Nem érték el az üzemi hőmérsékletet a bankok

Jó évet zár a magyar bankrendszer, de ahhoz, hogy ez a következő években is így maradjon, vagy a kamatszintnek, vagy a hitelezésnek, vagy mindkettőnek számottevően növekednie kell. Bár a lakásárak emelkedése jótékony hatást gyakorol a meglevő rossz jelzáloghitel portfóliókra, ezek még évekig sok gondot okoznak a bankoknak.

Jó évet zár a magyar bankrendszer, leginkább annak köszönhetően, hogy az idén felpörgött lakásár emelkedés jótékony hatást gyakorol az 1000 milliárd forintot meghaladó összegű nem teljesítő jelzáloghitel állományra. Egyes hitelezettek ismét törlesztenek, mások a jobb áron immár hajlandók megválni lakásuktól, ami a végtörlesztést is magával hozza.

Ez lehetővé teszi a korábban megképzett hatalmas céltartalékok csökkentését, ami nyereségként jelenik meg a bankok könyveiben. Ez azt jelenti, hogy a korábbi években az ingatlan hitelezésen nagy veszteséget elszenvedő négy bankból kettő ismét nyereségessé válhat, és a másik kettő is legfeljebb moderált veszteséggel zár, a többiek pedig rég nem látott eredményeket érnek el.

Ha azonban az üzemi működést tekintjük, továbbra sem kedvezőek a feltételek a banki nyereségtermeléshez. A díjbevételek a válság kitörése óta emelkedtek ugyan, de a verseny miatt nem növelhetők az égig, a marzsok alacsonyak, a hitelezés pedig, bár több bankban éledezni látszik, nem elég erős ahhoz, hogy érdemi nyereséget termeljen.

A többi üzletág, a deviza- és értékpapír kereskedelem hozza ugyan a tőle elvárt eredményeket, de normális esetben ez kis szelete a működési eredménynek. Ahhoz tehát, hogy a bankok a következő években tartósan nyereségesek legyenek emelkednie kell a kamatszintnek, vagy számottevően nőnie kell a hitelezésnek, de a legszerencsésebb mégiscsak az lenne, ha ez a két fejlemény egyszerre következne be. 

A szabályozói kihívás

Ugyancsak komoly kihívást jelent a bankoknak a folyamatosan változó szabályozói környezetnek való megfelelés. A Bázel4-hez való alkalmazkodás, valamint a pénzügyi eszközök piacát szabályozó MIFID2 rendelet implementálása és a hazai felügyelet elvárásainak teljesítése költséges informatikai fejlesztésekben és a jogi munkacsoportok növekedésében csapódnak le.

A rossz jelzáloghitel portfóliók az állomány csökkenése ellenére még éveken keresztül sok gondot okoznak a bankoknak. A náluk ragadt rossz lakáshitelek kezelése, a nem fizető ügyfelek megkeresése, a velük való alkudozás, rossz esetben a kilakoltatás nagy leterheltséggel és sok jogi kiadással jár.

Kézenfekvő megoldás lenne a rossz hitel portfóliók nagy csomagokban történő értékesítése követeléskezeléssel foglalkozó profi vállalkozásoknak és befektetési alapoknak, de idén egyedül az Erste Banknak sikerül megválnia egy 300 milliárd forintos csomagtól. 

Az ilyen tranzakciók létrejöttének akadálya, hogy többnyire újabb veszteségek elszámolásával jár, és a vevők sem tolonganak a piacon. Ilyen körülmények között nem marad más, mint az állományok fokozatos csökkentése, vagyis kisebb – maximum néhány 10 milliárdos – portfóliók eladása. Ez azonban nem oldja meg az alapvető problémát, mert többnyire egyet jelent a jobb követelések kimazsolázásával, ami csökkenti a megmaradó állomány értékét, és rontja annak minőségét és kezelhetőségét.