Szilárda
-2 °C
7 °C

Az utolsó pillanatban rántották el a kormányt

2011.08.02. 01:18 Módosítva: 2011-08-02 06:04:25
Az amerikai képviselőház hétfő este elfogadta az adósságplafon emeléséről kötött kompromisszumot. A szenátusnak is szavaznia kell még a csomagról, de ott várhatóan simábban átmegy a törvény. Az utolsó pillanatban meghozott intézkedések ugyanakkor csak átmeneti megoldást jelentenek. A piaci pánik elkerülhető vele, de az USA-t alighanem így is leminősítik, és a dollár is gyengülhet.

Az utolsó pillanatban ugyan, de a képviselőház végül elfogadta (269 igen, 161 nem) az adósságplafon emeléséről szóló törvényt Washingtonban. Enélkül augusztus 2-án az USA technikai értelemben fizetésképtelenné vált volna, az államkincstár aktuális kiadásaival kedden ugyanis elérik a korábbi törvényben rögzített felső 14 300 milliárd dolláros plafont. Vagyis le kellett volna állítani bizonyos szövetségi kiadások folyósítását.

A képviselők felállva tapsolták a januárban fejbelőtt Gabriella Giffords demokrata képviselőt, aki a támadás óta először jelent meg és szintén megszavazta a csomagot a kongresszusban.

A csomagról a szenátusnak is szavaznia kell még, de ott Harry Reid, a demokraták felsőházi vezetője szerint már nem várható komolyabb vita. A demokrata többségű szenátus helyi idő szerint kedden délben szavaz majd az emelésről.

A megoldást jelentő törvénnyel az adósságplafont a törvényhozók  följebb tolják, a fizetésképtelenség ezzel egy időre megoldódik, illetve ezzel párhuzamosan elfogadják a középtávú hiánycsökkentés keretrendszerét is.

A törvény három lépésben orvosolná a bajokat:

  • első lépésben egy tíz évre széthúzott, 916 milliárd dolláros, kizárólag kiadásvágásra épülő hiánycsökkentés jöhet, miközben az adósságplafon ezermilliárd dollárral emelkedhet (ebből 400 milliárd dollárra rúghat az azonnali plafonemelés)
  • ehhez jöhet egy további 1500 milliárd dolláros vágás, ha a demokraták és a republikánusok november 24-ig meg tudnak egyezni a kiigazítás szerkezetéről, azaz arról, hogy honnan és mennyi pénzt vegyenek el
  • ha a kettes pont megállapodás hiányában kimúlik, akkor élesedhet a törvénycsomag harmadik lába: ez további egyeztetések nélküli, automatikusan életbe lépő 1200 milliárdos kiigazítást jelent az adósságplafon ugyanekkora emelésével kiegészítve, de csak 2013-tól kezdődően.

A teljes csomag tehát egy több lépésben végrehajtott, durván 2100-2400 milliárd dolláros hiánycsökkentést jelent időben alaposan elnyújtva, az adósságplafon 2013-ig szóló, hasonló nagyságrendű emelésével  párhuzamosan.

A megállapodás alapgondolata az, hogy rövid távon hadd folytatódjon az eladósodás, mert csak így lehet elkerülni az USA technikai csődjét, ezzel párhuzamosan azonban meg kell kezdődjön a költségvetés kiegyensúlyozása. Másként fogalmazva: rövid távon folytatódhat a költekezés, ha a politikusok megígérik, hogy hosszabb távon nem fog.

A tervezet a demokraták bal, míg a republikánusok jobbszárnya, elsősorban a Tea Party mozgalomhoz tartozók keményen kritizálták, főként a Kongresszus képviselőházában - a szenátus inkább hajlott a megállapodásra. A demokrata képviselők, miután feladták a felső rétegek megadóztatására vonatkozó elképzeléseiket, a kiigazítás szociális hatásaitól tartottak. A republikánusok a katonai kiadások tervezett csökkentését sérelmezték a leghevesebben, illetve nagyobb kiigazítást akartak kikényszeríteni.

Több demokrata képviselő a szavazás után dühösen bírálta Obamát, amiért szerintük szabad kezet adott a republikánusoknak, és úgy vélték, a megállapodásnak veszélyes hatása lesz a középosztályra.

Hiszi a...

A CNN vezető gazdasági riportere szerint "eddig a szikla legszélén álltunk, a megállapodással kicsit beljebb léptünk, de ezután is bármikor lezuhanhatunk".

A piacok is hasonlóan értékelték a csomagot, miután az amerikai elnök Barack Obama a hétfői zárószavazás előtt, még vasárnap éjszaka bejelentette: a Szenátusban megszületett az elvi egyezség a csomagról. A kezdeti ázsia tőzsdei öröm azonban hamar alábbhagyott, a csomag emésztgetése fokozatosan elkedvetlenítette hétfőn napközben a befektetőket.

A hangulat drámai romlása leginkább a devizaárfolyamok hétfő mozgásában látszott: az euró- és dollárválságban menedékként használt svájci frank hétfőn majdnem 1,10 euróig erősödött,  a forinttal szemben ez 244 fölötti árfolyamot eredményezett délutánra, ami természetesen az utóbbi hetek sokadik történelmi rekordját jelenti. A helyzet most azért is különösen elkeserítő, mert sok hazai svájci frank hiteles a hónap elején törleszt, a szerződés szerinti fordulónapon jegyzett piaci árfolyamon. Így, ha az árfolyam nem korrigál vissza egy-két napon belül, akkor az utóbbi hetek gyengülése nagyon meglátszik majd az augusztusi részletekben, aminek brutális hatása lesz.

Nyugtató kell

Rövid távon egy hiteles amerikai költségvetési kiigazítás nyugtathatná meg a piacokat, ami a devizaárfolyamokat is korrigálhatná. A hitelezők egy fenntartható költségvetési és adósságpályát várnak, egyenlegjavulással, az eladósodás drasztikus leszorításával és hasonlókkal. Kérdés azonban, hogy a bejelentések kiváltják-e ezt a hatást: korábban ugyanis legalább 3-4000 milliárd dolláros kiigazítási kényszerről szóltak a hírek. A Barclays Capital londoni elemzői szerint ennél is nagyobb, ötezer milliárd dollárra rúgó és hiteles deficitcsökkentő programra lenne szükség ahhoz, hogy a GDP-hez mért államadósság-rátát 75-80 százalékra lehessen szorítani 2021-re. A bejelentés ezekkel a számokkal köszönőviszonyban sincs, részben ez volt az oka a törvénytervezet negatív piaci fogadtatásának.

Ugyanakkor a technikai csőd elkerülése így is megóvhat azoktól a drámainak várt piaci következményektől, melyek a csomag el nem fogadását kísérték volna: minden bizonnyal meredeken gyengülő dollárral, emelkedő kamatokkal és lényegesen nagyobb azonnali piaci bizonytalansággal szembesült volna az USA.

Míg a piaci szakértők nagyobb kiadásvágást sürgetnek, a csomag hatásait illetően a baloldali, keynes-i elveket valló Nobel-díjas Paul Krugman igen kemény kritikát fogalmazott meg a New York Times hasábjain. Szerinte hamarosan nagyobb lehet a költségvetési hiány, mint a kiadáscsökkentésre épülő kiigazítás előtt, mert az állami kiadások visszafogása egy stagnálás-közeli állapotban a maradék növekedést is letöri, ezzel pedig romlik a költségvetés helyzete. (Arról, hogy az emlegetett költekezés okozta a mostani helyzetet, az elszálló államadósságot, nem beszélt Krugman).

Miből lett ekkora baj?

Az alapvető probléma, hogy akkorára duzzadt az amerikai államadósság – a GDP közel száz százalékát eléri –, hogy a hitelezők nem hiszik el, hogy ennyi pénzt belátható időn belül Amerika képes lesz törleszteni. A baj azonban ennél is nagyobb, mert a piacon abban sem bíznak, hogy az adósság egyáltalán kezelhető méretűre zsugorítható. Ilyen esetben – és ezt láttuk két hete Görögországnál – elméletileg fennál a veszélye annak, hogy az amerikai adósság finanszírozói nem kapják meg a befektetett pénzünk után járó kamatokat, még rosszabb esetben a tőkéjük egy részét is elvesztik.

Mint azonban ezt már többször is levezettük, az USA esetében erről nincs szó. Az amerikai állam jó előre megnyugtatta a befektetőket: ha lesz is részleges csőd, a hitelezőknek törleszteni fognak.

Egy részleges fizetésképtelenség is „csak” azzal járt volna, hogy az államkincstár a nem létfontosságú belső kötelezettségei egy részét nem teljesíti, például úgy, hogy bezárják a nemzeti parkokat és a szociális számlákat sem fizetik ki maradéktalanul.

Az adósságplafon megemeléséről szóló törvényjavaslat elfogadása ezt a veszélyt most elméletileg lenullázta, az ország fizetőképessége a következő hónapokra biztosítva van, azonban az egyezség másik része, az eladósodást középtávon visszafordító kiigazítást a várakozásokhoz képest meglepően szűkre méretezték. Ebből lett baj a hétfői tőzsdei kereskedésben, ennek a hatása miatt gyengült a forint és erősödött rekordszintre a svájci frank árfolyama is.

Tegnap is késő volt

A fegyelmezett gazdálkodásra vonatkozó ígéretek azonban túlságosan megfoghatatlanok – ráadásul a távoli jövőbe tolják a problémák nagy részét –, miközben a piacok most azonnal akarják látni a lépéseket.

A kedélyeket tovább borzolja, hogy az amerikai gazdaság igen komoly lejtőre került. Az első negyedéves korrigált növekedési adat az előzetes adatközlésnél jóval gyengébb GDP-növekedést jelzett, úgy fest, hogy az állami pénzek 2008-ban kezdődő gazdaságba pumpálása lényegében hatástalan volt, ma már csak az adósság látszik belőle.

A rossz kilátásokkal és a csalódást okozó kiigazító-csomag bejelentésével érik az USA adósbesorolásának a lerontása is. A Capital Economics szakértőinek minapi tanulmánya szerint az adósságplafon emeléséről szóló egyezség létrejötte esetén is "mind nehezebb elképzelni", hogy az Egyesült Államok miként tudná megőrizni lehetséges legjobb, "AAA" adósbesorolását.

Kinek jó ez?

A CNN politikai tudósítója szerint látszólag a republikánusok győztek, hiszen a csomag nem tartalmaz adóemeléseket, amit a konzervatívok igen hevesen elleneztek. Ebben az olvasatban az demokraták az egyértelmű vesztesek, Obama azonban - mivel kompromisszumkésznek mutatkozott - hosszabb távon akár előnyt is kovácsolhat az egyezségből. Több elemző is egyértelmű vesztesnek az amerikai állampolgárokat nevezte, mert ők kell kifizessék a cehhet, miközben a megszorítás miatt igen nagy az esély a gazdasági növekedés totális lefagyására és a munkanélküliség további emelkedésére.