Luca, Ottilia
1 °C
5 °C

Titokban Kína is válság felé tart?

2011.07.28. 13:49
Bármelyik pillanatban kidurranhat a kínai növekedés alapját képező ingatlanpiaci lufi, vagy bedőlhet a belső keresletet tápláló hitelezés. A Valutaalap mielőbbi pénzügyi reformot sürget a katasztrófa megelőzésére, ami a legrosszabbkor érné a világpiacot. Növeli a bizonytalanságot, hogy a kínai rendszer nem elég átlátható: könnyen lehet, hogy a világ csak a válság sokadik lépcsőjénél szerez tudomást arról, hogy baj van.

Miközben Európa kormányai a déli államok hitelválságának terjedését próbálják megakadályozni, Amerika pedig kénytelen emelni az adósságlimiten, hogy további pénzekhez jusson, úgy tűnhet, a meghatározó gazdasági térségek közül csak Ázsia van rendben. Pedig a világgazdaságot az elmúlt években stabilan húzó Kína növekedése is egyre ingatagabb lábakon áll. Ha ez felborul, annak beláthatatlan következményei lehetnek.

Export helyett belső élénkítés

Az ország gazdaságát sokáig a mesterségesen alulértékelt jüan miatt döbbenetes ütemben növekvő export húzta, az évi 10 százalékot megközelítő növekedés alapja azonban mára jelentősen átalakult. Az elmúlt években a kormány átállt a belső fogyasztás és az (elsősorban ingatlan) beruházások ösztönzésére, ennek alapjául viszont nagyrészt a hitelezés felpörgetése szolgált.

„Ma már a növekedés 60 százalékát az ingatlan- és infrastrukturális beruházások, 20 százalékát pedig a részben hitelből finanszírozott lakossági fogyasztás felfutása adja” – mondja Sarkadi Szabó Kornél pénzpiaci elemző.

Durran a lufi?

A problémát az jelenti, hogy mind a két tényező igen törékenynek tűnik: a Valutaalap szerint az ingatlanárak egyes nagyvárosokban veszélyesen és a valóságtól elrugaszkodottan magasnak tűnnek, miközben rengeteg irodaépület áll üresen vagy működik alacsony kihasználtság mellett. A helyzet mára odáig fajult, hogy az árnövekedés hirtelen megtorpanása az amerikai ingatlanbuborék 2008-as kipukkadásához hasonlóan komoly bajokat okozhat a szervezet szerint.

Ez pedig tömegével döntheti be a jelzálog alapú hiteleket, amik a növekedés másik forrását, a belső fogyasztást táplálták. Ha csökkenésnek indulnak az ingatlanárak, nem lesz megfelelő fedezet a hitelek mögött, így megugrik azok kockázata, ami magasabb kamattal is jár. Ezt pedig egyre kevesebben fogják tudni fizetni, ami tovább növeli a kockázatot, és így tovább.

A hitelekkel a másik probléma, hogy Amerikával ellentétben a kínai bankrendszer az állami túlsúly miatt nem átlátható, így nem lehet pontosan felmérni, mekkora a kockázat. „Fogalmunk sincs, mennyi rossz hitel van a bankoknál, néhány százalék, ahogy a statisztikákban szerepel, vagy sokkal több. Valószínűleg az utóbbi” – mondja Sarkadi Szabó Kornél.

Az önkormányzatok is bedőlhetnek

Ráadásul két éven belül a lufi kidurranása nélkül is akár 12 százalékra ugorhat a problémás hitelek aránya a Moody's szerint, ugyanis akkorára nőtt az önkormányzatok hitelállománya, hogy elkerülhetetlennek tűnik egy csődhullám, amiből az államnak kell kimentenie az önkormányzatokat és hitelezőiket.

Ennek az előzményei is jól illusztrálják a rendszer átláthatatlanságát: a Napi Gazdaság szerint az önkormányzatok az elmúlt években a hatóságok szeme elől elrejtve hoztak létre különféle áttekinthetetlen pénzügyi eszközöket, mert a kínai törvények nem teszik lehetővé számukra, hogy az adósságukat kötvénykibocsátással fedezzék. A Credit Suisse elemzői szerint nagyjából 8800 céget alapítottak, hogy nagyívű infrastrukturális és ingatlanfejlesztési projektjeiket finanszírozzák, miután kifutott a 2008-as pénzügyi válság után a kínai jegybank által nyújtott gazdaságélénkítő program.

Így nem lehet pontosan megmondani, mekkora az önkormányzatok tartozása: a kínai hatóságok átvilágítása után 10,7 ezer milliárd jüanos adósságállományt jelentettek, a kínai jegybank pedig 14 ezer milliárd jüanról beszélt korábban. (A jüan árfolyama a dollárhoz van kötve, de nagyjából 30 forintot ér. Így bőven több, mint tíz évnyi teljes magyar GDP-ről van szó.)

Az IMF pénzügyi reformot sürget

A Valutaalap júliusi országértékelése szerint a katasztrófa elkerüléséhez az egész pénzügyi rendszer reformjára van szükség. Liberalizálni kell a piacot, hogy több megtakarítási lehetőség nyíljon a lakosság előtt, és átláthatóvá kell tenni a jelenleg teljes egészében állami irányítás alatt álló rendszert.

Ráadásul gazdaságpolitikai fordulatra is szükség van: a szervezet szerint nem tartható fent tovább a mesterségesen (különböző becslések szerint 3-23 százalékkal) alulértékelt jüan, mert csak a kínai valuta erősödése tudná megfékezni az egyre nagyobb inflációs nyomást. Ez pedig már most is súlyos társadalmi következményekkel jár, mivel elvékonyítja a középrétegek vagyonát.

Bár ilyen lépésre elemzők szerint nem számíthatunk a közeljövőben, mivel még mindig rendkívül fontos szerepet játszik az exportra termelés a kínai gazdaságban, az IMF tanácsainak követése, így a fogyasztás és a szolgáltatások szerepének további növelése a gazdaságban csökkentené a külső árupiaci sokkoknak, a kereslet visszaesésének való kitettséget.

Bármi elindíthatja a lavinát

"Az már biztosan látszik, hogy a növekedés egy buborékra épül, ami jelenleg a világ legnagyobbja, de hogy mikor durran ki, azt nem lehet megmondani. Ez valószínűleg a következő két év története, de bekövetkezhet akár holnap is" - mondja Sarkadi Szabó Kornél.

Azt sem lehet tudni, pontosan mi fogja kiváltani a válságot: az ingatlanárak hirtelen csökkenése, valamelyik önkormányzat összeomlása, egy bank bedőlése, vagy esetleg az infláció miatt egyre növekvő társadalmi elégedetlenség.

Nagy az esélye annak, hogy ezt nem is fogjuk rögtön megtudni: "nem lehet tudni, hogy a kínai állam mennyire engedi nyilvánosságra hozni egy tartomány vagy egy bank bedőlését. Az is elképzelhető, hogy a világ csak a dominó ötödik-hatodik lépcsőjénél kapcsolódik be" - mondja Sarkadi Szabó.

Apokalipszis most

Pedig akkor már tényleg nagy lesz a baj. Kínának ugyan hatalmasak a devizatartalékai (már elérik a 600 ezer milliárd forintot), annak jelentős részét kihitelezte a belső piacra, és az összeg egy hitelválság esetén csak a lyukak tömködésére lenne elég, élénkítésre, így a gazdaság kirántására a bajból már nem lenne pénz.

Ráadásul a kínai megtakarítások jelentős részét amerikai állampapírok adják (ezzel Kína az Egyesült Államok legnagyobb külföldi hitelezője), ha ezeket tömegével kényszerül értékesíteni, az komoly bajba sodorhatja az amúgy is folyamatosan új hiteleket igénylő amerikai gazdaságot is.