), ezért rövid távon ezek a negatív másodkörös hatások is egyelőre inkább mérsékeltek lehetnek Magyarország esetében.

A közvetlen hatások mellett azonban a kivándorlás közvetett negatív hatásai akár sokkal súlyosabbak is lehetnek:

  • pozitív externáliákkal rendelkező munkavállalók elvándorlása. A valóságban bizonyos munkavállalók egyedi termelékenységük mellett rendelkezhetnek olyan ismeretekkel és készségekkel, amelyek más munkavállalók termelékenységét is javítják (ezt hívjuk pozitív externáliának). Például egy orvos nem csak azzal növeli az ország jólétét, hogy elvégez műtéteket, amik a GDP-be beleszámítanak egy bizonyos elszámolási áron, hanem azáltal is, hogy a munkája következtében más munkavállalók tovább élnek és tovább képesek dolgozni. Az orvosoknak ezt a pozitív externáliáját a gazdasági statisztikák nehezen képesek megragadni. De hasonló pozitív externáliája lehet egy ügyes üzletkötőnek, aki több export-megrendelést tud szerezni egy hazai üzemnek, vagy egy értelmes hivatalnoknak, aki képes emelni a közszolgáltatások színvonalát. A pozitív externáliákkal rendelkező munkavállalók elvándorlása valójában maga a klasszikus agyelszívás probléma. Ezért sokkal súlyosabb gond az ilyen pozitív externáliákkal rendelkező szakmák elvándorlása, mint amit akár a népességen belüli számarányuk, akár a GDP előállításában kimutatott részesedésük indokolna (még ha az ilyen externáliák tényleges nagysága vitatott kérdés is az irodalomban). Az üres álláshelyek magasabb aránya épp az egészségügyben illetve az informatikában arra utal, hogy ez a jelenség nálunk is erőteljesen jelentkezik;
  • humánerőforrás-korlátok miatt elmaradó tőkeberuházások: végezetül a munkaerő csökkenése hatással lehet egy-egy gazdaságban a tőkeakkumulációra, mivel a munka és a tőke bizonyos mértékig egymást kiegészítő termelési tényezők. Vagyis ha például egy külföldi cég azért nem hoz ide egy üzemet, mert nem találna itt hozzá megfelelő képzettségű alkalmazottakat, az szintén rontja a gazdasági növekedést. Ez a negatív hatás nem csak magasan képzett migránsokhoz köthető, hanem szakmunkások hiányához is. Arról azonban nem állnak rendelkezésre adatok, hogy Magyarország esetében ennek a tényezőnek mekkora a relevanciája.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy az elvándorlás negatív hatásai jelentős mértékben attól függenek, hogy mennyire termelékeny munkavállalók hagyják el az országot és a migráció mennyire okoz munkaerőhiányt. Magyarország esetében ez a hatás a 2008-at követő elvándorlásnál összességében inkább mérsékeltebb, egyes szakmáknál - egészségügy, informatika - viszont már elég súlyos lehetett.

Mik a kivándorlás pozitív hatásai a gazdaságra?

A pozitív hatások egyik része anyagi, a hazautalt/hazahozott jövedelmeken keresztül jelentkezik. A korábban már hivatkozott Világbank-tanulmány itt arra a következtetésre jut, hogy a migránsok hazautalt jövedelmeiből származó költségvetési bevételek valószínűleg kisebbek annál, mint amit a költségvetés a migránsok otthonmaradása és otthoni munkavállalása esetén realizálna, feltéve, hogy az elvándorlók otthon is találtak volna munkát. Vagyis a hazautalások valójában csak akkor járnak nettó pozitív hatással, ha az elvándorlást csökkenő munkanélküliség, és stabil foglalkoztatottság kíséri.

A másik, gyakran emlegetett pozitív hatás a migránsok által végrehajtott tudástranszfer: a külföldön tapasztalatot szerzett emberek majd hazajönnek, és hozzák magukkal a fejlett technológiai ismereteket, vagy külföldről segítik az otthoniak boldogulását. Sőt, van olyan elmélet is a szakirodalomban, hogy a kivándorlás lehetősége már önmagában ösztönzi egy szegényebb országban a humántőkébe való befektetést. (Ezen elmélet lényege, hogy a szegény országban többen fognak tanulni annak reményében, hogy így külföldre mehetnek, de mivel ez nem sikerül mindegyiküknek, ezért végeredményben az adott országban is több jobban képzett ember marad, ami pozitív. Az elmélet limitációja, hogy csak akkor teljesül, ha a külföldre jutás perspektívája tényleg többletösztönzőt ad a tanulásra, és a kivándorlási korlátok elég szigorúak ahhoz, hogy mindenki ne tudjon elmenni. Ez utóbbi feltétel azonban az Európai Unión belül nem állja meg a helyét, illetve például az orvos-elvándorlás kapcsán sem látjuk az orvosi képzésben tanulók számának robbanásszerű emelkedését).

Valójában a kevés empirikus adat azt mutatja, hogy a migrációhoz kötődő tudástranszfert hajlamosak vagyunk túlbecsülni. Az egyébként igaz, hogy a migránsok egy jelentős része legalább átmenetileg előbb-utóbb hazatér (főleg a magasabb képzettségűek), ezért is látunk olyan nagy mozgásokat a migráció bruttó száraiban (a ki- és visszavándorlásban). A visszatérők által végrehajtott tudás- és innováció-transzfer azonban már nem ilyen egyértelmű: egyrészt, a cikk első részében hivatkozott Tárki-tanulmány szerint például a kivándorolt sokaság kb. negyedére tehető a külföldről visszatért, de munkanélküli státuszban lévők száma. Másrészt a már idézett Világbank-tanulmány is inkább arra a következtetésre jut, hogy a migránsok leginkább abban segítik az otthon maradottakat, hogy a kinti lehetőségekről információt nyújtanak nekik, de a tényleges tudástranszfer, kereskedelmi kapcsolatos fejlesztése, stb. csak elenyésző arányban mutatható ki. Ugyanez a tanulmány arra is rávilágít, hogy a migrációból haszna – az elért magasabb jövedelem és humántőke formájában - leginkább maguknak a migránsoknak van, a küldő ország számára az egyenleg legjobb esetben is csak nulla körüli, vagy negatív.

Összességében tehát a kivándorlás pozitív hatásai közül még inkább a hazautalások tűnnek a megragadhatóbbnak, de azok is csak bizonyos feltételek mellett, az elérhető tudástranszfer viszont –néhány nyilvánvaló sikertörténet ellenére is – inkább sötét lónak tűnik.

Mi az egyenleg?

Összefoglalva a cikk mindkét részének tanulságait: a Magyarországon zajló elvándorlás nem tekinthető meglepőnek vagy természetellenesnek, és vélhetően nagyobb részt magyarázható a Nyugat-Európához képesti fejlettségbeli különbségünkkel. Az viszont elég valószínűnek látszik, hogy ennek a folyamatnak a hatásai az itthon maradottakra nézve inkább negatívak, noha ezek egyelőre még inkább csak egyes ágazatokban – egészségügy, esetleg informatika – jelentkeznek intenzíven. A helyzet csak akkor változhat meg, ha Magyarország a felzárkózási folyamatban előrébb halad.

Addig két dolgot lehet tenni. Egyrészt jó lenne a realitások talajáról elemezni az egész problémát. Másrészt azért nem kizárhatók olyan intézkedések, amik a kivándorlás negatív egyenlegét például a költségvetés számára legalább valamennyire enyhítik (ha teljesen megszüntetni nem is tudják). Ebből a szempontból például a hallgatói szerződések, amik az állami ösztöndíjban részesült diplomás migránsoknál elvileg magasabb hazautalásokat kényszeríthetnek ki, nem tekinthetők ördögtől valónak. De akármit is gondolunk a ilyen konkrét ügyekről, ami a leginkább szükséges lenne, hogy az ezzel kapcsolatos vitákat több józanság, és kevesebb érzelmi töltet jellemezze.