Mi fog történni az olajárral?

Az elemzők többsége úgy látja, hogy a líbiai feszültségek további fertőzése a közel-keleti országok irányába további olajár-csúcsokat eredményezhet, míg többen arra is figyelmeztetnek, hogy a 120 dollár feletti árfolyamok a gazdasági növekedés területén is áldozatokkal járnak.

Egymásra licitálnak

A Nomura utóbbi hetekben megjelent elemzése a jelenlegi olajpiaci helyzetet az Öbölháború idején tapasztalt mozgásokkal hasonlította össze. Merész, 220 dolláros jóslattal állt elő a befektetési bankház, amivel rögvest sikerült is címlapokra kerülnie. Persze nem a Nomura az egyetlen elemzőház, amely az olajár további emelkedésének lehetőségére hívja fel a figyelmet. A JP Morgan 14 százalékkal 104 dollárra emelte 2011-es átlagos olajár (Brent) várakozását, míg a feszültségek további országokra való terjedésével 180 dollár irányába menetelő árat vízionálnak.

A Barclays szerint amíg a szaúdiak nem növelik termelésüket, korlátos az olajár csökkenésének lehetősége, melyet a Citigroup és Credit Agricole elemzői is hangsúlyoznak. A BNP Paribas viszont arra figyelmeztet, hogy a szaúdi többletkapacitások bevetéséhez idő kell, amíg a félelem maradhat az úr az olaj piacán. Az elemző tartósan magas, 117 dolláros átlagos olajárat jósol a második negyedévre. A Merrill szerint a líbiai termelés akár hónapokra is elakadhat, ami újabb magasságok felé tereli majd az olaj árfolyamát.

Irán miatt féltek utoljára így

Az utóbbi két és fél évben csak nagyon ritka esetben lehetett arról hallani, hogy az olajpiacon a készletek zöme politikailag instabil, vagy nyugatellenes országokban összpontosul, illetve hogy milyen kínálati oldalra leselkedő félelmek vannak jelen a piacon. A befektetők ezeket a tényezőket a szőnyeg alá söpörték, bár nem volt ez mindig így.

Az olajár 2004-2006-os igen jelentős emelkedése közepette a gazdasági híroldalak slágertémája az iráni atomprogram miatti feszültség volt. A világ olajkitermelésének öt százalékát és készleteinek 10 százalékát adó Irán urándúsítása nagy fenyegetést jelentett a nyugati országok számára, akik szankciókat helyeztek kilátásba, amennyiben nem függesztik fel az atomprogramot.

Mivel Irán nem volt hajlandó megszakítani a tevékenységet, olyan híresztelések keltek lábra, hogy az USA az ország megtámadására dolgozott ki terveket, majd később napvilágot látott egy izraeli akcióterv is iráni területek bombázásáról. A kínálati oldali félelmek mellett 2007-2008-ban a fejlődő országok robosztus gazdasági növekedése és kifogyhatatlan olajéhsége is címlapokra került, ami csak tovább borzolta az olajpiaci kedélyeket.

400 dolláros olajról beszéltek

Mivel a tartalékszintek ekkoriban alacsony szinten álltak, az OPEC kapacitás többlete jóval átlag alatti szinten tartózkodott és a feltörekvő országok olajigénye egyre csak hízott, a jelentősebb kitermelést potenciálisan veszélyeztető hírek nagy árfolyamugrást eredményeztek. A nagy elemzőházak közül a Goldman meglovagolva az emelkedő trendet egyre merészebb olajár jóslatokkal állt elő, így a prognózisokban egyre több helyen lehetett 200 dolláros árszintről hallani.

Az OPEC elnöke júliusban egészen a 400 dolláros olajár várakozásig merészkedett, ezt követően viszont már csak pár hetet kellett várni, hogy meginduljon a nagy összeomlás, 2008 nyarán a befektetők hirtelen megfeledkeztek mindenféle kínálati veszélyről, a gazdasági válság terebélyesedésével minden figyelem a keresleti oldal zuhanására szegeződött.

Nem olyan rossz a helyzet

Az utóbbi két és fél évben a makrogazdasági mutatók fokozatos javulását tapasztalhattuk, mostanra a duplaaljú recesszió réméről is egyre kevesebb szó esik. Ezzel párhuzamosan a keresleti oldal is helyrerázódott az olaj piacán, az EIA szakértői hónapról-hónapra húzzák felfele éves várakozásaikat, ráadásul véleményük szerint 2012-re soha nem látott magasságig emelkedhet a globális olajigény mértéke.

Eközben az OECD olajtartalékainak alakulására vonatkozó 2012-es várakozás a 2007-2008-as szintek körülire való visszaesést jósol, miközben az OPEC többlet kitermelési kapacitásainak alakulásában is csökkenésre számítanak a szakértők.

A piaci folyamatok tehát sok tekintetben hasonlít a 2008-as olajárcsúcs előtti időkhöz, ráadásul az észak-afrikai és közel-keleti feszültségek hatására a kínálati oldali félelmek is felütötték fejüket a fekete arany piacán. Úgy tűnik a szokásos árlicit sem maradhatott el.

Ahogy 2008-ban az OPEC elnöke, ezúttal Hugo Chavez venezuelai elnök csatlakozott az olajár licithez 200 dolláros jóslatával, de a CEBR múlt heti elemzése is elérhetőnek tartja a szintet, miközben a líbiai nemzeti olajvállalat elnöke már a jövő hónapra 130 dolláros magasságokat jósol. A Shell vezérigazgatója bár a jelenlegi 116 dolláros szintről az olajár csökkenését várja a következő hetekben, hosszú távon egy kínálati oldali sokktól és elszálló ártól tart, miután véleménye szerint az utóbbi években elmaradtak a szükséges beruházások az olajiparban.

A kereslet is csökken, ha magas az ár

A 2008-as analógia tanulságai szerint azonban semmiképpen sem szabad megfeledkezni a keresleti oldalról, márpedig az elemzőházak közül már jelenleg is többen figyelmeztetnek a magas olajárak gazdasági növekedést gáncsoló hatásaira. A 120 dolláros szint már valós fenyegetést jelenthet a világgazdasági növekedésre nézve.

Az olajár emelkedése tehát egy ponton túl önmagát gáncsoló folyamattá válik. Az energiaköltségek emelkedése negatívan hat a gazdasági növekedésre, ami az olaj iránti kereslet, majd az olajár csökkenését okozhatja. A közeljövőben mindezek miatt nehéz elképzelni tartósan magas olajárat, bár a hirtelen felfutásnak, majd éppoly meredek korrekciónak a lehetősége továbbra is jelen van a piacon.

Nem szabad ugyanis elfeledni, hogy míg az iráni atomprogram miatti félelmek nem okoztak tényleges kitermelés oldali kiesést, addig a líbiai polgárháborús helyzet már napi 0,85-1 millió hordós kiesést jelent, és míg akkoriban csupán a régió egyetlen egy jelentős olajkitermelő országa miatt izgulhattak a befektetők, addig most több jelentős kitermelő (Szaúd-Arábia, Irán, Irak) is a potenciálisan veszélyeztetett országok között van.