Magyarország vesztes lesz

A nyersanyagárak, például az olajár, lassú, de biztos leépülését prognosztizálja a téma egyik legnevesebb nemzetközi szakértője. Ruchir Sharma, a nagy befektetési bank és tanácsadóház, a Morgan Stanley fő stratégája az alapblog.hu-nak adott interjúban.

Richur Sharma szerint a gazdaságtörténelem bizonyítja, hogy a természeti kincsek, köztük a mezőgazdasági termékek árai, a termőföldét is beleértve, jóval rövidebb időn át emelkednek, mint amennyi ideig csökkennek, illetőleg stagnálnak.

Szerinte Kína gazdasági növekedésének lassulása és Nyugat-Európa gazdaságának leállása nyomán összecsuklik mindazoknak a természeti kincseknek a piaca, amelyekből az utóbbi tíz évben főként egy sor dél-amerikai ország (elsősorban Brazília), valamint Oroszország és némely közép-ázsiai ország profitált.

Lengyelország, Csehország, Törökország viszont a jövő országaivá válnak, mert fegyelmezett, átlátható és versenyképes a gazdálkodásuk. Magyarország viszont kiszámíthatatlan, ezért nem sok jóra számíthat.

Nem fogy el

Az elemző szerint valójában a nyersanyag-és energiaárak nem felfelé, hanem egyértelműen lefelé tendálnak. Ennek a piacnak az egész történelme csak egy valamihez szolgál bizonyítékul: a technológia folyamatosan megújul, a jó előre beharangozott nyersanyag- és energiahordozó-készletek elapadása, kifogyása sose következett be, inkább ellenkezőleg, mindig újabb és újabb készleteket fedeznek fel, eközben folyamatosan találnak és alkalmaznak alternatív lehetőségeket, a föld hagyományos kincseit pedig egyre hatékonyabban, takarékosabban használjuk fel.

Emögött a technológia megállíthatatlan fejlődése húzódik meg. A mezőgazdaságra, az emberiség élelemmel való ellátására ez éppúgy igaz, mint az iparra.

Szerinte a nyersanyagárak igazi, hirtelen megugrása  csakis egy konjunkturális, gazdaságilag virágzó időszak vége felé, a túlfűtöttség időszakában következik be és rövid időn át tart (például a 2007 vége, 2008 eleji időszak, amikor pár hónap alatt hatvan százalékos, rakéta sebességgel bekövetkezett áremelkedést produkált a piac).

A jövő nem itt kezdődik

A stratéga szerint az egész „BRICS mítosz” valójában egy másik mítoszra épül, a „kínai mítoszra”. Azért kezdtek eredetileg és máig tartóan politikusok és befektetők  egészen fantasztikus jövőképet szőni Brazília és egy sor más, nyersanyagban gazdag dél-amerikai, valamint közép-ázsiai ország köré, mert elhitették magukkal és másokkal, hogy Kína és részben India sem tud megállni a gazdasági növekedésben. Pedig meg tud állni – mondja.

A befutó országok lehetnek Törökország és Indonézia, tehát két hatalmas muszlim ország. Jól tartja magát a jövőben is Dél-Korea és Thaiföld. A másik kitörni képes régió: Közép-Európa, azon belül elsősorban Lengyelország és Csehország. Jók a további növekedéshez és tőkevonzáshoz a feltételek Szlovákiában is - mondja.

Általában – ebben nem egyenletes persze az említettek teljesítménye – elmondható mindegyikükről, hogy politikájuk belső fegyelmezettségről, következetességről, strukturális reformkészségről és a világátlaghoz képest konzekvens költségvetési szigorról tanúskodnak. Lengyelországnak azáltal is kiemelkedőek egy modern ipari hatalommá váláshoz az esélyei, hogy Európában a lengyelek fogják a leghamarabb, a leghatékonyabban, a legkorszerűbb technológiák révén kitermelni palagáz vagyonukat, amelyre új ipari forradalmukat alapozhatják. A palagáz feltárása és alkalmazása terén Amerika és Lengyelország lesz a két főszereplő a világban.

„Magyarország eljátszotta a nemzetközi piaci bizalmat. Rossz a híre. Pontosabban az a híre, hogy nem kiszámítható. Főleg gazdaságpolitikai értelemben nem az. Túl sok maguknál a politikai szöveg és ehhez képest túl kevés a növekedést megalapozni hivatott reform. Követhetetlen a taktikázás az IMF-fel, az EU-val, az egymásra épülő hírek a külföldi befektetők váratlan, meglepetésszerű megadóztatásáról, vagy az adók visszavonásáról. A nyersanyagboom vége által előidézett, szerintem globális befektetési stratégiaváltásból Magyarország nem fog tudni profitálni. Lemaradt róla, ellentétben Csehországgal és Szlovákiával például” – fogalmaz a stratéga.