Sosem volt még ilyen drága az arany

Jelenleg legfőképpen a bizonytalanság fűti a keresletet az arany iránt, amely a bizonytalan időkben biztos menedéknek számít – írja az aranypiac.hu. A 2008 novemberi 730 dolláros unciánkénti árról makacsul emelkedik az árfolyam, az elmúlt időszakban még egyre fokozódó dinamikával is. Hasonlóan alakul az ezüst ára is: egy uncia 2,14 százalékkal 20,50 dollárra drágult New Yorkban, és annyiba került, mint legutóbb 2008 márciusában.

Míg a konjunktúrafüggő ipari fémek és az olaj árfolyama esik, a válságálló arany ára kedden éjszaka New Yorkban az 1275,70 dolláros jegyzésig, korábban még soha nem látott magasságba emelkedett. Az eddigi történelmi rekordot június 21-én érte el 1266,50 dolláros szinten.

A tőzsdén kereskedett, aranyalapú befektetési termékekbe áramló tőke hajszolja az árfolyamot új és újabb csúcsokra. Mindez arra vezethető vissza, hogy a befektetők továbbra is az aranyat tartják a tartalékképzés legmegbízhatóbb formájának. Márpedig a piacok idegesek, sokan arra számítanak, hogy mind Amerikából, mind Európából az év végéig még jócskán érkeznek majd kijózanító makrogazdasági hírek.

A befektetők túlnyomórészt félelemből vásárolnak aranyat – olvasható az elemzésben, hozzátéve: félelemre az elmúlt két év bőven szolgáltatott alkalmat. Először begyűrűzött a pénzügyi krízis Amerikából, ami bankcsődök sorát hozta magával. Ezt követte a globális gazdasági mélyrepülés, amely egész iparágakat küldött padlóra. Amikor pedig ezek után látszólag elindulhatott volna egy gazdasági talpra állás, harmadik csapásként érkezett az európai adósságválság.

Ez utóbbi a szakértők szerint még legalább egy évig el fog tartani, és koránt sem biztos, hogy az Unió tagországaiban meghirdetett egyensúly-javító csomagok kifejtik-e a remélt hatást. Nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy lássuk, Görögországból, de akár Spanyolországból, Portugáliából, Olaszországból, Írországból és Kelet-Európából is jöhetnek még meglepetések.

A konjunktúra-élénkítő programokról hosszas huzavona után született végül megállapodás, de az ezekre megszavazott tengernyi pénz félő, hogy csak a (bankjegy-)nyomdaiparnak hoz fellendülést. Nem is szólva arról a félelemről, hogy az Egyesült Államok gazdasága sem igazán kap erőre, és elhúzódó letargiába dönti az egész világgazdaságot. A pesszimista befektetői hangulatot tetézi még a jegybankok kamatpolitikájának beszűkült mozgástere, amely mind a Fed, mind pedig az Európai Központi Bank alapkamatát még hosszú időre történelmi mélypontra kényszerítheti.

A nyilvánosságra kerülő aranypiaci elemzések mind optimisták, és 1350-1500 dolláros év végi aranyárat vizionálnak. Kétségtelen tény, hogy az utóbbi időben látványosan teret nyert a konzervatív kockázatkerülő befektetői mentalitás a mohó spekulációval szemben. A portfoliómenedzserek meggyőződésesen hisznek az aranyban, mint fedezeti eszközben, és a megtakarítások 10-15 százalékos részarányában ajánlják az ügyfeleknek az aranyat.

A befektetői aranyéhség már oda vezetett, hogy tavaly, 30 év után először megelőzte az ékszeripar arany iránti keresletét, bár ez annak is köszönhető, hogy a megugrott nyersanyagár, és a gazdasági válság miatt a megdrágult ékszerek kevésbé fogynak.

A csúcsközeli mámor közepette azonban elvétve hallani figyelmeztető hangokat is. A Commerzbank elemzői azzal számolnak, hogy a rövidtávon aktív spekulánsok most realizálni fogják az árfolyamnyereségüket, ami elsősorban megnövekedő volatilitáshoz, azaz erősebb árfolyamkilengésekhez vezethet, majd némi átmeneti visszarendeződést eredményezhet a kurzusban. Az egészséges konszolidáció 1238 dollárig is csökkentheti az aranyárát, amely ha így is alakul, nem megkérdőjelezi az aranybefektetést, hanem csak alkalmat ad a piacba való újbóli beszállásra.