Nobelt ért a surlódásos munkanélküliség elmélete
Peter A. Diamond 70 éves amerikai közgazdász az 1980-as években az Egyesült Államok kormányának tanácsadója volt társadalombiztosítási, szociális ügyekben. Több könyvet is publikált növekedés, egyensúly, munkanélküliség, adórendszer, nyugdíjreform témakörben. 2010-ben Barack Obama a Federal Reserve kormányzótanácsába jelölte, de a szenátus a jelölést nem fogadta el. Ben Bernanke, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke is Diamond tanítványa volt.
A ciprusi születésű 61 éves Christopher Antoniou Pissarides jelenleg az LSE professzora, egyik fő kutatási területe a munkanélküliség problémaköre. Közös könyve - a harmadik díjazott - Dale Mortensennel 1994-ben jelent meg, és a munkahelyek létrehozásával, megszűnésével, az ebből fakadó munkanélküliséggel foglalkozik. Pissarides a közgazdasági Nobel-díjat is Mortensennel és Diamonddal közösen kapta, az úgynevezett keresési modell kidolgozásáért.
Modellük szerint a munkaerőpiacon tökéletlen az információ, így a munkanélküliek és vállalatok nem képesek áttekinteni a teljes munkapiaci keresletet és kínálatot. Így egy idõigényes és költséges alkalmazkodási, keresési folyamatban talál egymásra a megfelelõ munkát kínáló, illetve keresõ eladó és vevõ. Ezért vannak egyszerre munkanélküliek és betöltetlen álláshelyek.
Az egyensúly fogalma itt azt jelenti, hogy a munkanélküliek, az üres álláshelyek és a betöltött álláshelyek száma idõben állandó marad. Egy állás betöltésének valószínűsége és egy munkanélküli foglalkoztatottá válásának valószínűsége megadható a munkapiac telítettségének függvényeként.
A közgazdasági Nobel-díjat a svéd központi bank alapította fennállásának 300. évfordulóján 1968-ban. A kitüntetést a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítéli oda, elnevezése hivatalosan: a Svéd Királyi Bank Alfred Nobel Közgazdaságtudományi Emlékdíja. A díj összege 10 millió svéd korona.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
