Lakás nélkül marad az amerikai középosztály

Úgy tűnik, a középosztály, a saját ház és a létbiztonság már nem feltétlenül összetartozó fogalmak az USA-ban. Az egy ideje már az amerikai településszerkezet sajátos elemévé vált lakókocsipark korábban a züllött alakok és a leszakadó egzisztenciák gyűjtőhelye volt, nem úgy ma: mind több tisztes középosztálybeli polgár kénytelen itt menhelyet találni.

A trailer park mint lakóhely valamikor stigmaként jellemezte a társadalomból való kivetettséget és a szellemi leépültséget, mára a szociális háló fontos tartozékává vált. Az ingatlanválság és a kifulladó növekedés következményeit elemezve lehangoló képet fest a korábban viszonylagos jólétben élő amerikaiak tömegeinek kilátásairól az AFP.

Az őrzött parkoló vált azzá az egzisztenciális minimummá, ahol a korábbi otthonaikból kilakoltatottak meghúzódhatnak, és ahol szerencsés esetben nem alkoholista, kábítószer-élvező emberi roncsokkal vagy bűnözőkkel kell együtt élniük. Az intézmények hasznossága itt is igazolható: gyakorta jótékonysági szervezetek bocsátják rendelkezésre a területet, minimális közösségi szaniterfelszereltséggel.

A középosztálybeliek számára végső mentsvárat és kapaszkodót jelentő új életforma főleg a déli államokban terjed, ahol a fűtés kevésbé jelent problémát. Az állásukat vesztő, esetenként csak egyetlen jelzáloghitel-törlesztéssel elmaradó és kilakoltatott egzisztenciák a foglalkoztatottak széles köréből kerülnek ki. Sokan kétkezi munkát végeztek, de vannak közöttük tisztviselők, sőt mérnökök is. Ez utóbbiakat gyakran a könnyített vízummal beutazó harmadik világbeli szakemberek szorítják ki állásaikból, akik jóval alacsonyabb bérekért foglalkoztathatók. Van, akinek a számára csak annyi marad, hogy az autójába tegye a legszükségesebb holmiját, és elhajtson a legközelebbi, őrzött parkolóba. Az új életforma emellett elhasznált autóbuszok és lakókocsik sajátos utóhasznosítási lehetőségét is kínálja.