Bár a görög válság némileg háttérbe szorította, az EU jövője szempontjából legalább ennyire fontos témája a csúcstalálkozónak az Európa 2020, a következő évtized gazdasági stratégiájának megvitatása, az a program, amely a lisszaboni szerződést hivatott felváltani. Ez a brüsszeli bizottság előterjesztése szerint öt fő célt tűz ki, amelyek elérésének menetrendjét a tagországoknak - különböző helyzetüknek megfelelően - kell kidolgozniuk.
A célok
- a 20-64 évesek foglalkoztatási rátája 75 százalék legyen a jelenlegi 69 százalék helyett
- az uniós GDP 3 százalékára kell növelni a k+f-re szánt összeget
- teljesíteni kell az EU klímavédelmi és megújulóenergia-vállalásait (a szén-dioxid-kibocsátás 20 százalékos csökkentése, a megújuló energia használatának 20 százalékra emelése, az energiafelhasználás hatékonyságának 20 százalékos javítása)
- a korai iskolaelhagyók arányát 15-ről 10 százalék alá kell szorítani, a fiatalok minimum 40 százaléka végezzen főiskolát vagy egyetemet
- a 80 millió, nyomorszint alatt élő európai számának 25 százalékkal történő csökkentése
A tagországok különböző dolgokat sérelmeznek vagy tartanak a maguk részéről kivitelezhetetlennek, ezért elfogadhatatlannak tartják azt, hogy kötelezettségként rájuk róják a feladat megoldását. A németek például az iskolaelhagyás és diplomaszerzés ügyét érzik vállalhatatlannak, a múlt héten az unió pénzügyminiszteri értekezlete vetette el, hogy a GDP 3 százalékát fordítsák kutatásra és fejlesztésre (k+f), ehelyett egy eredményorientáltabb megközelítést javasolt az Ecofin.
A visegrádi országok a szegénység ilyen arányú visszaszorítását nem tartják kivitelezhetőnek - mint Ivan Korcok, Szlovákia állandó EU-képviselője az EurActivnak adott interjújában mondta, ezen a téren óriási eltérések vannak az egyes országok között. A csúcstalálkozó előestéjén Donald Tusk lengyel miniszterelnök úgy nyilatkozott az EUobservernek, hogy a stratégiának figyelembe kell vennie az országok és kiindulópontjainak különbözőségét és fenntartania a bevált eszközöket, mint például a kohéziós alap. Márpedig azt az új, zöld céloknak megfelelően alakítaná át a bizottság, ami azt jelenti, hogy az új uniós tagok eurómilliárdos infrastruktúra-fejlesztési támogatásoktól esnének el. Tusk ezt már korábban is kifejtette, és álláspontja támogatót is talált Silvio Berlusconi személyében. Az olasz kormányfő Herman van Rompuy uniós elnökhöz intézett levelében hangsúlyozta: a jelentős európai infrastruktúra-projektek nemcsak a közép- és hosszú távú gazdasági növekedés ösztönzése szempontjából fontosak, hanem azért is, mert kézzelfogható jelei az európai kohéziónak és integrációnak.