Segít-e Amerikán az újabb New Deal?

2009.02.18. 08:23
Barack Obama amerikai elnök kedden aláírta a gazdaságnak a válságból való kilendítését, munkahelyek millióinak teremtését célzó ösztönző programot. A soha nem látott méretű, 787 milliárd dolláros csomag elfogadása kapcsán fellángolt a vita, vajon segít vagy éppenséggel ront a gazdaság állapotán egy olyan kormányzati beavatkozás, amelyre Franklin D. Roosevelt 30-as évekbeli hasonló programja, a New Deal óta nem volt példa?

A mostani gigantikus élénkítő csomag legfőbb indoklása az - mint azt Obama többször kifejtette -, hogy a magánszektor teljesen lebénult, egyedül az állam képes kimozdítani a gazdaságot a krízishelyzetből. "Miután a privátszektor ennyire meggyengült a recesszió miatt, a szövetségi kormány az egyetlen szereplő, amely megfelelő forrásokkal bír a gazdaság életre keltéséhez" - mondta.

Szinte ugyanezen megfontolás vezérelte Rooseveltet a nagy világválság idején, amikor óriási állami fejlesztési programokat kezdeményezett. Amikor 1933-ban hivatalba lépett, minden negyedik amerikai munkanélküli volt. "Legfőbb feladatunk annak elérése, hogy az emberek ismét munkához jussanak" - hangoztatta annak idején az elnök, aki egyben szociális védőháló megteremtésén fáradozott. Több kezdeményezése - melyeket akkoriban sokan bíráltak - mára az amerikai gazdaság bástyáivá váltak, ilyen például az állami munkanélküli segély vagy a nyugdíjasok juttatásai.

A vita azonban soha nem zárult le arról, hogy a New Deal megmentette-e az Egyesült Államokat a válságtól, csak enyhítette annak csapását vagy egyenesen rontott a helyzeten.

Az Obama ösztönző csomagjáról folytatott kongresszusi vitában John Ensign republikánus szenátor úgy foglalt állást, hogy az állami költekezés nem képes megfordítani a gazdaság zsugorodását; "a történelem bebizonyította, hogy ez a módszer kudarcot jelent, láthattuk a nagy hanyatlás idején, nem lehet költekezéssel kilábalni a recesszióból vagy gazdasági csökkenésből".

Obama egy sajtótájékoztatóján erre úgy reagált, hogy ez a vita már régen lezárult. A gazdaságtörténészek között arról valóban nincs vita, hogy bár a New Deal bevezetése után némileg mérséklődött a munkanélküliség, az amerikai gazdaság számára valódi felélénkülést csak a második világháború hozott a 40-es években.

Dan Mitcell, a konzervatív washingtoni Cato intézet közgazdásza egyenesen azt állítja: a New Deal csak hosszabbá és súlyosabbá tette a depressziót. Szerinte Roosevelt programja 7 évvel hosszabbította meg a nagy depressziót, ezért "nem szabad a kudarc e modelljét követni". A 30-es évekbeli kormányzati politika szerinte arra példa, hogyan nem szabad cselekedni; a központi beavatkozás, a magasabb adók, az állami költekezés gátolta a gazdaság felépülését. Mitchell szerint a kormány azért nem képes önmagában serkenteni a növekedést, mert kiadásai adókból vagy a magánszektor hiteleiből származnak.

Mások szerint a New Deal túl csekély méretű volt nagy a kihívások kezeléséhez. E nézet hívei arra hivatkoznak, hogy világháború alatti kormányzati kiadások gyakorlatilag néhány hónap alatt felszámolták a munkanélküliséget. Alan Brinkley, a Columbia University történésze szerint egy súlyos recesszió ellensúlyozására óriási ösztönző lépéseket kell tenni, és Obama csomagja ezt a célt szolgálja.