Business Talks '24
Üzleti konferencia
Ha az euró elbukik, Európa is elbukik figyelmeztetett a múlt héten a német kancellár. Angela Merkel szerint a monetáris unió védelme történelmi feladat. Bár Németország a görög mentőcsomag megszavazásával egyértelműen az egység mellett tört lándzsát, a veszély még korántsem múlt el, a nyugtalan piacokat nem könnyű stabilizálni. A shortügyletek (az árfolyamok eséséből hasznot hozó tőzsdei konstrukciók) tilalma például a szándékolttal ellentétes hatást váltott ki: még inkább sebezhetőnek mutatta az eurót a befektetők szemében.
Az euróövezet bukása könnyen önbeteljesítő jóslat lehet, amennyiben nem születik megoldás a legégetőbb kérdésekre - fogalmazott Forián Szabó Gergely. A Pioneer Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója szerint a piacok fokozódó aggodalmai a nehéz, de még kezelhetőnek tűnő alaphelyzetből jelentősen nehezítik a kilábalást, emiatt a folyamat öngerjesztővé válhat. A széthullásról való okfejtések azonban nem ritkán csak spekulatívak, amelyből a hírek elindítói profitálnak, egészíti ki Magas István, a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdaságtan tanszékének vezetője. Az euró dolláral szembeni gyengülését sokan meglovagalták az utóbbi hetekben. Bár az Európai Unió valóban eddigi legnagyobb válságát éli, minden bizonnyal egyben marad. Az országok túl sok politikai tőkét fektettek már az egészbe, és nagy nehezen összehoztak valamit, nem valószínű, hogy most hagyják majd széthullani.
A jelenlegi helyzet sok veszélyt hordoz magában, ugyanakkor történelmi lehetőség is egyben, mutat rá Forián Szabó Gergely. Szerinte az euró megőrzése az országok többségének továbbra is érdekében áll, a jelenlegi robbanásveszélyes hangulat pedig felgyorsíthatja az egyébként csak nagyon nehezen keresztülvihető átalakításokat. Ebben a szorult helyzetben létrejöhet a monetáris unió hiányzó lába, a közös költségvetési politika, amivel hosszabb távon hitelessé válhat az euró. A görög eset után Európa számára világossá vált: a közös pénz központi koordináció nélkül nem működhet. Szükségessé válhat a költségvetési politikák összehangolása és a stabilitási és növekedési paktum újraírása, de eljuthatunk az EU-kötvény (egy uniós állampapír) kibocsátásáig is.
Ma ugyanis a tagállamoknak van – a befektetők által különböző módon megítélt – euróalapú állampapírja. Így fordulhat elő, hogy miközben az irányadó kamatot az Európai Központi Bank határozza meg, Görögországban a befektetők által elvárt hozam az egyszázalékos irányadó kamat ellenére tíz százalék fölé, a németországi vagy francia szint sokszorosára emelkedik. Márpedig a nemzeti állampapírok teljesítménye együttesen befolyásolja az euró erejét, egy központilag kiadott kötvény így segítene a stabilitásban.
Az elképzelések szerint a nagyobb fiskális együttműködés keretében az Európai Bizottság javaslatokat tehetne a tagállamok kormányainak költségvetésükről, gazdasági programjukról. A rendszert minden tagállamban alkalmaznák, de a felügyelet szigorúbb lenne azok számára, akik bevezették az eurót. A szabályokat figyelmen kívül hagyó tagállamok esetében pedig csökkentenék a regionális támogatásokat. Az Európai Unió ellenőrizné a költségvetési tervek alapjául szolgáló kulcsadatokat, mint a gazdasági növekedés, az infláció, vagy a kamatláb. Az egyes tagállamok teljesítményét a makrogazdasági mutatók segítségével mérnék. Figyelembe vennék például a termelékenységet, a munkaerő költségét, a foglalkoztatást, a köztartozásokat és a magánszektor hiteleit. Az új szabályzás előfeltételeként megerősítenék az Eurostat nemzeti hatóságokkal szembeni hatásköreit. Ez a rendszer, ha azt az Európai Unió vezetői a júniusi csúcstalálkozón elfogadják, jövőre, a magyar elnökséggel egy időben lépne hatályba.
Egyetért a lehetséges lépések sorával Magas István is, szerinte a mechanizmusok megteremthetőek, és szemmel láthatóan a hajlandóság is megvan erre a tagországokban. A Világgazdaságtan tanszék vezetője szerint ezek mellé alighanem újra kell majd gondolni az agrárrendtartás rendszerét is, ami szerinte jelenleg felesleges luxus.
Forián Szabó Gergely szerint a legsúlyosabb helyzetben lévő Görögország szankcionálásával már elkésett az unió, a kiigazítás kikényszeríthetősége is kérdéses. Orbán Gábor, az Aegon Befektetési Alapkezelő portfóliókezelője szerint a görög adósság szintje a megszorító intézkedések ellenére is még több éven át növekedni fog. Szerinte végül mégiscsak az adósság átütemezése jelentheti majd a megoldást.
Az adósságválság kapcsán megindultak a találgatások, hogy esetleg Németország, vagy Görögország hagyhatná ott a közös pénzt. Egyes elemzők úgy vélték, ha Görögország kilépne az euróövezetből, lényegében nem történne semmi, ez inkább csak politikailag, mint gazdaságilag rázná meg Európát. A déli állam pénzügyminisztere is többször nyilatkozott úgy, mint akikre az eurót igazából csak rákényszerítették. Forián Szabó Gergely szerint ugyanakkor Görögországnak az euró nélküli válságkezelés – a deviza leértékelésével – akár még fájdalmasabb lehet, ugyanakkor az adósság „elinflálásával” és a versenyképesség helyreállításával esélyt kaphatnának az újrakezdésre. Ha viszont Németország lépne ki, összedőlne az eurózóna, szögezi le Magas István. Úgy véli, a mentőcsomag megszavazásával ezt az opciót egyelőre elvetette az ország.
A már rendelkezésre álló szankcionálási lehetőségek komolyan vétele, illetve a már említett új, a költségvetési fegyelemre vonatkozó szigorúbb előírások mellett csak elméleti problémaként került elő a görög válság kapcsán a valutaunióból való kilépés szabályozásának kérdése. Ma nem lehet kizárni a szabályok ellen sorozatosan vétő államokat sem, hiszen egy ilyen döntést csak teljes konszenzussal lehet meghozni, amit az érintett nyilván vétózna. Ugyanakkor a kizárás lehetősége olyan bizonytalansági faktort is hozna a rendszerbe, ami magyarázhatja, hogy miért nem is mutatnak ebbe az irányba a reformlépések. Az övezet országainak gazdaságai ráadásul olyan mértékben be vannak ágyazva az unióba, hogy puszta kizárásuk, ha rövid távon megoldásnak is tűnhet, hosszú távon valószínűleg negatívan hatna vissza a többi tagországra. Nem is beszélve arról, hogy a kizárt tag milyen piaci bizalomvesztéssel szembesülne: ez felthetőleg például jelentős kamatfelárat jelente, nehezítve az ország adósságszolgálatát és kilábalását.
Magas szerint a jelenlegi válság mindenképpen hatással lesz a későbbi tagállamok csatlakozására, attól azonban nem tart, hogy ez hátráltatná az észt csatlakozást. „Az ország szépen betartotta a számokat, ráadásul a kis országok általában nem is jelentenek akkora problémát.” Mire azonban Magyarország az euró kapujába érkezhet, addigra könnyen a jelenlegieknél szigorúbb feltételek várhatnak ránk.
Forián Szabó Gergely szerint a magyar euró kérdése most egyáltalán nem aktuális, sem mi, sem pedig az övezet nem áll készen a csatlakozásunkra. A jövőben várhatóan sokkal hangsúlyosabb lesz a fenntarthatóság kérdése, így nem lehet arra utazni, hogy majd „mellbedobással” teljesítjük a feltételeket. A szakértő úgy véli, a jelenlegi szabályok nem a legszerencsésebbek, ezért az infláció és a jelenleg legtöbb problémát okozó költségvetési pénzügyek terén is új kritériumok születhetnek.
A monetáris uniónak ugyanakkor vigyáznia kell arra is, nehogy túl szigorú szabályokat határozzon meg. Lengyelországnak és Csehországnak ugyanis mindenképpen helye lenne az eurózónában, de félő, hogy a belépőkkel szembeni magasabb elvárások miatt a jövőben még kevésbé ambicionálják majd a közös pénz átvételét. Magyarországon Medgyessy Péter még 2006-ra ígérte az eurót, majd Gyurcsány Ferenc először 2008-ra, majd 2010-re, az elemzők 2015-öt tartanák reálisnak. Az új kormány bejelentései azonban arra utalnak: az euró nincs a prioritások között.
Business Talks '24
Üzleti konferencia