Pandora, Gabriella
7 °C
14 °C

Nem elég az olaj, pénz kell a kitermeléshez

2009.08.10. 16:14
A bizonytalan piaci környezet jelentős mértékben visszavetette az elmúlt időszakban fokozatosan megerősödő nemzeti olajtársaságok törekvéseit nemzetközi versenytársaikkal szemben. A KPMG legújabb nemzeti, valamint nemzetközi olajtársaságokat tanulmányozó kutatása szerint amíg a közvetlen piaci feltételek nem biztosítanak gazdaságilag járható utat a nemzeti vállalatok számára, addig a globális pénzügyi hanyatlás új lehetőségeket nyit a nagy nemzetközi olajtársaságok előtt a számukra könnyebben hozzáférhető banki hitelek formájában. A kormányzati támogatást élvező nemzeti társaságok, mint például a kínai olajtársaságok, szintén élhetnek a számukra megnyíló kedvező lehetőséggel, hogy olyan áron férjenek hozzá kőolaj és földgáz készletekhez, amely egy évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna számukra.

A nemzetközi olajtársaságokat igen komoly csapásként érte a gazdasági válság, ugyanakkor a KPMG kutatásának eredményei szerint a piac ingadozása elmozdulást eredményezett a nemzeti és nemzetközi olajtársaságok új projektekhez és tranzakciókhoz való hozzáférési erőviszonyaiban. Ez ellentétben áll a 2008-as kutatás eredményeivel, mely a válság kibontakozását megelőző időszakban készült, és azt prognosztizálta, hogy a nemzeti olajtársaságok várhatóan kiszorítják majd a nemzetközi olajtársaságokat az új forrásokhoz való hozzáférésből. Anthony Lobo, a KPMG Egyesült Királyságbeli kőolaj és földgáz szektorra szakosodott partnere szerint míg a piacok volatilitása új lehetőségeket tár fel a nemzetközi olajtársaságok számára, addig mind a nemzeti, mind a nemzetközi vállalatok az alacsony kőolajárak által elszenvedett veszteségek túléléséért küzdenek, miközben többmilliárd angol font tőkeköltségű projekteket tartanak fenn. Úgy tűnik tehát, hogy a nemzetközi és a nemzeti olajtársaságok közötti szorosabb együttműködés kialakításán át vezet az út a kölcsönösen előnyösebb megoldásokhoz.

A világ kőolajkészletének 9 százalékával rendelkező iraki kormányzat megfelelő példával szolgál, amikor a nemzetközi olajtársaságoktól kér segítséget hatalmas készleteinek feltárásához. Habár az árképzési elvárásokat még közelíteniük kell a feleknek, az iraki kormány, amelynek közel 50 milliárd dollárra lenne szüksége olajtartalékai kiaknázásához, megnyitotta az ajtót az erős mérleggel rendelkező nemzetközi olajtársaságok és a forgótőkében gazdag nemzeti társaságok előtt.

Az olajszektorban is Kína lehet a motor

A jövőbeni üzleti kilátásokkal kapcsolatban Anthony Lobo meglátása szerint a Kínában működő nemzeti olajtársaságokra kiterjedő kutatás alapján kijelenthető, ezek a társaságok irigylésre méltó helyzetben vannak a szinte akadálymentesnek tekinthető tőketartalékhoz való hozzáférésükkel, valamint a kőolaj- és földgáztartalékok iránti jelentős piaci keresletükkel. A kínai kormány hatalmas devizatartalékokat halmozott fel, amelyből a nemzeti társaságok bőven részesülnek. Ilyen igények mellett és tőketartalékkal a kínai olajtársaságok, illetve kisebb mértékben az orosz olajtársaságok, a vállalatfúziós és felvásárlási tevékenység (M&A) első hullámának motorját jelentik a kőolaj- és földgázszektorban.

Ennek összességében jótékony hatása lehet a globális energiaiparra, illetve annak beszállítóra nézve, egy olyan időszakban, amikor a globális gazdaságnak nagyobb szüksége van beruházásokra, mint eddig bármikor. Belátható, hogy amíg a nemzetközi olajtársaságok olyan pozícióban vannak, hogy tőkét tudnak kovácsolni megerősített helyzetükből, addig legtöbbjük kivárja majd az M&A kínai hullámának beteljesülését, mert azt követően már nem kell majd árversennyel szembenézniük.

A következő néhány hónapban tehát a KPMG olaj és gázipari szakemberei főként a kínaiak által vezetett ügyletek dominanciáját valószínűsítik, míg ez idő alatt a nemzetközi olajtársaságok inkább előnyös társulásokkal folytatják majd tovább az új készletekhez vezető innovatív hozzáférési utak keresését.

Nem lesznek megaüzletek

“Míg a 90-es évek végi utolsó olajárrobbanás az óriás tranzakciók rövid idő alatt lezajló konszolidációjához vezetett, addig a mostani válság várhatóan nem eredményez majd hasonló mega tranzakciókat ”– vélekedik Anthony Lobo.

Véleménye szerint a legtöbb tranzakció 20 milliárd angol font érték alatti tartományban fog teljesülni, amely még így is elég magas tartománynak számít bármely más iparág sztenderdjeihez képest, viszont az elmúlt évtizedben tapasztalt 40 milliárd angol fontot elérő tranzakciók nem várhatók.

A bűvös képlet a kőolaj- és földgáziparban a forgótőke és a tőketartalékok egyesítésében rejlik. Jelenleg a nemzetközi olajtársaságok bőségesen rendelkeznek tőkével, ezért jó eséllyel pályáznak kölcsönért is, ugyanakkor a készletekhez a nemzeti olajtársaságok férnek hozzá a legtöbb esetben. Ha a jelen helyzetben egy nemzetközi olajtársaság felvásárolna egy másikat, az valószínűleg csak tovább mélyítené a már meglévő problémát – a készletekhez való hozzáférés hiányát. Mivel a nemzeti olajtársaságok nem vásárolhatóak fel, ezért ez azt jelenti, hogy valószínűleg a nemzetközi vállalatok új vegyes vállalatok kialakítását tervezik a nemzeti olajtársaságok bevonásával. Az ilyen vegyes vállalatok egy új kor hajnalát jelentenék az energiaiparban, mivel ebben az esetben megkövetelnék, hogy a nemzeti olajtársaságok felfedjék azon információikat, amelyek ez eddig szigorúan védettek voltak.

Mindeki spórolni próbál

Akár nemzeti vagy nemzetközi, előnyös pozícióban lévő, vagy forgótőke hiánnyal küzdő társaságról legyen is szó, a KPMG felmérése felfedi, hogy minden olaj- és földgáztársaság költségcsökkentő programokat vezetett be az elmúlt időszakban.

“Amíg a globális kőolaj- és földgázszektor sokmilliárd fontos tranzakciós tevékenységekre érett a közelgő hónapok folyamán, addig a szektorban működő társaságok az ingadozó kőolajár utóhatásai miatt aggódnak, s emiatt agresszív költségcsökkentési stratégiákat vezetnek be, hogy korlátozzák kitettségüket. A felmérés is kimutatja, hogy a nemzetközi társaságok előnye abban is megmutatkozik, a nemzeti társaságokkal szemben, hogy például munkabérköltségeik korlátozásában nem gyakorol nyomást rájuk a kormány.

Mind a nemzeti, mind a nemzetközi olajtársaságok esetében elmondható, hogy olcsóbb alapanyagárakra (például az erőműépítéshez felhasználásra kerülő acél és alumínium) hivatkozva próbálják csökkenteni a beszállítói költségeket, újratárgyalva szerződéseiket és lenyomva a felmerülő kivitelezői költségeket.”

A Mol stratégiája jó

A bizonytalan piaci környezet a régió olajtársaságait sem hagyja érintetlenül - állítja Kiss Péter a KPMG Energetikai és közüzemi szektorának globális vezetője. „Az hogy a Mol ilyen gazdasági körülmények között is stabilan teljesít és kedvezőbb helyzetben van mint versenytársai, egyértelműen igazolja a társaság stratégiáját, régiós és azon túli terjeszkedési törekvéseit, valamint azok következes és kitartó megvalósítását”- tette hozzá a szakember.

Kiss Péter úgy véli, hogy a Mol tulajdonosi szerkezete és a társaság irányítási rendszere a nemzeti és nemzetközi társaságok jellemzőinek egy sajátos kombinációja. Nemzeti jellege abból adódik, hogy egyrészt a Mol szerepe kulcsfontosságú Magyarország és a régió ellátásbiztonságában, másrészt egy tulajdonosnak vagy szakmai (multi) befektetőnek sem lehet jelentős befolyása a társaság irányításában. Ugyanakkor a Mol a tőzsdén jegyzett privát társaság, ahol a nemzetközi tőkepiaci környezetben a kis és nagybefektetők elvárják, hogy a társaság folyamatosan tulajdonosi értéket teremtsen.

A szakember szerint a kedvező helyzethez a társaság folyamatos hatékonyságjavító programja is hozzájárul. A cégek egy jelentős része csak akkor áll neki költséget csökkenteni és hatékonyságot növelni, ha a gazdasági környezet negatív változásai a társaság eredményeiben is már megjelentek. Az ekkor elkezdett hatékonyságnövelő programok eredményei csak hosszú hónapok vagy évek után jelentkeznek, és ez komoly versenyhátrányt jelent, ha a hatékonyságnövelés nem állandó napirendi pont a menedzsment napirendjén.

“Teljesen egyértelmű, hogy az a sikeres stratégia és vállalati működési modell, amely képes az állandóan változó globális gazdasági környezetben mind a pozitív, mind a negatív trendekből versenyelőnyt kovácsolni és e változásokból is tulajdonosi értéket teremteni, mint ahogy ezt a Mol is teszi” - vélekedik Kiss Péter.