Árpád
3 °C
12 °C

Hét napra a csődtől Amerika

2011.07.26. 10:09
Egyre türelmetlenebbek a piacok az amerikai adósságplafon megemelésével kapcsolatos huzavona miatt. Ha Barack Obama elnök nem jut dűlőre a republikánusokkal a kiigazítások szerkezetét illetően, megtörténik az elképzelhetetlen: az USA fizetésképtelen lesz. A piaci pánikot csak mérsékelheti, hogy a tervek szerint nem az ország hitelezőin, hanem az amerikai közszolgákon csattana az ostor. Ez azt jelenti, hogy nem a kötvénytulajdonosok, hanem az állami járadékokból élők húznák a rövidebbet, mert az ő juttatásaikat nem folyósítanák. Ezzel a megoldással ugyan fennmaradna az USA külső fizetőképessége, de elemzők szerint ez is alaposan megmozgathatja a piacokat. A világvége azért várhatóan elmarad.

Az amerikai államkincstárnak több a kiadása, mint a bevétele, a különbözetet hitelből finanszírozzák. Az adóssághalmozás egyetlen korlátját az adósságplafon jelenti, ez az a szint, ami fölé nem mehet a hitelállomány. Ezt a 14 500 milliárd dolláron rögzített (egyébként már sokszor följebb tolt) plafont legközelebb augusztus 2-án éri el az összadósság. Ha a korlátot nem tolják följebb, tilos lesz a további eladósodás, tehát a számlák egy részét egyszerűen nem lesz miből kifizetni. Bár versenyt futnak az idővel és a piacok is egyre idegesebbek, az amerikai politikusok képtelenek egyezségre jutni arról, hogy milyen költségvetési intézkedések ellensúlyozhatják a plafon emelését. Kicsit úgy tűnik, mintha most akarnák eldönteni a jövő évi elnökválasztást.

Irányított fizetésképtelenség

Menedzselt csődök Amerikában nemcsak fizetésképtelenség esetén, hanem akkor is megtörténhetnek, ha valamelyik állami szerv a folyamatban lévő költségvetési évre vonatkozóan nem tud megegyezni a működését biztosító szövetségi finanszírozásról.

Ha nincs pénz, az alapvető szolgáltatásokat leszámítva bármilyen állami pénzből finanszírozott szolgáltatás szüneteltethető: például az állami, de civil dolgozókat szabadságra küldhetik vagy késhet a rendfenntartó erők fizetésének a folyósítása (őket nem lehet kényszerpihenőre zavarni)

A wikipedia szócikke „government shutdown”-ként, tehát kormányzati üzemszünetként emlegeti az ilyen kvázi (nem elkerülhetetlen) csődhelyzeteket. A legemlékezetesebb eset a Clinton-érához kötődik (lásd lejjebb), a legutóbb, júliusban, Minnesotában volt ilyen. Ott három hétre fagyott le az állami intézmények működése egy pénzügyi vita miatt, ami a kormányzó és a képviselőtestület között tört ki. Más példák is vannak, 2007-ben Pennsylvania, 2006-ban New Jersey csődölt be. Egy alabamai megyéről pedig éppen most derült, hogy három évnyi kínlódás után bedobja a törölközőt és csődöt jelent, mert képtelen kezelni egy rosszul kibocsátott kötvényadósságát. De olyanra is volt példa, hogy a csőd Washingtont érte el, amire a városi önkormányzat például a szemétszedés leállításával reagált. Persze más a súlya és a következménye, ha egy tagállam, és más, ha maga az USA jelent "üzemszünetet".

Clintonék csődje

A legemlékezetesebb – és a mostani helyzettel leginkább párhuzamba állítható – 1995-96-os eset szintén a demokraták és a republikánusok közötti nézeteltérés miatt bénította meg a szövetségi költekezést. A republikánus kézben lévő kongresszus egészségügyi-, oktatási- és környezetvédelmi kiadáscsökkentésre vonatozó költségvetési javaslatát Clinton elnök megvétózta. A republikánusok akkor is a szövetségi kiadások csökkenését szerették volna elérni, Clinton tanácsadói azonban a nagyobb gazdasági növekedésre vonatkozó prognózisaik miatt azt mondták, hogy lesz fedezet a magasabb kiadásokra (nagyobb növekedés esetén több a költségvetés bevétele, amiből több kiadás finanszírozható).

Válaszul a republikánusok ugyanazt a fegyvert vetették be, mint most: azt mondták Clintonnak, hogy elutasítják az adósságplafon emelését (akkor is közel voltak hozzá). A republikánusok pontosan tudták – amit most is –, hogyha a fenyegetést beváltják, a pénzügyminisztérium képtelen lesz bizonyos számlák kifizetésére, ami a kiadáscsökkentéseknél is nehezebb helyzetbe hozhatja az elnököt. A felek tárgyalásai eredménytelenek voltak, ezért 1995. november 14-én a szövetségi kormány felfüggesztette a nem létfontosságú kiadások folyósítását.

A katonák bére tabu

Mit jelentett ez a konkrét esetben? Korlátozták a veteránok egészségügyi és szociális juttatásait (ez most is felmerült), egészségügyi- és klinikai kutatási tevékenységeket állítottak le és bizonyos szolgáltatásokat korlátoztak, bezártak 368 nemzeti parkot, ami miatt egy 2010-ben publikált kongresszusi kutatás szerint hétmillió látogatás maradt el. A hivatalok is leálltak, nem lehetett útlevelet és vízumot kapni, ami az amerikai turizmusnak és légiiparnak több millió dollárnyi kárt okozott – állítja a jelentés. A leállás összeségében a szövetségi állam fennhatósága alá tartozó költségvetési területek ötödénél éreztette a hatását, persze arányaiban ennél jóval kevesebb pénz visszatartásáról volt szó.

Az érinthetetlenek közé tartoznak viszont a katonák, a határőrök, a szövetségi kórházakban dolgozó orvosok és ápolók, illetve a légiirányítók is – az ő fizetésük és létszámuk a tagállami és szövetségi csődhelyzeteknél is tabu volt eddig. (A kongresszusi képviselők is ebbe a csoportba tartoznak, az ő bérük ugyanis csak egy külön jogszabállyal vonható el vagy szüneteltethető.)

Mi a helyzet most?

Hiába a több hete tartó egyeztetéssorozat a republikánusok és a demokraták között, a felek továbbra sem találnak olyan kompromisszumos megoldást, ami utat nyitna az adósságplafon emelése előtt. Ebben az értelemben tehát hasonló a helyzet, de mégis sokkal rosszabb: a fő különbség, hogy most egy világgazdasági válság, ezen belül egy euróövezeti adósságválság kellős közepén vagyunk.

Az amerikai gazdaság problémáit és az adósságplafonnal kapcsolatos hercehurcát korábban már kiveséztük, vita most arról van, hogy miként akadályozzák meg az adósságok további emelkedését. Amíg a kiigazítás szerkezetét illetően nincs egyetértés, addig plafonemelés sincs – nagyjából itt tartunk most. A nézeteltérés lényege: a demokraták nagyobb mértékben támaszkodnának az adók emelésére, illetve korábbi adócsökkentések visszavonására. Utóbbiak életben tartásához viszont ragaszkodnak a republikánusok, akik az állami kiadások radikális megkurtítását követelik.

Bár korábban voltak arra utaló jelek, hogy valamennyit mindenki enged az elképzeléséből, így tető alá hozható az adósságplafon-emelés feltételéül szabott egyezség, a múlt hét mégis a tárgyalások megszakadásával fejeződött be, és nem hozott áttörést a hétvége sem. A republikánusok szombaton azonnali ezermilliárd dolláros kiadáscsökkentést követeltek, ezt Obamáék nem fogadták el és a hétfői egyeztetések sem hoztak áttörést. Az elmúlt hetek erősödése után mára lejtőre is került a dollár, most 184 forintba kerül, egy hete még 10 forinttal többet kellett fizetni érte.

Megállapodást sürget az IMF

Az Egyesült Államok adósságának fenntartható pályára állítása kritikus fontosságú az ország és a világgazdaság stabilitásának megőrzéséhez – áll az IMF hétfőn kiadott országjelentésében. A Valutaalap kiemelte az adósságplafon emelésének sürgősségét, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a pártoknak mihamarabb meg kell állapodniuk egy középtávú, jól kidolgozott és hihető deficitcsökkentő tervben.

A nemzetközi pénzügyi szervezet igazgatósága szerint a megszorításokat 2012-ben kell elkezdeni (tehát nem azonnal, ahogy a republikánusok szeretnék), és az intézkedéseknek tartalmazniuk kell többek között a jogosultsági rendszerek reformját, különös tekintettel az egészségbiztosítási rendszerre és állami bevételnövelést, többek között az adókedvezmények megnyirbálásával.

Az adósság körüli problémáktól eltekintve az amerikai gazdaság továbbra is kifelé mászik a válságból, a következő évekre mérsékelt, de stabil növekedést vár az IMF, az idén 2,5 százalékkal, jövőre pedig 2,7 százalékkal nőhet a GDP. Az élénkülést a kormányzati költések is segítették az elmúlt két évben, idén azonban ezek már nem hajtják a keresletet. A pénzügyi rendszer is tovább erősödik, bár egyes szegmensekben még mindig nehéz hitelhez jutni. Csökken a háztartások eladósodottsága is, miközben az ingatlanárak tovább csökkennek, a munkanélküliség pedig továbbra is magas marad, az idei 8,9 százalék után jövőre 8,4 százalékra lehet számítani.

Nem lesz nagy összeomlás

A Concorde elemzője, Móró Tamás szerint több megoldás közül választhat a kormány: nem utal a veteránoknak, nem fizeti a közszolgákat, vagy éppen az egészségpénztárakba nem utalja át a befizetéseket.

Az elemző szerint a dolognak főként politikai hatásai lehetnek, amíg ugyanis a kötvényesek (tehát a hitelezők) megkapják a pénzüket, addig nem lesz várható jelentős pénzpiaci hatása a nemfizetésnek. Az viszont nagyon negatív üzenet, hogy az amerikai politikai rendszer képes olyan helyzetet előidézni, hogy bár az ország tudna fizetni, csak nem akar. Ez általában fordítva szokott történni.

A dolognak pontosan emiatt erősödik fel a politikai vetülete: Obama egy nagyobb ívű, hosszabb távra szánt megoldással szeretne előállni, hogy a választási kampányban ne kelljen a témát újból elővenni, a republikánusok pedig ennek az ellenkezőjében érdekeltek. Az elemző szerint a vészforgatókönyveknél nagyobb esély van a megegyezésre, ha ez mégsem történne meg, akkor sem feltétlenül augusztus 2-án szakadna el a cérna mondjuk egy azonnali leminősítés formájában. Ha viszont sokáig húzzák a dolgot, akár egy szelektív, részleges, bizonyos papírokat érintő leminősítés is bekövetkezhet. Móró szerint ez veszélyes játék, például mert sok amerikai állampapír van letétként, fedezetben. Ha ezeket leminősítenék, több száz milliárd dollárnyi ilyen papír értéktelenedne el, ami sok adóst fedezetbevonásra kényszerítene és nyilván sokakat csődbe vinne. Az elemző szerint lesz megegyezés: „valaki el fogja rántani a kormányt, különben mindenki meghal”.

Bár a piac elméletileg már nagyrészt árazza a legrosszabb forgatókönyvet, tehát, hogy nem lesz megegyezés adósságfronton augusztus 2-ig, a kiélezett piaci helyzet miatt ennek beláthatatlan következményei is lehetnek, amennyiben a Lehman-csődhöz hasonlóan elszabadulnak az állati ösztönök – mondja Sarkadi-Szabó Kornél független pénzpiaci elemző. Valószínűbb azonban, hogy – mivel eleve túl sok a pesszimista – megúsznánk a dolgot erősebb tőzsdei kilengésekkel és bizonyos lejáratú értékpapírok drasztikus, az egész amerikai államadósság valamilyen enyhébb fokú leminősítésével, de a teljes összeomlásra nincs túl nagy esély egyelőre. Ennél talán valószínűbb a megegyezés, mondja Sarkadi, mert mindkét félnek alapvető érdeke, hogy kompromisszumot kössön. Ugyanakkor láttunk már számos példát a történelemben, hogy a politikai taktikázás felülírta a józan ész érveit.