Lukács
7 °C
22 °C

Adósságválság: Obama pancser vagy zseni?

2011.08.01. 11:01 Módosítva: 2011-08-01 11:03:29
A civil szervezetek és az elemzők egy része szerint Barack Obama elnök kudarcának bizonyítéka az éjjel elfogadott adósságplafon-megállapodás. Mások úgy látják, hosszabb távon gondolkodott, és egy-másfél év múlva kiderülhet, hogy zsebre tette vitapartnereit.

Az amerikai demokraták és republikánusok vezetői is ellenállásra számíthatnak saját pártjukon, illetve támogatói körükön belülről az éjjel elfogadott költségvetési kiadáscsökkentési javaslatukkal kapcsolatban. Ron Johnson republikánus szenátor azt nyilatkozta a Bloombergnek, hogy a tervben szereplő lefaragások aligha lesznek elegendőek az államadósság számottevő csökkentéséhez. A párt radikális szárnyához, a Tea Partyhoz tartozó képviselők szintén úgy látják, hogy a javaslat elfogadása nem orvosolná az elszálló büdzsé, és ezzel megállíthatatlanul növekvő adósság problémáját, írja a Napi Gazdaság.

Szociálliberális civil szervezetek és velük egyetértő demokrata politikusok viszont azért támadják máris a csomagot, mert abban nem szerepel a leggazdagabbak adójának emelése, miközben jelentősen csökkentené a kormány kiadásait, rontva ezzel a szociális védőháló működését. Raul Gnjalva demokrata képviselő azt kifogásolja, hogy a javaslat meg sem próbál egyensúlyt teremteni a dolgozó emberek zsebét terhelő tételek és a jómódú rétegek, illetve vállalatok tehervállalása között.

A terv rövid távon valóban nem tartalmaz bevételnövelő tételeket, hosszabb távon azonban jöhet adóemelés. A most elfogadott 917 milliárd dolláros, tíz évre szóló költségcsökkentéseket a szintén most felálló bizottság további 1,5 ezer milliárddal toldhatja meg az év végéig. Ha nem sikerül legalább 1,2 ezer milliárdról megállapodni, akkor automatikus kiadáscsökkentő intézkedések lépnek hatályba.

Ezek lefaragnák a védelmi büdzsét, továbbá a szegények egészségügyi ellátását szolgáló Medicare programot, de nem érintenék a társadalombiztosítást, illetve az idősek ellátását szolgáló Medicaid veteránoknak és a hadseregtől nyugdíjba ment jogosultjainak juttatott forrásait. A Medicare esetén az egészségügyi szolgáltatóknak utalt előlegeket faragnák le, nem a rászorulók keretét és a csökkentés nem haladná meg az alap büdzséjének két százalékát.

A kiadáscsökkentés szerkezete lehetővé teszi az elnöknek prioritásai érvényesítését. Adóemelések ugyan nem szerepelnek az automatikus intézkedések között, de a katonai kiadások mérséklése - amiből viszont az azonnali kiadáscsökkentések összegének fele jönne össze - a republikánusok érzékeny pontja, ha ezt el akarják kerülni, akkor el kell gondolkodniuk arról, hogy inkább engednek az adók növelését mereven elutasító álláspontjukból.

Emellett - miután a teljes 2500 milliárdos intézkedéscsomag tízéves időtávon fejti ki hatását - az automatikus kiadáscsökkentések a következő években lépnek életbe, azt követően, hogy 2012 végével lejár a Bush elnök idején elfogadott, és tavaly meghosszabbított adókedvezmények hatálya. Ez lehetővé teszi Obamának, hogy ha például elveszti a jövő novemberi elnökválasztást, akkor még a hatalom 2013. januári átadása előtt megtagadhatja a leggazdagabbak adókedvezményének meghosszabbítását. Ez a lehetőség már a következő hónapokban megerősíti alkupozícióját a költségvetés második (1500 milliárd dolláros) egyensúlyjavító csomagjáról folyó vitákban.

Mindezek tükrében az a kérdés: Obama elszúrta-e az adósságplafonnal kapcsolatos helyzet kezelését, és a most elfogadott megállapodás a kudarca, vagy kiderülhet, hogy jól keverte a kártyákat, és később még jól jöhet ki a ügyből. A Bloombergnek nyilatkozó demokraták, nyugdíjas politikusok és volt elnöki tanácsadók, akik számos kétpárti megegyezés tető alá hozásában vettek részt, úgy vélik, Obama elmulasztotta a lehetőséget, hogy egy történelmi súlyú megállapodás megszületésénél bábáskodjon.

Későn kezdett hozzá a plafon emeléséről szóló vitához, lehetővé tette, hogy a 2012-es választásokkal kapcsolatos rövid távú megfontolások befolyásolják a stratégia jelentőségű kérdés kezelését és azzal, hogy viszonylag könnyen hajlandó volt belemenni a szociális támogatások lefaragásába, saját támogatói bázisában ásta alá pozícióit. William A. Galston, Bill Clinton elnök volt tanácsadója ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a korábbi kétpárti megállapodás során nem kellett számolni olyan makacsul merev álláspontot elfoglaló csoporttal, mint a Tea Party, ezért Obamának nem volt más választása, mint hogy, kivegye a csomagból az adóemeléseket.

A megkérdezett volt elnöki tanácsadók még azon is vitatkoznak, jól tette-e a Fehér Ház, hogy nem lépett a nyilvánosság elé annak a bizottságnak a javaslatával, amelyet maga Obama elnök nevezett ki még tavaly decemberben azzal a megbízatással, hogy készítse elő a költségvetési reformot. Ez a testület kiadáscsökkentésekkel és adóváltoztatásokkal 3,8 ezer milliárd dolláros megtakarítást ajánlott, ám az elnök és környezete úgy látta, ezt biztosan nem fogadnák el a republikánusok. Ezért megvárták, hogy az ellenfél előálljon saját tervével, amiből kiderült, mekkora csökkentést akarnak a szociális kiadásokban. Obama ehhez igazodhatott, azaz elkerülhette azt a látszatot - ami nem tetszett volna az egyik fontos a támogatói bázisát adó szegény rétegeknek -, hogy ő kezdeményez jelentős lefaragásokat ezen a téren.