Boldog békeidőkben sem látjuk, pontosan mit hoz a jövő, egy jókora világjárvány kellős közepén pedig végképp hiába meresztjük a szemünket a ködbe. Gondolkodni tudunk csak, ami arra azért jó lehet, hogy így kevesebb látnivalón lepődünk meg, ha majd oszlik a köd. Gondolatébresztőnek szánt ködszurkálás következik.

Nincs ember, aki ne hallott volna Soros Györgyről, mint legendás hedge fund managerről, dúsgazdag filantrópról, a globálisan működő Nyílt Társadalom Alapítvány atyjáról vagy épp mint messiástudatú „állam nélküli államférfiról”.

Ugyanakkor Soros Györgyről, mint „bukott filozófusról” (teoretikusról) valószínűleg kevesebben hallottak, jóllehet Soros számos cikkében, interjújában, beszédében, valamint tizenöt megjelent könyvében mindújra kifejtette ún. reflexivitás-elméletét, ami bevallása szerint „konceptuális keretet” biztosított számára mind befektetői, mind filantróp tevékenységéhez az elmúlt évtizedek alatt.

Miközben a világ még a koronavírus-járvány következtében kialakult brutális és nyugodtan kijelenthetjük, soha nem látott mértékű gazdasági padlófék miatti tűzoltással van elfoglalva - és nem tudjuk, ez mennyire lesz sikeres – egyre inkább az is előtérbe kerül, hogy milyen hosszú távú hatásokkal számolhatunk, milyen erős lesz majd a növekedési kép és milyen jellegű lesz a minden bizonnyal átalakuló társadalmi-gazdasági szerkezet. A kérdés széles spektrumú és számos a bizonytalansági tényező, de néhány fontos irány már érzékelhető és látható.

A járvány miatt szükségessé vált intézkedések nyilvánvalóan befolyással bírnak mindannyiunk életére. Az elmúlt hetekben egymás után bevezetett korlátozások mind a családok, mind a munkavállalók, mind pedig a vállalatok mindennapi működését átalakították. Ez egyértelműen kihatással van a villamosenergia-fogyasztásunkra is.

Vilt Tibor 1959-ben felállított Energia című szobra az erőmű előtt. A Tiszalöki Vízlépcső a Tisza szabályozásának során épült fel 1954-ben. A vízerőmű díszítésére a párkányára készült Vilt Tibor szobrászművész monumentális szobra ami utalva az épület funkciójára a vízből született elektromos áram szimbóluma.

Fotó: Oláh Tibor / MTI

Jelen rövid írásban azzal foglalkozunk, hogy a 2020. február vége óta eltelt öt hétben hogyan változott a magyar villamosenergia-rendszer napon belüli terhelése és a naponként, illetve hetenként felhasznált villamos energia mennyisége. Az elemzésekhez a Magyar Villamos Rendszerirányító (MAVIR) adatpublikációs oldalán nyilvánosan elérhető negyedórás terhelési adatokat és a korábbi évekre vonatkozó MAVIR-jelentéseket vettük alapul.

Referenciaként a járványügyi intézkedésekkel még nem érintett 2020. február 24. – március 1. hetet választottuk (erre a referencia hétre a későbbiekben 0. hétként hivatkozunk).

A koronavírus hatására elképesztő bizonytalanság övezi a gazdaságot, az idei második negyedév alighanem a mért történelem legnagyobb GDP összeomlását fogja produkálni. Ösztönösen kerülni szoktuk a bizonytalanságot, ami lehetőséget jelenthet az ebben az időszakban a részvénypiacon kockázatot vállalók számára. De hol érdemes keresgélni?

Bizonyára sok honfitársunk szívét megdobogtatta, hogy a Google keresője nemrég Semmelweis Ignác képével jelent meg. A lelkiismeretes orvos, „az anyák megmentője” egyszerű, de hatásos megoldást talált egy szörnyű fertőzés, a gyermekágyi láz megelőzésére.

Moss kezet! – üzente szülész kollegáinak. Fertőtlenítsd a kezed, mielőtt egy terhes nőhöz nyúlsz! Ha azt látta, hogy valaki megszegi ezt a szabályt, az agresszív fellépéstől sem riadt vissza.

Semmelweis azonban nem csak ezért a sokak életét megmentő felismerésért érdemli meg a figyelmünket és a tiszteletünket. Az eredmény mellett a módszer is fontos. A 19. század közepén járunk, a mikroorganizmusok felfedezése, a mikrobiológia, a csíraelmélet megjelenése előtt; Louis Pasteur csak nemrég fejezte be egyetemi tanulmányait, Robert Koch még rövidnadrágban futkározik a kertben.

Kitűnő honfitársunk statisztikai elemzéseket végzett, számoszlopokat hasonlított össze, mintázatokra figyelt fel és a kísérletezéstől sem riadt vissza. Hipotéziseit tudományos módszerességgel gyűjtött és feldolgozott megfigyelésekkel igazolta. Statisztikai eljárásai mai szemmel nézve egyszerűek voltak, de eredményesek, nagy felzúdulást keltve a máshoz szokott professzorok körében.

Előrebocsátom, hogy az alábbiakról érvényes tudása porban járó gyalognak nem lehet, mert ha valami, akkor ez igazi politika, az igazi politika pedig természeténél fogva kerüli a fényt. Csak gondolkodunk.

A legenda ugyebár az, hogy március elején, tehát már derékig gázolva a világjárvány kiváltotta gazdasági összeomlásban az OPEC+ államok bécsi tárgyalásaikon egymásra borogatták az asztalokat, nem tudván megállapodni a kitermelési kvóták csökkentésében. Szaúd-Arábia szeretett volna kitermelést csökkenteni, Oroszország nem, a pozícióik a tárgyalások előtt is nyilvánosak voltak, érthetetlen, hogy miért vártak sokan megegyezést.

Az ilyen megállapodások lényege egyébiránt az, hogy ki mennyivel vágja vissza a termelést, hiszen aki kevésbé, vagy aki hazudik, az élvezi az ár stabilizálását egy kevésbé, vagy egyáltalán nem csökkentett, vagy akár megnövelt értékesítési volumen mellett is. Így működik a dolog normális körülmények között.

Pénteken „Hack The Crisis” elnevezéssel 48 órás, úgynevezett hackathont rendeznek Magyarországon, amelynek az a célja, hogy „Magyarország fejlesztői olyan megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek a koronavírus okozta nehéz helyzetben támogatják a kulcsfontosságú szakembereket, szervezeteket, közösségeket, illetve oktatási intézményeket”.

Észtországban indult el a kezdeményezés és a múlt heti német hackathonon, amelyen 42 ezer fejlesztő vett önként és ellentételezés nélkül részt, számos érdekes kezdeményezés mellett 8 európai intézet kidolgozott egy appot, amit "Pan European Privacy-Protecting Proximity Tracing" (PEPP-PT) munkanévvel láttak el.

Az app lényege, hogy Bluetooth és GPS segítségével az okostelefonok kommunikálnak egymással, feljegyeznek minden olyan kontaktust, ahol az app be volt kapcsolva. A találkozás intenzitását, közelségét és időtartamát is méri az applikációé és az így nyert adatokat két hétig tárolja.

Ha valakinél ez időszak alatt Covid-fertőzést mutatnak ki, az applikáció automatikusan minden korábbi kontaktust értesít. Hogy a magyar hackathonon milyen megoldások születnek, az még nem tudható, sok függ például a megoldandó problémáktól is, de ha lesz érdemi kihívás, akkor a programozó-fejlesztő közösség nagy eséllyel talál rá megoldást.

Brutálisan nehéz feladata van a kormánynak, hiszen a szolidaritást és a versenyképességet kell mérlegelni, amikor arról születik döntés, hogy mely ágazatok milyen formában kapjanak segítséget. Ráadásul az egyes országok gazdaságpolitikai metódusai is versenyt futnak egymással, más-más módon, de a környező országokban is mindenütt a hazai szereplőket próbálják védeni Ausztriától Romániáig. Üdvözlendő, hogy néhány héttel a veszélyhelyzet kihirdetése után a pályázati piacon is megjelentek az első könnyítések, de meggyőződésem, hogy a megemelt előleg, a kitolt határidők és a könnyebb elszámolás bejelentése után legfeljebb egy hónapon belül újabb kedvezmények léphetnek életbe. Az érintett szaktárcáknál, így az ITM-nél és a PM-nél is megvan a szükséges humán kapacitás a gyors és hatékony beavatkozásra. Krízishelyzetben különösen fontos a bátorság, hiszen egy cégvezetőnek is tíz döntése közül akár két vagy három is rossz lehet, de lényeges, hogy erőt sugározzon gyorsan és rugalmasan viszonyuljon a kialakult helyzethez.

Home office-ba „kényszerült” a magyar SSC piac csaknem 60 ezer munkatársa. Az átállás annyira flottul ment, hogy a távoli munkavégzés normává válhat, lehetővé téve a részmunkaidős foglalkoztatást, a vidéki munkaerő bevonását, sőt, arra is van esély, hogy távol-keleti versenytársaktól is lehet piacot szerezni.

Sírfeliratnak szánom az alábbi néhány bekezdést, ebben a műfajban kicsit hosszú lesz, de valójában nagyon is röviden foglalom össze, hogy türelemmel viselt, hosszú betegség után a kötvénypiac, mint olyan, örökre itt hagyott minket. Régóta meglévő, krónikus bajai mellett szervezete nem tudott megbirkózni a koronavírussal.

A koronavírus-járvány kapcsán az utóbbi időszak egyik érdekes fejleménye az volt, hogy a boltokból elfogytak egyes termékek, köztük a WC-papír. Mindez annak ellenére történt, hogy az ellátással nincs baj, azaz a WC-papír termelés továbbra is ki tudná elégíteni a keresletet, ha a korábbi mennyiségben vásárolnának az emberek. Azonban a beindult pánikvásárlások során olyan mennyiségű WC-papír fogy, hogy hiány alakult ki.

Valószínűleg már többen tapasztalták a közelmúltban a boltokban, hogy a vásárlóközönség egy része egyes egyszerű fogyasztási termékeket megrohamozott. Eddig az ellátási láncok viszonylag jól vették az akadályt. A vírus terjedésének megfékezésére tett kísérletek még kisebb öngerjesztő problémákat generálhatnak. Hogy miért használom az öngerjesztő szót? Mert egy másik, szintén (javarészt) kínai járvány gazdasági hatása már lassan egy éve a magyar boltokban van, látszólag mégsem pánikol senki.

Az utóbbi napokban jól láthatóan elkapták a tőkepiacok is a vírust, rég nem látott zuhanás van mindenfelé – riadalom és menekülés a kockázatos eszközökből. Ilyenkor ahhoz vagyunk szokva, hogy a forint – mint fejlődő piaci eszköz – gyengül. Illetve dehogy gyengül, inkább a zuhanás szót szoktuk használni. Mégis, ez most az a válság (már ha egy influenzajárványból lehet válságot csinálni) lehet, amikor a forint erősödik.

A forint gyengülése sokaknak eszébe juttathatta a devizahitelezést, ami 2010 után felforgatta a magyar bankrendszert, és maradandó károkat okozott cégeknek és magánszemélyeknek egyaránt. Azóta a lakossági devizahitelek állománya jelentéktelen szintre esett vissza, ám a vállalati devizahitelezés újra növekvő pályára állt. Bár a piaci szereplők és hatóságok is sokat tanultak az akkori tapasztalatokból, kockázatok most is vannak.

Richard Thaler 2017-ben kapta meg a Nobel-emlékdíjat a gazdaságpszichológia és a viselkedési közgazdaságtan területén végzett tudományos munkásságáért. (Az Index vele készült interjúját itt olvashatja.) Viszont Thaler nem csak a tudományban ért el sikereket, hanem a tőzsdén is sikerrel alkalmazta gazdaságpszichológiai eredményeit.

Az elméleti tudományos gondolkodásban széleskörben elterjedt nézet, hogy a tőzsdéken nem lehet a piaci hozamnál több pénzt keresni, mert ha lehetne, akkor azt a professzionális és racionális befektetők már kihasználták volna - ezt szokták a hatékony piacok elméletének nevezni (például Malkiel, 1973; Malkiel, 2003). Ezzel szemben Thaler azt állította, hogy gazdaságpszichológiai tudásunk alapján jól előre lehet jelezni a szisztematikus félreárazásokat a tőzsdéken is.

Az EU által finanszírozott közbeszerzési projektekben a korrupció szintje sokkal magasabb a kívánatosnál és figyelembe véve az EU-s támogatások elköltésére vonatkozó szabályok szigorúságát és a pénzeket osztó szervezetek kiterjedtségét, ez a szint az előzetes várakozásokat is jócskán felülmúlja. A kérdés inkább az, hogy az EU-s intézményrendszer, az EU-s szervezetek, közöttük az EU Bizottság és az OLAF, valamint az oknyomozó újságírók, civil szervezetek hozzá tudtak-e járulni ahhoz, hogy csökkenjenek a korrupciós kockázatok. Közeledtek-e az új EU országok a fejlettebb EU országokhoz a korrupciós kockázatok szintjében? Az új tagországokban az EU támogatásból megvalósult közbeszerzések korrupciós kockázatai alacsonyabbak-e mint a hazai finanszírozásúak?

E kérdéseket is vizsgálja a  CRCB  kutatása, amely 2006 és 2018 között lebonyolított, mintegy  6,4 millió európai közbeszerzés adatai  alapján matematikai-statisztikai módszerekkel elemzi a korrupciós kockázatok és a finanszírozási forrás (EU finanszírozás vagy hazai finanszírozás) közötti összefüggéseket. Ennek során a kutatók az EU-hoz 2004-ben és 2007-ben csatlakozó közép-kelet-európai országok (Bulgária, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia és Románia) közbeszerzéseit vetették össze a korrupciós kockázatok legalacsonyabb szintjével jellemezhető minta országok (Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Hollandia, Írország, Németország, Norvégia és Svédország) adataival. A korrupciós kockázatok szintjét, valamint a korrupciós kockázatok kontrolljának erősségét a kutatók a verseny nélkül és a legalább négy versenyző mellett lebonyolított tenderek arányának segítségével elemezték.

A koronavírus miatt Kína ipari termelésének nagy része áll, kérdéses mikor indulhat újra. Közben elkezdtek szállingózni a hírek az európai gyártóktól, hogy komoly alkatrészhiányok alakulhatnak ki heteken belül, ha nem normalizálódik a helyzet. Európa ipara túlságosan függ Kínától, a beszállítói láncot diverzifikáltabbá kell tenni.

Néhány héttel ezelőtt az Alapblog Nap ábrája rovatában közöltek egy  érdekes ábrát , ami a Tesla és a három nagy amerikai hagyományos autógyártó (Ford, General Motors, Fiat Chrysler) piaci értékét, illetve az általuk legyártott autók számát hasonlítja össze. Míg a többiekhez képest a Tesla egy nagyságrenddel kevesebb autót gyárt, a piac mégis jelentősen többre értékeli a céget. Az Alapblog le is szűri a tanulságot: itt bizony egy buborékot láthatunk.

A helyzet azóta csak még látványosabb lett. Az elektromos autógyártó részvénye tovább száguldott, a  piaci kapitalizációja már a 100 milliárd dollárt is meghaladta, amivel megelőzte a Volkswagent is . Ezzel pedig elnyerte a második legértékesebb autógyártó címét, már csak a Toyota van előtte. És habár az első (Toyota) és a harmadik (VW) helyezett tavaly nagyságrendileg tízmillió autót adott el, addig a Teslának elegendő volt csupán néhány százezret az ezüstéremhez. Látszólag tehát valóban csak arról van szó, hogy egy újabb fejezettel bővülhet majd a  Mániák és válságok  című könyv későbbi kiadása.

Érdekes és elgondolkodtató írások születtek az elmúlt hetekben itt az Index hasábjain az infláció mért és vélt alakulásáról, és ennek következményeiről. A szerzők általános vélekedése, hogy a mért infláció nem feltétlenül tükrözi a valóságot. A vitát kiváltó MNB publicisztika is elismeri a mérés hiányosságait, és előrevetíti bizonyos finomhangolás szükségességét. Aztán erre reakcióként születtek újabb írások, más megvilágításba helyezve a lehetséges módosító tényezőket.

A brexit bekövetkezésének napján a részletkérdések tömege mellett talán nem értelmetlen időtöltés szóba hozni a legfontosabbat, amit az események sodrásában egyre ritkábban emlegetünk:

A Bitcoin árfolyama 2019 első hat hónapjában és piaci kapitalizációja közel háromszorosára nőtt, így nem meglepő, hogy a korábbi pesszimista hangvételű cikkek helyett nyáron tömegével jelentek meg mind a legelső virtuális valutával, mind általában a kriptopénzekkel kapcsolatban a pozitív hírek és írások.

Satoshi Nakamoto szellemi gyermekének, a Bitcoin-nak az árfolyam-alakulásából kiindulva többen is a kriptopénzek végső győzelméről kezdtek beszélni. Bár az árfolyam az év második felében csökkenő trendben mozgott, a Bitcoin így is az év eleji érték közel dupláját érte az év végén, további érveket adva az optimistáknak. De biztos, hogy ismerjük az árnyoldalt is?

Néhány országban kimutatták, hogy a növekvő ingatlanárbeli különbségek erősen hatnak a munkavállalói mobilitásra. De közel sem úgy, ahogy várnánk!

A drágább ingatlanokkal – és feltehetően gyakran jobb munkaerőpiaci helyzettel – rendelkező települések vonzereje csökken a (munkaképes) lakosság körében. Norvégiában például 2016-ban azt találták a különböző régiókat és a 30-49 éves korosztályt vizsgálva, hogy az országoshoz képest magasabb lakásár negatívan hatott a nettó odaköltözők számára (avagy nagyobb nettó elvándorlással párosult) (IMF, 2016).

A főváros, Oslo esetében úgy becslik, hogy az országos átlagot 25%-kal meghaladó lakásár-emelkedés 10%-os növekedést idéz elő a 30-49-es korosztály elvándorlásában. Angliában pedig egy 2006-os tanulmány talált ilyen hatást, bár azt is megjegyzi, hogy a lakásárakat a szomszédos régiók áraihoz célszerű viszonyítani, vagyis a magas lakásár valóban az adott régióba való költözés vonzerejét csökkentette, de a jó a munkalehetőségek pozitívan hatottak a szomszédos régiókba költözők számára (Murphy et al., 2006): feltehetően megnőtt a bejárók száma.