A fél világ harcban az államadóssággal

Nemcsak a fejlett államok vannak jelentősen eladósodva, hanem azok lakosai és a vállalatai is. Az ilyen magas adósság visszafogja a növekedést, megszorításokat igényel, és kikényszerít olyan gazdaságpolitikai eszközöket, amelyekkel kezelni lehet az adósságokat Duronelly Péter szerint. Az USA-nak már sikerült egyszer az, amire most is szükség van, de ez az infláció elkerülhetetlen növekedésével járt együtt.

A világot mostantól egy 60-70 százalékos államadósság fogja jellemezni - fűzte hozzá a befektetési igazgató, ám jelentős különbség van a fejlett és a fejlődő országok adósságpályája között. Az IMF elemzése szerint a fejlett régió folyamatosan növekvő adósságpályával néz szembe, ami 2011-re 100 százalék fölé repítheti az államadósságok arányát a GDP-jükhöz képest. Ezzel szemben a fejlődő országok államadóssága várhatóan leszálló ágon marad, és 2011-re a 37 százalékot sem éri el. A szakértők véleménye megoszlik arról, hogy lehet-e egyáltalán kezelni egy ilyen mértékű eladósodottságot, és el lehet-e kerülni egy radikális életszínvonal visszaesést a fejlett világ országaiban.

A világ legnagyobb gazdaságának egyszer már sikerült ez a rendkívül nehéz küldetés, és a második világháborút követő 115 százalékos GDP arányos adósságot évtizedek alatt 30 százalékra tudta leszorítani. Ráadásul úgy volt képes csökkenteni az államadósságot, hogy közben az életszínvonal folyamatosan emelkedni tudott. A kérdés az, melyek azok a módszerek, amelyek segítségével fájdalommentesen lejjebb szorítható az adósság, és alkalmazhatóak-e ma ezek az eszközök.

Egy ország államadósságát alapvetően négy tényező befolyásolja. A legegyszerűbb tényező a kamatkiadások mértéke, amelyeket a már meglévő adóssága után kell fizetnie az államnak. A kamatok mindig kiadást jelentenek, ezért ha az állam nem tesz egyéb lépéseket, akkor a kamatok évről évre növelik az adósság mértékét.

A második tényező a költségvetés elsődleges egyenlegének az alakulása, ami az állam bevételeinek és kiadásainak a különbségét mutatja. Ez egyszerűsítve azt jelzi, hogy nyereséges, vagy veszteséges volt-e az állam az adott évben. Ha az elsődleges egyenlege pozitív, akkor a többletjövedelmét az adósság mértékének csökkentésére tudja használni, így a következő évben már az adósság mennyisége, és a hozzá kapcsolódó kamatkiadások is alacsonyabbak lesznek.

A harmadik tényező a GDP változása, a gazdasági növekedés mértéke. Látszólag ennek nincs közvetlen kapcsolata az államadóság mennyiségével, de mégis nagyon fontos, mivel az államadósságot a GDP arányában fejezik ki. Ha nő a GDP, akkor arányában nézve automatikusan alacsonyabb lesz ugyanaz a mennyiségű adósság. Ezért mondják gyakran a közgazdászok, hogy az államadósságot ideális esetben ,,ki lehet nőni", vagyis a gazdaság növekvő méretéhez képest egyre kisebb terhet jelent a változatlan adósságállomány.

Az utolsó tényező az infláció, ami a tapasztalatok alapján a legnagyobb mértékben járult hozzá az USA nagy adósságának leépüléséhez. Az infláció akkor csökkenti az államadósságot, ha az adott ország a saját devizájában van eladósodva, és képes a saját fizetőeszközét gazdaságpolitikai eszközökkel elértékteleníteni. Amerika esetében ez úgy történt, hogy a szándékosan generált infláció miatt, a dollár leértékelődött, így a dollárban kifejezett adósságállománya egyre kevesebbet ért. Tehát hiába fizette ki rendesen, az utolsó dollárig kötelezettségeit, azok a dollárok már nem értek annyit, mint amikor kölcsönvette őket.

Ahhoz, hogy egy állam adóssága csökkenő pályán legyen, a kamatkiadásokat leszámítva érdemes az elsődleges egyenlegnek, a GDP változásának, és az inflációnak pozitív tartományban tartózkodnia. Egyenként megvizsgálva a tényezőket az is világossá válik, hogy a kormányok szempontjából az infláció a legkényelmesebb megoldás az adósságterheik érdemi csökkentésére.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!