Jolán
0 °C
6 °C

Fejünkre nő a Balkán

2008.03.14. 10:25
Lassan, de biztosan, a délkelet-európai országok komoly versenytársakká nőtték ki magukat a közép-kelet-európai gazdaságok, köztük Magyarország számára. És ez elsősorban a régió irányába megnyilvánuló felfokozott befektetői érdeklődésben nyilvánul meg – véli Bilek Péter, az ICEG European Center munkatársa.

A délkelet-európai országok (Albánia, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Románia és Szerbia) gazdasági teljesítménye sokat javult a századforduló óta. A régió országainak többsége az elmúlt 6-7 évben – Macedónia és Montenegró kivételével – 5-6 százalékos éves átlagos gazdasági növekedést produkált.

Ez jelentősen meghaladta az EU átlagos, 2 százalék körüli növekedését. Néhány északi szomszéd, mint Csehország, Lengyelország, Magyarország vagy Szlovénia is sokkal szerényebb konjunktúrát tud felmutatni; igaz más bázisról van szó. Mindezek egyértelmű jelét adják, hogy a Balkán gazdaságai megindultak egy kiegyensúlyozottabb fejlődés útján, a rendszerváltással kezdődő elvesztegetett évtized után.

Robog a tőke a térségbe

A gazdasági fejlődés kedvező folyamata a közvetlen külföldi beruházások (FDI) alakulásában is tetten érhető. A magas kockázatok miatt, 2000 előtt szinte alig érkezett külföldi befektetés a régióba, 2000 után viszont annál több. 2000-ben a kilenc országban együttesen az FDI-állomány még alig érte el a 15 milliárd eurót, míg 2006 végére már meghaladta a 83 milliárd eurót.

Természetesen a régió nem tekinthető homogénnek, az FDI eloszlása is differenciált képet mutat. A legkedveltebb befektetési célpont Románia a régió összes befektetésének 37 százalékával. Ezt egyrészt a gazdaság mérete, másrészt pedig a régió országaihoz képest kedvező gazdasági adottságai indokolnak.

Bulgária elsősorban az utóbbi néhány évben kezdett szintén kitüntetett figyelmet élvezni az összes befektetés 18%-ával, aminek köszönhetően a GDP-arányos FDI beáramlás 2003 óta nem került 10 százalék alá. Ezzel az átalakuló országok között az egyik legmagasabb értékkel büszkélkedhet.

A két EU tagállam mellett még Horvátország rendelkezik kiemelkedő tőkevonzó képességgel (az összes befektetés 25 százalékával), amelyet a relatív gazdasági és intézményi fejlettség, az EU tagság közelsége, és a kiterjedt szolgáltatási szektor indokolnak. Szerbia, bár népességével jelentős részarányt képvisel a régióban (Románia és Bulgária után a harmadik), a régiós külföldi közvetlen befektetések csupán 10 százalékával büszkélkedhet. Bíztató a szerb gazdaság számára azonban, hogy 2005-2006 óta dinamikusan növekszik a tőkebeáramlás, ahogy a reformok haladnak, a politikai kockázatok azonban jelen állás szerint igen magasak.

A kis országok (Albánia, Bosznia és Hercegovina, Macedónia és Montenegró) nagyon kis részt tesznek ki a külföldi befektetésekben. Tőke-beáramlási adatokat sokszor nagymértékben befolyásolja egy-egy nagyobb tranzakció (pl. egy telekommunikációs vagy, egy energiaszolgáltató vállalat privatizációja).

Csábító privatizáció

A külföldi tőkebefektetések ugrásszerű növekedése mögött az egyik kulcsfontosságú tényező a privatizáció felgyorsulása volt. Az átalakulás első évtizedében az állami vállalatok értékesítése vontatottan haladt. Miután a kormányzatok felismerték, hogy a privatizáció, s vele a magántulajdon gazdaságban betöltött szerepének növelése elkerülhetetlen, egyre több állami vállalat került külföldi befektetőkhöz, nem utolsó sorban a magyar befektetők nagy örömére.

Másrészt nagymértékben javult az üzleti környezet, a régió gazdaságainak vonzóképessége is. Ezek az országok felismerték, hogy az alacsony költségszint és az egyszerű szabályozási környezet olyan tényezők lehetnek számukra, amivel versenyképesek lehetnek nemzetközi színtéren. Érdemes megemlíteni a munkaerő árát. Ma az EU-ban a bolgár és a román bérek a legalacsonyabbak. A minimálbér Bulgáriában például alig tizede az osztrák, vagy a belga értéknek, de a magyarországinak is kevesebb, mint a fele. Az átlagbérek esetében a különbség még nagyobb. Természetesen nem minden a munkaerő olcsósága, hiszen a hozzá társuló szakképzettség is fontos, de az összeszerelő jellegű munkák esetében a magyar munkaerő nem képes versenyezni a nála jóval olcsóbb délkelet-európai társaival.

Kicsi adók, ez a kulcs

A másik kulcstényező pedig az alacsony adóterhelés és az egyszerű adórendszer. A közép-kelet-európai adóverseny fokozatosan átterjedt a délkelet-európai országokra is, és ma már a legalacsonyabb adókulcsokkal ezekben az országokban találkozhatunk. Ha csupán a társasági adókulcsokat tekintjük, Montenegróban 9 százalékos, Albániában, Bulgáriában, Boszniában, Macedóniában és Szerbiában 10 százalékos, Romániában 16%-os kulcsot alkalmaznak.

Ezeknek az országoknak az adórendszerei nem csupán alacsony adókulcsokat alkalmaznak, de több esetben áttértek az egykulcsos adórendszerre. E tényezők együttesen vonzóvá teszik e gazdaságokat a külföldi befektetők szemében, még akkor is, ha a kapott szolgáltatások színvonala, vagy az infrastrukturális adottságok még sok esetben jelentősen elmaradnak mind az uniós, mind a magyarországi színvonaltól.

Mit kezdjünk mi ezzel?

A következő években, az európai integrációs folyamatok erősödésével és mélyülésével, az üzleti környezet javulásával a befektető érdeklődés erősödése várható, különösen annak nagyobb gazdaságai, nevezetesen Bulgária, Horvátország, Románia, és fokozatosan Szerbia vonatkozásában. Magyarország és a többi EU-tagállam tehát erősödő versenynek van és lesz kitéve. Persze hazánknak nem feltétlenül attól kell rettegnie, hogy alulmarad a befektetők vonzásában, hiszen a jelenlegi trendek egy természetes folyamat részét képezik.

Magyarországnak azokban a szegmensekbe kellene befektetőket találnia, ahol magasabb igények vannak a munkaerő, az infrastruktúra, a nyújtott szolgáltatások színvonala iránt, mert az alapvető tényezőknél tapasztalható költségelőnyök elvésznek. De ez előbb utóbb igaz lesz a délkelet-európai államokra is.