A válság a fapadosoknak kedvez
További Világ cikkek
A légi szektor bevételének majdnem teljes egészét adó utasforgalom 2008. előtt jól láthatóan meredeken ívelt fölfelé azt követően, hogy a 2000-es évek elején ebben a szektorban komolyan éreztették hatásukat a 2001. szeptember 11-i terrortámadások. A növekedés üteme a mostani válság előtti utolsó két évben, 2006-ban és 2007-ben 0,9, illetve 3,3 százalékos volt. 2008-tól kezdődően már fokozatosan csökkent az utasforgalom. Bár 2008 közepén a nyári szezonalitás miatt még növekedni tudott a havi szintű utasforgalom, azonban éves szinten már 3,4 százalékos volt a visszaesés. A Nemzetközi Légiforgalmi Szövetség (IATA) azt prognosztizálja, hogy idén az utasszállításban 8 százalékos, míg a teherforgalomban 17 százalékos hanyatlás lesz. Az IATA lassú és elhúzódó kilábalásra számít a szektor szereplői körében. A várakozások szerint különösen a kis méretű és az amerikai, hagyományos légitársaságok esetében merülhet fel a fizetésképtelenségi rizikó, amelyek amellett, hogy veszteséges évet zártak 2008-ban, jelentős adósságállományt is cipelnek.
Új módszerek kellenek
A légi szektorban a piac zsugorodása miatt már a tavalyi év is a költségek lefaragásával telt el, amit akkor a kőolaj 2008 közepéig tapasztalható felfutása váltott ki. A költségek visszafogását a légitársaságok elsősorban a kapacitások csökkentésével próbálják elérni, így veszteséges járatokat szüntetnek meg, illetve gépeket tartanak a földön. A kapacitások kihasználtsága 2009 februárjában négy éves mélypontra került, azóta kismértékű javulás figyelhető meg. Az Equilor elemzőinek várakozása szerint a legtöbb légitársaság a hagyományos költségcsökkentő intézkedéseken túl újak után nézhet a válság során.
A költségcsökkentések területén jórészt már csak olyan eddig tabunak számító területek maradtak érintetlenül, mint a biztonsággal kapcsolatos kiadások, az ügyfélszolgálati terület, a márkavédelem, illetve a fenntartható működéshez szükséges minimális hálózat fenntartása. A kiadáscsökkentés másik lehetséges formája a légitársaságok közötti fúziók, felvásárlások általi szinergia hatások kihasználása, amelyek inkább az előre menekülés látszatát képeznék a mostani környezetben.
A bevételnövelés új formája
Felismervén, hogy a költségcsökkentéseknek is van egy ésszerű határa, a légitársaságok nagyrészt kényszerből a bevétel oldalon néztek szét az utóbbi években, annak érdekében, hogy növeljék a bevételeiket a folyamatosan csökkenő utasforgalom ellenére. Ez vezetett el a főként amerikai légitársaságok által "a la carte" árazásként emlegetett technika bevezetéséhez.
Az ötlet hátterében az a felismerés áll, hogy a jegyárak már nem emelhetőek érdemben anélkül, hogy az utazóközönség ne pártolna el a légi közlekedéstől, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan bizonyos távolságokon túl nincs alternatívája. A jegyárak szinten tartása mellett tehát a cégek különböző díjakat és költségtételeket vezettek be, amelyek közül az utasok – a légitársaságok álláspontja szerint – kiválaszthatják azokat a szolgáltatásokat, amelyekre igényt tartanak. Egy amerikai napilap összeállításából az derül ki, hogy a 14 legnagyobb amerikai légitársaság 28 különböző díjat számít fel a szolgáltatások után. A Las Vegas-i székhelyű Allegiant Air, illetve az ír székhelyű Ryanair például már megerősítette, hogy a mellékhelyiség igénybevételéért is külön díjat fog felszámolni repülőin, a JetBlue és a US Airways járatain pedig a takaró és párna biztosítása is díjköteles.
Hagyományos kontra diszkont
A gazdasági krízis nyomán a fogyasztói preferenciák nemcsak a hagyományos fogyasztói termékek szegmensében alakultak át, de a szolgáltatások, köztük a légiközlekedés területén is új trendek jelentek meg. Az utasforgalomból származó bevételek a prémium, azaz üzleti szegmensben 30 százalékkal estek, ami különösen nagy érvágás a tradicionális légitársaságok számára, melyek jellemzően e szegmensből és nem a turistaosztályra eladott jegyekből realizálják a bevétel, illetve profit nagy részét. A drasztikus csökkenés oka, hogy a diszkont légitársaságok a korábbiakkal ellentétben már alternatívaként merülnek fel immár az üzleti utasok esetében is, akik most már minden lehetséges módon próbálnak faragni a kiadásaikon. Ez pedig a fapados társaságok malmára hajthatja a vizet. A diszkont társaságok elsősorban csak a rövidebb távolságokon képesek konkurálni a nagyobb, általában nemzeti társaságokkal, amiből kifolyólag utóbbiak főként ezen a területen tudják a jegyek árának emelésével kompenzálni a más szegmensben kieső bevételeik egy részét.
A tradicionális és a diszkont légitársaságok által követett modell alapvetően a kiadási oldalon alkalmazott eltérő üzletpolitikán alapul, mégis bizonyos szempontok vizsgálatakor hasonlóságokat is könnyen felfedezhetünk. Összességében kijelenthető, hogy a diszkont légitársaságok, különösen az ír Ryanair által követett ultra low cost modell teszi lehetővé a válság során is a legköltséghatékonyabb üzemeltetést. Miközben ugyanis a legtöbb tradicionális légitársaság kapacitáscsökkentéssel próbál reagálni a folyamatosan eső utasforgalomra, addig a fapados versenytársaik többsége a fent említet okok miatt növelni tudta utasai, illetve útvonalai számát.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
