A jó diktátor túléli a valutaválságot

Fehéroroszország folyamatosan kereskedelmi- és fizetési mérleg hiánnyal küzd, versenyképtelen gazdasága miatt jóval több importra szorul, mint amennyit exportálni tud. Eközben viszont a rubel árfolyamát rögzítették – az egyre emelkedő hiány és a rögzített árfolyam együtt fenntarthatatlan, az ország devizatartalékai elfogynak, illetve mára el is fogytak – magyarázta az Indexnek a kialakult helyzet közgazdasági hátterét Móró Tamás, a Concorde vezető elemzője.

A Royal Bank of Scotland szakértői már március végén jelezték, hogy az ország devizatartalékai egyetlen hónapnyi importra elegek, ezek után vagy leértékelésnek kell jönnie, vagy az orosz segélynek.

Minszk hónapok óta tárgyalt Moszkvával egy egymilliárd dolláros hitelről, Alekszej Kurdin orosz pénzügyminiszter tegnap azonban bejelentette, hogy nem segítenek Fehéroroszországon, idézi fel az előzményeket a The New York Times. Az ország összesen hárommilliárd dollárt kért, ebből egymilliárdot adott volna Oroszország, kétmilliárdot pedig az Eurázsiai gazdasági közösség. Az orosz visszautasítás meglepetésként érte a piacot, korábban az ország nagykövete úgy nyilatkozott, Moszkvának nincs oka elutasítani a segélykérelmet.

A bejelentés után elszabadult a fehérorosz rubel árfolyama – előbb a feketepiacon, ahol egyébként már hónapok óta egyre durvábban eltért a jegyzés a hivatalos kurzustól. A rubeljükre tehát – folyamatos eladásaikkal és dollárvásárlásukkal – maguk a fehéroroszok is nyomást gyakoroltak. Éppen ezzel is indokolta a jegybank szerdán, hogy felszabadította az árfolyamot, amitől eddig maximum két százalékkal térhettek el a pénzváltók. Az eredmény: csütörtökön a helyi pénz egyetlen nap alatt értékének több mint 30 százalékát vesztette el. A hivatalos, a jegybanki által továbbra is fenntartott 3000 rubeles ár helyett a pénzváltóknál több mint 4000-et kell fizetni egy dollárért.

A Radio Free Europe-nak nyilatkozó Yauhen Preigerman közgazdász szerint ha a kormány hivatalosan is leértékeli 25 százalékkal a rubelt azzal a fehérorosz bérek Moldovával kerülnek egy szintre. A lakosság megrohamozta az üzleteket, tartós élelmiszert és értékálló nemesfémeket kezdtek vásárolni.

Andrej Fyodarau politikai elemző úgy vélte, az oroszok a bejelentéssel nyomást akarnak gyakorolni a fehérorosz privatizációra, ha látják, hogy azok az általuk elképzelt módon haladnak, a tárgyalások újraindulhatnak a háttérben, akár már a jövő héten, ekkor ugyanis Vlagyimir Putyin Minszkbe látogat.

Mint mi a késő Kádár-korban

A mostani válság csak a jéghegy csúcsa. Fehéroroszország az utóbbi 6-8 évben ugyanabba a csapdába esik bele, mint Magyarország a késő Kádár-korszakban. Van egy versenyképtelen iparuk, ingyenes oktatásuk és egészségügyük, normális tömegközlekedésük, relatíve magas nyugdíjaik – mindez azonban az elmúlt másfél évtizedben a piaci árnál jóval olcsóbban kapott orosz energiahordozókra épült, mondja Rácz András, a Magyar Külügyi Intézet szakértője. A problémák az orosz olaj és gáz árának 2006-ben indult radikális növekedésével kezdődtek. A korábban évi 10%-os GDP-növekedésre is képes "belorusz gazdasági csodát" fokozatosan az eladósodás és a növekvő költségvetési hiány váltotta fel.

A Kádár-rendszerrel ott mutatkozik meg a hasonlóság, hogy a másfél évtizedig meglévő stabilitást és viszonylagos létbiztonságot muszáj fenntartani, mert erre épül a rendszer egész legitimációja. Az újabb és újabb külföldi - nemcsak Oroszországtól, hanem az IMF-től is kapott - hitelek és segélyek azonban nem az emelkedő energiaárak miatt immár gazdaságilag működésképtelen rendszer reformjára, hanem éppen annak fenntartására mentek el.

Éppen ez a viszonylagos szociális biztonság a kulcsa Lukasenko népszerűségének is: bár nyugati megfigyelők szerint az utolsó demokratikus választás Belaruszban 1994-ben volt, az elnök valószínűleg csalások nélkül nélkül is simán nyert volna még a tavaly decemberi választásokon is: tavaly tavasszal még független felmérések is 60 százalék fölöttinek mérték népszerűségét.

Lukasenko népszerűsége az egyik oka annak, hogy Rácz András egyelőre nem is számít sem államcsődre, sem a valutaválság és a gazdasági helyzet további romlása miatt politikai kurzusváltásra. A rövid távú megoldás egyszerűnek látszik: Moszkva megmondta, hogy a privatizáció beindítását tartja szükségesnek Fehéroroszországban. Nyilvánvaló cél, hogy az állami kézben levő stratégiai vállalatokban, elsősorban az energetikában bevásároljanak. Ha Minszk elindítja a magánosítást, minden marad a régiben, maximum a fehérorosz rubel árfolyama kerül kicsit lejjebb – egy húsz százalékos váratlan leértékelést azonban már 2009 elején is túlélt az ország. (Rácz szerint egy sor fontos dolgot, lakbért, használt autót már évek óta csak kemény valutában lehet fizetni az országban, az egymás közti ügyletekben igen gyakran a dollár a főszereplő. Ugyanakkor csak idén áprilisban 459 millió dollár értékben vásárolt valutát a rubelben tartott megtakarításaik értékét féltő fehérorosz lakosság.)

Megegyezés lesz

Lukasenko az eddigi ellenállás dacára kompromisszumot köthet Moszkvával, neki csak az az érdeke, hogy hatalomban maradjon. Az egyik legfontosabb orosz célpont a már most is 50 százalékos, azaz irányítást még éppen nem biztosító mértékben, de így is kivételként már orosz tulajdonban álló Beltransgaz, az országon átmenő gázvezetékeket ellenőrző cég.

Persze attól, hogy ez a mostani kiélezett helyzet még várhatóan hamar elmúlik, a fentebb vázolt hosszú távú gazdasági problémák ugyanúgy megmaradnak: a rendszer önerejéből továbbra sem lesz képes finanszírozni önmagát, az egyszeri privatizációs bevételek pedig csak ideig-óráig tudják majd befoltozni a költségvetésben tátongó lyukakat. Azaz bár a belorusz rendszer várhatóan most nem fog összeomlani, a hosszú távú működőképessége erősen kérdéses.

Lukasenko helyzetét erősíti, hogy nincs alternatívája: jó diktátorhoz méltó káderpolitikát folytatott, néhány évente cserélte minisztereit, a titkosszolgálatok vezetőit és minden fontosabb pozíciót betöltő embert, nem hagyott senkit kiemelkedni, megerősödni. Az ellenzék széttagolt, Minszkben senki nem tud nagyobb tömeget kivinni az utcára: itt nincs egy Juscsenkó, nem lesz narancsos forradalom, utal a 2005-ös ukrán eseményekre Rácz András. Ráadásul a térségben hagyományosan a választásokhoz kötődnek az ilyen megmozdulások, ezen pedig túl vagyunk, az elnököt tavaly decemberben immár harmadjára választották újra. Az alternatív vezető hiánya egyébként Moszkvának sem jó: nem érdemes Lukasenko buktatásában gondolkodni, mert nem tudni, ki jönne utána. Lehet, hogy egy túl nyugatbarát vezető, de az is, hogy néhány év alatt több, és egyre nyugatbarátabb vezető váltaná egymást – egyik forgatókönyv sem kívánatos.

Papíron nem is olyan szegény ország

A CIA Factbook adatai szerint Fehéroroszországban az egy főre eső GDP (vásárlóerő paritáson) meghaladja a 13 ezer dolárt, ezzel az ország a világranglista 87. helyén állt tavaly (összehasonlításképpen a magyar adat 19 ezer dollár, amivel az 55-ek vagyunk).

A fehérorosz gazdaság szerkezetének visszáságait jelzi, hogy míg a hivatalos mutatók szerint a munkanélküliség egy-két százalék között van (ezzel a világ élbolyába tartozna az ország), addig a lakosság közel harmada él a szegénységi küszöb alatt. A CIA az adatok között külön jelzi is, hogy ez csak a regisztrált munkanélkülieket mutatja, a kapun belüli munkanélküliség óriási lehet.

Az ország viszonylag szegény ásványkincsekben, de gazdag építőipari alapanyagokban. A kőolaj-kitermelés megközelíti a 2 millió tonnát, ami csupán a fogyasztás hozzávetőleg tizedét fedezi. Az ország energiaellátása szinte teljes egészében az importált orosz földgázra és kőolajra támaszkodik. Az ipar meghatározó ágazata a gépipar, még a szovjet időkből maradt hagyomány ez, teherautók, traktorok készülnek az országban.

Az ITD Hungary, a magyar vállalatok nemzetközi befektetéseit támogató kormányzati szerv oldalán a Fehérorországot bemutató összefoglaló szerint a GDP ágazati megoszlása 2008-ban: ipar 28,1%, mezőgazdaság 8,4%, szolgáltatások 63,5%. Az ország gazdaságát a válság előtti években a stabilitás és a folyamatos fejlődés jellemezte, a GDP átlagos éves növekedése 2000 óta megközelítette a 10 százalékot. A gazdaságot egyébként itt is megtépázta a gazdasági világválság: a 2008-as kimagasló, tíz százalékot is meghaladó gazdasági növekedés lényegében lenullázódott 2009-re, tavaly azonban már öt százalék körül nőtt a gazdaság.

Elmaradt a rendszerváltás a gazdaságban is

Az Európában lévő volt szovjet tagállamokhoz képest sajátos fejlődési utat járt be a fehérorosz gazdaság a kilencvenes évek kezdetétől. Elmaradt a kapitalista átalakulása, a külföldi tőke lényegében nem jelent meg az országban, aminek kettős következménye volt: a politikai rendszerváltást nem kísérte gazdasági átalakulása, így az 1990 és 2008 közötti időszakot komoly megrázkódtatás nélkül élte meg.

Az ország gazdasága 1996-ban kezdett növekedni, 2005-ben az 1989-es szintnek már a 121 százalékát tette ki, miközben ez az arány a FÁK-országok körében még csak 89 százalék körül volt – olvasható egy, a FÁK-projekt keretében született tanulmányban (pdf). Azonban miután a gazdasági szerkezetváltás elmaradt, a fejlődés nagyon törékeny pilléreken állt. A fehérorosz gazdaság kevés ágazatra és kevés, lényegében csak a volt Szovjetunión belüli felvevőpiacra alapozva fejlődött. A kis- és középvállalati szektor nem jelent meg, de – miután nem volt privatizáció – a nagytőkések társadalmi csoportja sem alakult ki.

A fehérorosz állapotok megmerevedését a kétezres évek közepéig támogatta – elsősorban az olcsó energiával – az ország legnagyobb kereskedelmi és politikai partnere, Oroszország (2009-ben az oroszoktól érkezett a fehérorosz import 59 százaléka, és oda irányult a kivitel egyharmada). Moszkva 2007-től kezdte a fehérorosz gáz- és olajexportban is a piaci árak alkalmazását, ami komoly sokkot okozott Minszkben. Ezt fejelte meg a 2008 őszén kirobbant nemzetközi pénzpiaci válság, aminek következtében Fehéroroszország IMF-hitelre kényszerült.

A fehérorosz kormányzati szektor külföldi eladósodása csekély mértékű: az ország 2007-ben Oroszországtól kért nagy összegű, rövid lejáratú, kétmilliárd dolláros hitelt, amiből fél milliárdhoz végül nem jutott hozzá a már élesedő politikai feszültségek miatt. Emellett az IMF-től kaptak 2,5 milliárdot a 2008-as válság idején.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!