A japán gazdaságot is elsodorta a szőkőár

Tavaly március 11-én a Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengés rázta meg a szigetországot, majd hatméteres szökőárhullám érte el Japán különböző részeit. Ez önmagában is súlyos tragédia volt, de csak pár órával később derült fény a legnagyobb veszélyre, a fukusimai atomerőművet ért károkra, arra, hogy megrongálódott több reaktor hűtőrendszere.

Máig nem állt helyre az élet

A földrengés-szökőár-nukleáris katasztrófa hármas miatt a mai napig 326 ezer ember él ideiglenes szálláson, míg további 40 ezer ember már lemondott arról, hogy valaha is visszatérjen lakóhelyére, és inkább Japán más részein keresnek boldogulást.

A katasztrófákat nemcsak a közvetlenül érintett tartományok, hanem az egész ország is megszenvedte, annak jelentős gazdasági kárai és következményei voltak. A nukleáris szennyezés feltakarítására 15 milliárd dollár tett félre a kormány (de ez az összeg bármikor emelkedhet), az erőmű rendbetételére legalább 2,5 milliárd dollárt áldoz az azokat üzemeltető Tepco.

Ezek a hatalmas összegek azonban eltörpülnek a károk összértéke mellett, az ugyanis meghaladhatja a 220 milliárd dollárt. Autópályák, vasúti sínek, gyárak és üzemek rongálódtak meg, számos cég esett ki hosszabb-rövidebb időre a termelésből, akár technológiai okok miatt, akár egyszerűen csak azért, mert nem volt elég áram, hogy működjenek.

A japán gazdasági kereskedelmi és ipari minisztérium (METI) szerint a 2012-es GDP növekedés 1,5 százalékkal lesz kisebb a földrengés és következményei miatt, de az IMF is komoly kieséseket várt. Ehhez képest 2011-ben csak 0,7 százalékkal eshet vissza a gazdaság, de 2012-ban már 2,9 százalékos növekedés lesz (2010-ben is erős, 3 százalékos növekedést produkált a GDP).

Részben épp az újjáépítés miatt – ami viszont további jelentős állami terheket jelent. Az IMF az újjáépítés költségét a GDP 2-4 százalékára becsüli. Miután a japán gazdaság teljesítménye meghaladja az 5300 milliárd dollárt, ez 108-216 milliárdos költséget jelent (amit részben amerikai állampapírok eladásával, és így az amerikai kötvénypiac felbolygatásával lehet finanszírozni). Az újjáépítés elhúzódó folyamatnak ígérkezik: a mostani katasztrófa nagyobb kárt okozott ugyanis, mint az 1995-ös kobei földrengés – az csak 7,3-as erejű volt, és nem kísérte hatalmas szökőár, sem nukleáris baleset, és csak 100 milliárd dollárra becsülték az okozott kárt –, márpedig akkor hét évig tartott az újjáépítés.

Ráadásul a természeti katasztrófa egy olyan térségben következett be, ahol a külkereskedelem szempontjából jelentős kikötők vannak. Ezeket a cunami után be kellett zárni, egy részük úgy megrongálódott, hogy huzamosabb ideig nem is tudták megnyitni. A térség a japán GDP-nek mintegy nyolc százalékát adja, és az egyébként az ország déli részében koncentrálódó autóipar számos beszállítója van itt. Emiatt tavaly hosszabb-rövidebb időre a Toyota, a Nissan, a Honda, a Mitsubishi és a Suzuki is felfüggesztette termelését (átmeneti kiesést a Magyar Suzukinál is okozott a földrengés, ám év végére valamennyi autógyár elérte a tervezett darabszámot).

Más ágazatokban komoly nagy gyártók működtek a katasztrófasújtotta övezetben. Az ismertebb vállalatok közül ebben a régióban van gyára a Fujitsunak, a NEC-nek és a Hitachinak. A Fujitsu több üzemét átmenetileg bezárni kényszerült, a Hitachi hat gyárat állított le a természet csapás utáni hetekben, hónapos szünet volt egyes Toshiba-üzemekben és egy Sony-gyárban is; a térségben összesen huszonkét gyár állt le legalább egy hónapra a katasztrófát követően. Mivel a világ félvezető-gyártásának mintegy ötöde Japánhoz kötődik, az elektronikai szektorban is okozott átmeneti problémát a kiesés.

Elég az atomból?

A katasztrófából fakadó közvetlen kiadások (újjáépítés, takarítás, segélyezés, illetve termelés-kiesés, -visszaesés) mellett azonban még nagyobb káros gazdasági hatása lehet az országra annak, hogy megváltozik a japán közvélemény atomenergiáról alkotott képe, és szigorodnak az atomerőművek működésének szabályai is

A fukusimai eset előtt az ország energiaszükségletének nagyjából 30 százalékát fedezték nukleáris energiából. 54 atomreaktor működött országszerte. Mára ezekből csak néhány maradt üzemben, ugyanis a többit 2011-ben sorra leállították – 11-et szinte közvetlenül a természeti csapás után –, és nem is indították újra. Egy idén januárban publikált tanulmány szerint az atomenergiából származó áramtermelés nagyjából negyven százalékkal csökkent, és hosszabb távon sem várható, hogy a korábbi szint 80 százalékánál magasabbra menjen.

Az újraindításhoz a reaktoroknak nemcsak az új biztonsági követelményeknek kell megfelelniük (amiben a minimum, hogy kibírják a 2011-es márciusi földrengés megismétlődését), de szükséges a központi és a helyi közigazgatás közös beleegyezése is. Nagy gond, hogy júniusban a lakosság 80 százaléka utasította el az atomenergia használatát (a japánok mindig is vegyes érzelmekkel tekintettek az atomenergiára, Hirosima és Nagaszaki traumája keveredett azzal, hogy tudták: a nukleáris energia is szerepet játszott az ország hatvanas-hetvenes évekbeli gazdasági felemelkedésében).

A 28 fokra állított légkondi

Hogy bírni fogja-e Japán atomenergia nélkül, az a nyári csúcsszezonban fog kiderülni. A METI már most ajánlásokat fogalmazott meg, hogyan lehetne csökkenteni az energiafogyasztást, mivel szerintük legalább 15 százalékos megtakarítást kellene összehozni.

Ha lehet, le kell kapcsolni majd a világítást, a számítógépek monitorait, lépcsőzni a liftezés helyett és az irodákban kinevezni „áramfelelősöket”, és természetesen a légkondicionálókat is csak mérsékelten szabad majd használni. Ezek az ajánlások nem tűnhetnek túl komolynak, de Japánban, ha ilyen kérés érkezik a kormánytól, a lakosság azt komolyan veszi.

A nagyobb cégek, mint a Panasonic és a Sony ennek ellenére aggódnak, mert szerintük nem lesz elég az önkéntesség. Előző nyáron is a szokásostól eltérő műszakokat kellett bevezetni, hogy elkerüljék az áramfogyasztási csúcsidőt, de idén vagy újrainduló atomreaktorok kellenek, vagy egyéb energiaforrások, amik viszont jóval drágábbak lehetnek.

A világ egyik legnagyobb fogyasztója

Az atomenergiát pótló energiaforrások között első helyen szerepelnek az eddig is fontos fosszilis energiahordozók (kőszén, kőolaj, gáz). A cseppfolyós gáz felhasználása decemberben 32 százalékkal növekedett, az olajfogyasztás pedig ötszörösére nőtt, és szénből is többet égettek el a télen, mint szoktak. Az ilyen ütemű növekedés pedig fenntarthatatlannak tűnik.

Egy tokiói közgazdász, Osamu Fujisawa úgy számolt, hogy évente 323 millió hordónyi extra importált olaj kellene Japánnak, ha tartósan lemondana az atomenergiáról. Ez nagyjából 34 milliárd dollárnyi importköltség növekedést eredményezne, és romlana Japán importkitettségi mutatója is. 2010-ben Japán energiaszükségletének 81 százalékát már behozatalból fedezte, ami kimagaslóan nagy az Egyesült Államok 22 vagy Kína 8 százalékához képest.

Egy ekkora import nemcsak a kiadásokat növeli, hanem a stratégiai kockázatokat is. Japánt, mivel szigetország, csak tengeri kereskedelmi utakon keresztül lehet ellátni. Az olajimport nagyobb része a Közel-Keletről érkezik, ezt a szállítási forrást viszont fenyegetik kalózok, és könnyen elzárhatóak is például Kína által, akivel mostanság nem teljesen felhőtlen a viszony.

Az utóbbi hónapok fejleménye, hogy az útvonalak mellett az olajforrások is bizonytalanná váltak. Japán nyersolajszükségleteinek nagyjából 7-8 százalékát szerzi be Iránból, amit egyre több szankció súlyt. Washington is arra ösztönzi Tokiót, hogy hagyjon fel a teheráni vásárlásokkal.

Vannak még alternatívák

Az importálás kockázatait emelte ki Völgyi Katalin, az MTA Világgazdasági Intézetének tudományos munkatársa is. Mint mondta, a Közel-Kelet „nem egy politikailag stabil régió”, és ilyen koncentrált importforrás egyébként is kockázatokat rejt. Japánban évek óta cél a kőolajfüggőség csökkentése, ezért az atomenergia pótlása szerinte sokkal inkább a megújuló energiaforrásokra (szél és napenergia például) támaszkodva képzelhető el.

Az ebbe az irányba tartó fejlődés szerinte a japánoknál belső kényszer, a lakosság és a vállalkozások számára támogatják is az energiatakarékos berendezések beszerzését. Mivel a társadalom számára kiemelt cél a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, a szakértő nem hiszi, hogy tartósan a kőolaj és földgáz felé lépne az ország.

Fukusima ma még üresen áll

Míg Japán és a katasztrófa után Kan Naotót váltó Noda Josihiko miniszterelnök azon töpreng, hogy milyen irányba menjen az ország energiapolitikája, Fukusima közelében eseménytelenül telnek a napok. Február végén újságírók csoportját bevitték az erőműhöz mellé, hogy saját szemükkel lássák, mi lett a hellyel.

Roland Buerk, a BBC munkatársa egyszerűen a „senki földjeként” jellemezte Fukusimát és a közvetlen 20 kilométeres övezetét. Üres autók és elhagyott épületek szegélyezték az utat, amin elhaladt a buszuk. Hogy ide mikor térhetnek vissza a helybéliek, senki sem tudja, a kormány szerint a teljes takarítói munkálatok 40 évig is eltarthatnak.

A japán gazdaság kilátásai ennél sokkal biztatóbbak. A Nikkei225 tőzsdeindex hét hónap után épp pénteken emelkedett először ismét a lélektaninak számító 10 ezres szint fölé – részben persze a görög adósságválság megoldásának köszönhetően is –, ami piaci elemzők szerint szimbóluma annak, hogy a világ harmadik legnagyobb gazdasága elindult a talpraállás útján. Ezt a folyamatot segítheti az is, hogy a jen több mint hat százalékkal gyengült február 1-je óta, ezzel csökkent a nyomás a legnagyobb exportőrökön, ami már csak azért is kedvező jel, mert a katasztrófa nyomán az ország külkereskedelmi egyenlege – mintegy harminc év után először – mínuszba fordult.