Máté, Mirella
10 °C
13 °C

Nem lesz gazdasági csoda Észak-Koreában

2011.12.19. 12:04 Módosítva: 2011-12-19 12:05:01
Kim Dzsongil államfő halála Észak-Koreának nem csak a politikai, hanem a gazdasági helyzetét is megváltoztathatja. A külvilággal való folyamatos konfliktusok és az észak-koreai atomprogram sorozatos gazdasági szankciókhoz vezettek, de a vezetőváltás akár a Dél-Koreához való közeledést is elősegítheti, ami élénkítheti a gazdaságot.

Valószínűleg nincs még egy olyan ország a világon, amelyről nehezebb lenne hiteles és pontos adatokat szerezni, mint Észak-Koreáról. Phenjan évtizedek óta tartó elszigetelése miatt az Egyesült Nemzetek Szervezetétől (ENSZ) kezdve az Egyesült Államokig mindenki csak találgatni tud, hogy milyen is a helyzet Észak-Koreában.

Abban minden külső elemző egyetért, hogy az ország gazdasági szempontból tragikus állapotban van, de az nem egyértelmű, hogy mennyire. Washington szerint Észak-Korea évi GDP-je nagyjából 28 milliárd dollár körül van, ami a világ 99-ik legnagyobb gazdaságává tenné, és így éppen megelőzheti Türkmenisztánt és Nepált.

Az ENSZ ezzel szemben csak 12 milliárd dollárra teszi az éves gazdasági összterméket, míg az egy főre jutó éves jövedelmet 499 dollárra. Az utóbbi adatról az amerikaiak csak vásárlóerő paritáson vezetnek statisztikát (1800 dollár éves fejenkénti jövedelem), de Észak-Korea lakosság szerintük is a világ 30 legszegényebb társadalma közé tartozik.

Sztálinizmussal nem megy

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság szegénységének több oka is van. A szocialista gazdasági fejlődési modell ebben az országban sem volt hatékony és Észak-Korea messze lemaradt déli szomszédjától. Az ipari fejlesztés túlzott erőltetése, és a folyamatos harci készültség miatt a fegyverkezésre költött összegek nem egyszer éhínséghez vezettek.

Kim Dzsongil 17 éves regnálása alatt 2 millió ember vesztette életét alultápláltság miatt egy olyan országban, amelynek jelenlegi összlakossága 24 millió körül van. Ez a jelenség például nagyon hasonló a hatvanas évek elején lezajló kínai éhínséghez, amit szintén a túlzott iparosítás okozott.

Phenjan számára a külkereskedelem jelenthette volna a megoldást gazdasági problémáira, de az atomprogramja miatt alkalmazott gazdasági szankciók ezt nem tették lehetővé. A 2006-ban bevezetett, majd 2009-ben és 2010-ben megerősített amerikai, japán és dél-koreai szankciók lehetetlenné tették Phenjan külkereskedelmi helyzetét.

Kevés segítség

Egy ideig Szöul próbálkozott a kapcsolatok élénkítésével, különleges gazdasági zónákba dél-koreai vállaltok települtek be munkalehetőség teremtve helybélieknek, de előző évben egy 46 dél-koreai életet követelő hajóelsüllyesztés, majd 4 halálos áldozatot okozó nehéztüzérségi csapás miatt a kapcsolatok elhidegültek, ha nem is szűntek meg.

Egyedül Kína volt évekig olyan pozícióban, hogy segíthesse Kim Dzsongil rendszerét, de a koreai vezető makacskodása és Peking kéréseinek sorozatos figyelmen hagyása miatt 2009 óta itt is jelentősen gyengültek a gazdasági kapcsolatok.

Kim Dzsongil halálával helyét idővel legkisebb fia a 28 éves Kim Dzsongun veszi majd át. A jelenlegi helyzetben azonban valószínű, hogy az ifjú és tapasztalatlan fiú helyett ideiglenesen valamilyen állami vezetőkből, esetleg katonákból álló testület irányítja majd az országot.

„Népfelkelésre vagy katonai puccs kialakulására kicsi az esély, mivel Észak-Korea egy éve a vezetőváltásra készült. Kim Dzsongun teljes hatalomátvétele egy ideig még nem következik be fiatal korára ás tapasztalatlanságára való tekintettel” – erősítette meg ezt a véleményt Yang Moo Jin szöuli egyetemi kutató a Bloombergnek.

Jön a kubai modell?

Pillanatnyilag nehéz megjósolni, hogy pontosan hogyan alakul a gazdaság jövője, de nem elképzelhetetlen, hogy piaci nyitás fog bekövetkezni a kubai helyzethez hasonlóan. Ott Fidel Castro adta át hatalmát öccsének Raul Castronak 2008-ban, aki később hozzákezdett a gazdaság reformjához.

A reformok szükségességét nehéz lenne megkérdőjelezni, ugyanis immár a második egymást követő évben csökkent Észak-Korea gazdasága. A dél-koreai jegybank adatai alapján 2009-ben 0,9 százalékos, 2010-ben 0,5 százalékos GDP-visszaesés volt.

Az ipar gyengélkedése mellett gondot okoztak a növekvő energiaárak, illetve a mezőgazdaságban a nyári áradások és a kemény tél is. Nem csoda, hogy Phenjan az elmúlt hónapokban egyre jobban szorgalmazta a hatoldalú tárgyalások feltámasztását többek között Amerikával és Dél-Koreával, akiktől élelmiszerszállítmányokat szeretne kérni cserébe atomprogramja lassításáért, esetleg megállításáért.

Egyesült Korea nem lesz

A kisebb könnyítéseknél nagyobb engedményeket Észak-Korea nehezen érhet el. A teljes politikai és gazdasági egyesülés nem érdeke igazán egyik félnek sem. Phenjanban a jelenlegi elit elveszíteni befolyását, a délnek hatalmas gazdasági és szociális kihívást jelentene a helyzet, külső hatalmak – Kína, USA, Japán – pedig megrettennének egy nagy és egységes Koreától.

Ha azonban mégis az egyesítés mellett szánnák el magukat a vezetők a Koreai-félsziget két felén, a gyakorlati problémák túl nagyok lennének. Északon az éves nemzeti összjövedelem 2,56 százaléka a délinek, ami lehetetlenné teszi a két állam egyesítését, mint ahogy az történt az egymáshoz gazdasági színvonalon jóval közelebb álló egykori NSZK és NDK esetében 1990-ben. Ezek alapján, a közvetlen kardcsörtetések elmaradása mellett, a belátható időn belül összességében minden marad a régiben.