Ciprasz nem bolond, hanem egy demokrata

2015.06.29. 16:53 Módosítva: 2015-06-29 18:39:26
26 hozzászólás

Bezártak a görög bankok egy hétre, kis túlzással bezárt a görög gazdaság is, külföldre történő utalás, készpénzfelvétel hiányában tartósan nem lehet megszervezni egy ország gazdaságát.

Még azt is nehéz elképzelni, hogy a most ezerrel pörgő turizmus sokáig húzhatja az alapvető banki funkciók nélkül.

A jövővel kapcsolatos bizonytalanság, a bankrendszer diszfunkcionalitása már eddig is komoly károkat okozott a görög gazdaságnak. Az első negyedévben, amikor még nyoma sem volt a mai bejelentésnek, 0,2 százalékkal esett a görög GDP, miközben az eurózóna 0,4 százalékkal növekedett.

A bizonytalanságot nem lehet tovább húzni. Az sem várható, hogy a négy hónapja masszírozott – és a hírek szerint pénteken már egymáshoz nagyon közel lévő – hitelezői és görög álláspontok alapvetően megváltozzanak még egy-két-három hónap tárgyalás után. Ráadásul a legfrissebb kompromisszumok elég messze vannak attól az idealista céltól, amivel kampányolva a Sziriza, a nagyobbik görög kormánypárt januárban mandátumot kapott.

A hétvégén meghozott döntés, hogy népszavazást tart az ügyben, egy meglehetősen logikus és – az európai hitelezők álláspontjával szemben – messze nem váratlan lépése volt Ciprasz kormányfőnek. Ciprasz számára az EU/EKB/IMF által adott ultimátum elég meggyőző lehetett arról, hogy a jelenlegi feltételek mellett többet nem tud kiharcolni a görög oldalnak.

  • Vagy elfogadja az ajánlatot (ami nem tartalmaz egy cent adósságleírást sem, de van benne további növekedést rontó adóemelés, kiadás lefaragás),
  • vagy elutasítja az ajánlatot, ebben az esetben nem tudja visszafizetni az állam tartozásait, és egymaga dönt Görögország EU-ból való távozásáról. Az eurót ugyanis otthagyni csak az EU-ból való kilépéssel lehet.
Egyikre sem volt felhatalmazása a Szirizának.

Ha elfogadja a számára kedvezőtlen ajánlatot, azzal a saját pártja támogatását veszti el, és jelentősen eltér a választási ígéreteitől. Ha elutasítja, azzal is saját politikai jövőjét kockáztatja, hiszen a görög lakosság döntő többsége az eurózónában (EU-ban) maradást támogatja, a kiesésért nagy eséllyel őt hibáztatta volna. 

Egyébként is, ekkora horderejű döntést amúgy sem tűnik úri huncutságnak a legdemokratikusabb úton eldönteni.

Ciprasz a „nem” mellett kampányol, vagyis azt ajánlja a görögöknek, ne fogadják el az ultimátumot. Ezzel hű marad a választási ígéreteihez.

Nagyon valószínű, hogy a nép a kérdést leegyszerűsíti, és az eurózónában való maradás vagy távozás dilemmájává egyszerűsíti. A népszavazás után még mindig három kimenet vázolható fel.

  1. A felmérések szerint a népszavazás legvalószínűbb kimenetele az „igen”, a kialkudott intézkedések árán maradás lehet. Ez az egyszerűbb kimenet, hiszen a hétvégén kidolgozott ajánlat elfogadása után egy-két technikai akadályt leküzdve visszaállhat a rend. Az Európai Bizottság elnöke, Jean Claude Juncker szerint egy 35 milliárd eurós növekedési csomag is várja a görögöket a megegyezés esetére. Nagy eséllyel ez a forgatókönyv érdemi pozitív fordulatot hozhatna a gazdaság teljesítőképességében és a görög helyzet piaci megítélésében.
  2. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy mi lenne akkor, ha a görögök nemet mondanának a jelenlegi ajánlat elfogadására. Itt még mindig két út állna a görögök előtt. A legnyilvánvalóbb esetben meghiúsulhatnak a tárgyalások, a görög kormány nem tudna nemzetközi hitelprogramot gründolni magának, nem is tudná fizetni a július 20-i kötvénylejáratokat, amire 3,5 milliárd eurót kellene előteremtenie. Ez a csőd megfűszerezve egy segélyprogram hiányával már egyenesen vezetne el az Európai Központi Bank (EKB) szabályai szerint a görög bankoknak juttatott finanszírozás megszüntetésével. Jelenleg 89 milliárd euró EKB hitel van a görög bankokban, ami a GDP kb. fele. Nem nehéz elképzelni, hogy egy ilyen drasztikus forrásmegvonás azonnali bankválságot idézne elő, hacsak nem alakítanák át a bankok forrásait a görög jegybank által kibocsátott drachmára. Az államadósság visszafizetése sem lenne reális lehetőség, a 315 milliárdos államadósság túlnyomó része visszafizetetlen maradna. Ezt a kimenetet senki nem várja: a Sziriza népszerűségét komolyan rontaná a csődhullám mentén kialakuló gazdasági visszaesés, az európai hitelezők és az IMF pedig mintegy 250 milliárdnyi görög kitettségüknek inthetnének búcsút – jó eséllyel csaknem egészében.
  3. A „nem” döntés optimistább és valószínűleg Ciprasz által remélt verziójában a görög nép felhatalmazná a kormányt arra, hogy akár a végső lépést is megtegye. Nem mintha meg akarná tenni, de ennek fényében a görögök fenyegetése az EU-ból való kilépésre megacélosodna. Ha az EU (talán itt Angela Merkel német kancellárra kell gondolni, ha meg akarnánk személyesíteni a hitelezőket) tartana attól, hogy a görög kilépés reális, akkor a július 20-ig hátralévő három hétben még tehetnének nagyvonalúbb ajánlatot a görögöknek.

Veszélyben az egész eurózóna? 

Nem csak a 250 milliárdos hitelektől vett végső búcsú feletti aggódás veheti rá Merkelt erre a last-minute alkura, sokkal fontosabb, hogy az euró zóna, és így az európai egység létét fenyegethetné a görögök eurózónából való szimbolikus kiesése.

Egy jövőbeli recesszióban sokkal nehezebb lenne a precedens fényében megmenteni a portugálokat, spanyolokat, vagy az európai fellendülés idején is csak vegetáló olaszokat. Merkel jelezte is, hogy kész Ciprásszal tárgyalni, és feltehetjük, hogy az elmúlt hónapok töménytelen (gyakran éjszakába, hétvégékbe csúszó) munkaóráját sem a görög miniszterelnök két szép szeméért áldozták fel az európai bürokraták, államfők.

Az USA az orosz befolyástól tart 

És még egy indok: a tavasszal folyamatosnak tűnő amerikai diplomáciai nyomás a hírek szerint csak fokozódott a hétvégén. Obama elnök és Jack Lew pénzügyminiszter többször is beszéltek a főbb érintettekkel, mindenképpen szeretnék a görögöket ez eurózónában tartani. A kiesésben Amerika egyrészt gazdasági kockázatokat lát, de fontosabbnak tűnik az az aggodalom, hogy egy nem EU-tag Görögország milyen sebességgel hullana a már egyébként is erős térségbeli pozíciókat kiépítő Oroszország ölébe.

A hétvégén bejelentett intézkedéscsomag tehát nem a vége a görög sztorinak, az folytatódik. Nekem egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy ebből a görögök csak rosszul jöhetnek ki, még kevésbé az, hogy nincs alternatívája Görögország eurózónából való távozásának.