Miért nem omlik össze Kelet-Európa bankrendszere?

A Nomura szerint nem szabad egy kalap alá venni a régió országait, a cseh és a lengyel bankszektor helyzete ugyanis viszonylag kedvező a többihez képest. Ennek öt oka van: a kedvező a hitel/betét arányuk, kisebb a külföldtől való függőségük, viszonylag alacsony a devizahiteleik aránya, nagyobb a lakossági hitelezés aránya és a háztartások betéteire építenek.

A Nomura elemzői nem a lakossági devizahitelek bedőlésétől tartanak elsősorban, a devizák erősödésének hatását ugyanis mérsékelték csökkenő kamataik. Úgy látják, a vállalati szektorban már nagyobb gond lehet ebből.

A bankrendszerek piaci megítélése ráadásul számos téves feltételezésen alapul. Az első ilyen tévedés, hogy Kelet-Európa 1700 milliárd dollárral tartozik a külföldnek, és ennek az adósságnak a nagy része rövid lejáratú; a Daily Telegraph szerint már ebben az évben 400 milliárd dollárt kell visszafizetni.

Nincs olyan nagy baj

Valójában azonban csak 1360 milliárd dollár Oroszország, Lengyelország, Csehország, Magyarország, Ukrajna, Románia és Bulgária együttes adóssága, ennek 40 százaléka az oroszoké. Mivel ezen országok GDP-je nagyjából 3000 milliárd dollárra rúg, a teljes külső adósság a GDP 45 százaléka. Ha a vállalati és banki adósságokat nézzük, még jobb, 16 és 14 százalék ez az arány.

Ráadásul az egy éven belül lejáró külső kötelezettségek mértéke sem 400 milliárd dollár, hanem 298 milliárd, ami a GDP-nek 10 százaléka. Ebből 160 milliárd dollár a bankok rövid lejáratú tartozása, ami a GDP 5 százalékának felel meg. A külső finanszírozás mértéke ráadásul országról országra változik.

Komoly tévedés az is, hogy a kelet-európai országok szinte csak Nyugat-Európának tartoznak. A Nomura elemzői szerint a fenti finanszírozás jelentőségének hangsúlyozása eltúlzott, ugyanis az sokkal kisebb, mint a befektetők többsége véli. A kelet-európai bankok döntő többsége egészséges hitel/betét aránnyal rendelkezik, s ez arra utal, hogy hiteleik nagy részével szemben ott állnak a forrás oldalon a megfelelő nagyságú betétek.

De mi a sereghajtók között vagyunk

Emlékeztetnek ugyanakkor arra, hogy Ukrajna, Magyarország, Románia és Bulgária esetében sokszor nagyobb ez az arány, így az anyabankoknak itt a hitelkockázatok miatt nagyobb figyelemmel kell lenniük leánybankjaikra és konszolidált eredményeikben ezek teljesítményére.

Indokolatlan aggodalomra adhat okot az is, hogy Lengyelországban a jelzáloghitelek 60 százaléka svájci frankos, a zloty értéke pedig megfeleződött a frankhoz képest. Magyarország, a Balkán, a balti államok és Ukrajna is hasonló problémákkal néz szembe, és ez az amerikai subprime válság alatti összeomlásra rímel.

A tőkeáttétel azonban egyrészt sokkal alacsonyabb, mint az USA-ban volt, és a kockázatok felmérése és kezelése is sokkal alaposabb volt, mint Amerikában. Másrészt Közép-Európában szinte csak az átlagos jövedelemnél magasabbal rendelkezők jutnak jelzáloghitelhez, Lengyelországban például csak a háztartások 8 százaléka rendelkezik ilyennel.

Tizenegy éve rosszabb volt a helyzet

Részben emiatt nem várható, hogy a banki eszközök minőségromlása nagyobb lesz, mint az 1997-es ázsiai válság idején ott volt. Egyrészt nem várható akkora reálgazdasági visszaesés, amekkora Kelet-Ázsiában történt, kivéve Ukrajnát és a balti országokat.

Nagy különbség még, hogy anno rögzített vagy közel rögzített árfolyamot alkalmaztak az érintett országok, most viszont lebegő árfolyam van érvényben a kelet-európai államok többségében. Ezen felül a bankrendszer szabályozottsága és fejlettsége jóval magasabb szintű, mint amilyen a kelet-ázsiai országoké volt.

A fentieket figyelembe véve összességében nem tartanak szükségesnek jelentős feltőkésítést a kelet-európai bankszektorban a Nomura elemzői. Az optimisták táborát erősíti a Raiffeisen vezérigazgatója és az osztrák jegybank is.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!