Salamon
6 °C
14 °C

Főnök, a napfény miatt nem látom a képernyőt!

2002.03.12. 09:41
A Burgess Hill-i városházán féléves előkészítő munka után áprilisban valószínűleg odébb teszik az ablak mellett ülő kolléga íróasztalát.
A Brightontól néhány kilométerre északra fekvő Burgess Hill városi tanácsának ingatlangazdálkodási osztálya hat hónapja erejét megfeszítve keresi az optimális megoldást egy bonyolult munkahelyi problémára.

A kolléganő az ablak mellett

A városháza földszintjén a nap a munkaidő jó részében egyenesen a turistákat információkkal ellátó munkatárs monitorára tűz, ami őt érthető módon igen zavarja a látásban, különösen a nyári hónapokban, amikor a túlhevült agyvelő adatfeldolgozási kapacitása egyébként is visszaesik.

A városi tanács illetékesei eddig három alkalommal üléseztek az ügyben, felvették a kapcsolatot a lehetséges szállítókkal; David Carden városi jegyző pedig egy hat oldalas dolgozatot ütött össze, melyben az osztályon felállított héttagú bizottságnak vázolta a lehetséges megoldásokat költségvonzataikkal egyetemben.

A bizottság tegnap éjszaka már döntött is, melyiket javasolják a tanácsnak, mely jövő héten végre eldönti, mi vár a kollégára, aki közvetlenül az ablak mellett ül.

Vélhetően odébb teszik az asztalt

Az Index nemzetközi mikrotörténeti alrovata még nem tudta kinyomozni, melyik megoldási javaslat nyerte el a bizottság tetszését. Mr. Carden a helyi The Argusnak mindenesetre megsúgta , valószínűleg odébb teszik az asztalt, legalábbis ő ezt javasolja.

Így ha áprilisban valamelyik terv végre valósággá válik, akkor a városháza felkészülten várja a májusi fényözönt, ráadásul teljes szépségében megmutatkozhatott Parkinson törvénye, mely szerint a munka kitölti az elvégzéséhez rendelkezésre álló időt.

Nem lesz érzékelőkkel felszerelt, számítógép-vezérelt redőny

A tavaly nyári tapasztalatok - írja a megszellőztetett dokumentumban Mr. Carden - egyértelművé tették, senkitől nem várható el, hogy közvetlen fényárban úszó monitor előtt ülve dolgozzon. Ideiglenes megoldásként hirdetőtáblákat helyeztek az ablakban, de már akkor nyilvánvaló volt, ez nem kielégítő megoldás.

A jegyző öt alternatívát ismertetett, melyeknek költségei 300 és 7 ezer font között változnak. Az egyik szerint szenzorokkal felszerelt, számítógép-vezérelt redőnyt kellene felszerelni a hatalmas üvegablakokra. Valamivel olcsóbb lenne a fényvisszaverő bevonat, de egy külső napernyő is megtenné.

(Alan Ranger, a bizottság elnöke a helyi lapnak megvallotta, először ez utóbbi lehetőség jutott eszükbe, de utána megbízták a jegyző urat, aki "mindig igen alapos a jelentéseiben" , hogy gyűjtse össze a lehetséges megoldásokat.)

A fogyasztó elégedettsége a bürokráciában is mindenek előtt

Az íróasztal áthelyezése több változatban is felmerült. Mr. Carden a végső pénzügyi elemzésben rövid úton elintézi azt a lehetőséget, hogy az íróasztalt a várakozó ügyfelek számára fenntartott árnyas részre helyezzék, az ügyfelek pedig az ablak mellett gyülekezzenek, ahol várakozás közben a napfényt is élvezhetnék.

Így jutott Mr. Carden arra a gyakorlati konklúzióra: a turista információs pultot a bejárattal szemközt álló két íróasztal mellé kellene helyezni a szoba túlsó végében.

A megoldás, melyre a titkár úr egészségügyi és biztonsági kérdések mérlegelése után, logisztikai és irodaberendezéstani csomók átvágásával jutott, számításai szerint összesen 5860 fontjába kerül majd Burgess Hillnek.