A kőpénztől az okos szerződésig

GettyImages-167577081
2017.07.20. 07:08 Módosítva: 2017-07-20 07:30:25
33 hozzászólás

Valahol a Csendes-óceán közepén található egy apró trópusi szigetcsoport, a Yap-szigetek. Ősidők óta egy bennszülött törzs lakja, és ez a távoli közösség szolgál számunkra egy pénztörténeti érdekességgel: évszázadokon keresztül mészkőből faragott pénzt használtak, kőpénzben fizettek egymásnak.

Pénzt általában ritka és nehezen hozzáférhető anyagból készítenek, mint például az arany. Hogyan lehetséges, hogy a bennszülöttek mészkőből csinálták? Úgy, hogy a Yap-szigeteken a mészkő olyannyira ritka, hogy nincs is egyáltalán, és olyannyira nehezen hozzáférhető, hogy a bennszülötteknek több száz kilométert kellett lapátolniuk kezdetleges kenuikkal a szomszédos szigetcsoportig, hogy szert tegyenek rá. Ezek hosszú és kockázatos expedíciók voltak, gyakran követeltek emberéletet. Mivel a vasat nem ismerték, a mészkődarab fánk alakúvá faragása is sziszifuszi munka volt, amit egyebek között kagylóhéjakkal végeztek.

Fizetés szájhagyomány útján

A kövek mérete változó volt, a tíz centistől a több méteresekig. A legnagyobbak több tonnásak voltak, amelyek megmozdítása rengeteg ember összehangolt munkáját követelte meg, de a közepesek mozgathatósága is igencsak nehézkes volt. A yap-szigetekiek ezért kialakítottak egy sajátos fizetési módszert. Rájöttek, hogy nem szükséges fizikailag is átadni egymásnak a kőpénzeket, azokat nyugodtan hagyhatják egy helyben. Ha pedig a tulajdonviszonyokban változás történt, akkor azt egyszerűen elmondták a többieknek. Vagyis szájhagyomány útján fizettek, és a közösség minden tagja pontosan tudta, hogy melyik kőpénz éppen kié.

Történt azonban egyszer, hogy egy pénzfaragó expedícióról úton hazafelé egy frissen kifaragott kőpénz beesett az óceánba. A bennszülöttek visszatértek és elmesélték, hogy mi történt. A törzs összeült tanácskozni és arra jutottak, hogy pusztán azért, mert nem látják, attól még kétségtelenül létezik az a kőpénz, és ezért érvényes fizetőeszköz lehet a közösségben. Azt már úgyis megszokták, hogy szóban, szájhagyomány útján fizetnek. És ez így is történt, az óceán mélyén pihenő, elveszett követ immár 150 éve használják fizetésre.

A sztori tanulsága, hogy maguk a kövek fizikai valójukban lényegtelen szerepet töltöttek be a törzs fizetési forgalmában. Az igazán fontos összetevő a kollektív tudás, a szájhagyomány segítségével a fejekben vezetett főkönyv volt. A köveket akár be is dobálhatták volna a tengerbe, a pénzrendszer fennakadás nélkül működött volna tovább. És az ilyen alapokon működő pénzrendszernek van néhány érdekes tulajdonsága.

Központ, lopás, hamisítás nélkül

Az egyik az, hogy központ nélkül működik. Nincs központi pénzkibocsátó vagy központi bank, a rendszer tökéletesen decentralizált. A másik a rendszer manipulálhatatlansága. Egyik bennszülött sem tudja ellopni vagy önkényesen kisajátítani a más pénzét, hiszen az mindegy, hogy fizikailag hol van a kő. Még ha az egyik bennszülött el is lopná az egyiket, akkor se menne vele sokra. Amikor ugyanis szeretné elkölteni és ezt bejelentené, akkor a többiek ezt nem hagynák. Azt mondanák neki, hogy mindannyian tudjuk, valójában nem a tiéd az a kőpénz, nem fizethetsz vele. Viszont a jogos tulajdonos gond nélkül fizethet vele, még akkor is, ha nincs nála a kő, hiszen ha szóban odaadja valakinek, akkor az egy érvényes tranzakció. Hasonló okokból lehetetlen pénzt hamisítani. A pénzrendszer manipulálhatatlanságát a teljes törzs kollektíve garantálja.

Ezt a fajta pénzrendszert már csak az érdekessége miatt is jó lenne kiterjeszteni az egész világra, persze a kövek elhagyásával. A nehézség nyilván abból adódik, hogy sok millió ember nem lesz képes egymással személyesen kommunikálva fejben nyilvántartani mindegyikük vagyonát.

Továbbgondolt kőpénz

A problémát néhány éve a blokklánc technológia feltalálásával sikeresen oldotta meg egy Satoshi Nakamoto álnevű ember, akinek a valódi kilétét a mai napig nem ismerjük. 2009-ben ő indította el a bitcoint, amivel bizonyítani igyekezett, hogy találmánya a gyakorlatban is működik. A bitcoin esetében ugyan nem emberek kommunikálnak egymással személyesen és élőszóban, hanem számítógépek az interneten keresztül. De a lényeg ugyanaz. Az okosan felépített rendszer biztosítja, hogy a számítógépek kialakítsák a konszenzusos kollektív tudásukat arról, hogy aktuálisan melyik számlán hány bitcoin van. Ezzel pedig a történelem folyamán először globálisan is megvalósult egy központ vagy központi bank nélkül működő, és egyben manipulálhatatlan pénzrendszer.

Az új technológia tehát lehetővé teszi, hogy a blokklánc alapú adatbázisban manipulálhatatlanul tároljuk az aktuális bitcoin számlaegyenlegeket. De a technológiában rejlő igazi potenciál nem ez. A blokkláncon ugyanis nem csak számlaegyenlegeket, hanem bármilyen más adatot is manipulálhatatlan formában tudunk tárolni. Például szerződéseket. Ha a megkötött szerződéseinket digitálisan aláírva feltöltenénk a blokkláncra, akkor nem lenne szükség azokat állandóan sok példányban kinyomtatni, lepecsételni, aláírni, iktatni és minden félnek eltennie belőle egy-egy példányt. A blokklánc megőrizné azokat hiteles formában.

Sőt, alkothatunk akár egy olyan blokkláncot is, ahol a feltöltött szerződések önmagukat végrehajtják. Programozók egy csoportja éppen egy ilyen blokklánc fejlesztésén dolgozik. A találmányukat Ethereumnak nevezték el, az Ethereum saját pénzét pedig éternek hívják.

Laci, Dani és a jegesmedve

Egy példán keresztül jobban megérthetjük, hogy pontosan miről is van szó, és ezért most térjünk vissza a Yap-szigetekre. Képzeljük el, hogy a bennszülöttek nem csak a számlaegyenlegeket tartják nyilván fejben, hanem az egymással kötött megállapodásokat is. Ez valójában persze nem így történt, de a hasonlat segíteni fog megérteni a lényeget.

Tegyük fel, hogy az egyik bennszülött (hívjuk őt Daninak) a törzs színe előtt vérszerződést köt egy másik bennszülöttel (legyen ő Laci), hogy amennyiben Dani bennszülött egy éven belül elhoz neki egy jegesmedvét, akkor Laci bennszülött ezért fizet 10 egységnyi kőpénzt.

Ebben az esetben, ha másnap Laci bennszülött szeretné elkölteni az összes pénzét valami másra, akkor a törzs tagjai nem lennének hajlandók a fejükben elkönyvelni a tranzakciót. Hiszen ha Dani bennszülött ezután előállna a jegesmedvével, akkor Lacinak nem maradna pénze kifizetni őt, márpedig arra vérszerződést kötött, tehát kénytelen lenne. Ma úgy mondanánk, hogy a törzs tagjai a vérszerződés alapján egy évre zárolják Laci bennszülött 10 kőpénzét, aki ezt az összeget addig nem tudja elkölteni.

Ha pedig Dani bennszülött egy éven belül meghozza a jegesmedvét és a törzs színe előtt átadja, akkor a közösség minden tagja a vérszerződés alapján automatikusan, további teendő nélkül fejben végrehajtja Laci fizetési tranzakcióját, és Dani számláján jóváírják a 10 kőpénzt. Itt a lényeg az, hogy a megkötött vérszerződést az események függvényében konszenzusban és automatikusan hajtják végre a törzs tagjai a megállapodásban foglalt feltételeknek megfelelően.

Kőpénzek és vérszerződések

Az Ethereum programozói ezt a modellt szeretnék globálisan is megvalósítani, és mindenki számára elérhetővé tenni. Az Ethereum blokkláncán a felhasználó közösség az egymással kötött szerződéseit rögzítheti, amely szerződések aztán az események függvényében a megállapodásban szereplő feltételek szerint automatikusan végrehajtódnak. Éppen ezért hívják ezeket smart contractoknak, vagyis okos szerződéseknek.

Ha a kőpénzek manipulálhatatlan rendszerét blokkláncra tesszük, akkor a bitcoinhoz jutunk. Ha a vérszerződések manipulálhatatlan rendszerét tesszük blokkláncra, akkor pedig az Ethereumot kapjuk.

Abban a formában, ahogy ma mindannyian ismerjük, az internet az információ közvetlen megosztására alkalmas. Ezt úgy tesszük, hogy a birtokunkban lévő adatot lemásoljuk és elküldjük másoknak. Akár e-mailben, akár amikor a szerverünkön tárolt tartalmat mások letöltik és megjelenítik böngészőjükben. Az információ ezután meglesz nekünk is, és annak is, akinek elküldtük, tehát akárhányszor lemásolható. Ami pedig végtelenszer kopírozható, az nem lehet túl értékes.

A bitcoin bebizonyította, hogy az interneten adat formájában előállíthatók úgy is virtuális eszközök, hogy azok nem másolhatók le. Átadhatom másnak, de – a sima információval ellentétben – akkor az nálam már nem lesz meg. Mivel így a kínálatuk korlátos, ezért ezek a virtuális eszközök alkalmasak érték reprezentálására. Ezen értékes eszközöket pedig a világhálón keresztül közvetlenül egymásnak tudjuk transzferálni. Közvetítőt – bankot, tőzsdét vagy brókercéget – nem szükséges igénybe vennünk.

Internet jelentőségű találmány?

Az interneten közvetlenül transzferálható értékes eszközök szaporodása és evolúciója megindult. Vannak olyanok, amelyek pénzhez hasonlítanak, mások inkább az aranyhoz, és léteznek olyanok, amelyek részvényekhez. A befektetések világában egy tökéletesen új, az eddigiektől teljesen függetlenül létező, és más jellemzőkkel bíró eszközosztály van születőben. Összefoglaló néven kriptoeszközöknek hívjuk ezeket.

Az Ethereum létrehozásával pedig képessé válunk arra, hogy a különböző fajta kriptoeszközöket manipulálhatatlan és önmagukat végrehajtó okos szerződések segítségével cserélgessük közvetítő nélkül, közvetlenül egymás között, az előzetesen megállapodott feltételrendszer betartásával.

Az Ethereum ma még nem működik jól, és lehetséges, hogy még hosszú ideig nem is fog. De ha egyszer valóban elkészül, akkor az alapjaiban formálhatja át a gazdasági kapcsolatok ma ismert rendszerét. Sokak szerint – beleértve engem is – egy internet jelentőségű találmánnyal állunk szemben.

A cikk szerzője az Alapblog.hu rendszeres írója.

Borítókép: George Frey / Getty Images Hungary.